2019. január 9., szerda

Ínséges napok


2018 augusztusában Budapest alatt, sorra dőltek meg a valaha mért legkisebb vízállások. Októberben pedig ezek a nyári vízállás rekordok is megdőltek az egész magyar szakaszon. Budapesten az év második felében 73 napon keresztül volt lát(ogat)ható az Ínség-szikla. Ennek apropóján annak próbáltunk utánajárni, hogy a rendelkezésre álló vízállás-adatsorok alapján megállapítható-e bármilyen rendszeresség, trend az "ínséges napok" tekintetében? Melyik naptári napon van a legnagyobb esélyünk találkozni vele? Van-e összefüggés a szirt elnevezése és a II. világháborút követő "ínséges" időszak között?

Az Ínség-szikla 2018. október 17-én, 44 cm-es budapesti vízállásnál

Mostani bejegyzésünk rendhagyó módon két részből áll, az első inkább egy tudománytörténeti és módszertani áttekintés arról, hogy milyen szempontokat vettünk figyelembe a vízállás meghatározásánál. Aki inkább az Ínség-szikla és a dunai kisvizek összefüggéseire kíváncsi inkább nyugodtan görgessen a második részhez. 
Disclaimer: Az alábbi írás nem egy matematikai statisztika a hidrológiában tantárgy beadandó dolgozata, hanem egy érdekes kísérlet a vízállás adatokkal, hogy az Ínség-szikla kapcsán megismerkedhessünk a budapesti kisvizek trendjeivel, valamint azokkal a buktatókkal, amelyekkel az adatok feldolgozása kapcsán találkozhatunk.

Az alábbi eszmefuttatás nem csupán az Ínség-sziklára, hanem a Duna bármely pontján bármilyen vízállásra elvégezhető. Ehhez mindössze két dologra van szükség, egy tetszőlegesen kiválasztott ponthoz legközelebb eső vízmércének a kérdéses időintervallumra vonatkozó adatsorára, valamint a kitüntetett ponthoz tartozó vízállás értékre. Esetünkben ez a kiválasztott pont a magyarországi kisvizek kitüntetett pontja, az Ínség-szikla, a hozzá legközelebb eső vízmérce pedig a Budapest Vigadó téri.

  • Az Ínség-szikla (~1645,3 fkm) és a Budapest Vigadó téri vízmérce (1646,5 fkm) között a távolság körülbelül 1,2 kilométer. A vízmérce 1876-2005 intervallumra eső adatsora a hydroinfo.hu honlap archívumából lekérhető, a hiányzó 2005-2018 közötti adatsor pedig adatigényléssel megszerezhető a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól. 
  • 2015-ben, amikor meghatároztuk az Ínség-szikla abszolút magasságát (95 méter 76 centiméter a Balti-tenger szintje fölött), sikerült megfigyelni az előbukkanáshoz tartozó vízállást is, ami kb. 92-93 centiméter volt a budapesti Vigadó téri vízmércén. 
Az Ínség-sziklát borító vízoszlop magassága 2015. augusztus 15-én 7:17 órakor
A Vigadó téren ekkor 98 centiméteres nyers vízállást jeleztek 

A bevezetőben feltett kérdések megválaszolása azonban koránt sem egyszerű, az adatsor és a vízállás meghatározását előre nem kalkulált tényezők (melyek egyúttal hidrológiai érdekességek) nehezítették:

1876 óta a Vigadó téri vízmérce 0 pontja ugyanis többször változott. A hydroinfo archívumából lekért adatsorok szerencsére tartalmazzák az adott évhez tartozó 0 pont abszolút magasságát, amely a következőképpen alakult az elmúlt 142 év során:

