2021. január 25., hétfő

Lenullázott Tízfás-sziget

Helyi hírek szerint 2021 januárjában Rácalmáson, a mellékágban található Tízfás-szigeten a katasztrófavédelem tarvágást végzett. Az indok meghökkentő, legalábbis hasonlóról még sohasem hallottam. Mivel elsőre nem volt világos milyen okok álltak a tarvágás mögött rövid nyomozás után kiderült, hogy az eredeti hír nem igaz. Az olvasók által készített képek alapján úgy-ahogy sikerült rekonstruálni a sziget utolsó egy évét.

A Tízfás-sziget 2021. január 23-án (Fotó: Csepreghy Gábor)

Néhány napja érkezett a hír, hogy a helyiek felháborodottan vették észre, hogy a Dunai Szigetek blog által 2015-ben "Tízfás"-nak keresztelt szigeten egy darab fa sem maradt. Elöljáróban fontos megemlíteni, hogy a Rácalmási-sziget, valamint a mellékág természetvédelmi terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. A beavatkozás jól megfigyelhető a fenti képeken, amely a szó legszorosabb értelmében lenullázta a szigetet. Az első hírek arról szóltak, hogy a nem a katasztrófavédelem kezdte a favágást, hanem egy beköltöző hódcsalád. Ezek a hódok téli szokásukhoz híven elkezdték megrágni a fákat, és december utolsó hetében 2-3 fát a vízbe döntöttek, hogy lerághassák az ágak zsenge végeit. Várható volt, hogy a többi is hamarosan sorra kerül. Mivel a rácalmási kikötő pontonja nagyon közel van a szigethez (lásd a fenti képen), ezért vélhetően bejelentés után a katasztrófavédelem veszélyesnek ítélte meg a helyzetet, és kivágták a maradék fákat.

A Tízfás-sziget 2020. március végén (Fotó: Holczer Tibor)

Néhány nap utánajárás után azonban kiderült, hogy nem így történt. A katasztrófavédelem utoljára egy éve, 2020 januárjában vágott fát a szigeten, mert a nyugat felé dőlő fák veszélyeztették a kikötőt. Helyi hírek szerint azonban a mederben hagyták a kidőlt fákat. 2020. márciusában még hat fa állt a szigeten. A hódok ezután érkeztek és kezdték megcsócsálni a kelet, azaz a kikötővel ellentétes irányba hajló fákat. 2021. decemberében már jól látható volt a rágás, majd januárban megérkeztek a hírek a kopasz szigetről. Telefonos és írásbeli érdeklődésünkre a Fejér megyei katasztrófavédelem közölte, hogy ők 2021. januárjában semmilyen munkát nem végeztek a szigeten. Hogy ki volt a favágó, nem derült ki. Mint ahogy az sem, mennyi fa kidöntését írhatjuk a hódok és mennyit az ember rovására.  Az biztos, hogy az uszadék, a főágból érkező szemét és a mellékág mentén vízbe dőlő fák komolyan veszélyeztették az emberi létesítményeket a Rácalmási-ág partján. Ezt azonban a Tízfás-sziget lenullázása aligha oldotta meg. A főágból továbbra is érkezik majd az uszadék és a hódok gond nélkül kidönthetik a parton álló fákat ezentúl is. 

Nagyjából ennyi a történet.

Ha már úgyis szóba került a Tízfás-sziget, tekintsük át röviden a történetét is, hiszen a nyomozás során a sziget keletkezéséről is kerültek elő új információk! 

A Tízfás-sziget 2015. január 3-án

Mivel a sziget története valóban nem túl hosszú, a keletkezése azonban ugyanolyan meghökkentő, mint ez a mostani tarvágás rajta. Elég valószínű ugyanis, hogy a Tízfás-sziget keletkezése az emberi hanyagságnak köszönhető. 

