A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dunakanyar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dunakanyar. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 29., vasárnap

Januári jeges összefoglaló


Az utóbbi években meglehetősen elszoktunk a valódi téli időjárástól. Talán éppen ezért volt oly sokak számára különleges a 2017. első havában érkező -20 Celsius fokot is elérő hőmérséklet. Akik a Duna partján élték meg ezt a januárt szinte rögvest feltették a kérdést: vajon idén befagy a Duna? 

Fehér Kati: a Szentendrei-sziget csúcsa 720 méter magasból (Index.hu)

Nem lőnénk le a poént, de valószínűnek tűnik, hogy a Duna a viszonylag hideg 2016-2017-es télen sem fagy már be. Az előrejelzések szerint februártól már enyhül a hideg és eltűnik a jég a folyóról. Januárban három héten keresztül 0 fokot ritkán meghaladó hőmérséklet és a kisvízi helyzet sem volt elég a folyószabályozás által felgyorsított folyónak a befagyáshoz. Bizonyos helyeken (pl.a szerb-horvát szakaszon) ugyan beállt a folyó, és időnként a folyó felszínének jelentős részét hatalmas kerek jégtáblák borították, de a XIX. századi híres jegesedésnek — amikor a két part között kocsival is lehetett közlekedni — nem volt esélye. 

Január hetedikétől kezdve érkeztek hírek az ország minden pontjáról, hogy úszó jégtáblák jelentek meg a Dunán. Másnap már országos hír volt, ennek köszönhetően a Dunai Szigetek blog is kapott jónéhány fényképet, melyek közül a legjobbakat most egyetlen bejegyzésbe összefűzve adnánk közre: 

Bereczky Bence: Zebegényben befagyott a mellékág. 2017.01.08.

Zirig Árpád: A Duna Verőcénél. 2017.01.08.

Szokolics György jégtörőjével a Luppa-sziget mellett. 2017.01.08.

Kállai Tibor: A Duna az érdi Kakukk-hegy tövében.

A helyzetre való tekintettel még az Indextől is kaptunk telefonon kérdéseket, ami szerkesztett változatban január 11-én jelent meg. Érdemes elolvasni ezt a cikket, mely akár itt a blogon is megjelenhetett volna.


Talán a legszebb képeket az európai Copernicus földmegfigyelési program optikai távérzékelő műholdja, a Sentinel-2A műhold készítette, amikor 2017.01.08.-án délelőtt 10:53-kor átrepült Magyarország felett. Így fest 800 kilométer magasságból a zajló Duna Budapesten és a Dunakanyarban. A részletesen is böngészhető képeken jól látszik, hogy annak ellenére, hogy számtalan jégtábla úszik a Dunán, a folyó mentén nagyon kevés helyen látunk beállt jeget. Esztergom alatt a sarkantyúk között, a szobi zátonyokon, a Zebegényi-sziget mellékágában, valamint a parthoz kapcsolt szigetek mellékágaiban volt elvi lehetőség a zavartalan dunai korcsolyázásra. Budapesten a Népsziget és a Hajógyári-sziget mellékágában képződött jég, valamint a Ráckevei-Duna teljes hosszán.


A part mentén befagyott Duna Alsógödön. 2017.01.14.

Zajlás a Dunán Alsógödön. 2017.01.29.

A januári jégzajlás egy kisvízi helyzetben zajlott. Budapesten a minimumot 2017.01.24. 06:00-kor mérték, ekkor 73 cm volt a vízállás. Mivel az Ínség-szikla Budapesten 90 cm környékén bukkan elő a Szabadság-híd tövében sok olvasónk felkereste a nevezetes helyszínt. 

Süle Zsolt: A kisvízi helyzet magyarországi indikátora, az Ínség-szikla. 2017.01.11.

Külön cikket is lehetett volna szentelni a drónos felvételek számára. Az interneten még az amatőr felvételek között is találni csodálatos filmeket. Érdemes keresgélni tehát, itt most mi kettőt választottunk ki: 


A második videó különlegességét adja a Széchenyi jégtörő bevetése a szerb-horvát határon, ahol a Duna beállása miatt a hatóságok magyar segítséget kértek. 



2015. június 2., kedd

Áhítatos helyek fényképésze - interjú Martin Kápostáš fotóssal


Régebben sokat törtem a fejem, hogyan lehet megkülönböztetni fényképről a naplementét a napfelkeltétől. Ismeretlen tájon ez szinte lehetetlen. Szerencsére ezeken az ismert, áhítatos helyeken, mint Esztergom, Hideglelőskereszt, Visegrád, Dömös, a Pilis, vagy a Helembai-hegység (Burda) ez egyáltalán nem nehéz feladat. Aki ismeri a Dunakanyart úgy még egészen biztos nem látta, ahogy ez a táj a párkányi Martin Kápostáš fényképein megelevenedik. Interjút kértünk és kaptunk, hogy bemutathassuk a folyót a fotós szemszögéből. Végül még az is kiderül, hogy naplemente, vagy napfelkelte van a képeken. :)


Dunai Szigetek: A honlapodon látható képek alapján azt gondolná az ember, hogy valahol Párkány környékén élsz. Vagy esetleg más oka van ennek, hogy sokat jársz erre a környékre fotózni?

Martin Kápostáš: Nincs más. :) Itt élek gyerekkorom óta.


D. Sz.: Hány éve fényképezel? Hogyan kezdődött?

M. K.: 1997-ben vettem az első fényképezőgépem. Édesapám és a bátyám mentek el érte. Én 40 fokos lázban feküdtem otthon. Egy Praktica, ami a mai napig szuperál - elem nélkül :).


D. Sz.: Képeid alapján alaposan ismered a Dunakanyar minden zegét-zugát. Hogyan választod ki a fényképeid témáját?

M. K.: Sokat bringázok a haverokkal a környéken, és így sok szép helyet találok. Így “kinézem” a helyet és visszatérek lefotózni.


D. Sz.: Melyek a kedvenc helyeid a Duna mentén?

M. K.: Nagyon sok van Párkánytól-Visegrádig. Kovács-patak /Burda/, Zebegény, Dömös … sorolhatnám… :)


D. Sz.: Mit jelent számodra a Duna?

M. K.: A Duna? Nagy haverok vagyunk :) 3x átúsztam, Egyszer oda-vissza és másodszor már csak oda … vissza már határőrség hozott… voltam vagy 15 éves.


D. Sz.: Milyen a tökéletes fotó számodra?

M. K.: Az, amelyik több év után is megfog, megmozgat.


D. Sz.: Fotópályázatokon szoktál indulni? Milyen sikereket értél el ezidáig a képeiddel?

M. K.: Igen szoktam. A magyar National Geographic pár képemet közzétette. Egyik fotóm lett a hónap asztrofotója. Az amerikai Popular Photography újságban elnyertem az első helyet egy portréval…


D. Sz.: Mi a célod a fényképezéssel?

M. K.: Konkrét célom nincs. Leginkább menni és fotózni és ha összegyűlik egy kiállításra való, akkor kiállítani. :)


D. Sz.: Számodra a fotózás munka vagy hobbi?

M. K.: Grafikusként dolgozom Párkányban. A fotózásra sok időt szánok, bújom a térképeket új helyeket keresve, figyelem a nap állását bizonyos helyeken, hogy minél jobb fényviszonyokban visszamehessek a helyre… Nem tudom nem szánok-e több energiát a fotózásra, mint a munkámra. :) A munkahelyemen nagyon toleránsak - ezért nagy köszönet :), volt, hogy később mentem be, mert hát ködös volt a Duna vagy pont inverzió volt és mentem a Bazilikát fotózni a Vaskapuról …


D. Sz.: Volt olyan képed, amiért nagyon meg kellett dolgozni (korán kelni, kilométereket túrázni stb.)?

M. K.: Most az utolsó fotóm a Szpartakusz ösvényről, ahogy néztem a térképet, akkor az minimum egy óra volt az autótól. Persze a legjobb fények reggel vagy este vannak … Szeretek aludni, maradt a naplemente. Sötétedés után elkezd élni az erdő, mindenhol valami moccan, surran és még egy óra van az autóhoz a sötét erdőbe … hát megcsináltuk 45 perc alatt :)


D. Sz.: Mennyien ismerik a munkásságodat? Hány látogatója van átlagosan a honlapodnak?

M. K.: Fotóim töbségét az Facebookra teszem fel. Ott látom a reakciókat is. És háttérben lassan töltöm fel a weboldalra is.


Honlap: http://www.kapostas.com/

2013. június 5., szerda

Ritka légifotók kerültek elő a 2002 augusztusi dunai árvízről!


A 2013 júniusi dunai árvíz kapcsán gyakran hivatkoznak a rekordméretű 2002. évi augusztusi árvízre. Valóban rekordméretű volt, azonban ezt a Dunakanyarban később felülírta a 2006 áprilisi árvíz. Meddig érhetett a víz? A folyó partján állva nagyon nehéz elképzelni a vízzel borított terület nagyságát. Amikor a Duna kitölti a medrét, az emberi szem képes befogadni a látványt mely parttól partig tart. Árvíz esetén a városokat leszámítva a part fogalma megszűnik, az éles határ elmosódik az ártéri erdőben, a mezőn. Ilyen esetben megkönnyítheti az árvíz nagyságának megértését, ha repülőgépen szállunk a Duna-völgy fölé.

Fasorok rajzolják körül a Szentendrei-sziget régi szigetmagjait

Gallé Miklós jókor volt jó helyen. Fényképezőgépével és repülőgépével 2002. augusztus 17-én egy vitorlázórepülő versenyről igyekezett hazafelé Matkópusztáról (Kecskeméttől délre). Egykori szülőfalujánál, Hartánál érte el a Dunát, innen a kék helyett piszkossárga szalagot követte egészen Esztergomig, végül vissza a célhoz, a Dunakeszi Repülőtérre. Útközben fényképezte az áradó Dunát fekete-fehár filmre, egy Zlin-142-es repülőgépről. Ezért tűnhetnek úgy a képek, mintha a negyvenes években készültek volna.

A 2002 augusztusi árvíz szokatlan időpontban zúdult végig a Dunán. Augusztus többnyire kisvizes időszak, amikor a vízgyűjtő már kezd kiürülni. Esőből, és hóolvadásból egyre kevesebb víz érkezik, s a folyóból ilyenkor leginkább homokzátonyok, nem pedig háztetők szoktak kilátszani. A meteorológusok erre az időszakra nem jeleztek előre jelentős csapadékot, éppen ezért volt váratlan az Alpok keleti részén lezúduló, özönvízszerű eső. A Magyarországi Felső-Dunán sorra dőltek meg a vízállásrekordok, később ezt a Dunakanyarban felülírta a 2006 áprilisi árvíz. Pozsonytól Esztergomig a mai napig a 2002. évi az LNV.

2002. évi váci vízállás-grafikon
 
A lórévi Zichy lápolna dombja magasodik egyedül az áradat fölé
   
Az Adonyi Nagy-sziget és feliszapolódott mellékága
 
A Táti-öblözet Esztergomtól délnyugatra. A várost töltés övezi.

Vízben állnak a sólyom-szigeti üdülők Nagymaroson

Kisoroszit elvágta a Duna a Szentendrei-sziget többi részétől

Óholocén medrek élednek újjá Kisoroszitól délre

Tahitótfalu északi részét elöntötte az árhullám

A Szentendrei-sziget déli részén maradt szárazulat, háttérben a Luppa-sziget

Ősi medreket rajzol ki a Duna Dunakeszitől nyugatra


A képek készítésének időpontja 2002. 08.17 délután 3-5 óra körül, 716-725 cm Váci vízállás idején. A tetőzés éppen másnap  volt, ugyanezen a mércén 757 cm este 18-22 h között. Főként a laposabb térszíneken ez a 40 centiméter különbség újabb hatalmas elöntött területeket jelentett.

2012. november 24., szombat

Még szerencse, hogy itt ez a Duna


Karinthy Ferencnek, Karinthy Frigyes fiának Leányfalun volt nyaralója a Móricz Zsigmond utcában. Legnagyobb sajnálatára. Ugyanis sokkal jobban szerette volna, ha Móricz Zsigmond lakik a Karinthy Ferenc utcában. Tárcáiban gyakran írt a dunai nyarakról, rövid életképeiben sajátos humorral elevenedik meg a '60-as és '70-es évek vízparti világa. A leányfalusiak kedvelt Kacsa-szigete is felbukkan az egyik történetben. Ilyen borongós őszi napokon egy kis derűt hozhat mindennapjainkba ez a három könnyed, vidám történet.

Leányfalu. Karinthy Ferencé a sárga ház és a kispolszki, a szomszéd házban forgatták a Linda néhány jelenetét. Takács István képe.


NYÁRI SZÜNET

Amint becsukott az Opera, F. megjelent Leányfalun. Légszomja van, harsogta mindenkinek, akivel találkozott; van azonkívül egy Skóciából származó gémfejű botja: az első napokban harminc-negyven kilométereket gyalogolt, Dunabogdányig és vissza, Visegrádig és vissza. Esténként egyéb szomjait csillapítja, a legváratlanabb helyeken bukkanva föl, Kisorosziban, Tahiban, ismerős és ismeretlen villákban: baritonja kizeng az országútra, mindig tudni lehet, hogy hol van, mint a preparált óriásbálna, amit a rádió is bemond: saját költeményeit olvassa fel a nyaralóknak. Nekem már nem meri, mert megfenyegettem: minden versért egy operaáriát énekelek.
Aztán fölfedezte a Kacsa-szigetet: reggel felfújja a gimimatracát, és átcsurog, kifekszik a szigetcsúcsra, és meztelenül napozik, mert úgy egészséges, ha a napfény a teljes bőrfelületét éri. Le is égett szép hólyagos-vörösre, ideátról nézve olyan, mint egy partra mászott nagy rák. Közben énekel, skálázik, a Dunából felugráló halaknak leadja az egész repertoárját: Figaro, Wozzeck, Kékszakállú... Ez lett a veszte: maszek áriázása odacsalta a rendőrségi motorcsónakot.
-Az elvtárs mit csinál itt?
-Napozom.
-De miért meztelenül?
-Csak így ér valamit - magyarázza barátunk, és vastag hangja megborzolja a néma vizeket -, a sugárzás ugyanis egyenletesen oszlik meg a bőrfelületen: magának is nagyon ajánlom, barátom...
-Ez közszeméremsértés. Megbírságolom ötven forintra.
-Tessék - nyújt át F. egy százast. - A mai és a holnapi.


KÁNIKULA


Tíz óra elmúlt. a Duna-kanyar egyik vízparti nyári vendéglőjébe böhöm-széles, nagy darab úriember állít be, ingujjban és gyűrött vászonnadrágban, pulóverét hanyagul maga után vonszolva. Lépeti-tekintete arra vallanak, hogy már több hasonló intézményt megjárt, de a fülledt estében csupán az italosokkal lehetett kontaktusa, mert tüstént így szólítja a pincért:
-Mi van enni?
-Egy szép bécsi jó lesz?
-Nem nem lesz jó - törli meg zsebkendőjével nyakát zordonan a vendég. - Adjon nekem egy csúnya bécsi szeletet. 
-Igenis, kérem, egy csúnya bécsi - hagyja rá a felszolgáló, s hamarosan már hozza is, kissé oda is támaszkodik álltában az egyik székhez, ahogy a pincérek szoktak pihenni:
-Elég rossz?
-Megjárja - hümmög a falatozás közben amaz, majd villájával a víz felé bök. - Még szerencse, hogy itt ez a Duna.
-No persze, kérem szépen.
-Képzelje, ha nem folyna itt. ez a vendéglő, a terasz meg ez a sok villa, mind egy sorban, lépcsőkkel, stégekkel, a strandok, csónakházak, miegymás... És mind potyára, ebben a kánikulában, mert nincs benne víz...
-És a hajóállomás! - veszi a lapot a pincér. - Akkor azt is hiába építették volna!
-Meg a rév, a komp!
-Nem is tudna átmenni, megfeneklene a homokon!
-A horgászok se sok halat fognának.
-Az ám, csak dobná be a pecát a sok marha a száraz sóderba!
Még elcsevegtek egy darabig, közben a vendég újabb ételekkel és italokkal erősíti meg magát. De tizenegykor, sajna, záróra, fizetni kell.
-Volt egy bécsim, túrós csuszám, hat minyon, két nagyfröccs, három konyek.
-...Igenis, kérem három konyak.
-Konyek. Én konyekot ittam.
-Rendben van, kérem tisztelettel, három konyek... Az összesen hetvenkettő tíz.
-Nyolcvan - dob oda az ingujjas egy pirosat, de nem nyúl a visszajáró húszas után, csak nézi pislogva, gyöngyöző-vörös arccal.
-Valami probléma van?  - érdeklődik a felszolgáló.
-Azt mondtam, hogy nyolcvan.
-Úgy is van. Hát nem százassal méltóztatott fizetni?
-Nem uram, én egy százötven forintossal fizettem. Nézze meg oda tette legfölülre.
-Hát persze, kérem szépen - kapcsol a pincér. - Ezért adtam vissza egy hetvenforintost.
-Ja úgy, akkor jó - gyűri zsebre megnyugodva a vendég, és kifelé indul, lecsüngő pulóverével a kavicsot söpörve.


PLEIN AIR


A Duna közepén zöld bója ring a vízen, a zöld bója mellett kék gumimatrac, a kék gumimatracon piros fürdőruhás, fehérszőkére szítt hajú lány: a piros-fehér leány egyedül ringatózik a nagy augusztusi délben a nagy víz közepén, a kék matracon, a zöld bójába kapaszkodva. Csend, kék, zöld, fehér, piros.
Fentről egy kajak csurog alá, lassan, lustán, a fiú épp csak megmártja a kéttollú evezőt, meg se csobban a víz, hagyja, hogy vigye az ár. Elcsurog a bója mellett, akkor mégis visszafordul, húz egyet-kettőt fölfelé, megkerüli, aztán megint le, így kering körülötte. A lány hason fekve is látja, de nem szól, nem moccan. A part ide is, oda is jó kétszáz méter.
-Szió - mondja a fiú
A lány nem felel, fekszik a kék gumimatracon, bal keze a vízbe lóg. A fiú újra elhúz előtte.
-Elég jó idő van, ami azt illeti.
Erre sincs válasz. Ide most már direkt kérdés kell, eldöntendő és feleletet provokáló.
-Nem jössz egy kicsit kajakozni?
-Nem.
Ez már valami, ha elutasítás is.
-Miért nem?
-És a matracom? Elvigye a víz?
-Hozzákötjük a kajakhoz... Na?
-Nincs kedvem.
-Lekopjak?
A lány csak a vállát rándítja, fektében a gumipárnán. A fiú ismét elhúz mellette, majd:
-Nem unalmas így egyedül?
-Elég jól bírom.
-Jól van, nem kell úgy fölvágni.
-Én nem vágok föl.
-Akkor gyere kajakozni.
-Mondom, hogy nincs kedvem.
-Miért jársz valakivel?
-Minek azt neked tudni?
-Jó fej?
-Nem rossz.
-És most hol lóg?
-Üzemi gyakorlaton.
-Milyen krapek?
-Elég rendes krapek.
-Na igazán, nem akarsz kajakozni? - tér vissza a fiú a lényegre, ám a lány ez ügyben megingathatatlan, most is csak a fejét rázza, fehérszőke hajának egy tincse a folyó tükrét borzolja.
-Akkor meghalok - jelenti ki a dunai lovag, s átfordul a kajakkal, fejjel lefelé lóg a vízbe, a csónaknak csak a feneke látszik, szép csöndben sodorja az ár. Fél perc, egy perc, két perc, ekkor a lány kezd nyugtalan lenni - nem tudja, hogy ez amolyan evezős mutatvány, páka a neve: a fiú odalent bebújik a kajakba, mint egy búvárharangba, öt percig is kibírja, van elég levegő.
-Na igazán, ne izélj... - szól oda, aztán, hogy erre se billen vissza a csónak, ijedten-bátortalanul: -Megfullad! Segítség!... - és hangosabban, a víz fölött elröppenő kis sikollyal: - Segítség! Emberek!...
-Szóltál valamit? - bukkan fel a fiú faarccal, csöpögő-nedvesen.
-Hülye - mondja amaz, és átfordul a matracon, a másik part felé, hogy ne is lássa. A fiú még egyszer megkerüli, de ebből már nem lesz közös kajakozás, ez vili, azaz világos; lassanként továbbcsurog, elmarad mögötte a zöld bója, kék gumipárna, piros fürdőruha, sugárzó szőkeség. Azért nincs harag, még vissza is kiált:
-Szió.
-Szió. - dünnyögi a vízbe a lány.

2012. augusztus 6., hétfő

Sziget születik

 
Geomorfológiai folyamatok folyóvízi környezetben jellemzően sokkal gyorsabban játszódnak le, mint más területeken. Egy hegység kiemelkedéséhez legkevesebb évmilliók kellenek, lepusztulásuk sem megy egyik napról a másikra. Vannak ugyan viszonylag gyors folyamatok, omlások, csuszamlások és tűzhányók is kialakulhatnak viszonylag rövid idő alatt. Ezek azonban rövid lefolyású és nem rendszeres folyamatok. Herakleitosz szerint nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Ez a Platón által reánk hagyott gondolat kifejezi a folyóvízi környezet állandó változását. Meanderek átszakadása, löszfalomlások, zátonyok és szigetek képződése és eltűnése, (jeges)árvizek, kisvizek mindennapos jelenségek voltak a szabályozás előtti Duna-völgyben. A partok és a meder stabilizálásával azonban nem szűntek meg ezek a folyamatok. Ha valaki szeretné saját szemeivel is látni, hogyan születnek a dunai szigetek, nem is kell messzire mennie.

Zátonyból lett sziget a Garam torkolatánál
  
Szigetek keletkezhetnek meanderek lefűződésével. Ez elsősorban a kis esésű, alsószakasz jellegű folyókra jellemző, mint a például a Tisza bizonyos szakaszai vagy a Duna Gemencnél. 

Legtöbbször a szigetnek létezik "előzménye" a mederben, ez pedig a zátony. Elöljáróban fontos tisztázni a különbséget sziget és zátony között. A zátony egy olyan mederforma, amelynek anyagát még nem stabilizálta a növényzet. Az áramlások hatására folyamatosan mozgásban van, gyakran nem is emelkedik a középvízszint fölé. a víz alól csak kisvizeknél bukkan elő, ilyenkor lehet tanulmányozni őket. A szigetet ugyancsak gyakran elborítják az árvizek, de rajtuk már állandó növényzet található, amely gyökérzetével egyben tartja az amúgy vándorló mederanyagot. A növényzet hatására talaj képződik rajta, nagyon kevés humuszanyag tartalommal (öntéstalajok). Hogy pontosan hol húzódik a határ zátony és sziget között, nehéz megmondani. A népnyelv segít talán a legjobban eligazodni, ugyanis a tudományos elméletek helyett ránézésre is képes eldönteni a kérdést.

Térdig érő víz a Duna kellős közepén: itt egy zátony rejtőzik a habok alatt

A zátonyképződés mechanizmusa szorosan összefügg a folyó energiájával és a szállított hordalék mennyiségével. Zátonyok kialakulására elsősorban ott lehet számítani, ahol a vízfolyás hordalékszállító kapacitása csökken. Az áramlási viszonyokban szétágazás és összefolyás jelentkezik, amit mederközépi zátonyoknál talán a sodorvonal szétágazásával lehet jól érzékeltetni.

Szokták a zátonyképződést összekapcsolni a parton zajló erózióval, amelyből a kialakuló zátony az anyagát nyeri. Ez lehet például partomlás vagy egy hordalékban gazdag mellékfolyó. Egy kiszélesedő folyószakasz (medertágulat) ugyancsak kedvez a zátonyok kialakulásának. Itt a folyó energiája csökken le, a szállított hordalék pedig kiülepedik. 

Először egy mag alakul ki, amely pozitív visszacsatolással tovább erősíti a lerakódást. Az üledék a víz színe alatt folyamatosan gyűlik, hogy aztán az első rendkívül alacsony vízállásnál a felszínre bukkanjon.

Tenyérnyi kavicszátonyon strandoló madarak az Ipoly torkolatnál.

A Dunán Esztergom és Nagymaros között képződő zátonyok anyaga kavics. Az ennél kisebb szemcseméretű hordalékot a hajók által keltett hullámzás és a sodrás elmossák. A kavicszátony folyásirányban vándorol, a zátony nyelve (tulajdonképpen a csúcsa folyásirányban lefelé) folyamatosan gyarapodik a zátony uszályáról áthalmozott anyagmennyiséggel. A nyelv meredek peremmel élesen elválik a környezetétől, míg az uszály lankásabb és ritkábban emelkedik a vízszint fölé.

A nagymarosi zátony nyelve, háttérben a Szent Mihály-hegy
 
A Dunakanyarban a zátony-kibukkanások fő oka a medermélyülés, amelyet egyfelől a mértéktelen (sokszor illegális) kavicsbányászat, valamint a hajózóút érdekében végzett mederkotrások okoztak. Tehát nem a zátonyok emelkedtek ki, hanem a vízállás lett évről-évre alacsonyabb. Ennek ütemére jó példa két másik sziget Nagymarosnál, melyek olyan gyorsan emelkedtek ki, és erdősültek be, hogy még nevük sincsen. A '80-as években még csupán homokzátonyokat mutatnak a légifotók, ma hatalmas erdőt láthatnak az arra járók.
 
