Alig maradt valami a kisebbik Rácalmási-szigetből

A Rácalmási-sziget Magyarország egyik legbonyolultabb szigete, történetéről, fejlődéséről, geomorfológiájáról és helytörténetéről külön könyvet lehetne írni. A blog terjedelem ezzel szemben azt teszi lehetővé, hogy részleteiben ismerjük meg a szigetet. 2023. szeptemberében kezdtünk el foglalkozni a kisebbik Rácalmási-szigettel, amely 1866 után érthetetlen módon eltűnt, éppen a folyószabályozás megkezdése előtt. Vajon mi maradt belőle a helyszínen? Felismerhető-e még az egykori sziget és a mederformák? 

A Rácalmási-sziget helyszínrajza,
a kisebbik Rácalmási sziget a hídtól délre, az erdészeti út mellett húzódott

2023. december 6-án, rettentően barátságtalan időben ezekre a kérdésekre kerestem a választ. De a sűrű havas esőben, a feltúrt erdőben valószínűleg le lehetett volna forgatni egy rácalmási "Blair With Project-et" is, amelyben egy homályban ólálkodó vaddisznócsorda játszotta volna a főgonoszt. A kisebbik Rácalmási-sziget északi csúcsát ugyanis a vaddisznók vették át az ideiglenesen itt táborozó szovjet hadseregtől, akik 1945 óta a legjelentősebb tájformálást végezték a Kis-Dunán átívelő hídtól délre. Az átalakítás mértékét talán egy 1967. júniusában készült légifotó adja vissza leginkább. A katonai átkelő pontosan ott létesült, ahol a Kulcs felől érkező magaspart eléri a Kis-Dunát. A tankokkal végzett átkelés miatt a parti növényzet megsemmisült, a laza üledéket felszakították a lánctalpak, mesterséges öblöket alakítva ki mindkét parton. Ez az antropogén felszínformálás és erózió egyik speciális esete, melyre mostanában leginkább Ukrajnában látunk példákat. A helytörténész Németh Miklósné szerint a szovjetek a szigeti oldalon vertek tábort, de például ők építették az első fahidat is a szigetre, amit aztán a lakosság kérésére nem bontottak el. 

Kőkupacok az erdőben

A katonaság működésének nyomai a szigeti oldalon légifotóról már nem látszanak, mert azóta a területet benőtte az erdő. Ez ugyanúgy igaz a régi mellékág déli részére is, ahol 1967-ben még nyílt vízfelületet látunk az erdőben. A viszonylag csapadékos idei ősz ellenére is csak a legmélyebb, ásott gödrök mélyén csillogott némi víz, az erdészeti úttal párhuzamos mederben pedig sehol nem volt víz, és erre az erdei növényzet sem utalt.

Vashordó várja sorsát egy mesterségesen vájt gödörben

A sziget északi részén ásott gödröket (kavicsbányák maradványai?) a már említett vaddisznócsordák próbálják betemetni, de az embermagasságú mélyedések visszatúrása valószínűleg sok időbe fog telni. Találni errefelé romvárra emlékeztető kőkupacokat, helyenként ismeretlen funkciójú facölöpök állnak ki az avarból, máshol rozsdás vasak küzdenek az enyészettel a sarjerdőben. Markáns egykori mederformákat ezen a részen hiába is keresnénk.

Gombák 1.

Gombák 2.

Moha-frizura

Ahogy haladunk délre a sokszor áthatolhatatlan, fiatal erdőben úgy válik a sziget magja egyre természetesebbé. Így decemberben a csalán már nem ellenfél, de a tarka avar alatt megbúvó szeder még képes meglepetésekre, sőt a nedves idő kifejezetten kedvező életfeltételeket biztosít a korhadékfákon tenyésző gombáknak és moháknak.

Ennyi maradt az 1866 után eltűnt sziget mellékágából

A kidőlt fákon tenyésző gombák mögött lassan feltárulnak széles, hosszanti mélyedések. Ezeket vastagon borítja az avar, de a növényzet tekintetében nincs változás a pár méterrel magasabb környező térszínek között. Nem találni itt vizenyős mélyedéseket, vaddisznódagonyákat, nádat, sást, sőt a jellemző nőszirmokat sem. Ívesen kanyarodik a Kis-Duna felé, de a déli részen nem ilyen egyértelmű a helyzet, ugyanis létezett itt egy kisebb sziget is, és az azzal jár, hogy több párhuzamos mélyedés fut egymás mellett. Ez a rendszert egy töltés szakítja meg, ami a Nagy-sziget erdészeti útjától vezet a part felé, elzárva az amúgy is kiszáradt régi ágakat.

Zsilip az erdőben.

Közvetlenül a töltéstől északra, a parton áll egy zsilip, amely régebben biztosíthatta a Kis-sziget mellékágrendszerének vízutánpótlását, de az állapota alapján már régen nem tölti be ezt a funkciót. A zsilipkapu tárva nyitva áll, de a mögötte lévő területek magassága miatt valószínűleg csak a nagyobb árvizek idején képes a Duna vize átjutni rajta. Dunaújvárosnál mért 177 centiméteres vízállásnál még több méter hiányzott ehhez. Építési ideje a töltésnek és a zsilipnek ismeretlen, talán ha újabb légifotók bukkannak fel a fentről.hu honlapon könnyebb lesz az építés idejét meghatározni.  

