Donauversickerung Magyarországon

Németországban van a Dunának egy olyan szakasza, ahol időszakonként eltűnik a víz a mederből. A nem mindennapi  jelenséget a helyiek Donauversickerungnak nevezik és oka a Duna-Rajna háború számlájára írható.  Kisebb, kevésbé látványos módon ez a jelenség a folyó más szakaszain is előfordul, például Magyarországon. A cikk apropóját egy ábra adta, melyeket már nagyon régóta kerestem. Végül meglett, lelőhelye Tőry Kálmán 1952-ben kiadott: A Duna és szabályozása c. műve. 

Kiskunság. Fényképezte: Daróczi Csaba, forrás: National Geographic

Az 1. ábra a Duna és mellkékfolyóinak vízhozamát ábrázolja. A folyó az ábra tetején ered a Fekete-erdőben, de sajnos az Immendingen melletti mederben jelentkező elszivárgás hossza és az itteni vízhozam olyan alacsony, hogy ebből kifolyólag ábrázolhatatlan. Ahogy haladunk az alul található torkolat felé, úgy kumulálódik a hozzáfolyásokból a vízhozam érték és szélesedik egyúttal a Duna ábrán megrajzolt medre. Érdemes megfigyelni mennyire "jobbkezes" a Duna, hiszen a legnagyobb vízhozamú mellékfolyói mind az Alpokból érkeznek, a Kárpátok vizeit összegyűjtő balparti torkolatú Tiszával szemben. A Duna felső szakaszán, a forrástól a Morva torkolatáig összegyűjti már a vízhozamának harmadát. Pozsonynál ez az érték meghaladja a másodpercenként 2000 köbmétert. Ez főleg az Inn folyónak köszönhető, amely egymaga 35-40%-át adja a Duna pozsonyi vízhozamának. Pozsony alatt a Duna árvizei szétterülnek (szétterültek) a Csallóköz és Szigetköz mellékágrendszereiben, de az apadásnál ezek a vizek visszakerülnek a mederbe, mintegy tompítva a vízhozamingadozásokat. 

1. ábra A Duna és mellékfolyóinak vízhozama (Lászlóffy Woldemár ábrája)

Budapestig ez az érték felmegy 2340 köbméterre, sok éves átlagban ennyi víz folyik keresztül a Vigadónál létesített vízmérce szelvényében (az ábra 1952-es adatokkal dolgozik, de a wikipédia szócikkében található 2350 köbméter sem tér el ettől számottevően). Ha dél felé haladunk a vízhozam értékek így változnak:

Paks: 2360 m³
Baja: 2290 m³

Mohács: 2260 m³

Apatin: 2110 m³

Amint látjuk a Duna átlagos vízhozama a Dráva torkolata felé közelítve egyre fogy. A veszteség ezen a 250 folyamkilométeren eléri a 230 köbmétert másodpercenként, ami kb. 10%-os veszteségnek felel meg. Ez természetesen látványban nem mérhető a németországi mészkőhegység repedésein teljesen eltűnő Duna képéhez, de a veszteség jóval több mint a német felső szakaszon, ahol a 230 köbméteres másodpercenkénti vízhozamot csak a Lech hozzáfolyásával éri el. Budapest és a Dráva torkolata között nincsen számottevő mellékfolyója a Dunának az egyetlen Siót leszámítva. 

2. ábra Az 1. ábra aktualizált (román) változata

A víz eltűnésének három oka lehetséges:

1. Geológiai ok

A Duna vize elszivárog a laza üledékben. Korábban azt gondolták, hogy mivel a Dunával párhuzamosan folyó Tisza medre mintegy 10 méterrel van mélyebben a Dunáénál előfordulhat, hogy a talajban keleti irányú vízmozgás indul meg. A két folyó közti távolság azonban 100-120 kilométer, így az esés mindössze 10 cm kilométerenként. Az átáramlás-tézis ellen szól az is, hogy a kiskunsági szikesek erőteljesen párologtatnak, így a víz ha el is indul a Tisza felé, oda már nem érkezik meg. Ismerve a Kiskunság folyamatosan süllyedő talajvíztükör problémáját, nagyon valószínű, hogy a Duna vízhozamának egy része a talajvíz pótlása miatt szivárog el. 

A Talajvíztükör változása a Kiskunságban 1970-74 és 2003 között (forrás)

2. Meteorológiai ok

A Duna vize Budapest és a Dráva torkolata között elpárolog. A kérdéses szakaszon a Duna felszíne 535 négyzetkilométer, nagyvíz esetén pedig 3000 négyzetkilométer. Ez elég nagy felület, hogy sok víz elpárologjon, de más tényező is szerepet játszik. Hiszen nem csak a Duna víztükrén zajlik a párolgás, részt vesz a folyamatban az ártéri növényzet és az árvíz által feltöltött holtágakból elpárolgó víztömeg. Budapest és a Dráva torkolat kötött a három legnagyobb "párologtató" a Gemenc, Béda-Karapancsa, valamint a Kopácsi rét. 

3. Gazdasági ok

A Duna vizét szétöntözik. A harmadik elképzelés az előző kettő hibridje, hiszen a mezőgazdasági termelésben felhasznált víz egy része elnyelődik a talajban, míg egy jelentős része elpárolog. Különbség mindössze a szándékos antropogén tényezőben van. A legfontosabb öntözőcsatorna Magyarországon a Ráckevei-Dunából Tassnál kilépő Kiskunsági-főcsatorna, amely az ártér és a Kiskunság találkozásánál követi a folyót és csak Bajától északra tér bele vissza. Szerb területen található a Ferenc-csatorna, amely a Dunát köti össze a Tiszával. 

Kiskunsági szikes (forrás)

A Duna elszivárgása, elpárolgása nem csak a magyar szakaszon jelentkezik. Az Al-Dunán, az Olt torkolata és a Delta között ugyancsak lejátszódik, különösen nyaranta, amikor az amúgy is alacsony vízhozamú mellékfolyók vízszállítása alaposan lecsökken. 

Amennyiben valaha megvalósulna az Adonynál és Fajsznál tervezett két síkvidéki vízerőmű és a hozzá tartozó víztározó — melyeknek egyik feladata a Kiskunság kiszáradásának ellensúlyozása lenne — az elszivárgás és elpárolgás mértéke jelentősen megnőne. A lelassuló, nagyobb felületen szétterülő folyó valamint a tervezett intenzívebb öntözés ennél a jelenleg is meglévő 10%-nál is nagyobb vízveszteséget okozhat. 

Vízhozam rekord a Dráván!

IN ENGLISH

Ma magdőlt a vízhozam rekord a Dráván. Ptuj városánál másodpercenként 3100-3200 köbmétert mértek, amely 500 köbméterrel haladta meg az 1965-ben mért eddigi legnagyobb értéket. Jelenleg, november 6-án este a Duna vízhozama Budapestnél 1760 m³. Napokon belül előállhat a torkolatnál egy meglehetősen ritka hidrológiai jelenség, amikor is a csupán negyedik legnagyobbnak számító mellékfolyó kétszer annyi vizet szállít, mint a főfolyó Duna.

Lavamünd víz alatt. 2012. 11. 06. (kép: Standard.at)

A hetek óta tartó esőzések következtében kilépett medréből a Dráva. A szlovén-olasz-osztrák határon lehullott 80-100 mm csapadék árvizeket indított az Isonzón, a Murán, a Száván és a Rábán is. Utóbbin, ha nem is ugyanakkora mértékben, de komoly áradás vonult le. Szentgotthárdon a vízszint csupán 80 centiméterrel maradt alatta az eddig mért legnagyobb vízállásnak. 

A legsúlyosabb helyzet a Dráva vízrendszerének osztrák és szlovén szakaszán alakult ki. A folyó teljes hosszán leállították mind a 16 vízerőművet (11 osztrák, 8 szlovén és 3 horvát). Ausztriában kénytelenek voltak megnyitni tározókat a duzzasztóművek védelme érdekében, aminek következtében Dravograd települést teljesen körbezárta a megáradt folyó és a földcsuszamlások zárták el az utakat. Az iskolákból nem engedték haza a diákokat, ugyanis nem volt már hova. A lakosságot hotelekben szállásolták el. Megszakadt a gázszolgáltatás és leállt a központi fűtés.

Dravograd, víz alatt 2012. 11. 06. (kép: Poleshift.ning.com)

Duplek települést szinte teljes egészében elárasztotta a Dráva, itt körülbelül 250-300 ház áll a vízben. Még a Suhadolnica (~szárazvölgy) patakon is rekordmennyiségű vízhozamot mértek. Több farmról állatokat kellett kimenekíteni magasabban fekvő területekre. A mentésben részt vesz a tűzoltóság és a szlovén hadsereg 120 katonája.

A szlovén határon álló osztrák Lavamünd településnél már levonult az árvíz itt jelenleg a romok és a hordalék eltakarítása zajlik. Számos híd megrongálódott, utakat mostak alá a kiáradt mellékpatakok. A Dráva vízgyűjtő felső szakaszán jelenleg is esik az eső, ezért a vízügyi szakemberek az éjszaka folymán továbbra is magas vízállásra számítanak. A Maribornál átlagosnak mondható 300 m³/sec vízhozam a tízszeresére duzzadt és a nap folyamán a legtöbb szlovén vízmérce 8 méter fölötti értéket mutatott.
 

A medréből kilépett Waidis patak (kép: Krone.at)

Jelenleg az árhullám a horvát szakaszon tetőzik és közelít Őrtilos felé, ahol már tegnap reggel óta gyorsan emelkedik a vízszint. Az előrejelzések szerint itt is meg fog dőlni a vízállás rekord. Várhatóan a magyar szakaszon is elrendelik majd a legnagyobb fokú árvízvédelmi készültséget.  

Mindeközben kifejezetten alacsony a Duna és a Balaton vízszintje. A Dráva torkolatánál éppen ezért nem fog összetorlódni a két víztömeg, mint legutóbb 1965-ben, a nagyárvíz idején.

A Dráva mindenhol. (kép: Sloveniatimes.com)

1965-ben a 2600 m³ legnagyobb értékkel tetőző árvíz sokkal nagyobb pusztítást végzett, ugyanis az árvízvédelmi töltések java részét csak ez után építették ki. Ez az árvíz azért is volt különösen emlékezetes, mert egyidőben érkezett az eddig legtartósabb dunai árvízzel, amikor is több mint 100 napon keresztül volt érvényben az árvízvédelmi riasztás.

A Dráva árvize Ausztriában, 1965 (kép: Dravaradio.eu)

Meglehetősen szokatlan időben érkezett a 2012 novemberi szlovéniai árvíz. A késő őszi időszak jellemzően a kisvizek ideje. Ilyenkor elapadnak a magashegységi patakok, főként a fagyás miatt, megszűnik a gleccserek olvadása. Most azonban a napok óta tartó esőzések következtében a talaj olyannyira telítődött vízzel, hogy már képtelen volt mindezt elnyelni. Erre utalnak a földcsuszamlásokról, sárfolyásokról szóló hírek. Az őszi, téli esők nem szokatlanok a mediterrán térségben. Viszont ha igazak a híresztelések, miszerint ez az éghajlati öv lassanként egyre északabbra vándorol, fel kell készülnünk ennél nagyobb árvizekre is. 

Éppen ezért kifejezetten kerülendő az "évszázad legnagyobb árvize" fordulat, hiszen alig 12 év telt el a XXI. századból.

Dreiflüssestadt Passau

A Duna német szakasza hidrológiai szempontból számtalan különlegességet rejt. Elsőként kérdezhetnénk, mégis hol ered ez a folyó? Van két forráság, van egy csodaszép kút Donaueschingen-ben, és van a két forráság találkozása. Aztán ott van a "Donauversickerung-jelenség", amikor a Duna nemes egyszerűséggel úgy dönt mégsem a Fekete-tengerbe ömlik, hanem inkább az Északiba. Végül  a "három folyó városánál", Passau-nál találjuk az Inn torkolatát, amely folyóról azt kell tudni, hogy vízhozama átlagosan 7%-kal nagyobb a Dunáénál. Ráadásul első ránézésre is szélesebb folyó és valahogy a színe is más... mégis a Duna viheti tovább a maga nevét.

