Ada Kaleh hullámsírban

IN ENGLISH

Már több mint 50 éve, hogy Ada Kaleh szigete a kalandos múltjával, műemlékeivel, várával együtt a Vaskapu I. erőmű építése után hullámsírba merült. Azóta nem látta senki, örök álmát alussza mintegy 30 méteres mélységben. Egy nemrég felbukkant szonárkép révén azonban nagyjából képet alkothatunk a sziget mélyben töltött évtizedeiről és az is kiderül, hogy a legendával ellentétben a török minaret tornya nem bukkan már ki, akkor sem, ha lesüllyed a tározó vízszintje.

Ada Kaleh hullámsírban (forrás) 

December első napjaiban a Facebook-on több csoportban is kitették Ada Kaleh víz alatti szonárképét. A forrásmegjelölést is tartalmazó posztot azonban később törölték, de addigra sikerült lementeni a képet, viszont a posztban található információ már nem elérhető. A kép december 13-án a román médiában is megjelent, az aktual24.ro azonban csak a sziget történetéről számolt be, valamint a képalkotó eljárásról egy bekezdésben. Eszerint a kép többcsatornás szonárrendszerrel (MBES) készült, ismeretlen időpontban. Az MBES lényege, hogy egy úszó szerkezetre illesztett szonár legyező alakban hanghullámokat bocsát ki a meder irányába és a visszaverődési időből számol távolságadatot. Ada Kaleh mélyben rejtőző várfalairól és épületeiről hamarabb érkeznek vissza a hanghullámok, mert közelebb vannak a felszínhez, mint a mélyebben fekvő, eredetileg is a Duna meder mélyén fekvő formák. A távolságadatokat színskálával ábrázolták, ahol a kék jelenti a mély, a piros pedig a sekély részeket. Sajnos konkrét adatot a kép nem ad meg jelmagyarázat formájában. 

A szonárkép a Duna mélyén roncsként heverő Ada Kaleh nyugati, Orsova felé eső részét ábrázolja csupán. A keleti, ritkábban beépített kertes terület lemaradt valószínűleg a mérés csak egy kisebb területre korlátozódott. Érdemes összevetni a sziget egészéről készült vázlatrajzzal. Maga a kétutcás település a belső erődfalakon belül helyezkedett el. Ezen kívül állt még egy külső falrendszer is, de a sziget nyugati csúcsát is megerősítették füles bástyákkal még a XVIII. század derekán. A török lakosságú településhez tartozott egy mecset is, mellette egy karcsú minarettel, ez nagyjából a sziget közepén, a keleti kapu felett állt. Ha igaz, hogy a román állam megbontotta az erődöt az elárasztás előtt, hogy a téglákból az erőmű alvizén fekvő Simian-szigeten felépítsék a bástyák mását, akkor viszonylag minimális munkát végeztek, hiszen az erődfalak a szonárképen még élesen kirajzolódnak. A vázlat ugyan nem ábrázolja a domborzati elemeket, de korabeli fotókon vagy képeslapokon megfigyelhető, hogy a külső és belső várfal közötti árokrendszerben állt a víz, miközben Ada Kaleh déli belső ívében egy erdős kis zátonysziget növekedett. 

Hidrológiai szempontból a szonárképet akár nevezhetjük akár rendkívülinek is. Rendkívül fontos információkat hordoz ugyanis az elárasztás után végbement üledékképződési folyamatokról. Az Al-Duna kapcsán eddig két nagyobb lélegzetvételű írás jelent meg a blogon, az egyik Trikule, a másik az Orsova melletti Korona kápolna példáján mutatta be a Vaskapu I. erőmű által visszaduzzasztott folyószakasz feltöltődési folyamatát. Ugyanezt megtehetjük Ada Kaleh szigete kapcsán is, hiszen a szonárkép rendkívül részletesen mesél a megváltozott áramlási viszonyokról és a hozzá kapcsolódó üledékmozgásokról. 

Búcsú. Már csak a várfalak látszódnak ki a Dunából.

Vessünk egy pillantást a szonárképre, elsősorban az erődtől jobbra elnyúló hosszanti pozitív formára. Elsőre úgy néz ki mint egy hosszanti dűne a sivatagban. Több hasonló formát figyelhetünk meg az erőd területén belül és a nyugati előterében is. Mindegyik ugyanazt az irányt veszi fel, és jellemző rájuk, hogy "szélárnyékban" vannak, azaz egy nagyobb kiemelkedő falszakasz, vagy bástya mögött alakultak ki. Csapásirányuk nem egyezik az Ada Kaleh szigetét két irányból körülölelő Duna-ágak sodorvonalával, hanem úgy tűnnek, mintha egyenesen keresztülvezetnének a sziget hossztengelyén. Ugyancsak árulkodó, hogy az erődfalakat és egy-két házromot leszámítva nem látszódik a település utcahálózata. Ennek egyik oka, hogy a román állam alapos munkát végzett és módszeresen elpusztította a törökök házait, kinyerve belőlük a lehető legtöbb építőanyagot. A másik pedig a tározó már említett feltöltődése.

Miután a sziget hullámsírba merült az áramlási viszonyok alapvetően változtak meg. A szigetet addig  két irányban kikerülő sodorvonalak egyesültek, éppen a sziget felett, amit bizonyít az üledékpászták csapásiránya. Mivel Ada Kaleh továbbra is a meder középvonalában van, a patakok parti hordalékkúp-építése nem érinti, az erődben lerakódott üledék a meder középvonalában mozog a gát irányában. Ahol a vízáramlás akadályba ütközik, például a várfalak vonalában, ott az akadályon átbukva először mélyíti a medret, és az innen kimosott üledéket olyan csendesebb szakaszokon rakja le, mint például az erőd nyugati előtere, belseje, vagy éppen a sziget keleti nyúlványa. A szonárkép alapján a legjelentősebb elmosódás a sziget délnyugati sarkában kiálló erődfal tövében figyelhető meg. Ez a kiszögellés valószínűleg már az elárasztás előtt is jelentősebb gödröt képezhetett a folyómederben. 

Ez alapján elmondható, hogy az egykori sziget üledékviszonyait elsősorban nem a feltöltődő tározó kiülepedő hordaléka, hanem a mederben megváltozott áramlási viszonyok miatt helyben kimosódó üledékek áthalmozódása, kisebb részben pedig a távolabbról érkező görgetett hordalék csapdába esése határozza meg. És ennek bemutatása adja a szonárkép jelentőségét, és csak reménykedni tudunk benne, hogy a méréseket rendszeres időközönként elvégzik, hogy az adatok összehasonlíthatók legyenek, és esetleges trendeket is meg lehessen belőlük határozni az üledékfelhalmozódásra ill. a kimosódásra, lehetőleg a sziget teljes területére.