 |
| Átvágni a gordiuszi Dunát. Bécs 1875. (forrás) |
A 2023. év számomra abszolút kedvenc könyve a Wasser | Stadt | Wien kötet volt. 458 oldal tömény hidrológia Bécsről, jelentős részben természetesen a Dunáról szól. A kötetben helyet kapott kilenc egész oldalas kép Bécs város környékének folyókanyarulat-változásairól. A korábban már publikált ábrákon az urbanisztika szerelmesei is bizonyára meg fogják találni a számukra érdekes dolgokat, de a most főként a Duna Gemenchez hasonlatos ártéri mintázatait érdemes megfigyelni. Magyarországon kevésbé ismert tény, hogy Bécsben a Duna sokkal több és sokkal komolyabb problémát okozott a város történelme során mint Budapesten. A történelmi időkben Bécsnél a Duna egy hét kilométeres szélességet is elérő árteret járt be, és ezen a szakaszon megszámlálhatatlan számú szigetet hozott létre és pusztított el. A bécsiek kapcsolata a folyóval ambivalens volt, a nehézkes átkelés a két part között, a rengeteg árvízi károkozás miatt tartottak a folyótól, de a kereskedelem szempontjából előnyt jelentett a városnak. 1565 táján a Duna főága eltávolodott a várostól és a helybéliek törekvései, hogy visszatereljék a fő hajózó útvonalat a város közelébe, sikertelenek maradtak, kompromisszumos megoldásként a Duna Bécsi-ágát bővítették, amelyből később a Donaukanal alakult ki.
Ugyanakkor a folyókanyarulatok vándorlása mellett a rendkívül fonatos meder gyakran okozott jégtorlaszokat. A budapestinél sokkal kevésbé stabilabb mederben a zátonyokon és szigetcsúcsokon kialakuló jégdugók gyakran eredményezték azt, hogy a télen levonult jeges árvíz kártételeinek felszámolása után a bécsiek már teljesen máshol találták meg a folyót. Ez az állandóan változó ártéri világ egyre inkább akadályává vált a város terjeszkedésének, amelyre megoldást kellett találni. Végül egy meglehetősen drasztikus beavatkozás szüntette meg a bécsi szigetvilágot 1870-1875 között, amikor is egy új, nyílegyenes medret ástak a Dunának, meghagyva egy széles, hasonlóan egyenes elöntési területet az árvizek számára. Az utóbbi időszak módosításai ezt a területet érintették, amikor a széles, kopár parti sáv helyén létrehozták a Donauinsel-t, melyet a bécsiek már sokkal inkább birtokba vehettek. 1875 után a lefűzött, kiszáradó folyókanyarulatok két utat jártak be. Ahol városi zöldfelületek területére estek, ott javarészt fennmaradtak (Prater, Alte Donau, Lobau, stb.), ahol viszont a város szövete ugrásra készen várta a kiszáradást, ott esetleg csak az utcák nyomvonala emlékeztet a régi medrekre (pl. Schwarze Lacke), többségük több méter feltöltés és beton alatt húzódnak.
 |
Félezer év folyókanyarulatváltozásai Bécsben 1529-2010 (forrás) |
A térinformatikai módszerekkel elkészített kilenc részletes tájrekonstrukció szinte kérlelte az embert, hogy készüljön belőle .gif verzió is. Ezt a verziót egészen biztosan a szerzők is elkészítették, de a formátum sajnos nem kompatibilis a Guttenberg-galaxis lehetőségeivel. Úgyhogy gyorsan összedobtam egy saját verziót. Változatos idő-intervallumokban, összesen kilenc időpontban (1529, 1570, 1662-1683, 1704, 1780, 1825, 1875, 1912 és 2010) láthatjuk Bécs közvetlen környezetét, nagyjából a Praterstern-nel a középpontban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése