Serdül a második Helemba-sziget

Hogyan néz ki a természetes szigetfejlődés élőben? Nem kell ehhez Csendes-óceáni vulkáni szigetekhez látogatni, elég kikötni a Helembai-zátonyon, az Ipoly torkolata felett. 

Írta: Szávoszt-Vass Dániel és Szokolics György, fényképek: Szokolics György

2020. július 14-én, Esztergomnál mért 200 centiméter körüli vízállásnál így fest a Helembai-zátony.

Manapság már egy komolyabb hód-különítmény sem tudná meggátolni a Helembai-zátony szigetté alakulását, amely a szemünk láttára zajlik. Összevetve akár csak a másfél évvel ezelőttivel, látszik, milyen hirtelen és gyors a változás.

Zátonynak nevezzük a növényborítás nélküli, a mederben szabdon mozgó hordalékformákat, szigetnek pedig azt, ahol a fás szárú növényzet már stabilizálta a hordalékot gyökérzetével.

Az elmúlt évek alacsony vízállása következtében az eddig néhány, az elemekkel dacoló fűzfától eltekintve csupasz kavicszátonyon nyárfa csemeték ezrei bukkantak fel. Tömeges megjelenésük valószínűleg két tényezőre vezethető vissza; valamelyik korábbi évben a nyárfák magszőrének május-júniusi Dunába hullása egy időre esett vízállás csökkenésével és a zátony előbukkanásával. A vízen úszó szöszöket a hullámzás partra mosta, majd az apadás miatt ezek a magocskák már nem kerültek vissza a vízbe és szárba szökkentek. Ezt támasztja alá a fák vonalszerű, a parttal párhuzamos megtelepedése. 

Önmagában a nyárfák tömeges felbukkanása különleges fejlemény. A nyárfák tipikusan nem a szukcesszió első körében jelennek meg a dunai zátonyokon, általában a fűzfák megelőzik őket. A Helembai-zátonyon is vannak fűzfák, 2018-ban a számuk három darab volt. Ezek voltak a zátony pionírjai, feltehetően megfeneklett uszadékként gyökeresedtek meg.

Ugyanakkor megjelentek a lágyszárúak is a zátonyon. Leveleikkel megfogják a finomabb üledéket, gyökereikkel pedig megkötik a hordalékot. Így hizlalják, magasítják a zátonyt, melyet egyre ritkábban borítanak el az árvizek, újabb lendületet adva a növényzet megtelepedésének.

Végezetül érdemes arról is szót ejteni, hogy miért fontos figyelemmel kísérni mi zajlik a Helembai-zátonyon.

A Duna szabályozása előtt a sziget- és zátonyképződés gyakori jelenség volt az egész szakaszon. Manapság azonban csak néhány kitüntetett helyen lehet ilyen morfológiai változást megfigyelni, közülük az egyik az Ipoly-torkolat környéke, ahol két hatalmas zátony található a Dunában. Az elmúlt évek alacsony vízállása lehetővé tette a növényzet megtelepedését és megmaradását. A szárba szükkenő fák még a mi életünkben olyan gyors változást okoznak a Duna arculatában, amelyre nem sok példa van. Ennek dokumentálása révén sok új ismerettel gazdagodhatunk, hiszen a szigetté alakulás a szemünk láttára zajlik. 

Az átalakulás után az első teendő lesz majd új nevet találni a szigetnek, hiszen a Helemba-sziget már foglalt. 

Helembai-zátony történet a Dunai Szigetek blogon:

2016 nyár: https://dunaiszigetek.blogspot.com/2016/06/garzonzatony.html

2018 ősz: https://dunaiszigetek.blogspot.com/2018/11/meg-sosem-volt-ekkora-helembai-zatony.html

2019 tél: https://dunaiszigetek.blogspot.com/2019/01/hajotorottek-helemban.html

Hajótöröttek Helembán

2019. január 17-én az esztergomi Hídlap tudósított először arról, hogy a Helemba-zátonyon megfeneklett egy román zászló alatt haladó hajó. A baleset hidrológiai szempontból is érdekes, hiszen a "hajótörött" legénységnek a vízállás előrejelzések szerint hosszú távra kell berendezkedniük a lakatlan zátonyon. 

Jess a zátonyon (fotó: Szokolics György)

Lassan 10 napja van a zátonyon "Jess" nevű hajó, ennek pedig a vízállás az oka. Mondhatni a legénység és a tulajdonos szempontjából minden a lehető legrosszabbul alakult. Január 17-én Esztergom és Nagymaros között egy kisebb árhullám vonult le. A legmagasabb vízállást az esztergomi vízmércén előző nap mérték, 308 centiméterrel. Jelenleg (2019.01.27) több mint másfél méterrel van ez alatt a Duna vízszintje. Az elkövetkező héten sem várható árhullám, így az is elképzelhető, hogy meg kell várniuk a tavaszi árvizek megérkezését.

Gyorskötözőből és uszadékfából rögtönzött vízmérce (fotó: Szokolics György)

Hajós fórumokon talágatták, hogy mi okozhatta azt, hogy a hajó Bajára tartva miért tért le a hajózó útról a Duna jobbpartjának irányába. Ezt a partról lehetetlen megállapítani, hiszen a hajótest sértetlen volt, nem szivárgott belőle semmi így az országos média ingerküszöbét sem érte el az eset, melynek révén tisztábban láthattunk volna a balesettel kapcsolatban. A felélénkülő ipoly-toroki katasztrofaturizmus és a legénység partraszállása azonban néhány kérdésre választ adott. 

"Légcsavarok" (fotó: Szokolics György)

A Helemba-zátonyon megfeneklett legénység elmondása szerint műszaki hiba történt; beragadt a kormány jobb állásban és zátonyra futás előtt már nem tudták leereszteni a horgonyt (kevesebb mint 2 perccel a felakadás előtt észlelték a hibát, ez még a horgony leengedéshez is kevés). A hajó amúgy a lendületének köszönhetően majdnem átjutott a zátonyon, ezt jelzi, hogy a hajó orra a  jobb part felé lejt. Belegondolni is rossz mi lett volna, ha mindez egy nyári estén történik, amikor tele van a zátony sátorozókkal... Mindenesetre az elbeszélésüket kissé árnyalja a helyszínen hivatalból tartózkodók közlése, miszerint elsősorban emberi mulasztás állt a baleset hátterében, nem kellett volna jobbra fordulniuk. 

Keresztben (fotó: Szokolics György)

A kormány hibát azóta kijavították, csakhogy a feti okok miatt ez kevés ahhoz, hogy a hajó ismét útnak indulhasson. A hajócsavarok ugyanis jelenleg a levegőben vannak (majdnem egy méteres gödröt hoztak létre ahogy próbáltak lejutni a kavicságyról). Az előre dőlő hajó alja kissé meggörbült, ott ahol a tömege a zátonyra nehezedik.

Árvízre várva (forrás: facebook)

Szobiak elmondása szerint a legénység elmúlt tíz napja azzal telt, hogy a kapcsolatba léptek a tulajdonossal, aki tolmáccsal igyekezett motorcsónakot és ellátmányt szerezni a hajót őrző "hajótörött" legénységnek. A legénység nagy részét evakuálták, de a fedélzeten muszáj maradnia valakinek a fémgyűjtők és az értékesebb dolgokra ácsingózó "kalózok" elriasztása érdekében. Valószínűleg az elkövetkező hetekben ő lesz az aki, az egy főre jutó legtöbb oldalletöltést generálja majd a vízrajzi előrejelzés honlapoknak.

Frissítés!

2019. március 4-én a Jess elhagyhatta a Helembai-zátonyt Esztergomnál mért 296-297 centiméteres vízállásnál. Ez az érték ugyan kb. 10 centivel elmaradt a megfeneklés idején mért vízállástól, de mivel ezután ismét apadást jeleztek előre a műveletet mindenképpen végre kellett hajtani. Ez azonban nem ment egyedül, a Jess körül legyek módjára röpködő drónok felvétele szerint. 

A következő apadáskor megtekinthetjük, hogy a hajó kiszabadítása minlyen morfológiai változásokat okozott a Helemba-zátony nyugati csúcsán.

Még sosem volt ekkora a Helembai-zátony

A Duna felszíne alatt egy hatalmas zátony formálódik Esztergom és Szob között. Habár a 2018 őszi rekordalacsony kisvíz idején is csak három különálló darab látszik belőle elképzelhető, hogy a közeljövőben egy összefüggő nagy zátonyt látunk majd a közeljövő hasonlóan aszályos időszakban. 

