Ungnád Dávid utazása a Dunán - Budától Nándorfehérvárig, 1572-ben

Befejező részéhez érkezik Ungnád Dávid császári követ dunai útja. Nándorfehérvár alatt már gyalogszerre váltanak a rossz hajózási viszonyok miatt. Bejárjuk az 500 évvel ezelőtti Tolnát-Baranyát, virágzó mezővárosokat, romos várakat. Kiderül, hogy miért volt ebben a korban Nándorfehérvár még Budánál is szebb, kik lakták, milyen őrség védte. Főhősünk kikocsizott mohácsra is a gyászos emlékű csatatérre, ahol egy öreg katona kalauzolta őket. A krónikaíró ugyan eltéveszti Veresmart falu pontos helyzét, de ez mit sem von le útirajza élményéből!

Ráckevére, egy hosszú, nagy mezővárosba érkeztünk, melyben a törökök és Salm Eck gróf az úr.
A magyarok, kivéve az urakat, jórészt kálvinisták, a többiek rácok, akiknek szép, festett templomuk van. Falain körül és középütt sok gyertya függ, lefestették az apostolokat és Máriát a gyermek Jézussal a karján - őket imádják, akár a többi szentet. Kis keresztek is fekszenek az oltáron. Bár a görögkeleti vallást követik, szertartásaikat pápista módon végzik.
A mezővárosban nagy vásárt tartanak, Bécsből is jönnek ide a kereskedők, ide küldik gyermekeiket is a magyar szó megtanulására.
A Duna mindkét oldalán szép ligetek közt haladtunk, valamivel lejjebb, jobbra egy szép szőlőhegy terül el. Egy magyar falunál és erősségnél, Paksnál, öt mérföldre Ráckevétől, megálltunk, éjszakára tábort vertünk. A magyarok mindenféle ételeket hoztak nekünk. Ettől kezdve török kíséretünk pontos őrséget adott, nehogy nagyságos urunkat felbosszantsák, és ezért a portánál - a török udvarban, Konstantinápolyban - nehogy kegyvesztetté váljanak, hiszen azokat is keményen megbüntetik, akik a budai elindulás előtt ebédünket ellopták, és eltávoztak. 25-én reggel elindultunk Paksról, mindvégig szép ligetek közt haladtunk, ahol gyümölccsel teli alma- és körtefák voltak. 10 órakor Tolnánál voltunk. Nagy mezőváros a Duna jobb partján, öt mérföldre Pakstól. Ezek, szintúgy, mint néhány más, Buda alatti mezőváros és falu lakói hűségesek császárunkhoz. A töröknek is szolgálnak, a császári felségnek is adóznak, hűek maradnak hozzá, így is akarnak meghalni. Nagyobbrészt kálvinisták, részben ariánusok. Nincsenek tudós prédikátoraik, kevesen értik a latin nyelvet, kisegítik magukat magyarul.
Gonosz, tolvaj, áruló nép is lakik köztük, csaknem Bulgáriáig szétszórva, ők a rácok. Horvátul beszélnek, mert onnan valók, elismerik Szent Pál leveleit, babonájuk és vallásuk csaknem olyan mint a görögöké, sok keresztényt elárulnak, néhánynak segítenek is sok pénzért. Jól ismerik a keresztény földre vezető utat. Gyakran segítenek a törököknek, hogy embert és állatot rabolhassanak. Mivel Tolnától Nándorfehérvárig kellett magunkat eleséggel ellátnunk, ezért ezen a napon pihentünk, és egy polgár házában vacsoráztunk.
A magyarok mindenféle étellel és kitűnő borral láttak el, különösen hatalmas dunai pontyokkal. Egy tizennégy fontosat és egy tizenhat fontosat, a kettőt három magyar krajcárért vásároltunk. Vannak harminc fontosak is, kövérek és szélesek, de nem olyan hosszúak. Húsa és zsírja csaknem mint a disznóé.
Kálvinisták, e helység prédikátora Wittenbergben tanult, most podagra gyötörte. Beszéltem a tudatlan káplánjával is. Az alattvalók, akár a paksiak, mindkét császárnak hódolnak, irántunk hűségesek, jószívűek voltak. 26-án reggel 4 órakor elhagytuk Tolnát.

