Eltűnt hajómalmok, eltűnő sziget - A soroksári Molnár-sziget története

1. rész Mi lett veled, Molnár-sziget?

A november 20-i soroksári látogatással (képek ITT) kapcsolatban találtam ezt a videót a Centrum TV honlapján, mely a Molnár-sziget és mellékága jelenével foglalkozik. Kedvencem az a híd, mely alatt csónakkal sem lehet áthaladni. A videót sajnos nem tudtam  beilleszteni, de érdemes megnézni ezt a 10 perces összeállítást, ugyanis a bejegyzés szorosan kapcsolódik hozzá. A riport elkészülte óta a helyzet változatlan:

Molnár-sziget! Félsziget?

Sajnos igaza van a riportban megszólalóknak abban, hogy a soroksári Molnár-sziget és környezete meglehetősen rossz környezeti állapotban van. Novemberi látogatásunk alkalmával erről személyesen is meggyőződhettünk. Az őszi alacsony vízállás ellenére ugyan a Molnár-szigetet teljesen körülölelte a Soroksári (vagy másik nevén Ráckevei)-ág vize, de számos jel mutatott arra, hogy valami nincsen rendben. A révhez vezető Meder utcai hídon állva meglepetésként ért, hogy a mellékág vize északi irányba áramlik. Erre a különös jelenségre nagyon nehéz hihető magyarázatot találni.

1. kép A nádas helyén nemrégiben még a Duna hullámzott

   

A Molnár-sziget állapotát jól jellemzik a mindenütt megtalálható, kiterjedt nádasok. Nádasok kifejezetten ritkán kísérik a Dunát, elsősorban az állóvizeket kedvelik. A Soroksári-Duna jelenlegi 40 centiméteres esése 57,3 kilométeren kifejezetten kedvez a nádasok megjelenésének. Folyóvizeknek az öntisztulási képessége sokkal nagyobb az állóvizekénél, így a Soroksári-Duna a szennyeződésekkel szemben érzékenyebb.  A Kvassay-zsilipen keresztül érkező Duna vízből a szállított hordalék sebességcsökkenés hatására azonnal kiülepedik. A bejutó szennyeződéseket normális esetben az áramlás azonnal kimosná, ebben a közel állóvízben azonban csak halmozódik. A Soroksári-Duna felső szakaszán jelentkező eutrofizációnak és romló vízminőségnek ez az egyik fő oka. A másik a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep kifolyója. A környezeti állapot romlása egy laikus szemével is könnyen felismerhető itt Soroksáron. A Molnár-sziget környezetében medret szűkítő feliszapolódás jelentkezik a déli csúcson és a mellékág mindkét partján. Egyes helyeken a szigeti nyaralóktól akár 20 métert is meg kell tenni 3-4 méter magas nádason keresztül, hogy elérjük a szűkülő nyílt vízfelszínen álló stégeket (1. kép). A sziget növekedése szinte szabad szemmel követhető. 

2. kép A Molnár-sziget déli csúcsa és a Gyáli-patak torkolata.

Egy újabb aggasztó jelenség, hogy a Molnár-sziget déli részén betorkolló Gyáli-patak kiterjedt deltatorkolatot épített a mellékágba (2. kép). Szinte teljesen feltöltve a medret szeméttel és hordalékkal. A patak egyaránt szállít mezőgazdasági területekről műtrágyát, valamint lakott területekről szennyvizet. Csapadékos teleken pedig belvizet. A Soroksári-Dunába érve mindezt lerakja a vízi növények nagy örömére. A termékeny iszapot azonnal birtokba veszik a nádasok, mert a víz sebessége nem elegendő, hogy átmossa a mellékágat. Különösen úgy, ha vize az ellenkező irányba folyik, mint amerre kellene. Feltehetőleg ha a patak esetében nem történik beavatkozás, akkor rövidesen elzáródik a déli kifolyás.

A Soroksári-ág mai helyzete azért elkeserítő, mert - mint a Centrum TV riportjából is kiderül - senki sem tud jó megoldást találni a felmerülő problémára. Ez a jelen. De mi lehetett az ok, ami miatt ez a helyzet kialakult? Ennek próbáltam utánajárni.

2. rész Eltűnt hajómalmok - eltűnő sziget: A Molnár-sziget története
  

A szabályozatlan ágban a Gyáli-patak torkolata környékén a csepeli és soroksári parton futó ármentes térszínek mintegy 400 méterre megközelítették egymást és összeszűkítették a Duna medrét. A mederszűkület felett szétterülő széles ártéren két sziget (és több időszakos zátony) alakult ki, a nagyobb és idősebb Gubacsi-sziget (az itt élő svábok nyelvén: Kohlbacher Insel), valamint a fiatalabb Molnár-sziget (Klein Insel). A névadó Gubacs egykor virágzó mezőváros volt, egészen a török hódításig. A Molnár-sziget elnevezés későbbi, a soroksári vizeken őrlő hajómalmokról kapta a nevét. A Gubacsi-sziget az évszázadok során fokozatosan, természetes úton vált a part részévé. 1723-ban feljegyezték róla, hogy Grassalkovich Antal 1600 forintot fizetett érte a Vattay családnak (a történelem fintora, hogy 1850-ben a Vattayak visszakapták, de rá egy évre eladták a soroksáriaknak). Ekkoriban legelőnek használták ezt a hosszú szigetet. A délebbre fekvő Molnár-sziget, ahogy egy valódi zátony-szigethez illik, gyakran változtatta alakját és elhelyezkedését. A Dunai Mappáció térképein ábrázolják azt a pillanatot, amikor két különálló zátonyra vált szét. Ennek nyomait a mai domborzaton könnyen fel lehet ismerni. A pusztító 1838-as árvíz után készített térképeken már egységes, orsó alakú sziget. A soroksáriak lassan birtokba veszik, szőlőt, kiskertet telepítenek rá. Könnyen megközelíthető, hiszen rév közlekedik Soroksár és a Csepel-sziget között. A sziget nevezetességét azonban nem a homoki szőlő adta. Ha bármelyik Soroksárról készült térképre pillnatunk, szembeötlő, hogy mindig legalább egy tucatnyi hajómalmot ábrázolnak körülötte (1. ábra).

1. ábra A soroksári Molnár-sziget hajómalmai három térképen.

A Jókai Aranyemberében is megjelenő úszó szerkezetek a Soroksári-Dunaág szabályozásáig meghatározó elemeik voltak a tájnak (3. kép). Szám szerint 120 hajómalmot ringatott a víz a lezárásig.  Mára egyetlen egy maradt, Ráckevén. Mivel Soroksár abban a szerencsés helyzetben volt, hogy közvetlenül a Duna mellett húzódó ármentes térszínre települt mi sem volt egyszerűbb a gazdák számára, hogy a megtermelt gabonát levigyék a Dunára őröltetni. Megvolt a kellő szélesség, vízmélység és sodrás. A vízimolnárok igencsak jól tudtak alkalmazkodni a vízálláshoz is. Ha áradás jött, vagy kísvízi időszak volt, egyszerűen odébbkormányozták a malmot.

3. kép Hajómalom

A vízimolnárok paradicsomának az 1838-as árvíz következményeként végzett munkák vetettek véget. A mérnökök úgy döntöttek, hogy a Soroksári-ágat lezárják és ezentúl a Budafoki-ág fogja levezetni egyedül a teljes vízmennyiséget. Gyakorlatilag ez egyet jelentett a Csepel-sziget halálos ítéletével. A lezárást a mai Gubacsi-hídnál végezték el, 3,5 kilométerre a szigetcsúcstól déli irányban. A munkálatok 1871-es megkezdése és a 1904. évi XIV. tv. között eltelt időben a Soroksári-ágból egy posvány vált. Az áramlás megszűntével feliszapolódott a meder, a rothadó vízinövényzet és iszap már-már járvánnyal fenyegetett. A kialakult katasztrofális állapot és a ráckevei molnárok és hajósok tiltakozása végül meghátrálásra kényszerítette a tervezőket. 1910-12 között felépült a Kvassay tápzsilip, majd 1926-ban az áram termelésre is képes Tassi-zsilip. Így aztán sikerült valamennyire "megmenteni" a Soroksári-Dunát.
 