A képen látható három folyó három színben pompázik. Délen a szinte (zöldes-)fehér Inn, középen az éppen barnán áradó Duna, és a bal sarokban a sötét színű Ilz folyócska. Mindhárom színt az eltérő anyagú és mennyiségű lebegtetett hordalék adja, melyhez hozzájárul az éppen aktuális vízállás is. Ebben ez esetben a stagnáló vízszintű, mocsaras vidékről érkező, szervesanyagban gazdag Ilz fekete. Az áradó Duna színe a bemosott hordaléktól és szerves anyagoktól barna. De miért olyan világos az Inn? Ugyancsak a lebegtetett hordaléktól, melyet az Alpokból hoz magával. Míg a Duna elsősorban középhegységi területen, mészkőfelszínen érkezik Passau alá, addig az Inn gleccserekből gyűjti össze a vizét. Az olvadó gleccser olyan jelentős mennyiségű kőzetlisztet tartalmaz, hogy nem véletlenül nevezték el ezt az olvadékvizet gleccsertejnek. Ez a lebegtetett hordalék a folyó esése miatt nem tud kiülepedni, annak ellenére sem, hogy huszonnégy (!) vízerőmű épült az Inn folyón. 

A Duna vízgyűjtő területe kétszerese az Inn vízgyűjtőjének, de mivel főleg vízáteresztő mészkövön halad keresztül jelentős az elszivárgás. Ezért is fordulhat elő, hogy a 100 kilométerrel rövidebb Inn több vizet szállít a Dunánál. 

A három folyó három hidrológiai jellemzője Passaunál.

Ha a Passaunál vízhozam alapján kellene meghatározni, hogy egy folyó továbbviheti-e a nevét avagy sem, nehéz lenne dönteni. A római korban, amikor a Danubius név általánosan elterjedt még nem volt vízhozammérés, sőt az égbetörő Alpok csúcsai között sem végeztek részletes vízgyűjtő-felmérést. A szélességből következtetni pedig csalóka dolog, hiszen előfordulhat, hogy a széles folyó sekély, míg a keskeny mederben nagyobb mélységet mérnek. Pontosan így van ebben a helyzetben is, a Duna háromszor mélyebb az Inn-nél, ezért fordulhat elő, hogy a széles Inn világos gleccserteje beteríti az összefolyás után a keskenyebb "kék" Dunát.

Feltehetőleg a Duna és az Inn névvitájában annak idején nem a természetföldrajzi tényezők döntöttek, sokkal inkább a politikai ésszerűség. Közel négyszáz éven keresztül választotta el a folyó a rómaiakat és a germánokat, egy 2840 kilométeres frontszakaszon. Éppen elég ideig, hogy az Istros neve is feledésbe merüljön. 

Ráadásul szerencse is, hogy nem az Inn neve öröklődött át, hiszen hogyan hangzana már, hogy Inneninnen és Innentúl?


Kép: Klaus Leidorf, Flickr.com

Bifurkáció és batükaptúra - A Donauversickerung-jelenség

Sok természettudománnyal és azon belül a földrajzzal foglalkozó honlap és nyomtatott lap küzd azzal a problémával, hogy mennyit áldozzon föl a szakmaiságból a közérthetőség oltárán. Gyakran döntetek úgy, hogy nem terhelik az olvasókat ilyen szavakkal, mint bifurkáció, meg batükaptúra, mert az átlag olvasó ezek hallatán kiejti kezéből az újságot. Ilyen címmel nem lehet eladni egy cikket, takarjon akármennyire érdekes témát. Egy bulvárújság bizonyára másként tálalná a németországi Felső-Duna mentén megfigyelhető jelenséget: "Szenzáció! Akár 60 kilométerrel is rövidülhet a Duna", vagy "Németországban a föld nyelte el a Dunát", esetleg "A Duna márpedig az Északi-tengerbe ömlik". Itt a Dunai Szigeteken ez a veszély nem fenyeget, címnek megfelel ez a két szó, hiszen tökéletesen leírja mi is történik a Dunával Immendingen és Fridingen között a Sváb-Alb áttörésben (1.kép). Lássuk hát a részleteket!
 

1. kép A Felső-Duna szakasza Németországban

A Donaueschingennél kelet felé induló fiatal Duna rövid távot megtéve Geisingennél éri el a Sváb-Alb mészkővonulatait. A meder a Felső-Dunai Natúrpark területén egy nyílt karsztfelszínre ér. A Jura időszak tengereiben kiülepedett, 161-145 millió éves (Malm) meszes üledék ma jól rétegzett, pados elválású mészkőből álló középhegységet alkot. Ez a fajta kőzet kifejezetten kedvez a karsztos folyamatok kialakulásának.