Csupa szép ligetek között Tolna és Fajsz vagy Baja között - mely erősség a Duna bal partján -, sok hajó közt, ahol bal kézre a ligetek is véget értek, a hajón utazás közben prédikáltam Zakariás himnuszáról. Az ebédet is egy bal parton fekvő faluban költöttük el, ennek nevét nem jegyeztem fel.
Innen három óra múlva három puszta templom szép romját, közel hozzá Veresmart nevű falut és fölötte fekvő elpusztult várat hagytunk hátra jobb kézre. Itt kilenc ökör úszott át hajónk előtt a Dunán. Nemsokára Mohács mezővároshoz érkeztünk.
Mivel még volt elég időnk, nagyságos uram egy jó fél mérföldes úton kocsival arra a helyre hajtatott, ahol az utolsó magyar király, Lajos, harmincötezer emberével háromszázezer törökkel megütközött. A csatát elvesztette és meghalt. Ez a hely most részben puszta, részben szántóföld. Amikor ott jártunk, telt kalászok nőttek rajta. Még látni azokat az árkokat, ahol az ágyúk álltak és ahová a halottakat eltemették.
Innen négy mérföldnyi távolságban magas hegyet láttunk, ahol Pécs fekszik, tőle hét mérföldnyire Sziget. Aztán megtekintettük a helyet, ahol Lajos király a csatából menekülve átlovagolt a mocsáron. Már átért, azonban lovával elesett, vízbe veszett, megfulladt. Ezt egy öreg magyar mutatta meg, aki velünk utazott, és maga is részt vett a csatában.
...
27-én hajnalban elindultunk Mohácsról. Szép ligetek közt haladva jobbról egy falut találtunk, mellette a Dunán két malmot, majd meglehetősen magas hegyen egy vár romos falait. Nem messze ettől kellemes helyre értünk, ahol dombon egy szétdúlt templom szép falait láttuk. Itt kiszálltunk, de ebédidő táján továbbhajóztunk, és öt órakor ahhoz a helyhez értünk, ahol a Dráva Stíriából jőve a Dunába ömlik. Alatta jobbról szép hegysor emelkedik, Éjszakára Erdőd alatt ütöttünk tábort, a szép vár egy városkával együtt eléggé magas hegyen van, ahonnan tíz mérföldnyire ellátni. Itt minden szép, derűs, sík és termékeny. Amikor este hajónknál imádkoztunk, egy török valamit szólt a többiekhez, a többiek erre, mint előbb, nagy hangon Allah, Allah, Allah hu-t kiáltottak. Azt mondják, a hu a szívükből fakad.
28-án kora reggel továbbhajóztunk, és hét órakor Vukovárra érkeztünk. Szép vár a Duna jobb partján egy hegyen, és meglehetősen nagy mezőváros veszi körül. Itt gondoskodtunk élelmiszerről, és Vukovár és Atyavár - rácul Otin egy fehér vár - között a Dunán hajózás közben prédikáltam, Máté evangéliuma 5. fejezete nyomán pünkösd után a hatodik vasárnapon: Legyen a ti igazságotok, stb. Atyavár alatt fekszik egy kedves kis város, Rác-Újlak. A Dunánál falak, nyaraló és vadaskert romjai vannak. Azt mondják egészen a városfalakig húzódott, a kertet körülvevő falak még láthatók. Újlak alatt Zerevik puszta vára fekszik. Felső-Újlaktól Nándorfehérvárig Magyarország legszebb szőlőskertekkel, szántóföldekkel ékes hegylánca található.
Éjszaka Péterváradnál ütöttünk tábort, az erődítményt egy Péter nevű magyar úrról nevezték el. Hegyen fekszik, távolról is szép látvány tornyaival. Azt mondják, a török nyolcvanezer embert vesztett el az ostromakor. Akkor sem tudták elfoglalni erővel, hanem a kiéheztetés vezetett az átadáshoz. Kevés ágyút láttunk benne, kettőn Ulászló, egyiken Ország János egykori szerémségi püspök neve olvasható. Egyébként semmi különösebb nincs, az őrség nyomorúságos kunyhókban tartózkodik, olyanokban, mint Komáromban. Egy toronyépítményben, mely olyan kerek, mint egy török templom, sok bőrzsákban lisztet tartanak. Különben olyan az élet, mint más helyeken. 29-én reggel Karlócára értünk, nem messze Péterváradtól, és elláttuk magunkat élelemmel, délben Zimony felé megálltunk Zalánkeménnél. A bal oldalon egy hegyen szép vár fekszik, Titel a neve, alatta folyik a Tisza a Dunába. Ezen a napon pihentünk, megtekintettük a városkát, mely szét van osztva, mintha két város volna. Egyik része a várral együtt a hegyen fekszik, falak veszik körül, más szép nincs benne mint a kertjei. A másik részben, a hegy alatt, rácok élnek, templomukat is megnéztük, apácáik, papjaik fekete ruhában járnak. Néhány kenyér fölött imádkoztak, amit azután fölajánlottak nagyságos urunknak, a templom előtt, ahol rájuk találtunk. A templomot képek és bálványok is díszítik az Újtestamentumból, mint a pápistáknál. Felül kerek, mint a török templom.
Június 30-án 9 órakor érkeztünk Nándorfehérvárra. Egy fél mérfölddel följebb van egy falu, ahol a naszádokra fölszerelték a zászlókat és az ágyúkat. Ennél a városnál folyik a Krajnából folyó Száva a Dunába.

