2019. február 28., csütörtök

Dunai sziklák Münchenben


München nem az a kifejezetten dunaparti város. A bajor városban azonban található egy templom, melynek bejárata egy dunai tájat idéz meg. A Sendlinger Straße 32. szám alatt álló, sok szempontból rendkívüli Nepomuki Szent János templom kapujának két oldalán álló sziklák legendája egy dunai hajótragédiának állítanak emléket.  


A müncheni Asamkirche eredetileg egy magánkáponának épült két testvér, Egid Quirin Asam és Cosmas Damian Asam jóvoltából. A testvérpár a saját házuk szomszédságában építette fel a templom méretű kápolnát, amely illeszkedik a Sedlinger straße házsoraiba. Cosmas festőként és szobrászként, Egid pedig építészként kereste kenyerét, ezért az egész templom az ő kezük munkáját dicséri. Olyannyira együtt éltek a templommal, hogy ezt a helyet választották sírhelyüknek, sőt állítólag a hálószobájukból nyíló ablakon konkrétan az oltárra láttak rá. A templom védőszentjéül az építés megkezdése előtt az alig négy éve szentté avatott Nepomuki Szent Jánost választották. Hogy miért? A legenda szerint egy csodával határosan túlélt dunai hajóbaleset miatt.

Kelheim sziklái (forrás)

Weltenburg bencés apátsága és Kelheim között a Frank-Jura középhegység mészkő sziklái 80 méter magas falként tornyosulnak az összeszűkülő Duna fölé. A szurdok természeti jelentőségét mi sem emeli ki jobban, minthogy 1840 (!) óta áll természetvédelmi oltalom alatt; újabban Natura 2000-es terület és geotóp is egyben, ami azt jelenti, hogy a környék geológiai értékei (barlangok, szirtek, sziklafalak) is védelmet élveznek. A védett terület 5,5 km hosszúságban kíséri a folyót, teljes kiterjedése 580 hektár. A folyót övező szirtek a késő jurában, sekély tengerben ülepedtek le mintegy 150 millió éve, ami megmagyarázza a kőzetben rejtőző számtalan fosszíliát. A Duna mélysége ezen a szakaszon helyenként a 20 métert is elérheti!

A fivérek a legenda szerint hajójukkal éppen ezen az áttörésen haladtak keresztül. Szobrokat és építőköveket szállítottak a Kelheim és Weltenburg között, amikor vihar csapott le rájuk és a zátonyos-örvényes szakaszon már-már úgy tűnt, hogy odavesznek. A legnagyobb veszedelemben Nepomuki Szent Jánoshoz, a vízenjárók és bajbajutottak védőszentjéhez imádkoztak és ígéretet tettek, ha megmenekülnek hálából egy templomot emelnek.

Nepomuki Szent János szobra a Weltenburgi szurdokban, a Dunáról fényképezve (wikipédia)

Már a kezdőképen lelőttük a poént; végül mindketten megmenekültek és 1733-ban le is tették a templom alapkövét. Az építkezés 1746-ra fejeződött be. A bejárat két oldalán látható sziklák a kelheimi szurdokot szimbolizálják, amely között a Duna folyik a templom ajtaján keresztül. Természetesen a sziklák jelképezhetik Szent Pétert is, a sziklát, akire Jézus az egyházat építette fel. A rendkívül gazdagon díszített rokokó templom védőszentje pedig a Duna mentén olyannyira népszerű Nepomuki Szent János lett, akinek az élettörténetét a templom faragott kapuján végigkövethetjük még mielőtt a templomba lépnénk. 


Az Asam-testvérek ezt a templomot egyfajta portfóliónak, vagy katalógusnak is használhatták, ahol a megrendelőknek be tudták mutatni a tudásukat, anélkül, hogy a saját házukat el kelljen hagyniuk. Hogy mennyi igaz a legendából mindenki döntse el maga, mindenesetre a sekélynek tűnő, valójában nagyon is mély folyó néhány kilométer hosszú áttörése mentén magasodó sziklafalak sehol sem kínálnak kikötésre alkalmas helyet a világ legöregebb apátsági sörfőzdéje (Weltenburg) és a Duna-Rajna-Majna csatorna torkolata között. 


Az Asamkirche legendája megidézheti számunkra a Duna-partot Münchenben, az Isar-menti Athénban. 

2019. február 21., csütörtök

Püspök erdejéből szélcsatorna


1980-1984 között Győrtől nyugatra nagyszabású munkálatok folytak a Duna árterületén. Széles sávban, két kilométer hosszan kiirtották az ártéri erdőt és új medret ástak a Mosoni-Dunának. A régóta tervezett vízügyi beavatkozásnak elsősorban árvízvédelmi okai voltak, de a történetben felbukkan a Győri Műszaki Egyetem campusa is. Csak arra nem gondolt senki, hogy a városközponttól nyílegyenesen az uralkodó szélirányban ásott meder szélcsatornaként fog funkcionálni a kiirtott erdő helyén.

A Püspökerdő átvágása (forrás: Régi Győr)

A Győr-Győrsziget-Pinnyéd-Győrújfalu-Sárás-Révfalu által közrefogott dunai árteret a köznyelv Püspökerdőként ismeri. Ezt a mélyen fekvő területet a Mosoni-Duna folyamatosan vándorló kanyarulatai tették az emberi megtelepedésre alkalmatlanná. Csupán az árteret övező, gyakran alámosott partok voltak alkalmasak arra, hogy települések jöhessenek létre. A Püspökerdő 2 méterrel volt alacsonyabb helyzetben ezekhez a térszínekhez képest, miközben Győr város magja, a Káptalandomb még a római korban is 10 méterrel volt magasabban az ártérnél. Ez az érték a fokozatosan gyarapodó rétegek miatt ma már a 15 métert is meghaladja

A Rábca négy torkolatáról szóló írásainkban már bemutattuk a terület folyókanyarulatainak fejlődését és megemlítettük, hogy a Rábca torkolat áthelyezéséig a Rábca vízrendszere is alakította e tájat. A Püspökerdő eredetileg a Mosoni-Duna jobb partján helyezkedett el, a Szigetköztől egy jókora kanyarulat választotta el, melynek egy korábbi, mára elhagyott ívét Győrújfalu és Sárás között légifelvételeken lehet nyomozni. Sőt, egy távolabbi elhagyott meder is megtelik néha csapadékvízzel Sárás és Kisbácsa között. 

A frissen átvágott Püspökerdő (EOTR 73-341)

Amennyiben sajtótörténeti kutatást végzünk a library.hungaricana.hu oldalon a Püspökerdőről meglehetősen érdekes hírek kerülnek elő. A Prágai(!) Magyar Hírlap tudósítása szerint kommunista összeesküvőket fogtak el itt, az ártéri erdőben, 1932-ben. 
Győrből jelentik: A rendőrség tudomást szerzett arról, hogy Györmegyét valósággal elárasztotta a kommunista propaganda. Nagyszabású nyomozást foganatosítottak, amelynek eredményeképpen szétugrasztották a kommunistáknak a győri püspökerdőiben tanyázó propagandabizottságát, összesen 28 letartóztatás történt. A kommunisták, mikor látták, hogy minden elveszett, sokszorosító- és írógépüket, valamint a röpirátok nagy tömegét a Dunába süllyesztették. 
Az 1960-as évek elején a Püspökerdőben kapott helyet a Győri Állatkert, azonban az árvizek, az állandóan nedves talaj, az itt tenyésző szúnyogok, valamint egy alább részletesen kifejtett terv miatt rövid távon költözésre kényszerítették az állatseregletet és gondnokaikat. Az állatkert elköltöztetésében a végső lökést az 1965-ös árvíz adhatta, melyben állatok is odavesztek.

A Püspökerdő átvágásának az ötlete az 1960-as években merült fel először. A szocialista Magyarország építéséhez elengedhetetlenül szükséges volt, hogy megfelelő számú mérnök álljon a tervgazdálkodás rendelkezésére. Ennek az igénynek a kielégítésére merült fel a Győri Műszaki Egyetem létrehozása. Ez nem egy új felsőoktatási intézmény lett volna; a budapesti Műegyetemet költöztették volna Győrbe. 1963. szeptember 27-én az Országos Tervhivatal elnöke, a Művelődésügyi és az Építésügyi miniszter határozatot hozott arról, hogy az egyetemet Győrben, a Püspökerdő árterében kell felépíteni. A tervgazdasági igény a mérnökök képzésére magával vonzotta az igényt az árterület rendezésére, azonban a beruházás csak nem indult meg...

Eredetileg két terv készült el az egyetem elhelyezésére: egyparti és kétparti megoldás. Az egyparti megoldás az összes egyetemi létesítményt a Püspökerőbe helyezte volna. A kétparti megoldás szerint az egyetemi épületek és lakóépületek a Duna révfalusi partján, a diákszállók, sportlétesítmények a túlsó parti Püspökerdöben kerültek volna. Kétparti telepítés esetén az egyetem területigénye 80 hektárt vett volna igénybe a 300 hektáros ártérből (26,7%). Ez a megoldás szükségessé tette volna egy híd megépítését, hiszen az 5000 fősre tervezett nappali hallgatószám 80%-a a Püspökerdőben elhelyezett kollégiumban lakott volna (tehát a hallgatók ötöde jött volna Győr és környékéről). Ezen felül ugyanennyi levelező hallgatóval számoltak. Az új egyetemi városrészbe csak egy gyalogoshidat terveztek volna, de a hatalmas hallgatószám kiszolgálásához szükség lett volna a gépjárművekkel való megközelítés biztosítására is.

A beruházás évről-évre késett, mígnem a kormány 1966-ban a költségek (feltöltés+árvízmentesítés+közművesítés) miatt le nem állította a beruházást. Elképzelhető, hogy a rendkívül tartós 1965-ös árvíz tapasztalatai is a helyszín átgondolására késztethették a beruházókat. A Püspökerdő ideiglenesen megmenekült. Az egyetem tervében ugyanis szerepelt a kanyarulat átvágása és az építési terület ármentes szintté tétele, azaz feltöltése 2 méter magasságban. A püspökerdei egyetem terve ezután soha többé nem került elő (azazhogy a későbbi főiskola végül egyparti lett; Révfaluban épült meg), ellenben a Mosoni-Duna áthelyezésének terve átkerült Győr város általános rendezési tervébe (lásd alább).

Győr általános rendezési terv (forgalmi utak távlati szerepüknek megfelelően jelölve) terv.: Fátay Tamás (forrás)

Az 1967-es rendezési terv több eleme később sem valósult meg, például az M1-es autópálya nem a Szigetközben épült meg és nem valósult meg a Püspökerdő beépítése sem. Az átvágás azonban megvalósult. tekintsük most át mi szükség volt a Mosoni-Duna lerövídítésére!

Bartal György a Győr, "A vizek városa" c. művében leírja, hogy 1966 és 1994 között a Mosoni-Duna kisvizeinek szintje Győrnél 188 centimétert süllyedt. A folyóág alkalmatlanná vált a hajózásra, még a motorcsónakok sem tudtak közlekedni az év bizonyos szakaszaiban. Az árvizek azonban minden Mosoni-Duna partján lévő települést (Révfalu, Pinnyéd, Győrsziget) fenyegették. Tehát elsősorban árvízvédelmi okai voltak a püspökerdei átmetszés 1975-ben megszületett tervének, amelyhez kapcsolódott a Rábca torkolat áthelyezése Abdára. Ekkor 125 millió forintot szántak arra, hogy a győri vizek védvonalait megerősítsék. Ennek része volt az áthelyezendő Rábca partjainak megerősítése is. Az erre szánt pénz azonban az áthelyezéssel felszabadult, így azt a püspökerdei átvágásra használhatták fel a Kisalföld újság 1980. szeptember 7-i cikke szerint. A lerövidülő folyószakasz révén rövidült a védvonal hossza, csökkent az árvízvédelmi költség és a települések mentesültek a fakadóvizektől. A létrejövő holtág mentén feleslegessé válnak az amúgy is túl alacsony töltések, kotrással megoldható az előrehaladott eutrofizáció és végső soron egy horgásztó alakítható ki, miközben a Szigetközbe átkerülő Püspökerdő területén városi park jöhet létre. 

A nyílegyenes püspökerdei átvágás 2017 novemberében.

A Szúnyog-sziget és a Rábca torkolat közötti átvágásban létrejövő Duna-meder hossza 2200 méter, egy 4250 m hosszú mederszakaszt rövidít le, melyből a Püspökerdei-holtág jött létre. Ez a holtág két zsilipen keresztül kapcsolódott a Mosoni-Dunához, az alsó zsilipnél szivattyút is elhelyeztek, hogy a felesleges vizet visszaemelhessék a főágba. Az új mederrel párhuzamos árvízvédelmi töltések magasságát 115,90 m B. f. tervezték. Az új meder paraméterei: fenékszélesség: 75 m, tetőszélesség: 120 m, a töltések tengelytávolsága: 250,0 m. Az első kapavágás 1980 nyarán történt, az új meder 4 év múlva 1984 nyarán készült el 1 millió köbméter föld megmozgatása árán. A kiirtott erdő helyén sokáig egy holdbéli tájat láthattak a Káptalandombról északnyugat felé. 

Az új, 2,5-3 méter mély medret evezőspályának szánták, amelyből végül nem lett semmi. Azt nem tudni, hogy a fáktól megszabadított csatorna szélcsatornává válása volt az ok, vagy esetleg valami más. Annyi biztos, hogy a győri önkormányzat 2016-ban a mederre közel merőlegesen tervezett 1,4 milliárd forintból egy 1300 méter hosszú evezőspályát a Püspökerdőbe, de végül ez a terv is meghiúsult.  

A Püspökerdő napjainkban (forrás: gyoresarepules.hu)

A töltésen belül két oldalt 50 méteres szélességben hagyták visszanőni az ártéri erdőt, amely sokat javított a táj állapotán. Egyben mérsékelte a szélcsatorna hatást, melyet az amúgy is szeles városban a szélirányra 45 fokos szögben épített utcák is enyhítenek. A korábban egységes Püspökerdő kettévált, a szigetközi rész a győriek kedvelt rekreációs területévé vált, míg a pinnyédi oldalon inkább természetközeli maradt az erdő, ahol a Nagy-Tákó régi medrei teszik változatossá a térszínt. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a városközponthoz oly közel eső Püspökerdő a jövőben is a különféle fejlesztési tervek célpontjában lesz.

Ajánlott és felhasznált irodalom:


  • http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/kesz_az_uj_zsilip_puspokerdonel_-_fotok/2355188/
  • http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/Magyarorszag_holtagai/pages/007_felso_duna.htm
  • http://onkormanyzat.gyor.hu/cikk/a_puspokerdoben_epulhet_a_gyori_kajak_kenu_palya.html
  • https://library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKozlemenyek_1998/?pg=607&layout=s&query=p%C3%BCsp%C3%B6kerd%C5%91
  • https://library.hungaricana.hu/hu/view/BME_EKME_1963-1964/?query=p%C3%BCsp%C3%B6kerd%C5%91&pg=262&layout=s
  • https://regigyor.hu/vegyes/puspokerdo-atvagasa-1980-1984/
  • https://moderngyor.com/gyor-altalanos-rendezesi-terve-kozlekedes-1967/

2019. február 9., szombat

Fal Bacharnsdorfban



A Dunai Szigetek blogon jelentős szerepet kap a Duna menti római építészet és régészet. Ennek apropóján mutatjuk be Buzás Gergely: A királyok Visegrádja című könyvét, amely magyar viszonylatban szokatlanul igényes formában jelent meg. Azonban ez nem egy tipikus könyvajánló lesz, ugyanis a kiadvány egyik fejezete egészen Wachau-ig kalauzol bennünket, vissza. I. Valentinianus császár uralkodásának idejéből, a 370-es évekből kanyarodunk majd vissza Visegrádra, és a jelenbe. 