Vízáramlási nyomok a zátony felszínén

A zátonyból szigetté válás folymata, ugyanúgy mint az embereknél a felnőtté válás, szakaszokra osztható. Minden egyes szakasznak indikátora a rajtuk kialakuló növényzet. Eleinte a zátony felszíne csupasz, kizárólag hordalék borítja, mely lehet iszap, homok, kavics vagy ezek keveréke. A növényzet még nem tudott megtelepedni rajta, mert egyfelől szinte 0 % a humusztartalom, másfelől igencsak gyakori az elöntés időtartama.

Keserűfű zöldül a zátonyon

Az elöntés időratamának csökkenésével válik alkalmassá a zátony felszíne a pionír növényzet megtelepedésére. A talajnak még nem nevezhető hordalék humuszanyaga lassan növekedik a felhalmozódó uszadékfából, az ezeken fennakadó levelekből, melyeket a következő árvíz már tovább is sodor. A pionír növényzet gyökereivel összefogja a laza üledéket, így a zátony egyre jobban ellen tud állni az elmosódásnak.

Lágyszárú növényzettel megkötött zátony a Garamon

A lágyszárú növényzet záródása szinte teljesen megakadályozza a hordalék mozgását a zátonyon. Ez, azonban nem jelenti azt, hogy az üledék lerakódása is megszűnik. A növényzet révén a finomabb szemcséjű agyagos-iszapos üledék is fel tud halmozódni. A humuszanyag egyre kevésbé mosódik ki, és megkezdődik a gyenge minőségű, ún. öntéstalajok képződése. Ez a növényzet számára jelent pozitív visszacsatolást, hiszen a feldúsuló tápanyag lehetővé teszi, hogy a más fajok is megjelenhessenek a pionírok által "kitaposott ösvényen".

Magányos fűzfák a basaharci zátonyon

Van úgy, hogy a pionír fajokat megelőzik. Nem ritka jelenség, hogy a zátonyokon kisarjadnak a partról bedőlt fűzfák, melyeket a Duna kilométereken keresztül cipelt magával, mígnem apadó vízállásnál kitett egy néptelen, csupasz földdarabon. Ha ez egy tavaszi árvíz során történik és sikerül még a következő árvíz előtt, nyáron megkapaszkodniuk új hazájukban előfodulhat a fenti képen látható állapot. Amikor még lágyszárú növényzetnek nyoma sincs, ellenben a lakatlan zátonyra vetett fűzfák élnek és virulnak.

Apró oázis a kavicssivatagban a Duna kellős közepén

A szigetté válás folyamatában a fásszárú növényzet megtelepedése fordulópont. A fűzek erős gyökérzete által megkötött hordalék jobban ellenáll a sodrásnak és az eróziónak. A fűzfákat nehezebben pusztítja el a tartós vízborítás. A kosárfonás alapanyagaként is ismert fűzfavessző rugalmas, a víz sodrása és a felszínen úszó uszadék nem tudja eltörni, sőt fennakad a sűrű ágakban. A zátony tömege ezáltal is gyarapodik. Gyakori látvány a folyásirányba eldőlt fűzfa, ami a sivatagi fenyőkhöz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy utóbbiakat az uralkodó széljárás torzítja el.

Ültetett (!) facsemete a basaharci zátonyon

A lágyszárú és a fásszárú növényzetet is megelőzi azonban az ember, aki minden talpalattnyi helyet meghódít magának. A nyári kisvizeknél kikötő strandolók, vízitúrázók, madarászok, horgászok hamar birtokba veszik a nemrég született földdarabot. Lábnyomaikat aztán a következő áradás elegyengeti.

Bokorfüzes a Zebegényi-sziget kavicszátonyán

A fásszárú növényzet záródásával a zátony egyre inkább kezd egy valódi szigetre hasonlítani.

Ez a folyamat szinte minden dunai sziget esetében lejátszódott, talán csak a zátonyok anyagában ment végbe egyfajta "durvulás". Régebben nem volt ritka a Dunán sem az iszap és homokzátony, mára ezek ritkábbak mint a fehér holló. 

A kavicszátonyok napjainkban védettséget élveznek, elsősorban az itt ívóhelyet találó ritka halfajok miatt. Másrészt pedig azért, mert magukban hordozzák egy új sziget születését.

A szövegben említett zátonyokról légifotók itt!!!

2012. július 30., hétfő

A Dunakanyar madártávlatból - egy madarász szemével


Selmeczi Kovács Ádám nyerte a Dunai Szigetek bejegyzés író pályázatát, a dunai hattyúkról szóló bejegyzésével. Ez a mostani beszámoló azonban egy másik bejegyzés apropóján készült, mert mint kiderült a Pap-szigetet ábrázoló légifotót is ő készítette. Rövid levélváltás útján kiderült, hogy ahonnan az jött, ott lennie kell még másnak is! Így született meg ez a nagyszerű, ezúttal békésebb (légi)felvételekkel illusztrált írás. Gondolkodtam róla, hogy bármit hozzáfűzzek-e, de mivel a következő hétvégén ugyanezt a távot leevezzük, így most nem tennék hozzá semmit.