A Kalkfelsen-nek nevezett mészkőszirtek között kanyargó Duna Immendingen városka után kiér a helyiek által Brühl mezőnek nevezett kanyarulatba.  Ha kisvízi időszakban érünk erre a területre érdekes jelenséget figyelhetünk meg. A Duna vize lassacskán patakká vékonyodik, majd érré, végül az ér egy kürtőn keresztül a föld gyomrába távozik (2. kép). Még hallani is lehet, ahogy a mélyben tovacsobog. A meder innentől kezdve egy keskeny kősivatagra emlékeztet. Karsztos területeken ez elég gyakran megesik a folyókkal.
    

2. kép "Donauversickerung"azaz a Duna elszivárgása

Földrajzos, és azon belül is a karszthidrológiával foglalkozó berkekben ezt a jelenséget nevezik görög eredetű szóval batükaptúrának. Magyar megfelelője tükörfordításban a mélybe fejeződés. Németül egy szóval írják le a Duna batükaptúráját: Donauversickerung.

A Duna eltűnéséről először 1705-ben írtak. 1719-ben pedig már arról is szó esett, hová is szivároghat el ennyi víz, hiszen csak úgy nem tűnhet el nyomtalanul egy folyó. 1864-ben a Duna völgyében vasútépítés közben újabb víznyelőkre leltek a sínek alapozásánál. 1874-ben az év nagy részében teljesen eltűnt a Duna a Brühl mezőn.
 

3. kép Fluoreszceinnel megfestett patak látványa

Mivel ez a víz nagyon hiányzott a Duna mentén élő lakosságnak - nem volt mi hajtsa a malmokat, nem volt hol itatni az állatokat - elhatározták, hogy fényt derítenek a rejtélyre. 1877. október 9-én Adolf Knop geológus, a karlsruhei Műegyetem tanára alaposan felszerelve érkezett meg a Duna felső folyásához. Csomagjában volt 10 kg fluoreszcein, 20 tonna só, valamint 1200 kg olaj. A mai szemmel környezetbarátnak semmiképpen sem nevezhető kísérlet során mindezt beleöntötte ez elszivárgó Dunába, majd várta, hogy a környék mely forrásaiban jelentkezik a szennyeződés. 60 óra múlva mindhárom komponens feltűnt 12 kilométerrel délebbre fekvő Aachtopf forrásban. Szemtanúk szerint a forrástó vize "gyönyörű élénkzöld színben" pompázott (3. kép).
 

4. kép Az Aachtopf forrástó

Az aach régi német nyelven egyszerűen vizet jelent míg a topf tálat. Az Aachtopf forrás jelenleg Németország legbővizűbb forrása, Aach településen található (4. kép). Vízhozama átlagosan 8300 l/sec, szélső értékei 1300 és 24100 l/sec. Összehasonlításképpen a maximális érték több mint duplája a Szolnoknál mért Zagyva átlagos vízhozamának. Tengerszint feletti magassága 475 méter, vizeit 240 négyzetkilométernyi területről gyűjti össze. Tulajdonképpen egyáltalán nem zavarja, hogy a kontinentális vízválasztó kettészeli vízgyűjtőjét. A Fekete-tenger felé haladó Dunát éppúgy megcsapolja, mint a Konstanzi-tó felé lejtő dombok csapadékvizeit. A forrástóból ered a Rudolfzeller Aach, mely a Konstanzi tavon keresztül a Rajnába és így végső soron az Északi tengerbe jut. A Duna közép-, és nagyvízi helyzet esetén bifurkál, azaz vizét két tenger (Fekete és Északi) vízgyűjtő rendszere között osztja meg. Az állapot mindenképpen ideiglenes, egy hosszú folyólefejeződés (kaptúra) kezdeti szakaszát jelzi. A forrástó alatt elterülő barlangot 1907-tól kutatják barlangi búvárok (5. kép).
 

5. kép Az Aachtopf forrásbarlang-rendszere

A két szint között, ahol a Duna elszivárog és ahol az Aachtopf forrásban újra felszínre tör 180 méternyi különbség van. A víz által a felszín alatt megtett út hossza változó, Immendingentől 12, Fridingentől 18 kilométer. A közelebbi víznyelőkből gyorsabb a lefolyás; 180 m/h, a távolabbiakból ez 100 m/h értékig csökkenhet (6. kép).
 

6. kép A Duna-Rajna kapcsolat Aach-nál.