Fal Bacharnsdorfban (forrás)

Bacharnsdorf egy 37 lakosú falucska a Duna partján, Wachauban. Szomszédságában három másik "Arnsdorf" osztozik a keskeny dunaparti sávon, közülük ő a legkisebb település. Bacharnsdorftól délnyugatra a Duna jobb partján sorban fekszik Mitterarnsdorf, Hofarnsdorf és Oberarnsdorf. Mindegyik település egy 8. században élt salzburgi püspökről, Arnóról kapta a nevét.

A terület különösen mostoha körülményeket biztosít az emberi megtelepedéshez. A Dunától délre a Dunkelsteiner Wald középhegység közvetlenül a Duna fölé magasodik, meredek falával akadályozva a parti forgalmat. Járható út nem is létezett a parton a középkor végéig, az utazók vagy délre kerültek,  St. Pölten felé, vagy hajóval utaztak a Dunán. Azt a kevés lapály ami a parton volt gyakran elborították a Duna áradásai. A római korban ez volt a birodalom határvidéke, a szemközti, meglehetősen ritkán lakott parton germán törzsek, markomannok éltek.

Római emlékek a Wachau északi részén (Namare: Melk, Cetium: St. Pölten)

A nagyrészt a mai Ausztria területén fennállt Noricum tartomány Pannónia nyugati szomszédja volt a római korban. Északon a Dunától az Alpokig húzódott, egészen a mai Szlovénia északi részéig. Keleti határa a Bécsi erdőben volt, tehát Vindobona (Bécs) még Pannóniához tartozott. Domborzata miatt ritkán lakott terület volt, legnagyobb települései az Inn, a Duna és a Dráva völgyében jöttek létre. Róma Kr.e. 16-ban kebelezte be a területet, de egészen Claudius császár uralkodásáig némi autonómiával rendelkezett, csak ekkor tagolták be a birodalomba provinciaként. Diocletianus császár uralkodása alatt a provincia kettévált, történetünk színhelye a Wachau az egész dunai határvonallal a Noricum ripense, míg a déli rész a Noricum Mediterraneum nevet kapta.

Faviana (Mautern an der Donau) erődjétől folyásirányban felfelé 13 folyamkilométerrel némiképpen kiszélesedett az ártér. Ide nem vezetett út a parton, a római katonáknak sűrű erdővel benőtt völgyeken kellett átvágniuk, majd a Dürrenbach völgyében lekanyarodniuk a folyóhoz, amikor őrtorony építésére vezényelték őket valamikor I. Valentinianus császár uralkodása alatt, a 370-es évek elején.  A Wachau vidéke még noricumi mércével is igen ritkán lakott terület volt, mint ahogy ma is az.

A Lauriacumból (Enns) kivezényelt segédcsapatok tudtukon kívül egy olyan burgust építettek fel, ami kiállta (egyelőre) az örökkévalóság próbáját, annak ellenére, hogy mindössze körülbelül fötven éven keresztül használták. A 420-as években kiürítette Róma a dunai határt, a masszív torony pedig ott maradt eldugva az elnéptelenedő keskeny ártéren. 


Bacharnsdorf faluban található egy középkori eredetű udvarház (7-es szám), amelyben ma is laknak. Ennek északi fala 9 méter magas és semmiben sem hasonlít a ház többi, bevakolt falára (lásd fenti képen). Sok magyarországi, ezer évvel fiatalabb vár megirigyelné ezt a masszív 1,5 méteres falvastagságot, amely 9 méter magasra nyúlik fel. Ez annak a római őrtoronynak a déli fala, melyet még római kezek építettek közel 1650 éve. Alapterülete 155 négyzetméter, a falban található, fagerendáknak készített lyukak alapján három szintje volt. A déli fal szinte teljes magasságában fennmaradt, de északon és nyugaton a talajszintig lebontották — lehet, hogy köveit éppen az udvarházhoz használták fel. Eredeti állapotában sátortető fedte. Északi, azaz dunai oldalán volt a bejárat, az első emeleten, ahol a katonák szállásait feltételezik csak kisméretű ablakokat látunk, míg a katonák az őrhelyként használt második emeleten mindegyik oldalon 2-2 boltíves ablakon kémlelhették a a környéket. Árok nyomára nem bukkantak a régészek.