A város épületei és üzletei valamivel szebbek, mint Budán, mert a török császár is szép kőépületeket emeltetett, és kiköveztette az utcákat. A legszebb üzleteik a dalmáciaiaknak, ragusaiaknak vannak. 

A várost törökök, zsidók, rácok és ragusaiak lakják. Az utóbbiak pápisták, papjuk egy szerzetes barát. Ráckevétől idáig minden városban és mezővárosban élnek rácok és törökök. Szerzeteseik, apácáik, papjaik vannak, Újlakon férfikolostor, Zimonyban zárda barátoknak és apácáknak. Fehérváron az élelmezési raktáruknál és lóistállójuknál kötöttünk ki, ez hosszú ház.

Hatvan meglehetősen nagy hajót láttunk a Dunán, melyek élelemszállításra készültek császárunk ellen, mert úgy vélték, nem küldi az adót, és ezért háborúra készülődtek. Ezen az estén követek jöttek a bégtől. Nikápolyig más hajókra akart minket átszállítani, mert a miénk részben - hasonlóképpen az úré, és az, melyen a lovakat visszük - túl nagy. A Duna néhány szűk szakaszán nem tudnánk átjutni. Hamarosan újabb hírvivő jött, szárazföldön kell utaznunk, mert eddig nem volt szokás, hogy eddig vontassanak a vízen hajót.

...