Írta: Szávoszt-Vass Dániel és Szokolics György, fényképek: Szokolics György

Szigetek, zátonyok Esztergom és Szob között. (fotó: Kaszás Gergő)

A nemzetközi hajózóúttól délre, azaz Magyarország felé eső Helemba-sziget, Helembai-zátony és Szobi-zátony a Dunakanyar bejáratánál helyezkedik el a Kovácspataki-hegység és a Visegrádi-hegység által körülölelt területen. 2015. szeptemberében ugyancsak kisvizes időszakban már bejártuk a területet, kutatva, hogy mennyire függ össze ez a három mederforma. Három év elteltével a zátonyok helyzete, alakja némiképpen változott és a még alacsonyabb vízállás sohasem látott nagyságban mutatta meg mi rejtőzik a víz alatt. 

A Szobi-zátony lankásabb északi oldala.

A Szobi-zátony legnagyobb kiterjedése körülbelül 680 méter volt. Szob-Pilismarót rév feletti csúcsa viszonylag meredeken végződik el, ez a pont tekinthető a zátony-komplexum legkeletibb pontjának. Ennek közelében, 2018. október 22-én Esztergomban mért -10 centiméteres vízállásnál egy kör alakú kis aprókavicsos szigetet találunk, melyet 2 méteres csatorna választ el a nagy, orsó alakú szigettől. Ez egy új mederforma, az elmúlt három évben alakult ki, magassága ennél a vízállásnál körülbelül fél méter. 

Kerek-zátony

A Kerek-zátonytól nyugatra, az északi part mentén viszonylag sekély a víz, de ettől eltekintve a Szobi-zátony mindkét oldalán meredeken szakad be a meder. A kisvizes időszakra jellemző rendkívül tiszta (azaz átlátszó) vízben akár 2-2,5 méter mélységig le lehet látni, de ezeken a szakaszokon a kavics-lejtő hamar eltűnik a szem elől. Megigéző nézni, ahogy a parttól alig egy-két méterre eltűnik a meredek kavicsos lejtő a kristálytiszta vízben.

Kilátás nyugatra a Szobi-zátonyról

Felmerülhet a kérdés, hogy miért volt ennyire tiszta és átlátszó a Duna vize az alacsony vízállás idején? Ennek egyszerű oka volt: megszűnt a lebegtetett hordalék utánpótlása. A folyó partjai végig olyan vonalon futottak, amely messze a partfal talajszintje alatt volt. Szinte kizárólag kavicságyban folyt a Duna, azaz a hullámzás oldalról nem moshatott be finomabb szemcséket és a mellékfolyók vize is jóval kevesebb agyag, iszap és szerves anyagot hordozott. Továbbá megszűnt a hajóforgalom nagy része, így a hajók által keltett, a partot elmosó hullámok is gyakorlatilag hiányoztak. 

A Szobi-zátony meredek déli partja

A Szobi-zátony éppen az Ipoly torkolatában épült fel, de az anyaga nem az Ipolyból származik. Az Ipoly szorgalmasan építgeti a maga zátonyát a part mellett. Ilyen alacsony vízállás idején nagy szintkülönbséggel, saját hordalékkúpjáról bukik bele a Dunába. Ez a rész kisvíz idején a szobiak "kisoroszi szigetcsúcsa", sokan látogatnak ide ki bámészkodni. De ezt a hordalékkúpot és a zátonyt markánsan elválasztja egymástól a hajózóút. Miközben a Szobi-zátony három oldalról meredek falakkal szakad a Dunába nyugat felé, egy sekély nyúlványa nyújtózik nyugat felé, a Helembai-zátony irányába.

Madarak a Varjú-zátonyon

Ezen a nyúlványon sok helyen madarak jelzik azokat a sekély részeket, ahol a víz kellően alacsony a pihenéshez, de elég mély ahhoz, hogy ragadozók semmiképpen ne zavarják őket. Nem mintha a zátonyokon vadállatok élnének... Egy ilyen madárról neveztük el a Varjú-zátonyt, mely mederformaként a Szobi-zátonyhoz kapcsolódik, de a legkisebb vízállás esetén is egy csatorna választja el a fő tömegétől. Az elmúlt három év alatt ez a zátony alaposan "meghízott". A korábbi három apró zátony összenőtt és most egy nagyobb, körte formát alkot, ahol az elvékonyodó szár a Helembai-zátony irányába mutat. 

Vándormadarak paradicsoma. Kövek és kavicshátak a Szobi- és a Helembai-zátony között

Mindössze 100-140 méter a távolság a Szobi- és Helembai-zátony között, de mederformákat tekintve ez a legizgalmasabb rész. Kajakból egyszerre könnyű és nehéz megfigyelni a víz alatt rejtőző világot, ugyanis ez a világ helyenként előbukkan kövek és kavicszátonyok formájában, máshol olyan sekély a víz (10-40 cm), hogy szabad szemmel látni minden egyes kavicsot és kagylót. Persze ezeken a sekély, 70 centiméternél sehol sem mélyebb sebes folyású szakaszokon arra kell ügyelni, hogy a kajak alja ne sérüljön. Tapasztalható ugyanis egy viszonylag erős áramlás, amely a pilismaróti oldalról húz át a szobi oldalra, valamint egy gyengébb, amely éppen az ellenkező irányba halad, közvetlenül a Szobi-zátony felett. 

Bokáig érő víz a Duna kellős közepén

Itt akár ki is lehet szállni és egy sétát tenni a bokáig érő vízben a Duna kellős közepén. Azonban a két zátony fő tömege továbbra is elválik egymástól. A 2015-ben megfigyelt, 1,4-1,6 méter mélységű 6-7 méter széles Varjú-árok az a pont, ahol a két zátony tömege elkülönül egymástól. Ez az áramlási csatorna az elmúlt években a várakozás ellenére nemhogy feltöltődött, de tovább mélyült, mélysége 2018-ban már megközelítette a 2 métert (1,8-1,9 m). Ezzel párhuzamosan a benne áramló víz ereje is megnőtt, így egyhamar nem lesz összefüggő nagy zátony a Dunán.

A Helemba-zátony homokos nyúlványa

A két zátony közötti szakasz nem csak a meder mélysége miatt változatos, de az anyaga miatt is. Aprókavics váltakozik nagyobb kavicsokkal, sőt ki tudja honnan idekerült kőtömbökkel, melyek közül kétség kívül a legérdekesebb a Helemba-sziget keleti csúcsán található kerek "ágyúgolyó". Ahogy közeledünk a Helemba-zátony felé úgy változik a hordalék szemcsemérete és amikor kikötünk a legkeletibb nyúlványán lábunk süppedős finom homokot ér.  

Itt szó szerint a szemünk láttára épül a zátony. Mindkét oldalról érkező hullámok rakják le szorgos hangyaként a magukkal görgetett szemcséket ott ahol találkoznak. A homokzátony pedig szemcséről szemcsére magasodik; az pedig, hogy ilyen szemcseméret tartomány megtelepedhet itt bizonyíték arra, hogy az áramlás magasabb vízállás esetén is csak formálja, mozgatja de nem bontja el a Szobi-zátony felé épülő nyúlványt. 

A Helemba-zátony északi oldala a Helemba-szigettel a háttérben

A Helemba-zátony közel 800 méter (kb 1708,9-1709,7) hosszúra nőtt az őszi kisvíz idején. Mivel keleti szomszédjánál nemcsak hosszabb, de magasabb is a növényzet megtelepedése előrehaladottabb állapotban van rajta. A "landmark" három fűzfa mellett ezernyi apró fűzfa csemete telepedett meg, érdekes módon olyan sorokban, amelyek futása követi a zátony (elsősorban déli) szintvonalait. Ez nem véletlen, a magokat valószínűleg a hullámzás tette partra miközben apadt a folyó. Egy egész ültetvényt telepített meg a Duna, megalapozva egy jövőbeli sziget alapjait, amelynek majd más nevet kell találni, hiszen a Helemba-sziget már foglalt. 

A fűzfákon kívül az "ember" is megtelepedett

A természet megtelepedésével párhuzamosan az ember is fel-felbukkan a szigeten. Vannak akik csak sétálni, gyönyörködni jönnek, vannak akik céges bulit rendeznek itt és itthagyják a szemetüket. Vannak akik megpróbálják helyben elégetni a szemetüket, aztán csodálkoznak, hogy nem ég el sem az alu sörösdoboz, sem pedig az üveg. Bizonyára sohasem hallottak még róla, hogy a zátonyok és a szigetek a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartoznak hivatalosan. Mindemellett a Helemba-szigeten ipari méretekben vadásszák a régészeti leleteket a fémkeresősök, akik lehet, hogy egy múzeum megbízásából dolgoznak, de az is lehet, hogy nem.

A Helemba-zátony a hasonló nevű sziget (azaz nyugat) felé lassan ellaposodik, mintegy háromszáz méterre tőle még mindig alig egy méteres a vízmélység.  Több helyen nagyon régi fadarabok vannak a meder agyagos-kavicsos alján. Érdekes kérdés lehet, hogyan kerültek oda a Duna fenekére. Itt is jelentkezik az erős keresztirányú áramlás egy, a két zátonynál megfigyeltnél mélyebb és hosszabb szakaszon. A Helemba-sziget keleti csúcsán is felbukkant egy zátony október 22-én, ahol egy korábbi, október 20-i evezés alkalmával még csak a madarak jelezték, hogy rejt valamit a víz mélye.

Sőt a Helemba-sziget felső csúcsán is előbukkant egy kavicszátony közvetlenül a kőszorással megerősített zigetcsúcs felett. Azonban az Esztergom felé eső ágban már nyoma sincs a Kis Helembai-szigetnek, amelyet elkotorhattak korábban.

A három mederforma; a két zátony és egy sziget remekül megfigyelhető "odafentről" a Hideglelős-kereszttől.

Sosem volt ekkora még a Helembai-zátony

A Szobi- és Helembai-zátony közti szakasz

A Helemba-zátony ellaposodó nyugati vége

A Helemba-zátony épülő, homokos keleti nyúlványa

A három részes Szobi-zátony: Varjú-zátony, a Szobi-zátony és a Kerek-zátony

2018. október végén tehát még mindig nem volt elég alacsony a vízállás ahhoz, hogy egy egységes zátony jöjjön létre a Dunakanyar nyugati kapujában. Azonban érdemes kisvízről kisvízre figyelemmel kísérni e három mederforma alakulását, hiszen viszonylag kevés olyan hely maradt a Dunán, ahol "élőben" követhetjük nyomon a mederközépi zátonyképződést, formálódást és a szigetté válás folyamatát.

Garzonzátony

A tavaly őszi, kisvízi látogatás óta sok víz lefolyt a Dunán, és az a sok víz alaposan átrendezte az állandóan változó kavicszátonyokat. Szokolics György helyszíni beszámolója és képei alapján készült el ez a cikk, a Duna süllyedő tükre alól előbukkanó Helemba-zátonyról.

Vízimadarak szigete

Tavaly ősszel kisvíznél, amikor azt nyomoztuk, hogy összeér-e a Szobi- és a Helembai-zátony éppen ellenkező arcát mutatta ez a terület. A hatalmas kiterjedésű kavicssivatag felmérése jelölte ki az egyik szélső értéket. Minél kisebb ugyanis a vízállás, annál nagyobb a sziget vagy a zátony. Minél magasabb a vízállás, annál kisebb. Itt is van egy szélső érték, az a vízállás, amikor a sziget kibukkan, vagy eltűnik a Dunán. Szigetek esetében ez viszonylag állandó érték, de a zátonyok, mint például a Helemba-zátony esetében a növényborítás hiánya miatt ez időről időre változhat. Évente akár többször is.

Mivel a Helemba-zátonyon található hat fa nem elegendő, hogy megkösse a víz által görgetett kavicsot nem csoda, hogy a sziget alakja és magassága évről évre változik. Tavalyhoz képest most éppen magasabb lett. 

Helemba-zátony 2016. június 13. 

Június 13-án délben, Esztergomban mért 315 centiméteres vízállásnál a Helemba-zátony 35-40 centiméterrel magasodott a Duna vízszintje fölé. Ez azt jelenti, hogy kb. 350-355 centiméteres vízállásnál bukkannak elő az első kavicsok. Legnagyobb szélessége és hossza kb. 6 és 10 méter volt ekkor, területe legfeljebb 40 négyzetméter, amely meg is magyarázza egyben a bejegyzés címét. Az elmúlt években így változott a zátony magassága:

2008. ápr. 17. 305 cm Esztergom Helemba-zátony 25 cm magas - előbukkanás kb. 330-335 cm.
2008. aug. 20. ~298 cm Esztergom Helemba-zátony 30 cm magas - előbukkanás kb. 330-335 cm.
2012. jún.13. ~335 cm Esztergom Helemba-zátony 5-10 cm magas - előbukkanás kb. 340-345 cm.
2013. júl. 07. 304 cm Esztergom Helemba-zátony 5-10 cm magas - előbukkanás kb. 310-315 cm.
2015. máj.04. 248 cm Esztergom Helemba-zátony 80 cm magas - előbukkanás kb. 325-330 cm.
2016. jún. 13. 315 cm Esztergom Helemba-zátony 35-40 cm magas - előbukkanás kb. 350-355 cm.

Helyszíni megfigyelések alapján kijelenthető tehát, hogy a Helemba-zátony magassága állandóan változik. 2013 óta folyamatosan emelkedik magassága, évente kb. 15-20 centimétert hízik, és egyre többször fordul elő, hogy kilátszik a Dunából. Ez jelentheti azt is, hogy várhatóan hamarosan megtelepedik rajta valami lágyszárú növényzet és valódi sziget lesz belőle, ha az elöntések időtartama tovább csökken. De az is előfordulhat, hogy egy következő nagyobb árvíz elmossa a laza kavicsot a tetejéről és a sziget magassága csökken, mint 2012-2013 között. 

Helemba-zátony 2013. július 7. 

Ezek a mérések valószínűleg nem túl pontosak, de az újabb kavicsrétegek lerakódásának szemmel látható bizonyítéka is van. Egy kövekből körülkerített tűzrakóhely már alig látszódik ki a sóder alól (alábbi kép). A mozdíthatatlan követ majdnem betemette a sodrás által szállított kavicsmennyiség. Esetleg egy állandósított mérőléc, ill. egy beszintezett kőtömb elhelyezése nagyban segíthetné a méréseket. 

Érdemes lesz figyelemmel kísérni a zátony további sorsát, ugyani a Dunának már nagyon kevés olyan szakasza van, ahol szigetek születhetnek. Az Esztergom és Zebegény közti szakasz szerencsére éppen ilyen, ráadásul a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak köszönhetően országosan védett. Így kicsi a valószínűsége, hogy egy tüzépen végzi a zátony, mint beton alapanyag. Tudományosan is fontos területről van szó; az itt lejátszódó folyamatok tanulmányozásával nyomon lehet követni a zátonyvándorlás és a szigetek születésének fázisait. 

Tanulmányút a Varjú-zátonyhoz

Szeptember 27-én írtuk, hogy egy hatalmas összefüggő zátony rejtőzhet az Ipoly-torkolatnál, ahol kisvíz idején át lehet gyalogolni a Helembairól a Szobi-zátonyra. Alig egy héttel később, az idén mért legalacsonyabb vízállás idején felkerekedtünk a cikk szerzőjével, Szokolics Györggyel, két túrakajakkal és egy halradarral, hogy kiderítsük igaz-e a valamivel magasabb vízállásnál megfogalmazott hipotézis. 

Írta és fényképezte: Szávoszt-Vass Dániel és Szokolics György

Vajon át lehet-e gyalogolni...?

Esztergomnál mért 14 centiméteres vízállás és 15 Celsius fokos vízhőmérséklet idején szálltunk vízre a szobi révnél. Előbbi adat mindössze 16 centiméterrel a magasabb a valaha mért legalacsonyabb -2 cm-es vízállásnál. A cikkben minden más relatív vízállást ehhez képest jelölünk. 

Első úticélunk, a Szobi-zátony körülbelül 160-165 centiméteres esztergomi vízállásnál bukkan elő. Egészen pontosan így néz ki amikor kibukkan. Az utána következő Helembai-zátony pedig 305 centiméteres víznél tűnik fel vagy el, a vízszint mozgásától függően. 

A Szobi-zátony északi oldalán eveztünk felfelé a folyón. Általánosságban elmondható, hogy a meglátogatott zátonyok keresztmetszete aszimmetrikus: mindkét zátonynál közvetlenül az északi oldalon sekélyebb a meder, míg a délin nagyon gyorsan mélyül. A déli partszegélytől egy-két méterre már nem lehetett látni a meder alját. A kifejezetten tiszta vízben nagyon könnyű volt tanulmányozni a mélyben rejtőző formakincset. Több mint egy méterig le lehetett látni. 