Szerencsésnek is mondhatnánk a Rácalmási-szigetet, ugyanis a folyószabályozás során a mellékágát nem zárták le. Egy fahíd vezetett át az északi csúcsára, ahol a birtokosok átkelhettek a földjeikre, vagy a gyümölcsöskertekbe. 1990-ben az erdészet egy újabb hidat épített a régitől délre, de ez részben mederfeltöltésen készült, ami szűk áteresztőképességével jelentősen hozzájárult a mellékág feliszapolódásához. 1996-ban a Rácalmási önkormányzat az északi, régi hidat elbontotta, az új erdészeti hidat pedig átalakította, annak érdekében, hogy a víz akadálytalanabbul áramolhasson. A zátonyok azonban ott maradtak a mederben a híd felett és alatt (lásd alábbi légifotó). A déli híd átépítésével párhuzamosan megindult a Rácalmási-ág mederkotrása is a zátonyok eltávolítása érdekében. Ez azonban felemás eredménnyel zárult, ismeretlen okból néhány helyen kupacokban ottmaradt a mederben a kitermelt anyag. Ezen a néhány négyzetméteres zátonyon pedig szinte azonnal szárba szökkent az élet. Hogyan? Valószínűleg úgy, hogy a zátonyon fennakadó uszadékfa meggyökerezett. Fűzfáknál létező jelenség, hogy a lerágott, letört ág gyökeret ereszt, amint talajt ér. Valahogy így születhetett meg a Tízfás-sziget 1996-ban.

A legdélebbi zátony helyén keletkezett a rácalmási Tízfás-sziget (fentrol.hu 1990.)

Később volt még egy kotrás az ágban. Ekkor a sziget melletti kikötő megközelíthetőségét biztosították, de a Tízfást nem érintette a beavatkozás. Azóta a sziget északi, felső csúcsa folyamatosan mosódott el, miközben déli irányban növekedett. A kavicspad ma is ott húzódik nem messze a rácalmási kikötőtől. Várhatóan a kivágott fák tavasszal új sarjakat növesztenek, és talán a sűrű sarjak már kevésbé veszélyeztetik majd a létesítményt. Hosszú távon azonban lehet számítani arra, hogy egy következő kotrás már nem kegyelmez a "Tízfás"-szigetnek.


Korábbi cikkeink az 2019-es év dunai szigetéről:

2021. január 17., vasárnap

Harmincéves sziget

Cirpi felett a római őrtorony nem sokkal az építése után már elhagyatottan állt a Duna partján, lassacskán romba dőlt, de a folyó 1600 éven keresztül ott kanyarodott kövei alatt délkelet felé. Az árvizek néha elöntötték, de mindvégig remek kilátása volt a túlsó partra. Aztán történt valami és az őrtornyot néhány évtized alatt elnyelte az ártéri erdő. 


Ami egy szigeten nőtt fel. Ez a sziget pedig hullócsillagként alig harmic év alatt feltűnt, létezett, majd eltűnt Dunabogdány alatt a Szentendrei-Dunán. Értelemszerűen ez nem a kezdőképen látható kavicsos földdarab, hanem a tőle balra, azaz délre található part. 2021. január 17-én délelőtt, Szentendrén mért 17 centiméteres, viszonylag alacsony vízállásnál (lassú apadásnál) nem volt egyszerű felfedezni, sem a Szentendrei-Dunáról, sem pedig az ártéri erdőn átlábalva. Utóbbi azért is lehet különös, mert ennek az ártéri erdőnek kellene rejtenie a sziget mellékágát. Mivel a sziget eltűnése nem is volt olyan régen, valami nyomnak kellett maradnia. Mármint a "26-os" folyamkilométer táblán kívül, ami egyértelműen mutatja a sziget közepét.


A "Harmincéves"-sziget mellékága pedig még megvan, elsősorban a felvízi, nyugati szakaszon. Egy-másfél méter mély, viszonylag keskeny árokként kezdődik, majd kelet felé fokozatosan kiszélesedik és ellaposodik. Alsó szakaszán már csak akkor felismerhető, ha valaki tudja, hogy mit keres. Erre nagyban rásegít az uszadék- és holtfa tömeg, amelynek nagy részét az árvizek sodorták be az erdőbe. Kifelé már csak korhadék formájában juthatnak legfeljebb. A mellékágban egyetlen helyen maradt némi vízfelület, de ez sem a Dunának, hanem inkább a vaddisznóknak köszönhető. 