2. ábra A szabályozott Soroksári-Duna és a hiányzó vízmennyiség

A szabályozott ágban zsilippel szabályozott vízszintet állítottak be, ami azt jelentette, hogy az áradások és a kisvizek már nem érzékeltették többé hatásukat. A folyó esése a természetes 5 m/57,3 km-ről 0,4 m/57,3 km-re esett, ami tulajdonképpen állóvízzé degradálta. A 2. ábrán jól látható, hogy elsősorban a Budapesthez közeli szakasz sínylette meg a beavatkozást. Éppen az, ahol a Molnár-sziget is található. A zsilip által "kifeszített" víztükör révén egyedül kisvíz esetén jelentkezik a Tassi szakaszon némi plusz víz a mederben. Nagyvíz esetén szembeötlő leginkább a vízhiány, amelyet a fekete és a piros vonal közötti terület jelöl.

3. ábra A soroksári Molnár-sziget "fejlődése"

 
A Kvassay-zsilipen átcsorgó vízmennyiség nem volt már elegendő, hogy az egész mederszelvényt ellássa vízzel. Rohamosan szűkült a nyílt vízfelszín. A Gubacsi-mellékág végleg eltűnt, talán még a ráépült lakóingatlanok tulajdonosai sem sejtik, hogy valaha létezett. A csepeli oldalon egész sáv került szárazra, kiemelkedett a Molnár-sziget is (3. ábra). A vízszint süllyedése csupán csak az egyik ok volt, a kiemelkedést antropogén folyamatok is elősegítették, például a déli szigetcsúcson létesített sittlerakó. Ezt ma már parkosították ugyan, de az itt-ott kiálló betontömbök arról árulkodnak, hogy ez a terület nem véletlenül magasabb méterekkel a sziget többi részéhez képest. A csepeli révhez vezető híd mindössze 8 méterre szűkíti össze a mellékágat, ott ahol azelőtt egy 18 méter nyílású fahíd állt.  A Molnár-sziget növekedése elsősorban a fiatal nádasok által napjainkban is zajlik. Utoljára 1980-81-ben kotorták meg a medret, egy 2002-ben készült hatástanulmány szerint legalább 40 000 m³ iszapot kellene ismét eltávolítani. A szabályozás előtti és az azt követő állapotot az alábbi táblázat (4. ábra) szemlélteti:
 

4. ábra 152 év változásai a soroksári Duna-parton

Egészen az 1960-70-es évekig volt rá némi - elméleti - esély, hogy a természetes állapot még visszaállítható, a romlás visszafordítható. Azonban ekkor megindult a Soroksári-Duna szigeteinek parcellázása. A leszálló  talajvízszint és a közel 0 vízszintingadozás tette lehetővé a horgásztanyák, nyaralók és később a lakóházak felépítését. Ha most valami csoda folytán eltűnne a Kvassay-zsilip, és a Duna újra birtokba venné egykori medrét ezekre az ingatlanokra a biztos pusztulás várna. Ezért lehetetlen helyreállítani a szabályozás előtti állapotokat a Soroksári-ágban. Marad a rendszeres kotrás és az egyéb mesterséges beavatkozás lehetősége. Ezekkel csupán annyi a probléma, hogy igen költségesek, és nem szüntetik meg a feliszapolódás és eutrofizációt kiváltó okokat. Az okokat pedig nem lehet megszüntetni, így a Molnár-szigetért vívott küzdelem nem más mint szélmalomharc.