 |
| A Lankóci-Kis-Duna alsó szakasza 1940-ben. |
Az első részben partra vetett halhoz hasonlított Lankóci-Kis-Duna levágott feje után érdemes megvizsgálni a farokrészt is. A Tolnai-Sárközben kanyargó egykori Duna kanyarulat(ok) lefűződése után kialakult helyzet ugyanis nagyon jó példája annak, miért megtévesztő a holtág kifejezés, különösen az alsó torkolathoz közeli szakaszon, ahol az alacsony esés miatt a Duna áradásai rendszeresen használták ezeket az ágakat a sárközi ártéren való szétterüléshez. A folyószabályozások miatt mélyülő Duna következtében ez a szétterülés az ártéren maradt fej és farokrészen sem magától értetődő már, miközben a Lankóci-Kis-Duna mentett ártéren maradt medre csak egy szivattyútelepen keresztül kerül—egyirányú—kapcsolatba a folyóval.
 |
| Ártéri visszatöltődés a gemenci töltés megépülése után (EOTR 25-332) |
A Lankóci-Kis-Duna általános bemutatása megtörtént a bejegyzés első részében, ebben az írásban az 1870-1872 között felépült gemenci árvízvédelmi töltéstől keletre szakadt mederrészekről lesz szó. A többesszám nem elírás, ugyanis a rendelkezésre álló térképek szerint a Lankóci-Kis-Duna torkolati szakaszán két ágra szakadt, ezek két egészen eltérő irányba folytak tovább, mondhatni bifurkáltak.
Ez a bifurkációs pont a töltés keleti, ártéri oldalán található, a Péter-híd felett, egy kilométerrel északra a Lankóci-szivattyúteleptől. A két km hosszú északi ág egy darabon még követi a töltést, aztán keletre, majd a Szomfovai (vasúti) deltánál megint északra fordulva csatlakozik a kifli alakú, széles, de egyre zsugorodó vízfelszínű Decsi-Nagy-Holt-Dunához. E holtág a Rezéti-Dunához közel helyezkedik el, keleti része a Reitman-fokon keresztül kapcsolódik hozzá, tekintélyes szélessége bizonyíték arra, hogy ez a kanyarulat is a főágról fűződött le. Érdekes kérdés, hogy a decsi nagy holtág milyen minőségben kapcsolódik a patakméretű Lankóci-Kis-Dunához; melyik volt a főág, melyik volt a mellékág, melyik csatlakozott a másikhoz, illetve ezek a viszonyok időben hogyan változtak.
 |
| A Reitman-fok 2012 júliusában |
A bifurkációs pontból kiinduló déli ág volt a hosszabb, ennek 5 kilométerre lévő végpontja ugyancsak a Rezéti-Duna volt, de itt zegzugosabb a meder, több nagyobb, egymással fokokon keresztül kommunikáló vízfelület kapcsolódik hozzá, sorban a Malomtelelő nevű öböl, majd a több részmedencére tagolódó Lassi-tavak következnek, innen ugyancsak egy fokon keresztül lehet kijutni a Rezéti-Dunára, majd a főághoz.
 |
| A Lankóci-Kis-Duna 1822-ben, alul kapcsolódik a nagyrezéti Kerülő-Dunához. (forrás) |
Normál esetben úgy képzeljük el a holtágakat, mint hosszúkás, enyhén ívelt tavakat az ártéren, melyekbe néhanapján bezúdul a nem túl messze folyó főág árvize, szárazabb időszakokban pedig közel kerülnek a kiszáradáshoz, és csak zörög bennük a nád, miközben az iszapban döglődő halakra tűz a nap. Csakhogy ez nem pontos leírás, ugyanis a lefűződő gemenci holtágak egyre gyengülő, de hosszú évtizedekig, esetünkben évszázadokon át rendszeres kapcsolatban állnak a főággal, részét képezve egy nagyon is élő ártéri vízhálózatnak. Nem véletlenül hívták a gemenci töltés megépítése előtt Visszafolyó-Dunának a Lankóci-ágat, áradások idején a holtágakban megfordult a vízáramlás, és a fokokon kilépő Duna elkezdte alulról felfelé feltölteni a medreket, pont az ellenkező irányba, mint ahogy a fenti leírásban szerepel. A bifurkáció ilyen esetben is működött, csak éppen a déli ágból érkező víz ágazott szét az északi ágba és a Lankóci-ágba. Korabeli térképeken, például az alábbi kataszteri térképen a rajzolók ezt a folyásirányt örökítették meg.
 |
| Visszafolyó-Duna (Lankóci-Kis-Duna déli ága), 1902 (mapire.eu) |
Ezt a kiáramlást akadályozta meg végleg a gemenci töltés, és az 1917–1920 között megépült szivattyútelepen már csak egy irányban lehetséges a vízmozgás, a belvíz, nagyobb csapadékok vízhozamát itt emelik át az ártérre. A képzeletbeli hal ártéri farokrészén azonban ez a fajta mozgás még előfordulhat, itt még élő a holtág, egy jövőbeli áradás esetén érdemes lenne dokumentálni a Visszafolyó-Duna vízmozgását, például kérdés, hogy a Decsi-Nagy-Holt-Duna a Reitman-fokon, vagy a régi Lankóci-Kis-Dunán kapja-e az áradó víztömeget.
A Lankóci-Kis-Dunáról senki más nem írt annyit, mint a szekszárdi Elblinger Ferenc:
