Kelheim vizei

Habár Kelheimnél a Duna közepes vízhozama tízszer akkora mint az Altmühl folyóé, a városka vízrajzát mégis az utóbbi dominálja. Ez olyannyira igaz, hogy a helyi Kis-Dunában (Kleine Donau) is az Altmühl vize folyik. 

Kilátás a Duna-Altmühl összefolyására a "nagy" Duna-Majna csatorna megépítése előtt

Természetes állapotban, azaz az emberi megtelepedés előtt Kelheimnél feltehetően csak két vízfolyás létezett; az Altmühl és a nála kb. hússzor nagyobb vízhozamú Duna, melyek éppen itt folytak össze. Természetes állapotban valószínűleg létezett itt néhány kisebb sziget is, ezek közül néhány még 1921-ben is megvolt, elsősorban az Altmühl mentén, lásd az alábbi térképet. 

Kelheim vizei és a régi Duna-Majna csatorna

Kelheim városában a mai vízrajzi helyzet viszonylag későn, 1960-1992 között alakult ki, amikor befejeződtek a Duna-Majna csatorna építési munkálatai. Ez azt eredményezte, hogy a Dunáról a Majna felé haladó hajók az Altmühl folyót vették igénybe Nürnberg, majd Bamberg felé, melyet alaposan ki kellett szélesíteni a hajózás érdekében. Az Altmühl jelenlegi szélessége jóval nagyobb, mint azt a rajta érkező vízhozam indokolná. A kellő vízmélységet zsilipekkel szabályozzák, és már ezek építésekor is megszólaltak azok a hangok, amely a természetes vízfolyás tönkretétele és a várható invazív fajok betelepülése ellen szólaltak fel.

Kelheim vizei és az új Duna-Majna csatorna

Csakhogy akkor a probléma már adott volt, ugyanis a Duna-Majna csatorna nem ekkor épült, hanem jó száz évvel korábban, igaz valamivel kisebb méretekben. Az I. Wittelsbach Lajos bajor királyról elnevezett csatorna 10 év alatt épült fel 1836-1846 között. A 0 kilométerkő (ekkoriban valószínűleg inkább mérföldkő) éppen Kelheimben található, a Stadtknecht utca hídjánál, közel a Dunához. Ugyanis a tervezők nem a messze keletre benyúló félsziget mellett kotorták ki a csatornát a kellő méretűre, hanem Kelheim nyugati városfala és a Michelsberg között ástak ki egy új, rövidebb nyomvonalat. 

A csatorna 172,4 kilométer hosszú volt, nyomvonala kissé eltért a maitól (főként a vízválasztó környékén), de ugyanúgy Dietfurtnál ágazott ki az Altmühl-ből. Vízfelülete mindössze 16 méter széles volt, mélységét egységesen másfél méteresre tervezték. Ez a csatorna egészen 1950-ig működött, de ekkorra már a hajók mérete és a mozgatott árumennyiség növekedése miatt már nem felelt meg a kor kívánalmainak.

1960-ban a Duna-Majna csatorna is új torkolati nyomvonalat kapott, méghozzá a Gmünd és Kelheim közötti széles ártéri mezőn keresztül. A régi Altmühl-meder megmaradt a létrejövő új félsziget középvonalában, csakhogy a legtöbb térképen ezt a szakaszt Kis-Dunaként emlegetik manapság. A névváltozás okáról nem találtam adatot, de bizonyára kell, hogy legyen, mert 1960 azért nem volt olyan régen. A Kis-Duna elnevezés azért is sértő erre a mederre nézve, mert a mai napig az Altmühl vize folyik benne, amely két ponton lép ki Kelheim óváros keleti és nyugati oldalán. Ez a két vízfolyás pedig nem más, mint Kelheim két egykori várárka; a keleti Schleifergraben és a nyugati Bräugraben, melyet a mellette épült sörgyárról neveztek el. Ezek inkább csak hagyománytiszteletből maradhattak fenn, s talán praktikus okokból, hiszen a városka csapadékvizeit remekül el lehet benne szállítani. 

A Schleifergraben

Az Altmühl

A Lajos-féle Duna-Majna csatorna kikötője

A Bräugraben

A Kis-Duna

A Duna a Michelsbergről fotózva.

Mindkettő az Altmühl-ből kapja vizét az árvízvédelmi művek alatti átereszeken keresztül, bár a szabályozás előtt feltehetően az aktuálisan magasabb folyó volt hatással a szintjükre. Helyenként eltűnnek a beépített területek alatt, viszont mindenképpen meg kell említeni a Mária mennybemenetele templom melletti Sziszüphosz nevű képzőművészeti alkotást mely leginkább az utolsó előtti Pink Floyd album, a Division Bell borítóján látható arcokra emlékeztet, ahogy fémesen megcsillan a várárok vizében.  

Tulajdonképpen a két "graben" az a víztest, melyben átlényegül az Altmühl vize Dunává, ahogy az összefolyás után kelet felé veszik az irányt a régi Altmühl medrében. Ezen a szakaszon áll egy zsilipház, amely megakadályozza, hogy az árvizek kelet felől behatoljanak a városba. Ezután egy rövid, de annál vadregényesebb ártéri erdőn keresztülfolyva visszatorkollik—hová is?— természetesen az Altmühl-be. 

Mindeközben a Duna déli irányból úgy kerüli meg Kelheimet, mintha ehhez az egészhez semmi köze nem lenne.