Miközben az egész magyar Duna-szakaszon sorban és folyamatosan dőlnek meg a kisvízi rekordok, két felső-dunai vízmérce még tartja magát, ugyanis ezeknél még a 2026-os abszolút hidrológiai katasztrófahelyzet is eltörpül egy jóval nagyobb, de helyi jellegű katasztrófa, az Öreg-Duna 1992-es dunacsúnyi elzárása mellett.
 |
| Az Öreg-Duna lezárásának végső fázisa Dunacsúnynál. (forrás) |
Képzeljünk el egy tréfás kedvű embert, aki egy hajszárítóval megbuherál egy hitelesített meteorológiai állomást, és új hőmérsékleti rekordot állít be hatvan-hetven fokos anomáliával. A hőmérő csak egy mérőműszer, nem vizsgálja mi okozta a kilengést, mindössze dokumentálja az aktuális helyzetet. Valami hasonló anomália következett be a Szigetközben és annak tágabb környezetében, pl. a Mosoni-Dunán 1992. október 26-án, amikor egy egész ország nézte elborzadva (és a Dunának szurkolva), ahogy a haldokló Csehszlovákia teherautóinak végeláthatatlan sora borítja bele sziklarakományát a folyóba. A nagybajcsi és a gönyűi vízmércén azóta is ez a szomorú nap jelöli a valaha mért legkisebb vízállást (előbbin -53, utóbbin -93 centiméterrel), amikor a kisvizes időszak vízhozamának is csak fele jutott az Öreg-Dunába. Sem a 2018-as, sem pedig a 2026. évi rendkívüli kisvizes hidrológiai helyzet nem tudta ezt alulmúlni, bár van rá némi esély, hogy ez a rekord 2026-ban még megdőlhet.
 |
| "Negatív Árvíz" 1992 ősz (forrás) |
A TV közvetítés elkapcsolása után következett be a valódi hidrológiai és ökológiai katasztrófa. Az elterelt folyó elkezdte feltölteni az új tározót csehszlovák területen, eközben az Öreg-Duna medre a vízutánpótlás hiányában leürült, a lefolyó víz leszívta az összes mellékágakat is, kiszárítva az egész Felső-Szigetközt. Az Öreg-Dunán Rajkánál azonnal 1,5 métert esett a vízszint, Dunaremeténél 1 métert, Nagybajcsnál 1992. október 25-én, alapból kisvizes helyzetben még 71 centit mértek, másnap már -53-at, Gönyűnél ugyancsak egy nap alatt -5 centiről esett a vízállás -93 centiméterre. Ráadásul ez a két vízmérce még "jól" is járt, mert a bősi tározó feltöltése után a vízállás visszaugrott a normálishoz közeli szintre, mivel az üzemvízcsatorna visszatorkollása alatt helyezkedtek el. Az Öreg-Duna torkolat feletti vízmércéi tartósan negatív tartományba kerültek, Rajkán 1992 novemberében már -314 centi volt a vízállás, majdhogynem -3 méter a lezárás előtti helyzethez képest. Moldova György így írt a következményekről az "Ég a Duna" c. könyvében:
"1992. október végén a dunacsúnyi elzárás következményeként az irányadó magyarországi vízszintek jelentősen visszaestek. Rajkánál október 23-án plusz 33 centimétert olvastak le a mércéről, október 25-én mínusz tizet, 26-án mínusz 165-öt, november elsején pedig mínusz 270-et. Az elzárás helyétől távolodva ez a görbe ellapul, Gönyünél 88 centiméteres visszaesés mutatkozott, lejjebb egy fél méterrel csökkent a szint. [...]
A dunacsúnyi elzárás után a főág egy csapásra elvesztette vízkészletének 90–95%-át. Az addigi vízmagasság-jelzők szárazra kerültek és használhatatlanokká váltak, nem jutott idő szabályszerű új darabokkal kiegészíteni ezeket; alkalmi mércéket kellett elhelyezni, hogy követni tudják a „negatív árvíz” mutatószámait. Megfordult az áramlás korábbi iránya, a Duna valósággal leszívta a mellékágakat, vizük néhol a fenékiszapot is magával sodorva vágódott bele a Dunába, lehetett látni, hogy a sáros hordalék miképp tör utat magának a mederben. A talajvíz szintje néhány nap alatt két-három métert süllyedt a Szigetközben."
 |
| Az Öreg-Duna kiszáradó medre (forrás) |
"Az idő akkor már október végére járt, a halak most is felvonultak a telelésre, szétszéledtek a mellékágrendszerben, hogy jó helyen és jó kondícióban érjék meg a tavaszi ívás időszakát és most a környezetükből egy csapásra eltűnt a víz. [...]
A Duna elterelésének első három hete után a szigetközi ágrendszerben elpusztult hal mennyiségét legalább 60 tonnára becsüljük. A fajösszetételt tekintve mintegy 80%-a vegyes fehérhal (keszegfélék, ezüstkárász stb.), míg 20%-ban nemeshal (süllő 10, ponty 5, csuka 3, harcsa 2%). [...]
A szigetközi ágrendszer halállományában keletkezett kár november 18-ig (az idézett feljegyzés kelte – M. Gy.) mintegy száz tonna. A víz további apadása, valamint a tél beálltával fenyegető lefagyás igen nagy értékű halállományt veszélyeztet közvetlenül, a rendkívül nehéz terep és az igen magas költségek miatt a kimentése nem megoldható.” Végülis a veszteség kétszáz tonnára rúgott.
Milliószámra pusztultak el a kis kőrákok, békák és édesvízi kagylók is. A bajokat növelte, hogy egyetlen illetékesnek sem jutott eszébe letiltani az üzemi jellegű halászkodást, az még két évig folyt, sok helyütt elektromos eszközöket is használva."
 |
| Mesterséges kisvíz és kiszáradó mellékágak a Felső-Szigetközben, 1993. április 25-én |
Nagybajcs és Gönyű vízmércéje azt mutatja, hogy a közvetlen emberi beavatkozás sokkal nagyobb katasztrófát okozhat egy folyó életében, mint a közvetett, pl. az éghajlatváltozás. Hogy ez utóbbi mikor éri el az előbbi mértékét? Hamarosan kiderül, Nagybajcs vélhetően hamarabb, augusztus első napjaiban, majd utolsó vízmérceként Gönyű kapcsolja le a villanyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése