Regensburg nyúlványa

IN ENGLISH

Regensburgi helytörténészek körében általánosan elfogadott nézet, hogy a város szigetei az 1304. évi katasztrofális árvíz következtében szakadtak le egy rendkívül hosszú és rendkívül keskeny félszigetről. Ez a kígyószerű földnyúlvány a Naab torkolatától egészen Regensburgig húzódott, azaz a Naab torkolati szakasza kb. hat folyamkilométeren keresztül párhuzamosan folyt a Dunával. Azonban van néhány olyan szempont, amely megkérdőjelezheti a ritka hidrológiai jelenség létezését.

Először a "Regensburg zur Römerzeit" c. kiadvány belső borítóján találkoztam a fenti ábrával, amely tényként ábrázolta a fenti képen látható hidrológiai helyzetet. A kötet 19. oldalán szereplő rövid tájleírás szerint a Naab a római korban még nem Mariaort mellett torkollott a Dunába, hanem közel hat kilométeren keresztül a Dunával párhuzamosan folyt, elhaladt Kneiting, Winzer, Steinweg és Stadamhof mellett, balról felvette a Regen folyót és valahol a mai Unterer Wöhrd sziget alsó csúcsánál torkollt a Dunába, Regensburg keleti részén. A hatalmas félszigetet az 1304. május 23-án levonuló katasztrofális árvíz darabolta fel négy különálló szigetre (Mariaorter Wöhrd, Winzer Wöhrd, és Regensburgban az Alsó- és Felső-Wöhrd). A helyi népnyelv Wöhrdnek  nevezi a dunai szigeteket, amely a középfelnémet "werd" szóból ered, Észak-Németországban a sokak számára ismerősebben csengő "Werder" formát használják.

A "Regensburgi nyúlvány" már Freisingi Ottó művében is felbukkan, szerinte a Naab Regensburgnál ömlött a Dunába. A helyi krónikás Eberhard von Regensburg ezzel egybehangzóan írja le az 1304-es év eseményeit:

„Anno Domini 1304. Cum aqua Danubii transiens per pontem Ratisponensem omnio versus litus apuilonare declinasset, et litora prope civitatem sicca et arida reliquisset, ceves Ratisponenses artificiose et mulits laboribus et expensis ipsam aquam, ut iterum prope civitatem flueret, ad loca pristina per strues lignorum et congeries lapidum reduxerunt.”

A kora középkori vízrajzi viszonyokat már a regensburgi helytörténészek, Plato-Wild (1710-1777), Gemeiner (1726-1823) és Gumpelzhaimer (1766-1841) is leírják, akiknek nézeteit Adolf Schmetzer későbbi részletes kutatásai megerősítették. Karl Bauer monumantális helytörténeti művében (Regensburg - Kunst, Kultur und Alltagsgeschichte) a fenti elméletet annyival egészíti ki, hogy a regensburgi kőhíd mellett, a római Castra Regina légiótábor építése idején (180) egy folyómeder változás miatt az Unterer Wöhrd valószínűleg már egy különálló szigetet alkotott. Bauernél az árvízi katasztrófa napja két nappal későbbi, 1304. május 25. Ekkor Winzer és Pfaffenstein között a Duna átszakította a "Regensburgi nyúlványt", sőt a főmeder áthelyeződött a Naab régi medrébe a mai Oberer Wöhrd és Stadtamhof közé. Egyes helyi legendák szerint az északi Duna-ágat még 1915 táján is Naab-nak nevezték. 

A Duna a Regen és a Naab folyók közötti szakasza 1829-ben (forrás)

Ez azzal járt, hogy Regensburg szabad birodalmi városa elvesztette a dunai kikötőjét, vámjövedelmeit, a malmai szárazra kerültek, mindez együttesen fenyegette a város kereskedelmi hatalmát. Mivel a város gyakori birtokvitában állt a régi Naab túlpartján álló, a bajor herceg fennhatósága alatt álló Stadt am Hof városkával, a helyieknek nagyon gyorsan kellett cselekedniük. Nem világos, hogy még abban az évben, vagy már 1305 nyarán egy igen száraz időszakban, amikor át lehetett lábalni a sekély Dunán, az Oberer Wöhrd csúcsán megépítettek a Wöhrloch nevezetű vízkormányzási művet, melynek feladata az volt, hogy egyszerre terelje vissza a Duna vízhozamának nagyobbik részét az eredeti medrébe, és hagyjon meg némi (határ)vizet a regensburgi tulajdonban álló Oberer Wöhrd és a szomszédos Stadamhof között. A zsilip és duzzasztógát kombinációjából álló Wöhrlochnak, csakúgy mint a kőhídnak csodájára jártak messze földről, olyan nagyszabású és gyors mérnöki teljesítmény volt. Ugyanakkor évszázadokon keresztül volt a viszály forrása Regensburg város és a bajor választófejedelem között, aki szerette volna kiszélesíteni a medret, hogy Stadtamhofba is be tudjanak futni a nagyobb hajók, fellendítve a kereskedelmet. A vízkormányzás miatti viták során előfordult, hogy katonasággal tették tönkre a Wöhrloch-ot.

A Wöhrloch 1638-ban (forrás)

A Ken Follett Katedrálisához is méltó történelmi cselekményen túl felmerülhet a kérdés, hogy hidrológiai szempontból létrejöhet-e egy ennyire változó vízhozamú folyón, ilyen hosszú időn keresztül egy ennyire instabil mederforma? Habár a történeti források egyértelműen "földnyelv-pártiak" van néhány olyan hidrológiai tényező, ami megkérdőjelezheti a létezését, illetve a hosszú évszázadokon keresztüli fennmaradását.  

• A Duna Regensburgnál éri el a legészakibb pontját, a Duna Winzernél egy majdnem derékszögű kanyarulatot ír le, északkeleti folyásirányból délkeletire váltva. Van egy hasonló paraméterekkel rendelkező kanyarulat közvetlenül a Naab torkolata felett is, közös jellemzőjük, hogy mindkettő egy meredek hegyoldalt mos alá. A folyókanyarulatfejlődés tehát évről-évre a bal partot mosta alá, és Winzer környékén vékonyította leginkább a félszigetet, ami egybevág azzal, amit a történészek állítanak az 1304. évi átszakadás helyéről. 
• A földnyelv paraméterei alapján sem lehetett túlságosan stabil forma: a Naab torkolatától Regensburgig 6 kilométer hosszú volt, szélessége vélhetően 100 méter körül mozoghatott. Ha a Großprüfening római castelluma és a Mariaort fölé magasodó hegyoldal közötti távolságot vesszük, akkor a félsziget egy legfeljebb hatszáz méter széles folyami ártéri keresztszelvényben helyezkedett el. Egy ilyen szelvényben a nagyobb árvizeknek 1200 év távlatában többször is volt lehetőségük, hogy átszakítsák a földnyelvet.
• A Naab és a Regen között egyetlen állandó vízfolyás található a bal parton, a Brückelgraben. Ez egy viszonylag rövid és alacsony vízhozamú patak, de valószínűleg a dombvidéki terület miatt nagyobb esőzések alkalmával magával szállított hordalékből egy hordalékkúpot épített a Dunában (vagy korábban a Naab medrében), dél felé kényszerítve az északi ág sodorvonalát, amely a végső soron ugyancsak földnyúlvány fokozatos elvékonyodását okozhatta. 

A források alapján inkább tűnik valószínűnek, hogy a Duna leghosszabb félszigete valóban létezett, de annak rekonstrukciója, hogy pontosan mennyi ideig, hogyan zajlott le fokozatosan az elvékonyodása, további kutatásokat érdemelne. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Christian Heinrich Kleinstäuber: Geschichte und Beschreibung der altberühmten Steinernen Brücke zu Regensburg. 1878.
• Iris Nießen, Doris Wollenberg: Aus Fluss wird Stadt – Die Stadtentwicklung im Osten von Regensburg im Fokus von Hochwassern und Landgewinnung. 2019.
• Oliver Wetter: Urban stream works in Central Europe 1200–1700: municipal administration, hydraulic engineering and flood reconstruction. 2019.
• Karl Bauer: Regensburg - Kunst, Kultur und Alltagsgeschichte. Buchverlag 2014. 6. kiadás
• Karlheinz Dietz, Thomas Fischer: Regensburg zur Römerzeit. Friedrich Pustet Verlag 2018.

Mariaorter Wöhrd

A Naab torkolata alatt fekvő Mariaorti-sziget mintha az ezer finn tó valamelyik fagyos szigete lenne. Ezt az érzetet keltette a januári hóesés, a sziget sziklás partja, a körülötte szinte álló víz és a tudat, hogy a Duna egyik legészakibb szigetéről van szó. 1977-ben majdnem elárasztotta a regensburgi duzzasztómű, pedig kialakulását tekintve valószínűleg az egyik legérdekesebb dunai szigetről van szó.

Kilátás a Mariaorti-szigetre a Naab torkolatától

Maraort külsőre úgy néz ki mint egy átlagos, nagyobbacska bajor tanyabokor. Ahhoz képest, hogy viszonylag közel fekszik Regensburghoz, mindössze 120 lakosa van. Regensburg-Prüfening tulajdonképpen a szemközti parton helyezkedik el, a 8-as nürnbergi út pedig szervesen kapcsolja be a város agglomerációjába. 

Tájékoztató jellegű támla a szigeten, ingyen elvihető ismertetővel. Ilyet se látni mindenhol.

Mariaort nevezetességét és névadóját a Duna első nagyobb mellékfolyója, a Naab választotta el a falutól, amíg fel nem épült a szépen ívelt kerékpáros híd fölötte. A XIV. században felépült Mariä Himmelfahrt zarándoktemplom 1774-1776 között épült át barokk stílusban, és uralkodik ebben a formában a Duna és a Naab összefolyása fölött. Míg a zarándoktemplom a Naab fölé magasodik, addig a hozzá tartozó Szent Kereszt kálváriatemplom a Duna mellett található. A két katolikus templomban tartott misék élvezhetőségéből bizonyára sokat levon a közvetlenül mellettük haladó kétvágányú vasútvonal. Alig fél óra alatt legalább nyolc tehervonat haladt át a großprüfeningi vasúti hídon. Mindenesetre a hídról remek kilátás nyílik a Mariaort melletti szigetre.

A Naab torkolata fölé emelkedő zarándoktemplom (jobbra) és a kálváriatemplom (balra).

Mivel a Mariaorti-sziget egy része szántóföldi művelés alatt áll, tehát valahol be kell jutniuk a földbirtokosoknak. Ezt a célt szolgálja a felső csúcs közelében megépített keresztgát, melyen kikövezett út vezet keresztül. Mivel nem áll rendelkezésemre korabeli légifotó sorozat, így nehéz megmondani, hogy ez a gát eredetileg folyószabályozási céllal készült-e, és ez tette később lehetővé a sziget felszántását, vagy már eredetileg is a gazdálkodók érdekében épült. Valószínűleg köze lehetett a regensburgi duzzasztómű felépítéséhez, mindenesetre 1945-ben még nem létezett a gát. 

Bejárat a szigetre, áteresszel.

A bevezetőben említett tó párhuzam különösen a szigetre vezető keresztgátnál szembeötlő. Ezen létezik egy áteresz, csakhogy ebben áll a víz, nem áramlik keresztül rajta. Valószínűleg egy másik áteresz is létezhet, mert a duzzasztás ellenére is van minimális esése a folyónak a duzzasztóműhöz képest felvízi szakaszán. Erre utalhat az a kisebb örvény, ami a keresztgát felett pörgeti az uszadékfát, de az alvízi felbukkanását nem lehetett megfigyelni. Ugyan ez egy dunai sziget, de mielőtt a keresztgát felépült volna a mellékágban gyakorlatilag a Naab vize folyt, ami ezen a rövid szakaszon még nem tudott teljesen elkeveredni a Dunáéval.