A városban és kívül szépek a kertek, és szép néhány iparos háza is. Különösen az a négy nevezetes, melyeket kőből, téglából egyformán négyszögletesre építettek, tetejük ólom, középütt szép, kövezett piac van. E házak két emelet magasak, az egyik kamra a másik mellett, mindegyikben tűzhely található. E házak közül a legnagyobb, mely elsőnek készült el, nincs messze a ragusai boltoktól. Van benne szép nagy csarnok, mindkét oldalán mindenféle mesterségek üzletei, igazi iparosváros, szabók, vargák, késgyártók, posztósok számára. A sok új kőépület - melyeket fogoly keresztényekkel, főleg az itt nagy számban lévő olaszokkal építtettek - és a sok szép kert Budát is fölülmúlja. Pedig mennyivel szebb lehetett valaha pompás épületeivel! E néhány kőépületen kívül a többi ócska kunyhó, deszkából toldották össze, és zsindellyel fedték. Együttesen a tíz templom, a fürdők, a lóistállók, az említett négy iparosház, a bég épülőben lévő házával együtt, melyet a városon kívül emeltet, a legelőkelőbbek. A város messziről jelentős látványt nyújt, ehhez különösen hozzájárul a vár, öt nagyszerű, ólommal és bádoggal fedett tornyával. Ezek meglehetősen magasak, maga a város részben hegyen, részben a síkságon fekszik. A várban nem találunk több nevezetességet, mint az említett öt tornyot a belső várban. Az egész várnak két része van, mindkettőt fal veszi körül. A külső várban fakunyhók épültek, ebben laknak a katonák, a csőcselék népség, a könnyű fegyverzetű hadak. Innen fahíd vezet tovább. A vár belső részében tartják a hadifelszerelésüket, ágyúkat, lándzsákat, nyársakat, lőport, ami a miénkkel nem hasonlítható össze. Esztergomban, Visegrádon, Budán, Péterváradon és Nándorfehérvárott együtt nem találtam annyi hadieszközt, mint az egyetlen Komáromban. Budán és Nándorfehérváron is elég löveg akad, nagy ágyúk is, de minden egy rakáson hever pusztulóban, kereke kevés ágyúnak van. Ebben a belső várban is látható néhány régi vért, sisak, mell- és karvas, melyet Lajos király csatája után hoztak ide, Buda és Fehérvár közt szedték össze.

...

6-án és 7-én nagyságos urunk gyengélkedése miatt Nándorfehérvárott csendben pihentünk, mivel életéért aggódtunk. 8-án elhagytuk a várost és hajóinkat, nagyságos uram a legszebbet, melyet leginkább kívánt, a budi pasának ajándékozta. 

Ungnád Dávid utazása a Dunán - Esztergomtól Budáig, 1572-ben

Az előző részben Bécstől Visegrádig utaztunk Franciscus Omichius vezetésével a Dunán, mely hajóút részét képezte a császári követ, Ungnád Dávid úr Konstantinápolyba tartó kiküldetésének. Most ismét megtesszük az 1572-es út Esztergom Buda szakaszát, ezúttal Stephan Gerlach elbeszélésével.  Feltárul előttünk mindaz a mérhetetlen pusztulás, mely a török három évtizedes megszállása nyomán szakadt Magyarországra.

[...] Ezután egy előkelő török, a parancsnok utasítására a várba vezetett minket, melyet a várossal együtt harminc évvel ezelőtt foglaltak el. Egykor erős szép, pompás volt, most azonban minden romos.
Valaha itt lakott az érsek, a Dunára néző terme most is látható, melyben Krisztus urunk a kereszten, a Boldogságos Szűz Mária és a Szibillák festményei láthatók, de valamennyi arcát átszúrták. Mellette nagy, széles terem, fent aranyozott mennyezettel, melyre a magyar királyokat festették, de az ő arcuk is át van szúrva. Előtte szép folyosó van a Duna felé. A legkiválóbb látnivaló azonban a templomban van, meglehetősen magas kápolna, áttetsző márványkőből, csupa vörös, mint a tükör, nagyszerű, pompás mű, melyben valaki mindent úgy láthat, mint a tükörben. A várban azonban kevés az ágyú és a katona, a vár alatti vízmű hajtja ide a vizet.
Délután csak egy mérföldet hajóztunk a Duna bal partján fekvő Maros mezővárosig, mely egészen ariánus. Amikor kikötöttünk, a helység plébánosa, mivel nekem minden látnivalót alkalmasan megmutathat, baráti beszélgetésre hívott. Kérdésemre azt mondta, hogy lutheránus, és az ágostai hitvallást követi. Vacsorára is meghívott. De utána, amikor nagyságos urammal sétálni mentünk, ismét hozzám jött. Bevallotta, hogy nem hiszi a Fiú és a Szentlélek örök istenségét, és kettőjüket Isten neve nem másképp illeti, mint a felsőbbséget. Az Atyaisten általuk mint eszközök által hajtja végre isteni műveit. Mivel még időben értünk Marosra, vacsora előtt átkeltünk a Dunán a magas sziklán lévő Visegrád, más néven Plintenburg megtekintésére. Alatta egy vaskos, erős torony van, melyet, mint mondják Ferdinánd lövetett szét. Ebben lakott Valentinus Literatus harmincados. Innen fölmentünk a várba, melyben egykor a magyar koronát őrizték. Itt semmi különöset nem láttunk, kivéve egy vermet, melyből szép, kristályos fényű sócsomókat ástak ki. A vár alatt jó, hideg vizű kút van, három csővel, ahol mi vigadtunk. A várban kevés a török, három ágyúnál nem láttunk többet, itt más öröm sincs, mint a kilátás, különben a vár erős és magas.
Midőn ismét lementünk a magasból, a lejtőn nagy, szép, széles falakat találtunk. Ez volt Mátyás király háromszázhatvanhat termű palotája. Visegrád városa elpusztult, de a Dunánál egy szép térségben pompás romok vannak még.
18-án kora reggel, 7 órakor érkeztünk Budára, és a pasa majorjánál kötöttünk ki. Fél mérföldön tizenhét naszáddal jöttek elénk, mindegyikét mintegy harminc piros, zöld, sárga zászló díszítette, és mindegyik elsütötte ágyúját.
A budai várkapitány, akárcsak a fehérvári, sohasem hagyhatja el a várat. Ha valaki egy puskalövésnyi távolságra találja, megölheti, és helyére kerülhet.
A pasák csaknem egész udvarnépe és tanácsosai egykor keresztény gyerekek voltak. Igaz, hogy bátor harcosok, de a fiúk megrontói. Ilyen fiúkat először Esztergomban láttam, ahol ezek a bestiák a hajó előtt török táncot jártak.