A Szobi-zátony október 5-én legnagyobb meglepetésünkre négy különálló részből állt. A fő zátony torpedó alakú, 700 méteres hosszú, legnagyobb szélessége 85 méter. Legmagasabb gerincét laza, süppedős kavicstakaró borítja, mintha a Duna nemrég rakta volna le ezt a réteget. Ettől délre mindenfelé kötött üledéket találtunk, amelyben már nem lehetett olyan könnyen elsüllyedni. A Szobi-zátonytól nyugatra a pihenő madarak már messziről jelezték a három kisebb zátonyt, bár mint később kiderült nem csak a kavicspadokon, de a sekély vízben is pihengettek. Körülbelül fél méteres vízben, térd fölött vizesen lehetett átsétálni a legnagyobb területű zátonyra, melynek lapos felszínét folyami kavics alkotta. Ebben az ágban a víz az északi hajózó út felől enyhe sodrással haladt délkelet felé. 

Három új zátony.

Ettől nyugatabbra, mintegy 20 méterrel további két kisebb zátonyt találtunk, melyek között olyan sekély volt a víz, hogy kajakkal nem is lehetett volna áthaladni közöttük, és ha még 5-10 centit apadt volna a Duna ez a három teljesen összenő. Az utolsó zátonyocskát, melyet az utoljára elmenekülő madárról nevezzünk Varjú-zátonynak ökölnyi méretű és még annál is nagyobb kövek építik fel, amely egyértelműen jelzi, hogy a hajózó ág felé tapasztalható egy igen erős áramlás, mely a kajakot is magával ragadta. 

A Varjú-zátony és a névadó

A Varjú-zátonytól nyugatra hirtelen elveszítettük szem elől a meder alját. Az empirikus (evező leszúrása) mérés, valamint a halradar egy 6-7 méter széles áramlási csatornát jelzett, 1,4-1,6 maximális méteres mélységgel. A leeresztett evező nagyméretű kavicsokba ütközött az aljzaton. 

Empirikus mérés, háttérben a Szobi-zátony(ok)

Innen a Helembai-zátony felé újra emelkedni kezdett a meder és ezt a 6-7 métert leszámítva újra mindenhol lehetett látni egy méter mélyen a Duna aprókavicsos, néhol homokos mederanyagát. A Helembai-zátony legkeletibb pontja az 1709,1 folyamkilométernél található. Ezen a részen a délkelet felé tartó vízáramlás kissé "lecsapta" a sziget csúcsát. Ettől a ponttól éppen 560 métert kell gyalogolni a nyugati szigetcsúcsig, azaz az 1709,66 folyamkilométerig.

A lelőhely

A Helembai-zátony nyugati részétől északra egy nagy kiterjedésű víz alatti kavicspad nyújtózik a szlovák oldal felé, ahol 30 métert is be lehet gyalogolni és még mindig nem ér térdig sem a víz. Ezen a kavicsbordás részen, ahol az LKV esetén is akad némi vízborítás a szanaszét dobált szemétben egy nagyon érdekes felfedezést tettünk, melyet bővebben a következő bejegyzésben fejtünk ki. A Helembai-zátony nyugat felé lassan mélyül, száz méter után még mindig csak egy méter mély a víz. 

Hidrológiai expedíció halradarral

A Helembai-zátony és a tőle nyugatra található sziget között is megvizsgáltuk a meder mélységét. Ezen a hozzávetőlegesen 1,5 kilométeres szakaszon eleinte fokozatosan mélyült a meder, majd körülbelül 300 méter után 2,7-2,8 méterig süllyedt. A szigettől 300-350 méterre lassan ismét emelkedni kezd a meder, a fenti képen látható bójánál már csak két métert mértünk. Kissé beljebb a hajózó útvonalnál már 3,2 méter mély a víz, azaz bőven elegendő a nagyobb merülésű hajók számára. 100-150 méterre a szigetcsúcstól már látszódott a meder alja. Erőteljes áramlást tapasztaltunk a hajózó ágból a délkelet felé, amely a Helemba-zátonyhoz hasonlóan a Helemba-sziget csúcsát is lecsapta déli irányba. 