Mindig nagy élmény a magasból képet alkotni arról a területről, amit földközelből jól ismer az ember… Legutóbb tavaly október elején nyílt lehetőségem – dr. Kalotás Zsolttal való közös fotós repülésünknek köszönhetően – egy Cessna sportrepülőből szemlélni az általam gyakran járt Budapest-Esztergom közti Duna szakaszt. Az élményt fokozta, hogy ebben az időszakban az extrém alacsony vízállásnak köszönhetően jól kirajzolódtak a faelszín alatti, mederben lappangó képződmények. 

Bár a kisrepülő oldalsó ajtaját a reptéren hagytuk (hogy véletlenül se akadályozzon a fotózásban) az általam elfoglalt hátsó ülés sokkal inkább a szemlélődésre, mintsem jó képek készítésére volt alkalmas. Persze néhány érdekesebb, jellemző zátonyról és szigetről azért készült egy-két fotó.

Szürkő-sziget

Szürkő-sziget: bár a Szürkő természeti értékei mára jobbára eltűntek a beépítés és a kis kiterjedés miatt, azért ettől még egy igazi dunai sziget! A csúcs irányból való fejlődés, növekedés jól megfigyelhető. A háttérben látható, hogy – a közúton utazva minket érő impulzusok ellenére – Dunakeszi és Göd (még) nem épület egybe...

A Fegyveresi-sziget egyik sarkanytúja
 
Gödi sarkantyú: a képen látható sodrásterelő kőszórás valójában a Szentendrei-sziget oldalában (tehát a jobb parton) Pócsmegyer községhatárban található. A sarkantyú alatt jól megfigyelhető a hordaléklerakásnak köszönhető intenzíven fejlődő zátony, amely eszményi madárélőhely. A vízimadarak számos csoportja és faja kedveli a friss iszappadokat és a nyugalmas zátony-oldalakat, amelyek kiváló pihenő- és táplálkozóhelyek.

A tahitótfalusi Tordáktól északra képződött zátony

Váci-zátony: szintén csak a madarászok által használt „munkanév”, mivel ez a zátony is a jobbpart közelében, a víz sarkantyúk mögötti visszaforgásából adódó hordaléklerakás következményeként jött létre a Szentendrei-sziget oldalában Tahitótfalu területén.

A különböző nagysirályok kedvelt pihenőhelye, de több ízben láttam már itt a hazánkban szórványosan előforduló csigaforgatót (Haematopus ostralegus).

A háttérben a balparti sávban húzódik az egyik már csak valaha volt dunai sziget: a Buki.

A két fél: Kompkötő- és Buki-sziget, Vác

Kompkötő-sziget: e Vác feletti sziget az egyik ihletője Gánti Tibor „Eltűnő szigetek” című könyvének, amely igen szemléletesen festi le a technokrata korszak mellékágelzárásainak következményeként fellépő lekötést, azaz a szigetek emberi szempontból lassúnak tűnő, valójában sajnos nagyon is gyors „halálát”: a mellékág feliszapolódását követő parthoz való csatlakozást, beolvadást.

A Kompkötő-sziget a Duna-Ipoly Nemzeti Park részeként védelmet élvez ugyan, emberi hatásoktól jórészt mentes, s bár közel 800 éves dokumentumokban is fellelhető már, mégis az utóbbi évtizedekben megfigyelhető a mellékág gyorsuló feltöltődése, amely ezen a képen is jól kivehető.

A háttérben a Dunakanyar képét is uraló, bányászati tájsebéről könnyen felismerhető Naszály tömbje, előtte a DDCM üzeme vonja el tekintetünket a Dunáról.

A Morgó-patak torkolata, Verőce
 
Morgó-torok: a Börzsöny egyik legjobb természeti állapotú kisvízfolyása a Morgó vagy Török-patak, amely Verőcénél érkezik a Dunába. Az elmúlt évtized szélsőséges csapadékviszonyai révén leérkező jelentős mennyiségű hordalék ősállapotot idéző mini-deltát hozott létre, mely fentről mutat igazán. 2004-ben itt költött hazánkban először az észak felől terjeszkedő nagy bukó (Mergus merganser), egy fűrészes csőrű, kizárólag kis halakon (a Dunán főként gébeken) élő szépséges bukóréce.

A torkolat környéki puhafás ligeterdő természeti értékekben (madárfajokban és védett ártéri növényekben) gazdag területe Natura 2000 védelem alatt áll, csakúgy, mint a Dunakanyar teljes vízterülete és parti sávja. A háttérben a patak forrásvidékét jelentő Börzsöny fő tömbje rajzolódik ki.

Nagymaros fiatal zátonyai és a szigetcsúcs észak felől
 
Dunakanyar: bár ez valójában a már alatta elterülő szakasz, mégis ezt hívja a köznyelv Dunakanyarnak. A Dömös és Visegrád közötti (innen majd’ 5 km-rel feljebb lévő) áttörést egy lassulási szakasz követi, nem véletlen tehát, hogy itt rakódott le a 30 km hosszú Szentendrei-sziget óriási kavicstömege, amelyet az Alpokból hoz(ott) folyó.