...
Ebéd után átmentünk egy hétszáz lépés hosszú hajóhídon Pestre, és láttuk, hogy egykor hatalmas kereskedőváros lehetett. Számtalan sok ott a kalmárbolt, de sötét és kellemetlen. Régi idők nagy, cégéres, nagy rácsos ablakú kőépületeit is láttuk, melyeket a törökök agyaggal tapasztottak be. Tehát semmi más szépet nem láttunk, mint két török templomot, szép előudvarral. Mindegyiket egyformára építették.
...
Pestről ismét átmentünk Buda városába. Itt négy mecsetet tekintettünk meg, egyikben a jeruzsálemi török mecset képe látható.
...
Bementünk egy keresztény templomba is, itt működött a latin iskola is, megkérdeztünk valakit, milyen vallású, ő azt válaszolta, a miénket követi, melyet Melanchton Fülöp úr tanított. Mivel asztal volt az oltár előtt, azt gyanítottuk, hogy kálvinisták, erről is érdeklődtünk. Ő azonban azt válaszolta, hogy csak egy szín alatt veszik magukhoz az úrvacsorát. Majd megnéztünk egy szép fürdőt, amely kerek, ólomtetős kőépület. A falakból jó meleg víz folyik, középen szép fürdő, még inkább terem, belül nyakig ér a meleg víz. A templomokon kívül különösebb nem látható a városban.
Nagyon fájlalható, hogy a szép város disznó és kutyaóllá változott, mert a szép épületeknek, amelyek - akárcsak Bécsben - vasrácsokkal, szép udvarokkal voltak díszítve, már csak a külső falai vannak meg. Ehelyett a mostani bódékat építették, benn fekszenek, mint a disznók, a kutyák. A legszebb vasrácsos kőboltokat sárral tapasztották be. Pompás, szép város lehetett, melyben most számtalan a zsidó és a török, de kevés jó keresztény akad, ezek is nagyobbrészt pápisták, kálvinisták és újrakeresztelők. A törökök itt, akárcsak Pesten és Esztergomban, semmit nem építenek, a legszebb várakat is - mint Esztergomot, Visegrádot, Budát - hagyják elpusztulni, tönkremenni összeomlani. Nem kedvelik a díszes épületeket.
Mégis láttam két szép kőházat Budán, az egyiket a piacon. Ez a vers olvasható rajta: Nemo confidat nimium secundis [1.]. A másik egy templom mögött van, ezzel a felirattal: Sic transit gloria Mundi [2.].