A zátonyok kiterjedése október 5-én, valamint a bejárt útvonal (kékkel)

A szeptember végi hipotézisünk az volt, hogy a Helembai- és a Szobi-zátony között egy egybefüggő zátony rejtőzhet a mélyben, mely alacsony vízállásnál járható, azaz úszás nélkül át lehet jutni egyikről a másikra. A mérések szerint ez csupán 6-7 méteren múlik, ahol ugyan egy magas ember átgyalogolhatna az 1,4-1,6 méteres áramlási csatornán (Varjú-árok :) fenti képen piros X), de a nagyon erős sodrás valószínűleg a legerősebb embert is felborítaná. És mivel a legalacsonyabb vízállások ősszel és télen jelentkeznek, a vízhőmérséklet sem kedvezne a vállalkozó kedvű felfedezőknek. 

Hatalmas zátony rejtőzhet az Ipoly-toroknál

A 2015. évi dunai kisvizes időszak már eddig is sok eddig rejtett jelenséget tárt föl a Duna medrében, például Budapesten az Ínség-sziklát, most Szokolics György lett érdekes jelenségre figyelmes az Ipoly-toroknál található két zátony között. Amennyiben a megfigyelése helytálló, nem két különálló, hanem egyetlen összefüggő zátonyról beszélhetünk a Hideglelőskereszt tövében. Ennek a zátonynak középső része állandóan víz alatt van, de kisvizes időszakban át lehet gyalogolni az egyikről a másikra. 

Írta: Szokolics György

Valamikor tavaly vagy tán két éve egy csónak kóválygott keresztbe a Dunán egész nap, és amikor kikötött a Helemba zátonyon elmondták, hogy 50 méterenként mederszelvény keresztmetszetet mérnek folytonosan mérik a mélységet 1 cm pontossággal. Ekkor kérdeztem, milyen mély a legmélyebb részen a víz két zátony között, és azt válaszolták hogy 1,5 méternél sehol nem több. Egészen biztos vagyok benne, hogy ekkor legalább 80-100 cm-es esztergomi vízállás volt.

Ezek után a télen (2015.02.20., Esztergom 130 centi körül) normál vízállásnál a két zátony között éppen félúton kemény talajt éreztem az evezővel kb. 110 cm-nél. Próbáltam megjelölni GPS-szel, de nem találtam vissza... Nem tudtam mi az, körülötte mély víz.

Helemba zátony, 2015.08.24. Vízállás Esztergomnál kb. 55 cm. Már ekkor is egy 2-3 méter széles sávon át lehet sétálni a szobi zátonyra. Veszélyes, mert a sáv két szélén hirtelen mélyül a meder. Szeptemberben ennél 35 centivel kisebb víz is volt. Ekkor a két zátony a képen látható 650-700 méter helyett alig 600 méterre lehet egymástól. Fényképezte: Szokolics György

Az idén találtam ki, hogy kimérem az átjárót (2015.09.01. Esztergom 30 cm) Első nekifutásra körülbelül félútig begyalogoltam - ez sima ügy, oldal irányban nincs hirtelen mélyülés Aztán kajakkal próbálkoztam kb. 20-25 méterenként mélységet mérni. A szobi szigethez közeledve néhány helyen az előző 110-130 cm-ről a következő ponton nem ért le az evező, ekkor +/- 20 métert oldal irányba mozogva mindig volt olyan hely, ahol alig 1 méteres volt a víz. Visszafelé már sötétedett és ekkor kb. 50 méterenként nyomtam egy megjelölő pontot a GPS-en.

   

A szigeten aznap voltak helybeliek, ahol egyikük elmondta hogy a héten már átment és legfeljebb 100 métert kellett úsznia, hogy átjusson.

Nem valami tudományos módszer de összességében engem meggyőzött, hogy van egy vonal ahol át lehet jutni.

A tanulságok: 

• a Szobi-zátony felső fele az ott már keskeny gerinctől oldal irányban gyorsan mélyül ellentétben a Helembai-zátonnyal
• a gerinc nem illeszkedik a két sziget végződését/hosszanti középvonalát összekötő egyenesre.
• a két zátony tényleges távolsága Esztergom kb. 30 cm-es vízállásnál 620 méter.

A másik irány. Innen nem látszik, de a Helemba sziget felé több száz méterre fel lehet sétálni. Fényképezte: Szokolics György

Ha ismét 50 centi alá megy a vízállás, alaposabban kimérem/kimérjük esetleg több párhuzamosan haladó kajakkal és dokumentálom/fotózom, annál is mert a másik irány, a Helemba sziget felé legalább ennyire érdekes!