A bacharnsdorfi burgus oldalnézetből (forrás

Annak ellenére, hogy egy ekkora látványos faldarabról van szó, egészen 1964-ig nem is nagyon foglalkoztak vele a régészek, ekkor egy helytörténész azonosította a római eredetét. Az első feltárásra 1970-ig kellett várni, de utána felgyorsultak az események. 1985-ig sikerült régészetileg felmérni és konzerválni. Noricum provincia területéről a zeiselmaueri (Cannabiaca) erőd mellett a bacharnsdorfi burgus a legjobban fennmaradt római rom. Jelentőségét az adja, hogy az I. Valentinianus császár uralkodása alatt épült, sorozatgyártott magyarországi burgusokat is ez alapján lehet rekonstruálni. 

Őrtorony rekonstrukció a bacharnsorfi romok alapján

A típustervek alapján épült őrtornyok közül Visegrádon kettőt, a visegrád-kőbányait és a szentgyörgypusztait sikerült megfeleltetni a bacharnsdorfi burgusszal. A kőbányai őrtorony az építési felirata szerencsére fennmaradt, így ennek az építési dátumát évre pontosan ismerjük. Az azonos kivitelezés miatt talán nem állunk messze a valóságtól, ha a bacharnsdorfi őrtorony építését is 372-re tesszük.

És itt kanyarodnánk vissza a jelenbe, azaz Visegrádra, ahol 2018-ban a Mátyás Király Múzeum adta ki Buzás Gergely "A királyok Visegrádja" című könyvét, amelynek mindössze 10%-a foglalkozik azzal, amivel most mi; a római történelemmel. A kiadványt a pécsi Pazirik Informatikai Kft. illusztrálta látványos számítógépes grafikákkal, melyek közül egyet már mi is bemutattunk — honnan máshonnan, mint Visegrádról. A kőbányai és szentgyörgypusztai őrtornyok mellett szó esik a lepencei burgusról is, amely 18*18 méteres alapterületével valamivel nagyobb volt az előző kettőnél. Megismerkedhetünk a gizellamajori négy saroktoronnyal ellátott kiserőddel és a Sibrik-dombra épített katonai táborral, amely a XI. században még méltán pályázhatott volna a legépebben fennmaradt pannóniai római rom címére. Pone Navata erődje viszonylag kevés munkával lett a kora árpád-kori Visegrád vármegye székhelye. 

A királyi Visegrád további részei a magyar középkor ötszáz évének építészetét és régészeti emlékeit mutatja be, a vár és királyi palota történetét egészen az 1685-es visszafoglalásig követhetjük nyomon. A 136 oldalas, gazdagon illusztrált könyv méltó emléket állít Visegrád város múltjának. 

Mi mással is búcsúzhatnánk, mint egy szentgyörgypusztai ásatásról készült rövid videóval:



Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • Buzás Gergely: A királyok Visegrádja, Mátyás Király Múzeum 2018.
  • http://archeologia.hu/konyvajanlo-buzas-gergely-kiralyok-visegradja
  • http://okorportal.hu/wp-content/uploads/2012/12/2004_2_groh.pdf
  • https://de.wikipedia.org/wiki/Limest%C3%BCrme_in_der_Wachau
  • https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bolcske/pages/Pannoniai_kutatasok/nemet/008_wosin.htm

2019. február 2., szombat

A Molnár-sziget szelleme


Mint egy asszony a fiatal éveire, úgy tekint vissza a száz év távlatából a soroksári Molnár-sziget egykori önmagára a fentrol.hu légifotóján. De nem csak a szigetnek van hová visszatekintenie, az őt övező Soroksári-Dunának is van oka nosztalgiázni; egyikük elhízását, a másikuk lesoványodását köszönheti ugyanannak a beavatkozásnak. 

