Az előző részben Bécstől Visegrádig utaztunk Franciscus Omichius vezetésével a Dunán, mely hajóút részét képezte a császári követ, Ungnád Dávid úr Konstantinápolyba tartó kiküldetésének. Most ismét megtesszük az 1572-es út Esztergom Buda szakaszát, ezúttal Stephan Gerlach elbeszélésével. Feltárul előttünk mindaz a mérhetetlen pusztulás, mely a török három évtizedes megszállása nyomán szakadt Magyarországra.
[...] Ezután egy előkelő török, a parancsnok utasítására a várba vezetett minket, melyet a várossal együtt harminc évvel ezelőtt foglaltak el. Egykor erős szép, pompás volt, most azonban minden romos.
Valaha itt lakott az érsek, a Dunára néző terme most is látható, melyben Krisztus urunk a kereszten, a Boldogságos Szűz Mária és a Szibillák festményei láthatók, de valamennyi arcát átszúrták. Mellette nagy, széles terem, fent aranyozott mennyezettel, melyre a magyar királyokat festették, de az ő arcuk is át van szúrva. Előtte szép folyosó van a Duna felé. A legkiválóbb látnivaló azonban a templomban van, meglehetősen magas kápolna, áttetsző márványkőből, csupa vörös, mint a tükör, nagyszerű, pompás mű, melyben valaki mindent úgy láthat, mint a tükörben. A várban azonban kevés az ágyú és a katona, a vár alatti vízmű hajtja ide a vizet.
Délután csak egy mérföldet hajóztunk a Duna bal partján fekvő Maros mezővárosig, mely egészen ariánus. Amikor kikötöttünk, a helység plébánosa, mivel nekem minden látnivalót alkalmasan megmutathat, baráti beszélgetésre hívott. Kérdésemre azt mondta, hogy lutheránus, és az ágostai hitvallást követi. Vacsorára is meghívott. De utána, amikor nagyságos urammal sétálni mentünk, ismét hozzám jött. Bevallotta, hogy nem hiszi a Fiú és a Szentlélek örök istenségét, és kettőjüket Isten neve nem másképp illeti, mint a felsőbbséget. Az Atyaisten általuk mint eszközök által hajtja végre isteni műveit. Mivel még időben értünk Marosra, vacsora előtt átkeltünk a Dunán a magas sziklán lévő Visegrád, más néven Plintenburg megtekintésére. Alatta egy vaskos, erős torony van, melyet, mint mondják Ferdinánd lövetett szét. Ebben lakott Valentinus Literatus harmincados. Innen fölmentünk a várba, melyben egykor a magyar koronát őrizték. Itt semmi különöset nem láttunk, kivéve egy vermet, melyből szép, kristályos fényű sócsomókat ástak ki. A vár alatt jó, hideg vizű kút van, három csővel, ahol mi vigadtunk. A várban kevés a török, három ágyúnál nem láttunk többet, itt más öröm sincs, mint a kilátás, különben a vár erős és magas.
Midőn ismét lementünk a magasból, a lejtőn nagy, szép, széles falakat találtunk. Ez volt Mátyás király háromszázhatvanhat termű palotája. Visegrád városa elpusztult, de a Dunánál egy szép térségben pompás romok vannak még.
18-án kora reggel, 7 órakor érkeztünk Budára, és a pasa majorjánál kötöttünk ki. Fél mérföldön tizenhét naszáddal jöttek elénk, mindegyikét mintegy harminc piros, zöld, sárga zászló díszítette, és mindegyik elsütötte ágyúját.
A budai várkapitány, akárcsak a fehérvári, sohasem hagyhatja el a várat. Ha valaki egy puskalövésnyi távolságra találja, megölheti, és helyére kerülhet.
A pasák csaknem egész udvarnépe és tanácsosai egykor keresztény gyerekek voltak. Igaz, hogy bátor harcosok, de a fiúk megrontói. Ilyen fiúkat először Esztergomban láttam, ahol ezek a bestiák a hajó előtt török táncot jártak.
...
Ebéd után átmentünk egy hétszáz lépés hosszú hajóhídon Pestre, és láttuk, hogy egykor hatalmas kereskedőváros lehetett. Számtalan sok ott a kalmárbolt, de sötét és kellemetlen. Régi idők nagy, cégéres, nagy rácsos ablakú kőépületeit is láttuk, melyeket a törökök agyaggal tapasztottak be. Tehát semmi más szépet nem láttunk, mint két török templomot, szép előudvarral. Mindegyiket egyformára építették.
...
Pestről ismét átmentünk Buda városába. Itt négy mecsetet tekintettünk meg, egyikben a jeruzsálemi török mecset képe látható.
...
