Egy dán a Dunán

A dunai útirajzok mindegyike egyedi, hiszen a szerzők a saját szempontjaik szerint látják a folyót. Van aki az élővilágra koncentrál, van a ki a társadalmi szempontokat figyeli meg és van olyan is, aki egy átfogó képet szeretne alkotni, de még ekkor is észrevehető bizonyos fókusz. A dunai útirajzok egyik különleges példánya Hans Christian Andersen meseíróé, aki a meseírás mellett szenvedélyes utazó is volt; bejárta szinte egész Európát. 1841. május-júniusi dunai útja egy nagyobb utazáshoz kapcsolódott, melynek során Dél-Olaszországon felé kerülve meglátogatta Konstantinápolyt, és hazafelé tartó útját egy dunai gőzhajón tette meg Csernavoda és Bécs között. 

De mit keresett Andersen Csernavodában? Ebben a korban két út kínálkozott hajóval Konstantinápolyból Bécsbe, az egyik a Deltán keresztül, a másik út pedig részben szárazföldön vezetett Köstencéből Csernavodába. Ezt alig egy nap alatt meg lehetett tenni, megúszva a több napos hajózást a Deltában. Nem ez volt az egyetlen pont, azonban, ahol az utasoknak gyalogolniuk kellett, ugyanis az volt a szabály a Vaskapuban, hogy utasokkal teli hajót nem vontathatnak árral szemben egy pár évvel korábbi baleset miatt, ahol mindenki meghalt egy hajóbalesetben.

Az útirajz során vissza-visszatérő elem, hogy Andersen a látottak alapján beugrik egy dániai emlék, legyen az egy tágas mező, csalogány a sziklafalon, a karlócai templom vagy tokajiba mártott rozskenyér. Az orosovai kötelező karanténban átérezhetjük a COVID járvány miatti bezártságot; akkoriban minden utazónak 2 hetet el kellett töltenie a nagyzsuppányi Kontumaz-on (vesztegzárállomás). Ha bárkivel érintkezett ez idő alatt, a számláló újra indult.

Útja során az érdekesebb találkozásokat feljegyezte kezdve a Franciaországba tartó piócaügynököktől, akik milliószámra vitték korárban a bolgár piócát a katonának készülő oláh parasztgyereken, Adam Marcón keresztül a magyar csillagászig, aki egészen képben van a dániai tudományos viszonyokkal. Rajtuk kívül még sok érdekes epizódszereplő bukkan fel, ami nem csoda, hiszen a Medárd-napi pesti vásár miatt dugig van tömve a gőzös, még az asztalokon is alszanak esténként, akiknek nem jut különb hely. Aztán bukkannak fel érdekes figurák a parton is, mint a latinul diskuráló magyar hivatalnokok, amit úgy tűnik minden valamirevaló utazó megemlít Magyarországgal kapcsolatban. Valamint ott vannak a vízimolnárok, és különös "népszokásuk" a hajómalmokon:

"Gyors iramban haladtunk tovább; a bal parton apró falvacskák kukucskáltak ki a zöld lombok közül, mint parányi, úszó kolóniák a Dunán; minden ház vízimalom volt, forogtak a kerekek, a molnárlegények egymás hegyén-hátán tülekedtek a nyitott ablakoknál, hogy láthassák a hajót és a sok idegent. Itt kezdődött el egy mókás játék, mely egészen Pestig tartott; a magyarok, mindahányszor elhaladtunk egy malom előtt, a kalapjukat a hónuk alá csapták és úgy tettek, mintha őröltek volna; ami annyit akart jelenteni, hogy a molnárok a saját kalapjukba őrölnek, azaz lopnak; innentől kezdve e jelzést mindenhol megértették és ugyancsak tréfás mutogatással meg is válaszolták. Hátat fordítottak felénk, és lecsupaszították testüknek azon részét, melyet itt most nem lenne illdomos megneveznem, egy jó nagy vesszőseprűt vettek a lábuk közé és ide-oda mozgatták, mint róka a farkát; ez mindig nagy derültséget váltott ki." 

Nagyon is valószínű, hogy Andersen az útja során tapasztalt eseményeket később beleszőtte a meséibe. Útja során tudatosan gyűjtötte a helyi legendákat és meséket. Nem véletlenül teszi ki a Csernavoda-Zimony viszonylat a leírása 3/4-ét. A kelet varázsa érezhetően megtörik, amikor Magyarországra érkezik, mintha az már a megszokott világ, Európa lenne. Szerbia erdei tündérei, a Babakáj legendája, a szerb fejedelmek véres történetei után Magyarországon mintha már fásultabb lenne a mesélő. Különösen érződik ez Mohácsnál; ahelyett, hogy a híres csatateret meglátogatná, egyszerűen borbélyhoz ment és már a püspöki palotában található festményt se nézte meg. Mesélt még a váci remete legendájáról, Visegrádról, majd amikor elhagyta Magyarországot A Porta Hungaricán keresztül baljós füst szállt fel az éppen akkor leégett Dévényből. 