Az egykori mellékágat délről, azaz a dunántúli part felől egy nyári gát kíséri, ami miatt jóval meredekebbnek látszik ez a partszakasz. A nyári gát egy olyan töltés, amely a kisebb árvizek ellen véd, de a nagyobb vizek átbuknak rajta. Ennek az ártéri oldalában rejtőzik a római őrtorony, fákkal sűrűn benőve. Építése az itt talált bélyeges táblák szerint I. Valentinianus császár idejére tehető, azaz a 370-es évek első felére. Szerencsére a szigethez hasonlóan ezt sem egyszerű megtalálni, de ez jól is van így…


Mint láttuk az őrtorony építését egy öt éves intervallumra be lehet időzíteni, de mi a helyzet a sziget keletkezésével. Mint minden rendes szigetnek, a Harmincévesnek is volt egy zátony előzménye. Ennek első nyoma 1841-ből származik, a második katonai felmérés pontozással jelölte a sekély medret Dunabogdány alatt. Ez az állapot viszonylag sokáig fennmaradt (már ha a sziget korából indulunk ki). Ugyanezt a helyzetet látjuk 1930 körül az alábbi, "Angyalos" vízisport térképen. A parti zátony ott húzódik végig a jobb parton, a Csódi-hegyi dácit bánya dunai rakodója alatt. Aztán ezen a zátonyon egyszer csak megjelent a növényzet; kialakult egy újabb fiatal dunai sziget. 

Ennek az időpontja is ismert, legalább olyan pontossággal, mint az őrtorony építése. A Hadtörténeti Múzeum térképtárában fellelhető légifotók közül az 1951-es képen (.gif sorrendben 1), középvízi helyzetben még csak a nyílt vízfelszínt látjuk. 1955-ben már három apró, homályos folt jelenik meg a zátonyon, amely növényzetre utal. A két apróbb pont egy-egy magányos fát jelez. Az alábbi .gif-en egy 1956-os kép látható, amelyen ez a foltok ugyanakkorák, de a kép élesebb (2). 1961-ben a három folt kiegészül egy újabbal, azaz még egy fa bukkan fel a légifotón (3). 1965-ben, egy térképen már két sziget látható, az alsó a három fa összeolvadásából alakult ki (4). Sajnos a sziget életéből legfontosabb korról, a '70-es évekből egyetlen légifotót sem találtam sem a Hadtörténeti sorozatban, sem a fentrol.hu-n. A '80-as évekből is csupán az utolsó évekből áll rendelkezésre kép, ezeken a "Harmincéves"-sziget már a part része, de egy keskeny csíkban még felismerhető a mellékág. A 2005-ös utolsó légifotó már nagyjából ezt az állapotot rajzolja ki (5). Tehát a sziget az 1950-es évek első felében alakult ki és valószínűleg az 1980-as évek közepére már a jobb partba olvad. Az őrtorony előtt, a mederben felnőtt erdő pedig tovább szűkítette a Szentendrei-Duna szélességét, méghozzá jelentős mértékben. 

Képek sorrendje: 1951 (ff), 1956 (ff), 1961 (ff), 1965 (térkép), 2005 (színes)

1951-ben a Szentendrei-Duna legnagyobb szélessége a bánya rakodója alatt körülbelül 350 méter volt. Ha abból indulunk ki, hogy a rómaiak az őrtornyot közvetlenül a Duna mellé építették, és a Duna azóta is mellette folyt láthatjuk, hogy viszonylag stabil partszakaszról van szó. 1778-ig visszamenőleg vannak pontos térképek erről a szakaszról, de a Duna képe nem sokat változott. Ehhez képest óriási változásnak számít a beerdősülő meder, amely 1951-1988 között az eredeti szélesség 60%-ra (210 méter) szűkítette a folyót (lásd alábbi ábra). 