Buda látképe a Duna felől

...
21-én prédikáltam, majd megtekintettük a budai várat, mely nagyszerű, hatalmas épület lehetett, szép, faragott folyosókkal. Belül szép vörös márvány folyosó van magas oszlopokkal, mellette két nagy, tágas terem, felül aranyozott mennyezettel, az első figurái csupa üstöt ábrázolnak tűz fölött, mellette egy könyv. fenn a terem márványajtaján - miként minden terem ajtaja és ablaka márvány - ez olvasható: Magnanimum Principem victoria sequitur. Anno 1484 [3.]. A másik terem mennyezetén csupa aranykígyó látható, melyek a farkukat a szájukban fogják. Mellette egy másik szép terem, ajtajára ezt írták: Wladislai Regis hoc est magnificum opus 1502 [4.]. A magyar királyok szépen kifaragva láthatók, arcukat azonban szétverték. Itt látható egy szép könyvtár a tizenkét csillagképpel. A csillagok állását festették le ezzel a felirattal: Cum Rex Matthias suscepit sceptra Bohemae Gentis, erat talis lucida forma Coeli [5.]. És sok ilyen szép terem van, melyet mind nem tekinthettünk meg. Nem messze a kaputól fekszik egy hatalmas francia ágyú, ehhez hasonlót nem láttam. A kapu előtt öt nagy, két ölnél hosszabb ágyúcső fekszik a fűben, és több más mellettük keréken.
A Bécsi kapu alatt egy óriás csont, egy állkapocs és egy kopja függ, és egy nagy, erős patkó, egyikkel egy török egy ekevasat átlyukasztott, a másikat széttörte.

A MÁTYÁS-KORABELI BUDAVÁR KÉPZELETILEG RECONSTRUÁLVA.

(Györgyi Gézának Hauszmann Alajos művében [A budai királyi vár] közölt képe után.)

...
Különösen és nyilvánvalóan látni az isteni fenyegetés valóságát: a legpompásabb épületek a várban és a városban, az a néhány, mely még megvan, disznóóllá változott. Olyan pompás, nagyszerű város volt, hogy pompáját Augsburg városa sem múlta felül. Most a törökök szétverik, szétvágják a szép királyképeket a várban, a szép ablakokat betapasztják sárral. Mindent tönkretesznek, a tetőket leverik, és bedeszkázzák a bejáratokat.

Folytatása következik.

1. Nem élhetünk csupán a szerencsére várva
2. Így múlik el az evilági dicsőség
3. A nagy uralkodónak pályája győzelem
4. Ez Ulászló király bőkezű műve
5. Aznap, midőn Mátyás király cseh föld király lőn, szintén így tündökölt, így ragyogott az ég.

Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai - részlet (Fordította Kovács József László) Szépirodalmi kiadó, 1986.

Ungnád Dávid utazása a Dunán - Bécstől Budáig, 1572-ben

Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásáról három napló maradt fenn. Ezek eltérő hosszúságúak és eltérő részletességűek, de a hármat együtt olvasva kirajzolódik számunkra, milyen volt a Duna, a part menti városok és ami maradt belőlük majdnem fél évezrede, 1572-ben. Ungnád Dávid Bécsből hajón indult Konstantinápolyba, de útját végül Nándorfehérvártól szárazföldön volt kénytelen megtenni. Erről a dunai utazásról a kíséret egyik tajának, Franciscus Omichusnak a naplórészletét közöljük, melynél van részletesebb, Stephan Gerlach naplója, mely a következő részben kerül sorra. 

Anno (15)72. április 16-án, midőn a római császári felség a tekintetes Ungnád Dávid urat, Sonneck báróját és Bleiburg zálogbirtokosát követeként - Eduardo Provisionalival együtt - Konstantinápolyba ajándékokkal a török portára bocsátotta. Ő császári felsége az említett urat az azután leírandó útitársasággal - urakkal, nemesekkel - együtt megáldotta, a követ úr kezet csókolt neki, majd búcsút vett mindkét főhercegtől, Mátyástól és Miksától, valamint az egész császári udvartól.