Az útleírás dunai elbeszélését 2021-ben külön adta ki a Polar Kiadó, így a végén némi hiányérzetünk lehet Bécsben a hirtelen befejezés miatt. A kiadvány mindenképpen hiánypótló, annak ellenére, hogy a képanyagát rettenetes módon válogatták össze többnyire anakronisztikus képeslapokból, ami sehogy sem passzol a szöveghez és a történet hangulatához. Angol kiadásban megjelent az egész konstantinápolyi utazás "A Poet's Bazaar: A Journey to Greece, Turkey and Up the Danube" címmel, érdemes azt is elolvasni.

Szigetek és kérészek - Dunavirág ünnep Verőcén

2022. szeptember 3-án szombaton 10-13 óra között szeretettel várunk minden érdeklődőt a verőcei Dunavirág Ünnep vízi tanösvényén! Selmeczi Kovács Ádámmal felváltva beszélünk majd a Dunakanyar élővilágáról, ezen belül is a dunavirágokról, természetes és mesterséges mederfejlődésről, zátony- és szigetképződésről. A kenutúrához regisztrációs szükséges, és érdemes sietni, mert 40 főben limitált a résztvevők száma. 

Míg a programok zöme Verőcén lesz, a vízi tanösvény nevű kenutúra az egykori kismaros-kisoroszi révtől (47.821485, 19.013059) indul, és terv szerint 2 vagy 3 megállónál szállunk partra. Az első kikötés az egykori Kismarosi-sziget pusztuló partján lesz. A második valahol a Nomád bár magasságában, ahol jelenleg éppen kotorják a mellékágat. Valószínűleg ez a "revitalizáció" is szóba kerül majd. Ha a vízállás és az időnk engedi, meglátogatjuk a nagymarosi sóderszigetet, majd a nagy ágban csorognánk vissza a kiindulási pontra. Esetleg ha maradnának megválaszolatlan kérdések, a célban Kismaroson egy sör mellett hosszabbítás lehetséges. :)

Az egész napos programnak mindez csak egy kis szelete lesz, ha esetleg valaki lemarad a kenutúráról további érdekes programok, pl. helytörténeti séták, kézműves foglalkozások várják a parton. A részletes programok fenn vannak az esemény hivatalos Facebook oldalán is: itt. 

Részletes program:

09.30-10.00 Program-kirajzás. Helyszín: Művelődési Ház kertje

10.00-13.00 “Vízi Tanösvény” - vezetett kenutúra a Nagymaros-Verőce Duna-szakaszon. Túravezetők: Selmeczi Kovács Ádám (DINPI) és Szávoszt-Vass Dániel (Dunai szigetek blog) A délelőtti vízitanösvény (vízitúra) korlátozott létszámú, legfeljebb 10 db 4 személyes kenu indul – a programra a leírt szabályok figyelembevételével augusztus 31-ig lehet jelentkezni a következő linken: 

https://forms.gle/WtuEfJeHU97VXACq8

10.00-12.00 Közösségi óriás mandala készítés Tóth Zsuzsannával, amire mindenkit (kicsiket és nagyokat is) szeretettel várunk a Művelődési Ház alatti parton.

10.00-12.00 Helytörténeti séta Fábián Erikával: Villák és épitészeik – Ybl Miklós, Schmahl Henrik és Griegl Kálmán. Indulás: Verőce Főtérről

10.00-14.00 A dunavirág-rejtély c. film vetítése (40 perc) minden egész órakor (10, 11,12, 13 órakor). Kriska György és Kriska Ferenc filmje, mely ebben az évben első lett a hazai természetfilm fesztiválon. Helyszín: Művelődési Ház. A filmre bármikor be lehet ülni (és bármikor ki is lehet jönni).

14.00-tól A dunavirág-rejtély, Dr. Kriska György, hidrobiológus előadása, ELTE, MTA.
Dunavirágzás a természetfotós objektívén keresztül – Potyó Imre (DINPI) előadása és kiállításának megnyitója. Helyszín: Művelődési Ház.

15.00-tól Mit irtunk mi? Szúnyogok és dunavirágok - Soltész Zoltán PhD előadása, Ökológiai Kutatóközpont. Helyszín: Művelődési Ház.

16.00-tól Hajók, halak és dunavirág - Sevcsik András előadása, DINPI. Helyszín: Művelődési Ház.