A Harmincéves-sziget egykor és most (1951-2005)

Ez a változás — ugyanúgy mint láttuk Pócsmegyeren, a "Haldokló Kacsa" esetében — elsősorban a folyószabályozások és a kavicskotrás miatt következett be. Mivel a Szentendrei-Dunán a szigetcsúcstól számított első komolyabb szabályozási mű a Pankúti-domb alatt felépült T-sarkantyú volt, kilométerekkel a Harmincéves-sziget alatt. Ebből következtetve az a gyanú erősebb, hogy a kavicskotrás és az ennek következtében beálló átlagosan 0,5 méteres medermélyülés sokkal komolyabb szerepet játszhatott a Szentendrei-Duna arculatának megváltoztatásában. 

Dunabogdány alatt a jobb parton felnőtt a mederben 7 hektár ártéri erdő, de ebből a Harmincéves-sziget kevesebb mint 4 hektár területű volt. A parton álló őrtorony pedig kb. 150 méterre távolodott a középvízi medertől. 

2021. január 7., csütörtök

Gyümölcsös a Luppán - Így nézett ki a Duna az 1930-as években

Mivel nekem eddig egy 1941-es sorozat néhány szelvénye volt a legrégebbi dunás légifotóm idehaza, különösen megörültem a Hungaricana térképtárában lapuló 333 darab, repülőgépről készített fotónak, amelyek az 1930-as években készültek. Ezek kb. tizedén a Duna is felbukkan és szerencsére nem csupán a fővárosi szakasza.  

1936. Felállványozva a Horthy Miklós híd budai hídnyílása

A mostani bejegyzésben a legérdekesebb 12 felvételt mutatjuk be. Ehhez némi önuralom kellett, hiszen például a kezdőképen látható Horthy Miklós híd, vagy a beépítés előtti Luppa-sziget szinte azonnali megosztásért könyörgött. A sorozat Győrtől Lágymányosig bezárólag fedi le a Dunát,  a "vidékre" öt, Budapestre hét kép jutott.  


A Luppa-sziget Budakalászon az első nyaralók felépülése, azaz 1934 előtt. Érdemes megfigyelni a szigeten található fák rendezettségét, ami valószínűleg gyümölcsösre utalhat. Az Egyfás-sziget helyén, a Luppától balra még zátony rejtőzik a mélyben. Mellette a Szentendrei egy galériaerdőtől eltekintve szinte teljesen csupasz, füves pusztaság, ami éles kontrasztban van a jelenlegi felszínborítással. 


Győr belvárosa háttérben a Mosoni-Dunával és a Rába torkolatban található Radó-szigettel. Sajnos a névtelenül eltűnt Kecske-zátony éppen nem látszik a képen, de felsejlik még a régi Rábca torkolat. Győr-Révfalu a Mosoni-Duna túlpartján még viszonylag rurális térség képét mutatja. 


Az esztergomi Prímás-sziget a Mária Valéria híd magyarországi hídfőjével. A sziget alakja északon mit sem változott az évek során, szemben a beépítettségével. 


A Dunakanyar Tahitótfalu felől fotózva. Ez az érdekes perspektívából fényképezett kép teljes pompájában ábrázolja még a Kismarosi-, a Verőcei- és a Kőgeszteri-szigeteket. A távolban felsejlik a Helemba-sziget is. Érdemes megfigyelni a nyaralók nélküli domboldalakat is.


Budapest belvárosában mit sem változott a Duna partja a rakpartok miatt, ezzel szemben a folyó szépségét adó hidak annál inkább. így festett az Erzsébet híd a múlt század '30-as éveiben.


A Lánchíd a váralagúttal. A budai oldalon a hídtól délre már hiába keresnénk a házsorokat. 


A Margit-sziget déli csúcsa a Margit híddal. És a lazán beépített budai oldal.