Átdereng a fiatalkori Molnár-sziget (fentrol.hu 1964. április 19.)

1964. április 19-én készültek a bejegyzés képei. Az ok, amiért ezeknek a képeknek külön írást szenteltem elsőre is szabad szemmel jól látható — amennyiben az ember tudja, hogy mit keressen. A Molnár-szigeten kifejezetten éles kontraszttal válik el a régi és az új, a múlt és a jelen. A kontrasztot a szürkeárnyalaton kívül a területhasznosítás is kiemeli. Az északi és déli csúcs kivételével szemünk elé tárul a Molnár-sziget leánykori lenyomata, annak a kornak a képe, amikor még nem létezett a Gubacsi zárógát és a Soroksári-Duna még bővizűen, szabadon hömpölygött a Királyerdő mellett, a Csepel-sziget keleti oldalán. 

A Molnár-sziget déli csúcsa (fentrol.hu)

Miközben a folyó esésviszonya miatt a Soroksári-Duna déli része Ráckevén és tőle délre szinte az egész szélességét megtartotta, az északi részen a meder rendkívüli módon elvékonyodott. A Molnár-sziget melletti 300 méter széles Duna napjainkban a szélesebb szakaszokon is csupán egyharmada a korábbi értéknek. 1964-ben ez a folyótól elhódított terület már a sziget része lett, mint ahogy a csepeli part is 120 méterrel gyarapodott, ahol strandfürdő épült az így nyert területen. 

Határvonalak. (fentrol.hu)

Ugyanígy gyarapodott (hízott) a Molnár-sziget is. Az 1964-es légifotón egyszerre láthatjuk az "elhízott" és a "sovány" verziót. A régi szigetmag gazdaságilag hasznosított terület volt. Már régen eltűntek mellőle a svábok hajómalmai, sőt maguk a svábok is, de a nadrágszíjparcellákon még zártkerteket és gyümölcsösöket láthatunk. A keskeny, világos színű parcellák végén már nem a Duna hullámzik, hanem a kiszáradt és befüvesedett partot látunk, amely sötétebb (nedvesebb) színével elüt a régi szigetmagtól. Közben a Molnár-sziget Soroksár felé eső része más fejlődési irányt járt be. Itt nem töltődött fel a meder, hanem a nádas lassú térhódítása és a fokozatos feliszapolódás változtatta meg a táj arculatát. Sok helyen ötven métert kell megtenni a sűrű nádasban, hogy a molnár-szigetiek kijuthassanak a stégükhöz. Sőt a sziget déli csúcsánál mindössze öt méterre szűkült a nyílt vízfelület. 

A Duna mint településszerkezeti választóvonal (fentrol.hu)

Hiába keresnénk ma már ezt a szabad, füves területet, 1964 óta a Soroksári-Dunán lezajlott nyaraló építési láz majdnem teljesen átformálta a parti sávot a Molnár-sziget egykori nyugati partján futó Völgyhajó utca és az új partot jelölő Házhajó utca között. Ugyancsak beépült a régi szigetmagtól (a Fűzfás utcától) északra elterülő terület. Mindössze egyetlen rövid szakasz maradt meg, a révtől északra, amennyiben a Molnár-sziget déli irányban meghosszabbodott nyúlványát nem számítjuk. Sajnos ezek az építkezések teljesen lehetetlenné tették a Soroksári-ág rehabilitációját, hiszen ha esetleg növelnék a Kvassay zsilipnél beengedett víz mennyiségét az a parti létesítményeket fenyegetné, ami ellen a medertől elhódított területek telepesei hevesen tiltakoznának. Így marad az örökös harc a feliszapolódás és a vízminőség romlása ellen. 

A 2018-ban az "év dunai szigetének" választott Molnár-sziget régi szelleme pedig mostanában is létezik, legfeljebb kissé elhalványult. Ma már nem az élesen elkülönülő kontraszt képezi a határvonalat, hanem az utcahálózat és a telkek eltérő formája. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...