15.00-17.00 Helytörténeti séta Fábián Erikával - Part és támfal - Jellegzetes épületek, vízparti élet egykor. Indulás: Verőce Főtér

16.00 - 18.00 Kézműves foglalkozás - gyerekeknek Helyszín: Művelődési Ház kertje

17.00-18.30 Irodalom - a Dunavirágzás poétájának megválasztása - költészeti verseny, zsűritagok: Győrffy Ákos, Makáry Sebestyén, Végh Attila. Helyszín: Művelődési Ház kertje

18.30 - 19.30 Zene - Dunavirágra hangolva - Őri-Kiss Botond játszik zongorán Helyszín: Művelődési Ház kertje

19.30-21.00 Dunavirág-rajzás megfigyelése és/vagy a Duna élővilágával kapcsolatos bemutató - Dunavirág Vízibusz, DINPI. Helyszín: a verőcei Duna-part, pontosítás aznap. Fázósok pokrócot hozzanak magukkal!

21.00- Este a Duna-parton - pokrócon heverészés, szemlélődés, beszélgetés, hallgatózás, és az óriás mandala gyertyafényes kivilágítása.

A programok ingyenesek, kivéve a Vízi Tanösvény, amire előzetes jelentkezés szükséges!

Egy mondat a mohácsi partelmosódásról

Alig öt nappal Kossuth Lajos születése előtt kötött ki Mohács mezővárosában a fríz származású német tudós, Ulrich Jasper Seetzen. Afrikába tartó útja során augusztus 28-án szállt hajóra Bécsben és október 16-ig utazott a Dunán, egészen Orsováig. Útja során naplót vezetett, melybe a tájleíráson kívül olvashatunk a folyó magyarországi szakaszának gazdaságáról, társadalmáról, hagyományairól, sőt a megvásárolt áruk értékét is feljegyezte. Különösen tetszett neki például a dinnye. Útleírását magyar és német nyelven 2020-ban adta ki a Balassi Kiadó és a Georg Olms Verlag.

 

A Duna Mohácsnál 1782-ben (maps.hungaricana)

Mohács városánál, 1802. szeptember 14-én, kedden az alábbi mondatot tartotta feljegyzésre méltónak:

Fél 7-kor kötöttünk ki Mohácsnál. A Duna jobb partját itt nagyon alámossa a víz, és néhány közelálló kis házikót ezen a helyen le is kellett már bontani.

Mohácsról szóló mondatának érdemes külön bejegyzést szentelni, mert érdekes dunai eróziós tevékenységről ad hírt, illetve támasztja alá korábbi ismereteinket. De mi okozhatta ezt a partelmosódást, ami már a városka házait fenyegette? Ugyanazok voltak az okok, amelyek 1823 augusztusában a Mohács-Buda országutat alámosták és végső soron új nyomvonalra kényszerítette a forgalmat?  

A XIX. század elején a Mohács és a Csele-patak torkolata között jelentkező igen erőteljes jobb parti alámosódás Mohács városánál már nem éreztette a hatását. Mohács parti házsorait valószínűleg két, 1850 körül eltűnt dunai sziget okozhatta. A Téglagyári-sziget a Sokác-rév felett állt, míg a Sóhivatali-sziget Mohács belvárosával szemben a mai kompnál, vagyis a régebbi sóhivatalnál. E két sziget történetét 2017-ben már bemutattuk, de akkor nem kapcsoltuk azokat a mohácsi parterózióhoz. Pedig a fenti, 1782-es térképen ott a magyarázat szaggatott vonallal. 

A kialakuló zátony, majd sziget kettéosztotta a folyó sodorvonalát, mely közül a jobb oldali parthoz tartó a Mohácsi-szigetet, a bal oldali pedig Mohács városát fenyegette. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy a meredek, de laza folyami üledékből álló partot a Duna fokozatosan alámosta, az egyensúlyát elvesztő part aztán leomlott. Fák, kerítések, konyhakertek válhattak ilyen formán a Duna áldozatává, és amikor már a házak kerültek volna sorra, a lakók a költözés mellett döntöttek, a házukat lebontották és biztonságos helyen építették újra. 

A folyóparti házsorokat fenyegető veszély csak a kövezett partfal megépítésével, illetve a második Téglagyári-sziget 1914. februári jégzajlás utáni eltűnésével szűnt meg. E három Mohács-környéki sziget maradványaiból jöhetett létre később a Czigány-zátony, Mohácstól délre.