A Margit-sziget északi csúcsa az Árpád híd nélkül.


A Margit-sziget északi része, az épületek nagy részét már lebontották. A pesti parton még beépítetlen területként látjuk a Vizafogót.


Szinte rá sem ismerni Óbudára a panelházak nélkül. Miközben még mezőgazdasági termelés folyik az Óbudai-szigeten, a háttérben felsejlik a Palotai-sziget.


Búcsúpillantás Budapestre és a teljes pompájában látható Várnegyedre. Háttérben itt is felbukkan a még valódi szigetként létező Palotai-sziget.


Érdemes végigböngészni mind a 333 képet, varázslatos időutazás a két világháború közötti Magyarországon: Maps.hungaricana.hu

2021. január 1., péntek

Karantén a Dunán - Ez történt a Dunai Szigetek blogon 2020-ban

Még a XIX. században is szokás volt, hogy a Havasalföld vagy Törökország felől érkező utazók napokat töltöttek el Orsován a karanténban, mielőtt megbizonyosodtak róla, hogy nem hurcol-e be valami járványt a kereskedő, utazó, vagy egyszerű parasztember. Ez az év is ilyen volt, nem egy dunai kirándulást hiúsított meg a határzár, vagy a kijárási tilalom. A bezártság révén 2020-ban nem csökkent az elkészült cikkek száma, bár jóval "szobatudósabb" jellegű írások születtek mint korábban.

A varázslatos somlyó-szigeti mellékág Ráckevén

Kezdjük a lényeggel, hiszen sokan csak azért olvassák az újévi bejegyzést, hogy megbizonyosodhassanak melyik sziget nyerte az év dunai szigete megtisztelő díjat:


2020-ban az év dunai szigete szavazás nagy versenyt hozott, melybe hagyomány szerint ismét nem szólt bele érdemben a blog által nevezett, harmadik helyen végző komáromi Erzsébet-sziget. A második helyezést a nemzeti parki oltalom alatt álló Gödi-sziget szerezte meg. Idén pedig egy olyan sziget nyert, ahová remekül el lehet vonulni a vírus elől. A fertőzés ugyanis csak csónakon juthat be a nyaralókkal beépített ráckevei Kerekzátony-szigetre. Amely ráadásul éppen ott található a Senki-sziget mellett. Tervben van egy újabb kirándulás a szigetre!

Felbukkanó csillaghegyi árvíztáblák (fotó: Doroszlai Dénes)

Talán általános jelenség, hogy a blogok olvasottsága folyamatosan zuhan. Mintha az egész blogszféra túl lenne az aranykoron, ahogy az emberiség viszonylag gyorsan átszokik a facebookra, a mémekre, a videókra és a podcastokra. Mivel ezek közül egyik sincs a Dunai Szigetek blogon—előreláthatólag nem is lesz—az olvasottság valószínűleg tovább fog csökkenni 2021-ben. Összehasonlításképpen: néhány éve a top10 cikk együttes kattintásszáma 100 ezer körül ingadozott, az elmúlt két évben pedig 20 ezer körülire csökkent, miközben a blog facebook követőinek tábora 6176 főre növekedett. 

Ezek voltak 2020-ban a legnézettebb írások: 

8. Százhúszasok 1088

Lázár deák elveszett szigete(i) Pilismaróton

Talán az is közrejátszhat ebben a csökkenésben, hogy az idén elkészült 50 cikk közül sok kifejezetten hosszú, bonyolult és némi előzetes földrajzi tudást igénylő volt. Néhány hidrológiai témájú cikkel idén bekapcsolódott a blog a Mohács-vitába. Közülük a "Túllépni a Csele-patakon" című egészen a lábjegyzet státuszig emelkedett Pap Norberték Mordortól Mohácsig c. könyvében, amely kötet eredményei mellett számos ziccert kihagyott, többek között a Duna korabeli mederviszonyainak feltárásában. 

