2019. február 9., szombat

Fal Bacharnsdorfban



A Dunai Szigetek blogon jelentős szerepet kap a Duna menti római építészet és régészet. Ennek apropóján mutatjuk be Buzás Gergely: A királyok Visegrádja című könyvét, amely magyar viszonylatban szokatlanul igényes formában jelent meg. Azonban ez nem egy tipikus könyvajánló lesz, ugyanis a kiadvány egyik fejezete egészen Wachau-ig kalauzol bennünket, vissza. I. Valentinianus császár uralkodásának idejéből, a 370-es évekből kanyarodunk majd vissza Visegrádra, és a jelenbe. 

Fal Bacharnsdorfban (forrás)

Bacharnsdorf egy 37 lakosú falucska a Duna partján, Wachauban. Szomszédságában három másik "Arnsdorf" osztozik a keskeny dunaparti sávon, közülük ő a legkisebb település. Bacharnsdorftól délnyugatra a Duna jobb partján sorban fekszik Mitterarnsdorf, Hofarnsdorf és Oberarnsdorf. Mindegyik település egy 8. században élt salzburgi püspökről, Arnóról kapta a nevét.

A terület különösen mostoha körülményeket biztosít az emberi megtelepedéshez. A Dunától délre a Dunkelsteiner Wald középhegység közvetlenül a Duna fölé magasodik, meredek falával akadályozva a parti forgalmat. Járható út nem is létezett a parton a középkor végéig, az utazók vagy délre kerültek,  St. Pölten felé, vagy hajóval utaztak a Dunán. Azt a kevés lapály ami a parton volt gyakran elborították a Duna áradásai. A római korban ez volt a birodalom határvidéke, a szemközti, meglehetősen ritkán lakott parton germán törzsek, markomannok éltek.

Római emlékek a Wachau északi részén (Namare: Melk, Cetium: St. Pölten)

A nagyrészt a mai Ausztria területén fennállt Noricum tartomány Pannónia nyugati szomszédja volt a római korban. Északon a Dunától az Alpokig húzódott, egészen a mai Szlovénia északi részéig. Keleti határa a Bécsi erdőben volt, tehát Vindobona (Bécs) még Pannóniához tartozott. Domborzata miatt ritkán lakott terület volt, legnagyobb települései az Inn, a Duna és a Dráva völgyében jöttek létre. Róma Kr.e. 16-ban kebelezte be a területet, de egészen Claudius császár uralkodásáig némi autonómiával rendelkezett, csak ekkor tagolták be a birodalomba provinciaként. Diocletianus császár uralkodása alatt a provincia kettévált, történetünk színhelye a Wachau az egész dunai határvonallal a Noricum ripense, míg a déli rész a Noricum Mediterraneum nevet kapta.

Faviana (Mautern an der Donau) erődjétől folyásirányban felfelé 13 folyamkilométerrel némiképpen kiszélesedett az ártér. Ide nem vezetett út a parton, a római katonáknak sűrű erdővel benőtt völgyeken kellett átvágniuk, majd a Dürrenbach völgyében lekanyarodniuk a folyóhoz, amikor őrtorony építésére vezényelték őket valamikor I. Valentinianus császár uralkodása alatt, a 370-es évek elején.  A Wachau vidéke még noricumi mércével is igen ritkán lakott terület volt, mint ahogy ma is az.

A Lauriacumból (Enns) kivezényelt segédcsapatok tudtukon kívül egy olyan burgust építettek fel, ami kiállta (egyelőre) az örökkévalóság próbáját, annak ellenére, hogy mindössze körülbelül fötven éven keresztül használták. A 420-as években kiürítette Róma a dunai határt, a masszív torony pedig ott maradt eldugva az elnéptelenedő keskeny ártéren. 


Bacharnsdorf faluban található egy középkori eredetű udvarház (7-es szám), amelyben ma is laknak. Ennek északi fala 9 méter magas és semmiben sem hasonlít a ház többi, bevakolt falára (lásd fenti képen). Sok magyarországi, ezer évvel fiatalabb vár megirigyelné ezt a masszív 1,5 méteres falvastagságot, amely 9 méter magasra nyúlik fel. Ez annak a római őrtoronynak a déli fala, melyet még római kezek építettek közel 1650 éve. Alapterülete 155 négyzetméter, a falban található, fagerendáknak készített lyukak alapján három szintje volt. A déli fal szinte teljes magasságában fennmaradt, de északon és nyugaton a talajszintig lebontották — lehet, hogy köveit éppen az udvarházhoz használták fel. Eredeti állapotában sátortető fedte. Északi, azaz dunai oldalán volt a bejárat, az első emeleten, ahol a katonák szállásait feltételezik csak kisméretű ablakokat látunk, míg a katonák az őrhelyként használt második emeleten mindegyik oldalon 2-2 boltíves ablakon kémlelhették a a környéket. Árok nyomára nem bukkantak a régészek.

A bacharnsdorfi burgus oldalnézetből (forrás

Annak ellenére, hogy egy ekkora látványos faldarabról van szó, egészen 1964-ig nem is nagyon foglalkoztak vele a régészek, ekkor egy helytörténész azonosította a római eredetét. Az első feltárásra 1970-ig kellett várni, de utána felgyorsultak az események. 1985-ig sikerült régészetileg felmérni és konzerválni. Noricum provincia területéről a zeiselmaueri (Cannabiaca) erőd mellett a bacharnsdorfi burgus a legjobban fennmaradt római rom. Jelentőségét az adja, hogy az I. Valentinianus császár uralkodása alatt épült, sorozatgyártott magyarországi burgusokat is ez alapján lehet rekonstruálni. 

Őrtorony rekonstrukció a bacharnsorfi romok alapján

A típustervek alapján épült őrtornyok közül Visegrádon kettőt, a visegrád-kőbányait és a szentgyörgypusztait sikerült megfeleltetni a bacharnsdorfi burgusszal. A kőbányai őrtorony az építési felirata szerencsére fennmaradt, így ennek az építési dátumát évre pontosan ismerjük. Az azonos kivitelezés miatt talán nem állunk messze a valóságtól, ha a bacharnsdorfi őrtorony építését is 372-re tesszük.

És itt kanyarodnánk vissza a jelenbe, azaz Visegrádra, ahol 2018-ban a Mátyás Király Múzeum adta ki Buzás Gergely "A királyok Visegrádja" című könyvét, amelynek mindössze 10%-a foglalkozik azzal, amivel most mi; a római történelemmel. A kiadványt a pécsi Pazirik Informatikai Kft. illusztrálta látványos számítógépes grafikákkal, melyek közül egyet már mi is bemutattunk — honnan máshonnan, mint Visegrádról. A kőbányai és szentgyörgypusztai őrtornyok mellett szó esik a lepencei burgusról is, amely 18*18 méteres alapterületével valamivel nagyobb volt az előző kettőnél. Megismerkedhetünk a gizellamajori négy saroktoronnyal ellátott kiserőddel és a Sibrik-dombra épített katonai táborral, amely a XI. században még méltán pályázhatott volna a legépebben fennmaradt pannóniai római rom címére. Pone Navata erődje viszonylag kevés munkával lett a kora árpád-kori Visegrád vármegye székhelye. 

A királyi Visegrád további részei a magyar középkor ötszáz évének építészetét és régészeti emlékeit mutatja be, a vár és királyi palota történetét egészen az 1685-es visszafoglalásig követhetjük nyomon. A 136 oldalas, gazdagon illusztrált könyv méltó emléket állít Visegrád város múltjának. 

Mi mással is búcsúzhatnánk, mint egy szentgyörgypusztai ásatásról készült rövid videóval:



Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • Buzás Gergely: A királyok Visegrádja, Mátyás Király Múzeum 2018.
  • http://archeologia.hu/konyvajanlo-buzas-gergely-kiralyok-visegradja
  • http://okorportal.hu/wp-content/uploads/2012/12/2004_2_groh.pdf
  • https://de.wikipedia.org/wiki/Limest%C3%BCrme_in_der_Wachau
  • https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bolcske/pages/Pannoniai_kutatasok/nemet/008_wosin.htm

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...