A szigetképződés a mai napig intenzív: ezen a képen a már említett néhai Gánti professzor által is leírt kismarosi szigetcsoport a bal part mellett két jól erdősödött sziget formájában rajzolódik ki, előttük a kavicsos felszínű Nagymarosi-zátony. Ez utóbbi kiváló vízimadaras terület - récék és sirályok kedvelt pihenőhelye.
 
A nagymarosi zátonyok keleti irányból
 
Szigetcsúcs: a Visegrádi-tömb alatt fantasztikus szigetvilág található, egyfelől a közismert Szentendrei-sziget puhafás ligeterdejével fedett, kis vízállásnál fürdőzésre alkalmas csúcs, másfelől a balpart már említett zátonyai, illetve névtelen szigetei. Túl a romantikus megközelítésen fontos tudnivaló, hogy ezen – intenzív emberi jelenléttől és területhasználattól mentes – szigetek a dunai élővilág megmaradásának zálogai!
 
A kecses Zebegényi-sziget
 
Zebegényi-sziget: a település egyik büszkesége (is lehetne) ez a kiváló állapotban lévő kis sziget. A csúcsi lerakódás itt is jól kivehető, de szerencsére itt a vízjárás mikéntje nem fenyegeti feltöltődéssel a mellékágat. Kiváló madármegfigyelő-hely, a szigetvégeken pihenő madarak a bal parti részről könnyen szemügyre vehetők.
 
Az Ipoly torkolata Szobnál
 
Ipolytoroki-zátony: az Ipoly szobi torkolatát egy zátony is jelzi, amely igazán csak kis vízállásnál mutatja meg magát. A legkiválóbb pihenőhely télen-nyáron, ám sajnos ezt nemcsak a madarak ismerik fel, hanem az erre járó jachtosok is. A rétisasok (Haliaetus albicilla) kedvelt tépőhelye (azaz a fogott zsákmányt gyakran itt fogyasztják el).

Három fa és két bokor
 
Szobi-zátony: valójában ez már az Ipoly torkolata felett, a 1710 fkm-nél található a szlovákiai Helemba (Chl’aba) közelében, de még magyar oldalon, közigazgatásilag Pilismarót területén. Előzőnél magasabb térszínen való elhelyezkedését néhány (vélhetően ide sodródott és gyökeret vert) idős fűzfa jelzi, amelyek sikerrel dacolnak az elöntésekkel. Mivel azért sokszor – valódi szigetként – kiemelkedik a vízből és kellően nyugodt, kiváló és jelentős madárpihenő.
 
A Helembai-sziget
 
Helemba-sziget: bár névadója a már említett balparti (zömében magyarok lakta) település, a sziget Esztergom területén fekszik.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park védelme alatt áll; idős ligeterdeje, megfelelő méretű kiterjedése és viszonylagos zavartalansága okán itt található a Dunakanyar egyetlen gémtelepe.

A gázlómadarak előszeretettel fészkelnek csoportokban, szinte egymás hegyén-hátán lévő fészkekben. A nemrég még színes, fajgazdag telepet mára eluralták a kárókatonák (Phalacrocorax carbo), amelyek kiszorították az egykor itt fészkelő fokozottan védett gémféléket, így a bakcsót (Nycticorax nycticorax) és kis kócsagot (Egretta garzetta). E csoportból most már csak a szürke gém (Ardea cinerea) fészkel, sajnos egyre fogyatkozó számban.

Szentgyörgymező két hatalmas sarkantyúja
 
Burda: a kép felső harmadát uraló Burda vagy Borda a szlovákiai Kovácspataki-hegység legszélső tagja, látványos kirándulóhely és természetvédelmi terület.

A dunai hajózóút e hegy alatt található a Helemba-sziget bal oldalán, miközben a szélesebb víztest a jobbpart felé esik. Ennek magyarázata szintén a vízjárás: a feliszapolódás miatt (e képet is uraló) két sodrásterelő kősarkantyú „tolja ki” a vizet a keskenyebb, végeredményben mellékágat jelentő fősodorba.
 
A Garam tokolata
 
Garamtoroki-zátony: a sötét vízű, gyors folyású Garam Párkány (Štúrovo) határában érkezik a Dunába. A korábban említett Morgó-patakhoz hasonlóan itt is a lerakódott hordalékból egyfajta delta képződik, amelynek magasabban fekvő szárazulatait kerülget a víz. Folyamatos változást mutató terület - kiváló madárélőhely!
A jobbparti sáv mára erőteljesen lecsökkent potenciállal bír, az egy fasornyi szélességű ártéri/hullámtéri sáv csak látszólagosan elegendő, a természeti értékek fennmaradása szempontjából sokszor elégtelennek bizonyul.

A dunai élővilág számos (nemcsak szárazföldi) tagjának megmaradását a jól erdősödött, természeti folyamatok által uralt és irányított szigetek, valamint a hozzájuk kapcsolódó örökösen alakuló, változó zátonyok szolgálják!

Selmeczi Kovács Ádám – www.fotoska.hu
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...