Április 17-én őfelsége a követ urat ismét hívatta, aki kegyelmes parancsolatát meghallgatta. Majd az étkezés után a sok gróf, báró és nemes a követ urat a hajóig kísérte. Őnagysága itt étkezett, ivott egy jó pohár italt, és Isten nevében felszedtük a horgonyt. Öt meglehetősen nagy hajónk volt, egy a követ úré, a másik Eduardusé és a nemes uraké, a harmadik volt a konyhahajó és a két utolsón hajóztak a szekerek és a lovak. Mivel e napon erős széljárás volt, éjszakára - egy mérföldre Bécstől - egy ligetben horgonyt vetettünk.

Április 18-án Friedrich von Sinzendorf birtokán reggeliztünk, és mivel a szél e napon még nagy volt, csak Deutsch-Altenburg táján ütöttünk éjszakai tábort. 19-én Pozsonyba értünk, itt a legátus úrnak néhány utasítást kellett bevárnia őfelségétől, és 26-ig mindig a hajón kellett tartózkodnia.

26-án Pozsonyból Komáromba hajóztunk, és Somorja alatt, egy ligetes öbölben, a hajón maradtunk. 27-én időben értünk Komáromba, és egy fél mérföldnyi hajóúton díszes hajóján elénk jött a nemes és tekintetes André Kielmann úr, őfelsége tanácsosa és óbestere. A követ urat a vízen fogadta, és vacsorára házába kérette. 28-án Komáromban pihentünk, és azokra a törökökre vártunk, akik kísérőink lesznek. Őnagysága ismét az óbester úrral reggelizett, a vacsorát az óbester úr naszádos vajdájával együtt őnagyságánál, a hajón fogyasztották el.

29-én korán hajóra szálltunk, és az óbester úr huszonkét díszes naszáddal, főhadnagyával és hadi népével egy mérföldön át Komárom alá kísért minket, ahol kikötött egy lakatlan falunál, melyet korábban Leovarnak (Leányvár) hívtak. Itt a római birodalom idejében kőhíd volt a Dunán, a Bononia nevű városnál. Ez lefelé hajózásnál jobb oldalon feküdhetett, az alapfalak és a gödrök ma is láthatók. Midőn egy kis időre elvonultunk, a törökök hamarosan nyolc naszáddal elénk jöttek, és hajóinknál kissé lejjebb kikötöttek. Itt egy Haszán nevű török aga lépett a szárazföldre (akit az esztergomi Mahmud szandzsákbég küldött az úr fogadására), és ötven lépést tett meg a követ úr és az óbester felé. Megcsókolta mindkettőjük kezét, és meghajolt a többiek felé. A követ úrnak és az óbesternek átadta a bég üdvözletét, és jelentette, hogy mindnyájan örülnek a követ úr érkezésének. Ezután a többi török naszádos vajdával az úr hajójára ment, ott reggeliztek. Az étkezés befejezése és a búcsúvétel után a mieink távoztak, ezután a naszádokra szálltunk. Az óbester úr ittlevő lövészeivel a naszádról búcsútüzet lövetett, a törökök is lövettek a hajóikról. A Duna mentén jobb kézre fekszik a Neszmély, Lábatlan, Újfalu, Tát, a bal oldalon Leányvár, Mocs, Zsitvatő, Párkány, Muzsa.