Mariaorter Wöhrd 1945.
A sziget a kép bal szélén látható, nagyobb kiterjedésű, mint manapság.

Több, egymástól független forrás is arról számol be, hogy a Naab vize nem csak a Mariaorti-sziget mellékágát töltötte ki egykor, hanem a torkolat is jóval lejjebb, Regensburg városánál volt. A Naab és a Duna hat kilométeren keresztül folyhatott egymás mellett, miközben mindössze egy vékony, legfeljebb pár tíz méter széles földnyelv (a Mariaorter Wöhrd, a XIX. századra lefűződött Winzer-sziget és a regensburgi Wöhrd-ök közös őse) földnyelv választotta el őket. A Regensburg római kori történetével foglalkozó "Regensburg zur Römerzeit c. kiadvány belső borítóján is ezt a hidrológiai szempontból rendkívül szokatlan helyzetet látni. Mivel a regensburgi Oberer Wöhrd parkban álló tábla is azt állítja, hogy a sziget egy XIV. századi árvízi katasztrófa (talán pont a Magdaléna-árvíz 1342-ben) következtében jött létre, ez az elmélet mindenképpen a német tudományos élet részét képezi. 

Fasor, kőszóráson.

A Mariaorti-sziget valójában három részből áll, ami a duzzasztás miatt van. A megemelt vízszint elárasztotta a sziget alacsonyabban fekvő részeit és ezáltal leszakított belőle darabokat. Egy ilyen vékony, íves darab található a Naab-torkolat felé eső csúcsnál. Ez gyakorlatilag egy kőszórás, ami kijelöli a sziget régi partvonalát, amit kihangsúlyoznak a rajta felnőtt égerfák. Száraz lábbal nem lehet rá átkelni. 

Már itt is megjelentek. Hódcsapás a belső meder mentén.

A művelés alatt álló szigeten a könnyű bejárás miatt is sok ember fordul meg. A gazdákon kívül találkozni itt futókkal, evezősökkel (a sziget külső oldalán kisebb kikötő is létesült), sőt természetvédőkkel is. A sziget egyes részein jelenleg "természet-visszavadítás" zajlik, miután a németek rájöttek, hogy a duzzasztómű felépülése helyrehozhatatlan károkat okozott a dunaparti élővilágban. A felszámolt ártér lehetővé tette, hogy az intenzív mezőgazdaság a kikövezett folyóparton vegetáló egy sornyi égerfáig tartson. Most néhány parcellán próbálják tagolni a folyópartot, a művelés alól kivont területeken pedig a természetes vegetáció visszahonosítása folyik. Télen ugyan ebből nem sok látszódik, de a kihelyezett tájékoztató táblák bizakodásra adhatnak okot. A BUND Naturschutz in Bayern a helyi lakosságot bevonva dolgozik a projekten, részben közösségi finanszírozásból. 

Szántóföld és dűlőút.

Az égerfasornyi szélességű parti sávot leszámítva természetközeli állapot csak a sziget két csúcsán található. Az alsó csúcs megközelítése a nehezebb, itt a hódok által keresztbe-kasul döntött fák igazi kalandpályát jelentenek mindazoknak, akik a helyi "Egyfás"-szigetre is kíváncsiak Regensburg felé tekintve. 

Az alsó szigetcsúcs és az "Egyfás" sziget.

A Mariaorti-szigetről leválasztott szigetecske igazából a helybéli hódok étvágyától függően egy vagy több fás. 2023. január 21-én éppen három égerfa és egy bokor állt a terméskövekből összehordott kupacon. Megközelítés kizárólag úszva, vagy evezve.

Felhasznált irodalom:

• https://de.wikipedia.org/wiki/Mariaorter_W%C3%B6hrd
• https://regensburg.bund-naturschutz.de/donauinsel-mariaort
• https://regensburg.bund-naturschutz.de/fileadmin/kreisgruppen/regensburg/Bilder/Donauinsel_Mariaort/190331_Projektbeschreibung_Donauinsel_Mariaort_Internet.pdf