Ilyen magas volt a Fürdő-sziget 1856-ban

"A fürdősziget valódi tünemény; csak akkor látni ha a Duna állása csekély: körülbelül 5 láb képezi a lét és nemlét határát, ha a viz 5 láb alá száll, kimerűl s annál nagyobb, mennél jobban megközeliti a Duna vize a 0 fokot; 5 láb fölött viz boritja s legfölebb a bőven emelkedő vizpára, vagy ha különben a folyamot jég boritja, itt a jégnek hiánya mutatja a helyet, melyen Dunánknak e nevezetessége fekszik."

A Fürdő-sziget keresztszelvénye. (forrás: Scheuer Gyula 2007 alapján Páll-Somogyi Kinga)

Még napjainkban is sok szempontból vizsgálják a Fürdő-szigetet, annak ellenére, hogy lassan 150 éve elkotorták a hajózás és a Margit-sziget feltöltése érdekében. A vizsgálatok fókusza elsődlegesen a nevét adó források voltak, közvetlenül utána második helyen a régészet következet, akik az itt kikotort római feliratos köveket, és a feltételezhetően rajta keresztül vezetett ókori Duna hidat kutatták. 

Régészeti szempontból Zsigmondy Vilmos számolt be a szigeten megtalált cölöpcsoportok elhelyezkedéséről, amiből a római kori Duna híd létezésére lehetett következtetni. Az egyik legfőbb forrása a természettudományos kutatásoknak Szabó József (1822-1894) geológus 1857-ben megjelent munkája a "Fürdősziget Pest és Buda között", amelyet három helyszíni bejárás után írt meg és publikált. Ő elsősorban a forrásokra fókuszált, de a bevezetőben szereplő bekezdésben érdekes és fontos hidrológiai megállapítást tett a Dunára vonatkozóan. Megfigyelése szerint 5 lábnyi pest-budai vízállásnál bukkant ki a sziget. Amennyiben ez nem volt általánosan ismert tény (pl. hajósok beszámolója alapján), akkor Szabó József az első, 1854. szeptember 18-i terepbejárásán állapíthatta meg ezt az értéket, amikor is a pest-budai vízmércén  4 láb 6 hüvelyk 9 vonal volt a vízállás. 

Szabó József barokkosan összetett mondata hidrológia szempontból kincsesbánya, ugyanis meg lehet belőle határozni, hogy a Vigadó téri vízmércén milyen vízállás esetén bukkanna ki a Fürdő-sziget a Dunából, illetve milyen magasan volt a forrástavakkal pettyezett zátony felszíne a tengerszint felett. Másfélszáz év távlatából egy nem létező dolog megmérésének csupán elméleti haszna lehet, azonban a hidrológia tartozik ennyivel a "tüneményes" Fürdő-sziget emlékének.

Az 1850-es években a Fürdő-sziget már sokkal inkább egy csupasz felszínű zátony volt, melyen nem telepedett meg a növényzet. Nem volt ez mindig így. Korábban ugyanúgy fák nőttek rajta, mint a szomszédos-szigeteken és a felszíne is jóval magasabban lehetett, mígnem 1811-1813 környékén egy jeges árvíz le nem borotválta róla a fákat és a humuszos talajrétegeket. 

Nem tudjuk, hogy Szabó József a sziget előbukkanása idején mért vízszintre vonatkozó közlése mérés vagy analitikus becslés eredménye volt, de a kerek 5 lábnyi érték az utóbbit valószínűsíti. 5 bécsi láb 31,608 centiméterrel megszorozva 158 centimétert ad a metrikus rendszerben. Ez a relatív vízállásadat azonban nem mond semmit, hacsak nem ismerjük azt a 0 pontot (sempontot), amelyhez képest viszonyították az adott vízállást. 1854-1857 körül Pest-Budán a Vásárhelyi-féle vízmérce volt használatban a Lánchíd jobb parti pillérén. A mércéhez ugyan Vásárhelyi Pálnak valószínűleg semmi köze nem volt, de azt tudjuk róla, hogy a 0 pontja 95,92 méteren volt a Balti-tenger szintje felett. Abszolút értéken tehát 95,92+1,58=97,5 m.B.f vízállásnál bukkant elő, ill. süllyedt el a zátony, áradás és apadás függvényében. 1857 óta volt némi változás mind a vízmérce helyzetében, mint pedig a 0 pont magasságában. 1933-ban került át a lánchídi vízmérce mai helyére, a Vigadó térre, ahol jelenleg 94,97 m.B.f szinten van a sempontja. 

Egyszerű kivonással megállapítható, hogy az 1857-es vízállás mai értéken mekkora értéknek felel meg, ehhez nem kell más tenni, mint a lánchídi mércén mért 158 centiméteres abszolút szintből ki kell vonni a jelenlegi 0 pont tengerszint feletti magasságát. 97,5 - 94,97 = 253 centiméter, azaz a Hydroinfón és a Vízügy.hu-n ezt az értéket kellene figyelnünk, amennyiben át kívánnánk evezni a (nemlétező) Fürdő-szigetre. 

A tengerszint feletti vízállás alapján a Fürdő-sziget legmagasabb pontja tehát 97,50 m.B.f magasságban kellett, hogy legyen. Azonban a Fürdő-sziget kb. 5,5-6 kilométerrel volt a Lánchíd felett, ezért pontosabb meghatározás érdekében a Duna esését is érdemes beleszámolni, ami a mértékadó árvízszintből levezetve +15-20 centimétert jelent. Tehát a Fürdő-sziget legmagasabb csúcsa 97,7 m.B.f lehetett, bár ez a növényborítás hiányában árvízről árvízre módosulhatott. Érdekességként megemlíthető, hogy a Fürdő-sziget éppen két méterrel volt magasabb, mint az Ínség-szikla a Gellért-hegy tövében. 

  

A Fürdő-sziget elhelyezkedése a XIX. sz. közepén (forrás)

Szabó József leírása szerint a vízállás függvényében két tényező változott. Az evidens, hogy változott a sziget kiterjedése — szerencsére erre vonatkozó adatok is rendelkezésre állnak. 1854. szeptember 18-án 4' 6" 9'" (143 cm) vízállásnál a sziget 300 méter hosszú és 50 méter széles volt. 1856. november 16-án alig 10 centiméterrel alacsonyabb vízállásnál (4' 1" 9'", 131 cm) már 540 méter hosszú és 108 méter széles volt, ami arra utal, hogy egy kiterjedt, lapos kavicszátonyt kell elképzelnünk. 

Ugyanakkor a Duna vízállása hatással volt a szigeten fakadó hévforrások hőmérsékletére is. Szabó József megfigyelése alapján minél magasabb volt a Duna vízállása, a források annál hűvösebbek voltak. Ennek oka egyszerű, a hévizek a laza kavicsos üledékben keverednek a Duna hűvösebb vizével és minél több Duna-vízen kell átverekedniük magukat annál jobban lehűlnek. Természetesen ez a hatás nyáron jóval kevésbé érezteti magát mint télen, amikor rendszerint a Duna sem tudott befagyni a Fürdő-sziget felett. 

Felhasznált irodalom, illetve a Dunai Szigetek blogon korábban a Fürdő-szigetről megjelent írások:

• Szabó József (1857.): Fürdősziget Pest és Buda között. A Magyar Természettudományi Társulat Évkönyvei. 250-256. 
• A római helytartó elsüllyedt fürdője: A hajdanvolt Fürdő-sziget 
• Fürdősziget Pest és Buda között
• Sogenannte Baadinsel - A hajdanvolt Fürdő-sziget térképeken
• Igazolták az elkotort Fürdő-sziget forrásainak létezését - kezdődhet a hasznosítás? 

Fürdősziget Pest és Buda között

 

Nem célom ide tudományos cikkeket bemásolni szó szerint, de ez az egy most annyira megtetszett, hogy kivételt teszek. Ráadásul témánkhoz is tartozik. 1857-ben ilyen stílusban és helyesírásban íródtak a magyar tudományos élet közleményei.
 

Szabó József első titkártól.

Több izben hallottam s olvastam az ugynevezett Fürdőszigetről (Badinsel), sőt Budapest térképein felrajzolva is van; de egyszersmind tapasztaltam, hogy természettudományi szempontból közelebbről senki sem méltatta.
Fekszik a folyam főágának csaknem közepén a Margitsziget felett, ettől kissé jobbra, szemközt a pesti part azon részével, hol a Rákospatak a Dunába ömlik; nyugatról általellenben az ó-budai nagy sziget van. Hossztengelye meglehetősen Budapest délvonalába esik.
A fürdősziget valódi tünemény; csak akkor látni ha a Duna állása csekély: körülbelül 5 láb képezi a lét és nemlét határát, ha a viz 5 láb alá száll, kimerűl s annál nagyobb, mennél jobban megközeliti a Duna vize a 0 fokot; 5 láb fölött viz boritja s legfölebb a bőven emelkedő vizpára, vagy ha különben a folyamot jég boritja, itt a jégnek hiánya mutatja a helyet, melyen Dunánknak e nevezetessége fekszik.
Homok s kavics képezte felületén számos meleg forrás van, melyek körül meglepő számmal tengenek növények s állatok. *
Én itt három kirándulásnak eredményét adandom elő, melyek küzul az elsőt 1854-ben magam tettem; a másodikat 1856-ben Dr. Kerner tanártársammal; a harmadikat 1857-ben ő maga. Mind a három izben különböző volt a vizállás, különböző a sziget nagysága és a források hőfoka, miként a következő kimutatásból kitünik.
A sziget nagyságát különösen a két első rándulás alkalmával mértem meg lépéssel, ötöt két ölre számítva.

1854. Sept. 28. A sziget hossza 400 (=160 öl) - ; szélessége 65 lépés (=26 öl). A dunavizállás 4' 6'' 9'''.

1856. November 16. A hossza 700 (=284 öl) - ; szélessége 146 lépés (=57 öl). A dunavizállás 4' 1'' 9'''. **

Másod izben tehát csaknem kétszer oly hosszu, és több mint kétszer oly széles volt a föld területe, noha a viz csak öt hüvelykkel állott alantabb.



A sziget derekán a nyugati oldalon vagy 500 négyszeg ölnyi területen találni 50-60 kisebb nagyobb forrást egyesen, vagy csoportosan ugy, hogy hárman négyen egy közös medenczét alkotnak. Lefolyása a Dunába minden forrásnak a nyugati parton van. Ezen kivül találtunk meleg vizet mindenütt, a hol egy két lábnyira leástunk.
E források mind melegek, de a hőfok különböző. Fölöttök a viz a legnagyobb hidegben sem fagy be, s ilyenkor itt vad kacsák nagy mennyiségben tartózkodnak.
Első kirándulásom alkalmával sem elegendő időm sem eléggé pontos szereim nem voltak, azért csak a legdusabb források hőfokát vizsgáltam; ellenben Dr. Kerner a két utóbbi kirándulás alkalmával a méréseket Kapellerféle u. n. forrás-hőmérővel, mely 1/10 fokra van beosztva, vitte véghez.