A XX. század elején a Duna elszivárgása olyan méreteket öltött, hogy többször nem volt víz a mederben, mint ahányszor volt. 1921-ben 309 napon keresztül volt csontszáraz a meder. A helyiek ezt nem hagyták annyiban, kővel, agyaggal, fával, betonnal kezdték eltömíteni a víznyelőket. Ez oda vezetett, hogy az Aachtopf forrás vize kezdett elapadni. A forrás vizéből élők és a duna-völgyiek közötti  vízjogi konfliktus 1927-ben a Birodalmi bíróság elé került, ahol törvény híján nem tudtak döntést hozni. Végső soron kompromisszumos megoldás született. Immendingennél néhány száz méteren kibetonozták a Duna medrét, de elegendő vizet kellett hagyni az Aachtopf forrás számára is.

    
A Duna elszivárgása viszonylag fiatal jelenség, erre utalhat az, hogy csak 1705 után készültek csak írásos feljegyzések róla. Ugyancsak a recens folyamatra utalhat, hogy a víznek csak egy része tud elszivárogni. A repedéshálózat még nem képes befogadni a középvíznél nagyobb vízhozamot a Dunából. Ilyen esetben a folyó ugyanúgy kitölti a medrét, mintha az elszivárgás nem is létezne. Természetesen a folyamat nem visszafordítható, az oldás és a vízzel bejutott hordalék koptató hatása révén a repedéshálózat csak tágulni fog, így nő majd az elnyelhető víz mennyisége is. Napjainkban évente mintegy 3000 köbméternyi mészkő oldódik ki az Aachtopf vízgyűjtőjének mészköveiből (7. kép).
 

7. kép A terület geológiai keresztszelvénye.

A földtörténet során már volt rá példa, hogy a Rajna elhódított vízgyűjtő területet a Dunától. A téma megérne egy külön bejegyzést, ezért összefoglalom röviden. A 300 km hosszú svájci Aare folyó egészen az Alsó-Pleisztocénig a Duna forrásága volt. Mintegy 2 millió éve a  Rajna az erőteljes hátravágódása révén elérte az Aare-Duna medrét. A folyamatban szerepet játszott még a Fekete erdő kiemelkedése, melynek révén megszakadt a kapcsolat az Aare és a Duna között.  Ezáltal 18000 négyzetkilométerrel csökkent a Duna vízgyűjtő területe.

Ugyancsak a Pleisztocénben, de már annak a végén, a würmben az ún. Feldberg-Duna is leszakadt a Duna vízgyűjtőjéről. A jégkorszak folyamán a Duna a Fekete erdő legmagasabb hegycsúcsának, a Feldbergnek tövében található Feldsee-ből eredt. Ezt a forráságat érte el Blumberg városánál a Wutach patak erőteljes hátravágódása. Ez a Rajna mellékfolyócska rövidítette meg legutoljára a Dunát. A Feldberg-Duna egykori medrében ma az Aitrach patak folyik.

Jelenleg a Breg és Brigach a két forráság (Brigach und Breg bringen die Donau zuweg), ám belátható időn belül a Rajnának két mellékpatakjává fognak válni. A Duna felső folyása teljes egészében a föld alatti barlangrendszeren jut majd el az Aachtopf forrásig, mindaddig, amíg a barlangok fel nem nyílnak az erőteljes oldódás hatására. Ha ez bekövetkezik, a Duna forráságát körülbelül 60 folyamkilométerrel keletebbre kell majd keresnünk. Át kell írni majd a földrajzkönyveket, hiszen a Duna már csak 2724 kilométer hosszúságú lesz. Egyéb földrajzi név problémák is felvetődnek majd: hogyan fogják nevezni Donaueschingent, ha már a Rajna vízgyűjtőjéhez tartozik? Hol lesz a Duna "hivatalos" forrása ezután?  Átöröklődik-e a Breg vagy Brigach neve a Rajnába torkolló Felső-Dunára?

Mivel a karsztos folyamatokat nem lehet megállítani emberi beavatkozással sem, hosszú távon a Rajna áll nyerésre. És ebben az esetben a geográfus-hidrológus szakmának előbb-utóbb meg kell válaszolnia ezeket a kérdéseket.

Ajánlott honlapok (német nyelven):

• http://www.donauversickerung.info 
• http://www.naturpark-obere-donau.de