2011. november 21., hétfő

Vízimolnárok szigete Soroksáron


Ezen a hétvégén egy szűk körben meghirdetett kirándulás keretében a soroksári Molnár-szigetre látogattunk el, egy helyi büszke nyaralótulajdonos, Eszenyi Miklós meghívására. Négyfős látogatói csapatunk házigazdánk kalauzolása mellett bejárta az egész szigetet főágtól a mellékágig, északitól a déli csúcsig, nem egyszer 3 méter magas nádasban gázolva.  Némi ismeretanyagot innen-onnan össze lehet szedni a szigetről, de úgy gondolom a leghitelesebb mégis az, ha az ott élők mutatják be lakhelyüket. Éppen ezért átadnám most a szót kísérőnknek, mutassa be ő a Molnár-szigetet:


Írta: Eszenyi Miklós, fényképezte: Szávoszt-Vass Dániel

Budapest egyetlen olyan lakható szigete, mely teljes egészében a fővárosban található, a Molnár-sziget. Földrajzi koordinátái: 47°24'11"N   19°6'25"E. A kicsiny (kb. 2 km hosszú, legszélesebb részén 400 méter) sziget közigazgatásilag a XXIII. kerület (Soroksár) része, a Ráckevei-Dunaágon, Soroksár és Csepel-sziget között fekszik. Árvíz nem fenyegeti, mert a Kvassay-zsilip miatt az árhullám a Duna másik ágán vonul le. 

A sziget egyik legrégebbi épülete, a kocsma.

Az egykor Uradalmi-sziget nevet viselő területen hosszú időn keresztül Soroksár lakóinak szőlő- és gyümölcsöskertjei voltak. A sziget mélyebb fekvésű, valamint északi részét ártéri erdők borították, ennek nyomai ma is fellelhetők. A kicsit magasabban fekvő dombháton (a sziget legnagyobb tengerszint feletti magassága 104 m) folyt a gyümölcstermesztés, hiszen a könnyen vízáteresztő homokos kavicson, homokon, futóhomokon jól termett a szőlő, sárgabarack. Már az 1930-as években felépült itt néhány kisebb villa, nyaraló (mai napig állnak), majd a szebb napokat látott egykori csárdaépület mellett az 1960-as években egy nyári ifjúsági tábort alakítottak ki. A tábor már jó néhány éve nem működik, területének hasznosítására több elképzelés is történt (sport- és szabadidő központ, lakópark). Manapság a kerület évente 4-5 napon veszi igénybe a területet különböző nyári rendezvényekre.

A sziget látképe déli irányból, jobbra a Gyáli-patak torkolata

A szigeten az 1970-es évek elején kezdtek parcellázásba, ami meglehetősen előnytelenül sikerült, hiszen keskeny, hosszú, ún. nadrágszíj telkeket alakítottak ki (a legtöbb kert mindössze 6-7 méter széles, hossza lehet akár 80 méter is), mely a korábbi szőlőkhöz igazodott. A villany kivételével csak a sziget egy része közművesített (gáz, víz), az utak szinte teljes egészében burkolatlanok (zúzalékkő). Ennek ellenére az 1990-es évektől egyre többen választották lakóhelyül a szigetet, így a kis nyaralók, faházak, horgásztanyák mellett ma már számtalan kisebb – környezethez illő – családi ház is épült. A sziget értékét ugyanis hihetetlenül növeli, hogy az Erzsébet-hídtól mindössze 8 km a távolság, Soroksár Hősök terén megáll a HÉV és éjszakai buszjárat is, ahonnan gyalogosan 5 perc alatt lehet eljutni a szigethez vezető hídra (kocsival még gyorsabban). A sziget Csepel felől komppal is megközelíthető, sőt a komppal gyorsan eljuthatunk nyáron a csepeli strandra is (a strand a szigettel szemben terül el). A Gubacsi hídtól a Duna-parton néhány éve épített kerékpárúton is eljuthatunk a szigetre (a Gubacsi hídtól 4,5 km), de tovább is haladhatunk Dunaharaszti felé (a sziget hídjától 2,5 km). És természetesen semmi akadálya annak sem, hogy valaki motorcsónakkal érkezzen. 

A mellékág a hídtól északra

A mellékág a hídtól délre

A sziget keleti, Soroksárra néző részén a nagy nádasok hihetetlen élővilágot rejtenek, ami azért érdekes, mert gyalogosan mindössze néhány percre található a hatsávos Grassalkovich út, valamint Soroksár központja, a Hősök tere. A védett növények mellett vadkacsák, hattyúk, mocsári teknősök, vízisiklók, törpegémek és cigányrécék is élnek a partokon, míg a sziget belsejében fácánok, gyíkok. A sziget nyugati, Csepelre néző oldalán kellemes sétányt alakítottak ki. A sziget északi és déli vége is fás-bokros, kiváló alkalmat nyújt táborozásra, horgászásra. 

A Gyáli-patak szemétből és szennyből épült deltatorkolata

Rozsdás hajómatuzsálem pihen a kompnál

A Molnár-szigetre olyannyira jellemző nadrágszíj telkek

A sziget déli része beépítetlen terület, egykori sittlerakóhely.

A „szigetiek” között egyébként igazi falusi érzése van az embernek: az utcán sétáló idegenek is köszönnek egymásnak, szívesen megállnak beszélgetni, hiszen itt is – akárcsak vidéken – lelassul az idő, senki nem siet sehová. Nincs is miért, hiszen a Molnár-sziget a főváros igazi gyöngyszeme, egy szinte érintetlen világ – a világvároson belül. 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...