Az érthetetlen módon eltűnt Rácalmási Kis-sziget

Az áldozat meghalt még mielőtt megölték volna - írná a skandináv krimiíró, ha a Rácalmási Kis-sziget egy személy lenne. Halálának oka nem ismert, de legalább két tényező azt mutatja, hogy az túl korán történt, nem sokkal a folyószabályozás előtt. 

1. kép A Rácalmási Kis-sziget 1856-ban. (forrás)

Az elhalálozás talán túl erős kifejezés, a Rácalmási Kis-sziget a mai napig megvan, hozzáforrt a Nagy-szigethez. Eredetileg a Rácalmási-Duna-ágban feküdt (1586-1584 fkm), a löszös magaspart és a Nagy-sziget között. Déli csücskénél volt egy kisebb, névtelen sziget-szomszédja (ami érdekes módon néhány évvel túlélte). Kiterjedése észak-déli irányban meghaladta az egy kilométert, azaz a "kis" jelző csakis a szomszédja viszonylatában értendő. Egykori mellékágának vonalát kirajzolja a szigetre vezető hídtól déli irányba induló erdészeti út, ennek jobb oldalát kísérte hosszan a Rácalmási Kis-sziget. Északi csúcsa éppen a Soroksári-Duna torkolatával egy vonalban volt, míg déli csúcsa valahol a rácalmási Kecskés és Halász köz környékén lehetett. 

A II. katonai felmérés térképén 1858-ban. (forrás)

Régi térképeket böngészve a Rácalmási-mellékág kisebb szigetei hol feltűnnek, hol pedig hiányoznak. Nem rajzolták rá az első katonai felmérésre (1783), de a Duna-mappáción már szerepel. Ennek oka vélhetően a pontatlan ábrázolás volt, és nem az, hogy ez a sziget csak a XIX. század elején alakult ki a mellékágban. Feltűnik a Rauchmüller térképen (1834), Pasetti Duna-térképén (1.kép), két évre rá, a második katonai felmérésen, (lásd fenti kép), és végül egy 1866-os helyszínrajzon. Ez utóbbi az utolsó térkép, melyen a jelen ismeretek szerint megtalálható. Alig másfél évtized múlva már nem jelölik őket az egyaránt 1880-ban készült kataszteri térképen, és a harmadik katonai felmérésen sem.

Az utolsó térkép, ahol a kis sziget szerepel. 1866. (forrás)

Egy hasonló mellékági sziget feliszapolódása nem lenne túl nagy hír a dunai szigetek blogon sem, azonban van olyan két tényező, ami nemhogy nem magyarázza meg az eltűnését, hanem egyenesen megkérdőjelezi azt.  

• 1872-ben jelentősen megnőtt a Duna vízhozama Rácalmásnál. Ebben az évben zárták le a Soroksári-Dunát Gubacsnál. Az ág vízhozama szinte teljes egészében a Budafoki-ágba került, közel egyharmadával megnövelve a vízhozamát. Igaz, hogy a kisebbik Rácalmási-sziget már a torkolat alatt volt, de a mellékága még a Budafoki-Dunaágból ágazott ki. A megemelkedő vízszint elméletileg meghosszabbította volna a sziget létezését, a mellékág vízszintjének megemelkedése által. De nem ezt történt.
• Rácalmáson a folyószabályozás csak 1883/1884-ben kezdődött meg, a sziget eltűnése után. Rácalmásnál a Duna rendkívül széles volt a folyószabályozás előtt. A 840-860 méter széles medret párhuzamművekkel és kőszórásokkal 480 méter szélességre szűkítették. Ezek koronaszintje a Duna 0 szintje felett két méterrel volt. A mederszűkítés mellett 100 méter széles vezérárkot kotortak, hogy a Soroksári-Duna vize le tudjon folyni, de a szabályozás nem érintette a mellékágat. A párhuzamműben hagyott rés hagyott elég helyet a vízáramlásnak, és keresztgát sem épült rajta. Híd igen, de csak 1945 után.

A III. katonai felmérésen, 1880. (mapire.eu)

Szigetek felszámolódhatnak természetes és mesterséges úton is, elmosódással, feliszapolódással, sőt elkotrással is. Mindkettő egyaránt lehet hosszabb és rövidebb folyamat. Mivel a Rácalmási Kis-sziget, nem sokkal, de már a folyószabályozás előtt eltűnt, feltételezhető, hogy—egy térképekről meghatározhatatlan—természetes folyamatról lehet szó, amely végül a mellékág feliszapolódását eredményezte. Ami szembe ment mindazzal, ami a Dunán történt beavatkozásokból következne. Az 1881-es kataszteri térképen a birtokhatárok egy ideig tovább őrizték a régi sziget alakját, a tulajdonosa 1880 körül a helyi birtokos Jankovich Béla volt. Később egy kavicsbányát mélyítettek az északi részébe, ezt valamint a mellékág felszínformáit talán még megtalálni a nagyszigethez forrt ártéri erdőben.

Továbbolvasáshoz:

Haldokló gyümölcsösök szigete Rácalmáson (2015)

Élet a Rácalmási-szigeten (2020)

A rácalmási Nagy-sziget környezettörténete és geofizikai vizsgálata (2022)