Hamarosan Esztergomba értünk, a már említett bég őnagyságát ismét udvarbírájával és más embereivel fogadtatta. Tizenhatféle ételt küldetett, mindenféle szükséges fűszert, húst és egyebet is rendelt a hajóra. A következőket üzenték az úrnak: Mivel ilyen magas rangú és származású vendég eddig házában még nem járt, legyen szerencséje és tisztelje meg őnagysága, és kéri őnagyságát, hogy nemes társaival együtt a reggelit nála fogyasszák el. Őnagysága arra gondolt, hogy az utazást folytatni kell, kimentette magát, végül a buzgó kérlelésre mégis beleegyezett. 30-án kilenc órakor a bég két lovat, istállómesterét és négy más előkelő törököt küldött a hajóhoz. Magához kérette az urat. A bég egy olyan teremben ült, melyet szép alakok, festmények díszítettek, a keresztre feszítés, a feltámadás és a tizenkét Szibilla. Az úr elé jött az ajtóig, majd egy hosszú - vörös és fehér kendőkkel fedett - asztalnál ültek le (ezen sok tányér volt mindenféle fűszerrel), és mindenféléről beszélgettek. Amikor őnagysága átadta a neki szánt ajándékot, mégpedig két fej alakú kupát és háromszáz tallért, a bég ezt tisztelettel elfogadta. Hamarosan huszonnégy fogást hozatott, az asztalra rakatta. Étkezés közben sokat beszéltek a határokról, majd szóba hozták a velünk való szomszédságot. Közben sokat ittak a legátus úr és Eduardus egészségére. A bég pálinkát ivott, végül leitta magát. Étkezés után megengedte, hogy megnézhetjük a templomokat. Mindegyik romos, kivéve egy kápolnát, melyet római módra vörös márványból emeltek. A következő verset írták rá aranyozott római betűkkel: Thomas Backootz de Erdeut Cardinalis Strigoniensis Almae Dei Gentirici Mariae virgini extruxit, Anno 1507. Ezután a mezővároson át, melyet rosszul épített, gyenge fal vesz körül, és főleg törökök lakják, hajóinkhoz mentünk. Ezt a várat és várost Szulejmán szultán 1543-ban hódította meg. Itt folyik a Garam folyó a Dunába, erről kapta a mezőváros nevét. Ezen a napon eljutottunk két mérföldnyire Esztergomtól, egy a bal parton fekvő mezővárosba, melyet Marosnak hívnak. Szemben a jobb oldalon van Visegrád, németül Plintenburg, magas, elpusztított vár, hatalmas nagy falakkal. Itt jó és friss vizet ittunk. Magasan a várban egy nagy kősófal, szikla formájú, amit a török császár szorgalmasan őriztet, semmit sem enged elhordatni belőle. Az említett várat ötven török őrzi. Alatta, a Dunánál, magas torony van, ahonnan évekkel ezelőtt - mint látható - út vezetett a várba. mellette szétrombolt kolostor és nyaraló, azt mondják, ebben laktak a magyar királynők, abban az időben, amikor a magyar királyok székhelye itt volt. A koronát is itt őrizték. Az udvari népnek az említett Maros mezővárosban a lovagi játékokkal sok öröme volt. E mezőváros lakói, ifjak és öregek jól beszélnek németül, azt mondják, hogy Marót, Zebegény és Nagybörzsöny községekben is jórészt németek laknak. Esztergomtól Budáig mindkét oldalon szép, magas hegyek láthatók, mindkét parton falvak vannak: Garamkövesd, Helemba, Szob, Nagymaros, Verőce, Vác, Bogdány, Tótfalu, Oroszfalu.

Jobb kézre, negyed mérföldnyire Buda előtt, láthatók a régi Buda városfalai, melynek közelében szép sziget van, amit hajdan fal vett körül. Itt néhány szép templom és a Szent Margit-rend apácáinak kolostora volt. Midőn ezen a napon, május elsején, Budára érkeztünk, a Szokolovity nemzetségből származó Musztafa pasa beglerbég a legátus úr elé - fél mérföldnyire - húsz díszes naszádot küldött. Díszlövésekkel fogadtak, körülvettek minket, és a városig előttünk hajóztak. A pasa a követ urat a parton tihajájával, azaz főudvarmesterével, Piri béggel fogadtatta, az audenciát a következő napra tűzte ki. Ettől az órától az udvarbíró minden szükségest elegendő mennyiségben biztosított számunkra, és ezt hozzánk szállíttatta.

Folytatása következik.

Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai (Fordította Kovács József László) Szépirodalmi kiadó, 1986.