Foglalkoztunk a Pilismarótra tervezett bánya kapcsán a terület felszínfejlődésével, múltjával és geomorfológiájával, miközben XV. századi szigetmagok és egy eltűnt ősborókás is felbukkant a területen. 

Fontos cikkek születtek a fővárossal, Budapesttel kapcsolatban is. Régi térképeken végigjártuk az azóta felszámolt Városligeti-patakot. Egy írás erejéig belecsöppentünk az Ősbuda-polémiába, mivel számos szándékos ferdítést kellett tisztázni a római kori és középkori óbudai Duna-medrekkel kapcsolatban. Idei legfontosabb írásunk ugyancsak a III. kerületi Csillagheggyel kapcsolatban született. Doroszlai Dénes kutatása révén összegyűjtöttük és térképre vittük az 1945. februári csillaghegyi árvíz szintjét jelölő táblákat, miközben sikerült meghatározni a tetőzés szintjét is. Ugyancsak sikerült tisztázni néhány szintezésbeli kérdést az 1838-as árvíz kapcsán, hiszen nem volt világos, hogy mihez képest volt mekkora a Budát és Pestet (meg még jópár más parti települést) elpusztító jeges árvíz tetőzése.  

Folytattuk a dunai hordalékviszonyok bemutatását Trikule elöntött vára és egy Interreg projekt kapcsán, valamint érdekes légifotók után nyomozva feltárult az 1960-1990 között végzett rablógazdálkodás, melynek során hozzávetőlegesen 64 millió köbméter kavics, sóder és homok tűnt el a Duna magyarországi szakaszáról. 

Martin Kápostáš: Aranyozott part

A karantén miatt már az is csoda volt, hogy egyszer sikerült eljutni Mohácsig és bejárni a Csele-patak torkolatát. A kirándulások többsége a Szentendrei-sziget és környékére korlátozódott, pl. sikerült megmászni az összes 120-as csúcsot, sőt a három pócsmegyeri csillagrombolót is! 2021-ben talán ez megváltozik és nem kell oltáskönyv pl. ahhoz, hogy valaki elbiciklizhessen a Muzslai-szigethez. 

Mindenképnnen fontos megemlíteni, hogy 2020-ban indult az első adománygyűjtő kampányunk az egykori gödi Dunakutató és Biológiai Állomás megrongálódott kerítésének rendbehozatala érdekében. Ha jól sikerül, lehetséges, hogy 2021-ben is keresünk egy Dunával kapcsolatos célt! 

Az adománygyűjtés időtartama: 2020. december 5. - 2021. február 28.
Az adományokat a Füvészkertért Alapítvány bankszámlaszámára kérjük átutalni!

Kedvezményezett neve: A Füvészkertért Alapítvány
Bankszámlaszám: 11708001-20549985-00000000
Közlemény: Adomány a Huzella-kert kerítésének javítására

A Haldokló Kacsa(-sziget) Pócsmegyeren

Végül nem maradhat el a köszönetnyilvánítás sem! A bevezetőben leírt Orsovai történetet Szálinger Balázs küldte át, akinek az új könyvében a blog is felbukkan. Örültem, hogy átolvashattam még megjelenés előtt, mint ahogy Bartos Erika idén megjelent legújabb Brúnó kötettel kapcsolatban is megtörtént ugyanez. Részt vehettem Ádám Szilvia PhD védésén is, aki Gönyű és Budapest között vizsgálta a dunai szigetek fejlődését. Köszönet Tóth Farkas Mártonnak, hogy megnézhettem az óbudai átereszt, Székely Balázsnak, Viczián Istvánnak, Rácz Tibornak a lektorálást és Doroszlai Dénesnek a csillaghegyi gyűjtést és szintezést! Köszönet Gyulai Attilának a fordítást! Köszönet a cikkekért Németh Miklósnénak, Szokolics Györgynek, Szálinger Balázsnak és Zirig Árpádnak! Köszönet mindenkinek aki képeket küldött a fotópályázatra! 


Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!


Szávoszt-Vass Dániel
Alsógöd
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...