Bementünk egy keresztény templomba is, itt működött a latin iskola is, megkérdeztünk valakit, milyen vallású, ő azt válaszolta, a miénket követi, melyet Melanchton Fülöp úr tanított. Mivel asztal volt az oltár előtt, azt gyanítottuk, hogy kálvinisták, erről is érdeklődtünk. Ő azonban azt válaszolta, hogy csak egy szín alatt veszik magukhoz az úrvacsorát. Majd megnéztünk egy szép fürdőt, amely kerek, ólomtetős kőépület. A falakból jó meleg víz folyik, középen szép fürdő, még inkább terem, belül nyakig ér a meleg víz. A templomokon kívül különösebb nem látható a városban.
Nagyon fájlalható, hogy a szép város disznó és kutyaóllá változott, mert a szép épületeknek, amelyek - akárcsak Bécsben - vasrácsokkal, szép udvarokkal voltak díszítve, már csak a külső falai vannak meg. Ehelyett a mostani bódékat építették, benn fekszenek, mint a disznók, a kutyák. A legszebb vasrácsos kőboltokat sárral tapasztották be. Pompás, szép város lehetett, melyben most számtalan a zsidó és a török, de kevés jó keresztény akad, ezek is nagyobbrészt pápisták, kálvinisták és újrakeresztelők. A törökök itt, akárcsak Pesten és Esztergomban, semmit nem építenek, a legszebb várakat is - mint Esztergomot, Visegrádot, Budát - hagyják elpusztulni, tönkremenni összeomlani. Nem kedvelik a díszes épületeket.
Mégis láttam két szép kőházat Budán, az egyiket a piacon. Ez a vers olvasható rajta: Nemo confidat nimium secundis [1.]. A másik egy templom mögött van, ezzel a felirattal: Sic transit gloria Mundi [2.].
Buda látképe a Duna felől
...21-én prédikáltam, majd megtekintettük a budai várat, mely nagyszerű, hatalmas épület lehetett, szép, faragott folyosókkal. Belül szép vörös márvány folyosó van magas oszlopokkal, mellette két nagy, tágas terem, felül aranyozott mennyezettel, az első figurái csupa üstöt ábrázolnak tűz fölött, mellette egy könyv. fenn a terem márványajtaján - miként minden terem ajtaja és ablaka márvány - ez olvasható: Magnanimum Principem victoria sequitur. Anno 1484 [3.]. A másik terem mennyezetén csupa aranykígyó látható, melyek a farkukat a szájukban fogják. Mellette egy másik szép terem, ajtajára ezt írták: Wladislai Regis hoc est magnificum opus 1502 [4.]. A magyar királyok szépen kifaragva láthatók, arcukat azonban szétverték. Itt látható egy szép könyvtár a tizenkét csillagképpel. A csillagok állását festették le ezzel a felirattal: Cum Rex Matthias suscepit sceptra Bohemae Gentis, erat talis lucida forma Coeli [5.]. És sok ilyen szép terem van, melyet mind nem tekinthettünk meg. Nem messze a kaputól fekszik egy hatalmas francia ágyú, ehhez hasonlót nem láttam. A kapu előtt öt nagy, két ölnél hosszabb ágyúcső fekszik a fűben, és több más mellettük keréken.
A Bécsi kapu alatt egy óriás csont, egy állkapocs és egy kopja függ, és egy nagy, erős patkó, egyikkel egy török egy ekevasat átlyukasztott, a másikat széttörte.
A MÁTYÁS-KORABELI BUDAVÁR KÉPZELETILEG RECONSTRUÁLVA.
(Györgyi Gézának Hauszmann Alajos művében [A budai királyi vár] közölt képe után.)
...Különösen és nyilvánvalóan látni az isteni fenyegetés valóságát: a legpompásabb épületek a várban és a városban, az a néhány, mely még megvan, disznóóllá változott. Olyan pompás, nagyszerű város volt, hogy pompáját Augsburg városa sem múlta felül. Most a törökök szétverik, szétvágják a szép királyképeket a várban, a szép ablakokat betapasztják sárral. Mindent tönkretesznek, a tetőket leverik, és bedeszkázzák a bejáratokat.
Folytatása következik.
- Nem élhetünk csupán a szerencsére várva
- Így múlik el az evilági dicsőség
- A nagy uralkodónak pályája győzelem
- Ez Ulászló király bőkezű műve
- Aznap, midőn Mátyás király cseh föld király lőn, szintén így tündökölt, így ragyogott az ég.
Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai - részlet (Fordította Kovács József László) Szépirodalmi kiadó, 1986.
Adja a Jóisten, hogy ne legyen hamarosan ismét aktualitása. :(
VálaszTörlés