1854. Sept. 28-kán legmagasabb volt a vizállás;

1856. Nov. 16-kán csekélyebb.

1857. Márt. 7-kén még csekélyebb = 3' 10" 0'''. **

Innen látni, hogy a források hőfoka annál magasabb mennél csekélyebb a viz állása; s ez azon magyarázatra vezet, hogy az közvetlenül a Duna vize uralma alatt áll: ha ez magas, akkor a porond rétegen sok hideg viz szivárog oda, s a források hőfoka leszáll; ellenben mentől csekélyebb annál kevesebb fér a hideg vizből a forrásokhoz, s ezek annál magasabb hőfokot mutatnak. A légnek és a dunaviznek hőfoka közvetve semmi vagy csak elenyésző befolyást gyakorol a forrásokra. Igy 1854 Sept. 28-kén kellemes őszi nap volt, de magas vizállás, s e miatt legcsekélyebb hőfok mutatkozott a forrásoknál; ellenben 1856 Nov. 16-kán a lég + 5 C, a dunaviz + 4 C, ugy szintén 1857 Mártius 7-kén a léghőfoka +4 C, a Dunáé +3 C, de a vizállás sokkal csekélyebb s megfelelőleg a források hőfoka magasabb volt.
E meleg források vize tiszta, szintelen. A +41 C hőfokuak *** mind gyengén hydrothionizűek, de kellemesen itatják magokat; mig a hidegebbek hydrothiont nem árulnak el, kellemetlen izűek s gyengén savanyuk. Némely forrás tisztán folyt le a Dunába, mig néhány közülük vasokkert rak le utjában. A vizzel együtt lég is bugyborékol fel, melyből, a mennyit ott létünk ideje alatt lehetett, egy jól záró üregben felfogtam, azt honn megvizsgálandó. ****
E légnemnek sem szine, sem szaga, sem ize. Egy üvegcsőbe zárva s káli vagy mészoldatba állítva, terjéből keveset veszt. Égő faszál benne azonnal tökéletesen kialszik. Tehát nem közönséges levegő. Azon neme a kisérletnek, melyet a hydrogennél szokás tenni, hogy t. i. két egyenlő hengert, melyek közül az egyik hydrogennel, a másik levegővel van megtöltve, egymásra állitunk, itt azt mutatta: hogy a felső henger, melyben a forrásviz légneme volt, miután egy más közönséges levegővel tölt hengerre tettem volt is, változatlan maradt, mert benne az égő faszál most is elaludt. A forrásvizből felfogott gáz tömöttsége e szerint nem nagyobb, mint a közönséges levegőé. Az tehát nitrogen; keverve oly csekély szénsavval, hogy tömöttsége nem mulja felül a közönséges levegőét. Hogy e mellett tartalmaz-e oxygent csekély mennyiségben, az anyag elégtelensége miatt nem vizsgáltam.
A sziget felső rétege homok, kevés sziklahömpölyökkel. Ezek közt kopott de belül még ép trachyteket, quarczot, gránitot, csillámpalát és euritet ismertem meg. Ez utóbbi hófehér, s a felületén kyanit van kiválva, melynek az anyakővel egyaránt elkopott krystályai szép kék pettyeket képeznek rajta. E felső réteg mozgó, azt a vizár hol megtölti hol elhordja, azért képzelhető, hogy annak a vastagsága különböző, és hogy ennek következtében a sziget felülete is, többé kevésbé nagyobb lehet ugyanazon vízállás mellett egy izben mint más izben.
Vagy két lábnyira leásva, trachytkavicsot találtam, melyben a trachyt mállott állapotban van oly formán, mint azon rétegben, mely Pest rónáját borítja. Leebb ásni az előtóduló viz miatt nem lehetett.
E réteg alatt hydrographiai és geológiai szempontból tömött agyagot kell föltenni, ugyanazt mely a szemközt fekvő pesti parton egy kis helyen a legfelső réteget képezi, s tovább környöskörül a trachytos kavics alá merül.
A fürdőszigeti meleg források hydrogeologiai viszonyait illetőleg, a vidék általános földtani szerkezetére támaszkodva, azon meggyőződésben vagyok: hogy azok egyik ágát képezik a Józsefhegy alatt felnyuló főnyilásnak, mely a tömöttanyag által a hideg dunaviz behatása ellen óva egész idáig jő, s itt a vékonyodó agyagrétegen magát felüti.
Könnyebben felfoghatók e viszonyok a következő keresztmetszet segítségével:


 
A források medenczéjében többnyire mindenütt látni algákat (moszatokat), melyekből társam dr. Kerner egy üvegbe szedett, azt Bécsbe Heufler urnak, ki, miként tudva van, e tárgyakat különösen tanulmányozza, felküldendő.***** Más nap dr. Kerner megmutatja az eltett növényt s meglepetve láttuk, hogy a vizet erősen megfestette. Leöntvén az oldatot s uj vizet öntvén reá szintoly erős szinű maradt, gyengülést csak többszöri ismétlés után lehetett észrevenni; tehát az állás alatt az algából festék vált ki nagy mennyiségben.
A festék oldata az áteső világosságban violaszínű, a reá esőben barnaveres.
Hamarjában nehány vegykisérletet tettünk vele, melynek eredménye ez: savak a szint nem változtatják, tehát nem lakmusz; alkálik felolvasztják halványzöld szinnel. Ebből következtetni, hogy vegytermészetre nézve e festanyag sav, s annak kiválasztása nagyban különösen a sósav HCl látszik hivatva lenni.
Heufler utólagos közlése szerint e festékbocsájtó moszat legvalószínűbben Oscillaria nigra.
Kerner a górcső alatt azon észleletet tette, hogy e moszat szálai igen élénken mozognak, s hogy azoknak bizonyos szemcsés tartalma az, mely a levágott növényben rövid idő alatt festanyaggá esz, s mint ilyen a körötte levő vizben felolvad.
Ezen moszatot Kerner inkább a sziget nyugoti oldalán fekvő forrásokban találta uralkodni, hol az egy festékzöld bőrt képez, melyen a vizzel felbuggyanó légrészek gyakran hólyagot fújnak. Ellenben a sziget derekán egy más világoszöld moszat a tulnyomó, melyet Heufler Spyrogyra jugalis-nak Ktjg. határozott meg.
Kerner szerint a források lefolyási csatornájában még a következő növények díszlenek: Veronica angallis, Agrostis stolorifera és Chara papillata Wallr.
Az állatország sincs képviselők nélkül; vannak de nem nagy számmal, infusiorák; ellenben a kagylórákok ****** gyakoriak. A spyrogyra jugalis szálain különösen lehet a harangállatocskák csoportjait venni észre.
Tekintve, hogy e szigetet sokszor viz borítja, azt lehetne gondolni, hogy a rajta tengő növényzet léte tünékeny. Nem kevéssé volt dr. Kerner meglepetve, a mint az idei kirándulása alkalmával tapasztalta: hogy azon növények, melyeket taval ősszel látott ott, most tavaszkor is ugyanazokon a helyeken hajtottak ki.
Észrevette ugyanekkor, hogy mig a főforrások helyzete változatlan maradt, volt egy-kettő, mely magának jobban kelet felé készitett kifolyást.
Végül szabadjon archaelogiai tekintetben felhozni, hogy Fegyveres budai folyamkerületi mérnök ur bizonysága szerint három évvel ezelőtt e szigeten a molnárok egy márványlépcsőt ástak ki, sőt Linzbauer tagtársunk is emliti ismert jeles munkájában, ******* hogy biztos adatok szerint mondhatja, hogy nehány év előtt a fürdőszigeten még falazatnak voltak nyomai, de azokat a téli jég lassanként elsöpörte. Az ő véleménye szerint e zátony egykor az ugynevezett "Pesti sziget" része volt, s fürdők valószinüleg voltak rajta.


*) Mondják hogy a jelen század első tizedében még fűz és nyárfák voltak rajta, de az 1811. és 1813-ki magas viz azokat végkép kipusztitotta. - Sz.
**) A budai cs. kir. épitészeti hivatal jegyzése szerint. - Szabó
***) Az 1856. nov 16-ki mérés szerint. - Sz.
****) Töltsérem nem lévén, fáradságos volt e felfogás és nem adott ki, mert a gáz egy-egy helyen csak csekély mennyiségben s időről idöre megszakadva jő fel. Töltsérrel ellátott üvegeket minden ily forrás fölé állítva lehetne egy óra alatt tán 1 liter gázt is gyüjteni. - Sz.
*****) Heufler urnak 1850-ben Gerenday tanár s tagtársunk is küldött a császárfürdő melletti malomtó fenekén levő kövekről meghatározás végett egy moszatot fel, melyben Heufler egy uj fajra ismert, s Anhaltia flabellum-nak L.v. Heufler nevezte (Verhandunglen des zoologisch-botanischen Vereins in Wien. 1852.)
******) Ezeket Chyzer Kornél tagtársunk lesz szives meghatározni. A már egy izben átadott példányok, nem lévén tökéletesen kifejlődve, nem voltak elégségesek a faj meghatározására; de azon tényt lehetetlen meg nem említenem, hogy ezen állatocskák, melyek +40 körül álló meleg vizben élnek, a közönséges hőmérsékre lehűlt vizben csaknem két hétig éltek. - Szabó
*******) Die warmen Heilquellen der Haupstadt Ofen, von dr. Linzbauer 1837. 152. lapon.