Utazás Weißkirchenbe

1767. április negyedikén Andreas Weiss mindenét elárverezte a breisgau-i Simonswald faluban. A Freiburgtól északnyugatra fekvő Gutach völgyben álló házát Andreas Dorner vette meg 4305 guldenért, ez a ház a mai napig Dorerhof néven ismert. Másnap felkerekedett családjával Ulm felé, hogy ott barátaival együtt az államtól kapott 60 gulden útiköltséggel hajóra szálljanak Magyarország felé. Velük tartott az ugyancsak simonswaldi Martin Gehring is, akinek az unokája később feleségül fogja venni Andreas Weiss egyik dédunokáját. Részben ebből a frigyből is nőtt ki a Dunai Szigetek blog, amelyik ezzel a személyesebb írással ünnepli 13. születésnapját.

Fehértemplomi svábok (forrás: belacrkva.de)

Létezik-e olyan, hogy dunai ember? Lehet-e otthon lenni olyan helyeken, ahol sohasem éltünk? Öröklődhet-e generációkon keresztül a táj szeretete? Köszönhető-e a sváb ősöknek a Dunai Szigetek blog? Kérdések, melyekre talán nincs is (jó) válasz. 

Simonswald Breisgau térképén (forrás)

A Fekete-erdő rajnai, azaz a mi szempontunkból túlsó oldalán fekvő Simonswald mindössze 8 kilométerre található a Breg forrásától. 1767-ben ez a terület még Ausztria része volt Vorderösterreich, azaz Elő-Ausztria néven. A középkorias autonómiákkal rendelkező, területileg széttagolt birtokok közül Simonswald kincstári birtok volt, azaz nem véletlen, hogy az állam elsősorban innen toborzott telepeseket Magyarországra. A Weiss és Gehring és sok más család költözködése csak egy apró részlete volt a második nagy "Schwabenzug"-nak Mária Terézia királynő uralkodása alatt. A telepeseket földdel, adómentességgel, útiköltségmegtérítéssel és házépítési segéllyel csábították elsősorban új hazájukba. A fő útvonal pedig nem más, mint a Duna volt. Ulmtól rendszeres hajójárat indult Magyarországra az egyszer használatos, a végcélon faanyagként hasznosított "ulmi skatulyákon". A második nagy betelepítési hullám kibocsátási területe Baden-Württemberg, Elzász és Lotaringia volt, de érkeztek katolikus családok Csehországból is. Lotaringiából pedig francia anyanyelvű családok is érkeztek a Bánságba, tovább tarkítva a tartomány etnikai térképét. Hasonló származású lehetett a fehértemplomi Philippon család, akik már 1788-ban beházasodtak Gehringékhez.

Elő-Ausztria közigazgatása, pirossal a kincstári birtokok (forrás)

A toborzás és az utazás-szervezés központja ekkoriban Ulm volt, nem véletlenül található itt a Donauschwabische Museum. A hajóra szálló Weiss család élőben láthatta az I. katonai felmérés korabeli Dunát, amely szinte semmiben sem hasonlított a mostanihoz. Valószínűleg jóval nagyobb utat tettek meg a Néra torkolatában fekvő Palánkáig, mint a szabályozás utáni folyamkilométerben mért 1500 kilométeres távolság. A telepesek úti célja ugyanis a Bánság volt, azon belül is Fehértemplom, melyet alig 50 évvel korábban alapítottak újra az első német telepesek. Fehértemplom ugyan nem dunaparti város, de távolságban ugyanannyira van a folyótól, mint Simonswald a Breg forrásától. A városi anyakönyvek egészen 1723-ig mennek vissza, és sokat mesélnek az egyénekből közösséggé szerveződő város műltjáról. Több bejegyzésben azt is feltüntették, hogy az illető telepes honnan származott. 

A "Heimat" emlékezete csak lassan enyészett el az új lakóhelyen. A földrajzi emlékezet sajátos helyi ápolása volt, hogy a szőlőművesek a távolban kanyargó Dunára néző dűlőiket régi szülőföldjük legjobb dűlőiről nevezték el, pl. Kreuzberg", "Heuweg", "Hammelmaus", "Sieglberg" és a "Pfaffenspitz". 

Kilátás Fehértemplomra a szőlőhegyekről (forrás: belacrkva.de)

Dunai svábok persze ma már nincsenek. Fehértemplomban a német világ 1944. október első napjaiban ért véget. A front és a jugoszláv partizánok közeledésének hírére a hajón érkezett svábok közúton kezdtek menekülni. Akik maradtak, jugoszláv koncentrációs táborba kerültek, és ha esetleg túlélték és szabadultak, már nekik sem volt maradásuk. Különösen szomorú a Gehring családba később beházasodott Schubert család története, akik annak idején Csehországból, Grottau-ból (Hradek nad Nisou) érkeztek. A második világháború után, ha maradtak is ott Schubertek, onnan is kitelepítették őket. 

Mindennek nyoma veszett. 

Utódaik szétszóródtak a világban.