  • 1876-1943: 95,98 m.B.f. A m.B.f. szint már csak azért is érdekes, mert csak 1960-ban tértünk át a "szocialista" alapszintre. Az addig használatos adriai alapszint ettől 67,47 centiméterrel alacsonyabban volt. Ebben az esetben valószínűleg a vízügyesek átszámolták az adriai értékeket a balti alapszintre.
  • 1944-2005 (?): 94,98 m.B.f. A nullpontot a csökkenő vízállás értékek miatt 1 méterrel lejjebb szállították. Kérdőjel = 2005 utáni adat nincs (még) az archívumban.
  • ?-2018: 94,97 m.B.f. Ha felkeressük a vizugy.hu honlapon a budapesti vízmércét 1 centiméterrel alacsonyabb szintet találunk a 2005. évi hydroinfósnál. Arról, hogy mikor változott a szint, nem találtam adatot. 
A probléma tisztázása érdekében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság számára küldött adatszolgáltatási kérelmemre a következő fénymásolt lapot küldték el:


Egy biztos, a két adatsorból csak az egyik lehet valódi, de arra a kérdésemre, hogy mégis melyik az igazi és mi okozza a különbséget már nem kaptam választ. Mivel amúgy is a hydroinfós vízállás adatokat használtam önkényesen úgy döntöttem maradok a hydroinfós nullpontok mellett, a többi pedig maradjon vízrajz-történelmi érdekesség. 

Az Ínség-szikla előbukkanásához tartozó vízállás empirikus megfigyelése ugyancsak rejt magában bizonytalanságot, de ebben az esetben 2015-2018 között minden egyes megfigyelés alkalmával ugyanazt a 92-93 centiméteres értéket sikerült megfigyelni, melyek közül önkényesen a kisebb értéket; a 92 centimétert választottam küszöbszintnek.


1. ábra. Az Ínség-szikla magasságviszonyai a Vigadó téri vízmércéhez hasonlítva.

A hydroinfón található vízállás adatsor napi egy értéket tartalmaz, amelyet reggel 7 vagy 8 órakor mértek. A 92 cm alatti napok meghatározásában segítségemre volt egy korábban, a KDDVIZIG-től kapott adatsor, amelyen többnyire napi két adat szerepelt, a jelenkor felé tartva, ill. a nagyobb árvizek esetén napi több adattal (néha óránként egy adat is előfordul). Minden olyan napot figyelembe vettem a vizsgálat során, ahol legalább egy adat alulmúlta a 92 centiméteres küszöbértéket. A vízállás adatsor számértékei mellett helyenként betűk is szerepelnek, esetünkben az "A" és a "Z" betűk lesznek fontosak. Az A betű az álló jeget jelzi, a Z pedig a zajló jeget. Néhol előfordult, hogy az A és Z mellett álló szám kisebb volt a 2018 októberét megelőző 51 cm-es (1947. nov. 6.) LKV értéknél, ez azért lehetett, mert a jeges kisvizet külön szokás választani a jégmentes kisvizektől.



Ha valaki átlagos hírolvasóként tájékozódik a Duna vízállásadatairól, az árvizes időszakban arról olvashat, hogy a klímaváltozás itt van a nyakunkon, kiárad a Duna, az árvizek egyre gyakrabban érkeznek és egyre magasabbak. Ha kisvizes időszak van arról lehet hallani minden csatornán, hogy a klímaváltozás itt van a nyakunkon, kiszárad a Duna és egyre gyakrabban lesz egyre kevesebb víz a folyóban. Nos, ez az írás a kisvizes időszakról szól, de előre le kell szögezni, hogy rémhíreket nem szeretnénk terjeszteni.


"Ínséges" napok, hónapok, évek

Az "ínséges" napok adatsorából nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Az adatokból csak arra lehet következtetni, hogy nőtt vagy nem nőtt az ínséges napok száma. Az nem fog kiderülni, hogy ezt a globális klímaváltozás, a folyó szabályozása, a csapadékhiány, vagy a bármely egyéb ok miatt kialakult meder fenékszint süllyedése okozná. Mivel a lefolyás körülményei a legkevésbé sem állandóak, nem lehet biztos következtetést levonni a vízhozamok, vízállások trendjére, a szélső értékeinek előfordulására. Azonban néhány részlet figyelemre méltó:

  • Átlagosan 100 naponta látszik ki az Ínség-szikla. Az 1876. január 1. és 2018 december 31. között eltelt 143 év, azaz 52230 nap közül 493 olyan nap volt, amikor az Ínség-szikla kilátszódott. Ez az összes napok számához viszonyítva 0,94%. 
  • Az utóbbi 16 évben többször bukkant elő az Ínség-szikla, mint az azt megelőző 127 évben. Az Ínséges napok számának eloszlása nem egyenletes; ha két (nem egyenlő) részre osztjuk az adatsort a 2003 utánra eső 16 évre 257 (52,23%), míg az azt megelőző 127 évre 236 "ínséges" nap esik (47,77%). 
Miért éppen 2003. január 1. lett az adatsor vízválasztója? Röviden azért, mert ez az időpont osztja két, nagyjából egyenlő részre az ínséges napok számát (lásd fent). Hosszabb indoklás a folytatásban: 
2. ábra. Az "ínséges" napok eloszlása a naptári év szerint (1876. január 1. -2018. december 31.)

  • A 2003. évet megelőző évekre 1,8 "ínséges" nap esett átlagosan, míg ez az érték 2003-tól kezdődően évente 16 napra, azaz nyolcszorosára nőtt (15,93 nap). Az "ínséges napok" arányát a két intervallumra összehasonlítva ugyanezt a különbséget figyelhetjük meg: 1876-2002 között eltelt 46 385 nap 0,5%-án bukkant elő az Ínség-szikla, míg a 2003-2018 közötti 5843 napon ez az arány hasonlóképpen a nyolcszorosára, 4,4%-ra nőtt. 
  • Egyre korábbra tolódik a naptárban az Ínség-szikla felbukkanása. Miközben az "ínséges" napok többnyire december végén ill. januárban, de legkésőbb február közepén (12-én) véget érnek, a kezdő időpontjuk folyamatosan tolódik egyre korábbi dátumra. 1953-ban december elsején bukkant ki először az Ínség-szikla, 1971-ben november 4-én, 1986-ban október 15-én, 2003-ban augusztus 12-én, mint ahogy idén, 2018-ban is már augusztusban jelentkezett 92 centiméternél alacsonyabb vízállás. 
  • 1985 óta az Ínség-szikla megjelenése függetlenítette magát a Duna jegétől. 1954-ig a LKV értékek jellemzően zajló ill., álló jéghez kapcsolódtak. Az évnek ebben az időszakában a tartós fagy miatt jellemzően nincs jelentős hozzáfolyás a Dunához. 1954 után már csupán két alkalommal (1972, 1985) jegyeztek fel 92 cm alatti jeges kisvizet. 
  • Manapság már minden második évben lát(ogat)ható az Ínség-szikla. Ha az időbeli eloszlást vizsgáljuk az évek tekintetében az elmúlt 143 évből összesen 35 olyan év volt, amikor kibukkant az Ínség-szikla és 108 amikor nem. Ez azt jelenti, hogy minden előbukkanásra átlagosan négy évet kellett várni (24,5%). 2003 előtt ez az érték még öt év volt (19%), 2003 óta pedig már két évet sem kell rá várni. Ha csak a 2002 óta eltelt 16 évet számítjuk meglepődve vehetjük észre, hogy ezek közül 11 bizony "ínséges" év volt (69%). 
3. ábra. Az "ínséges" napok számának megoszlása hónaponként (1876-20022003-2018)

  • A "legínségesebb" hónapok érdekes módon nem téliek, hanem az őszi időszakra esnek. A november hónap (125 előbukkanás) megelőzte a januárt (95), de a harmadik helyen ismét egy őszi hónap; az október (92) következik. Szorosan követi őket a december (86), majd leszakadva a szeptember (43), augusztus (32) és a február (20). Közülük az augusztus produkálta a legnagyobb növekedést:
  • 2003 előtt még sohasem bukkant elő az Ínség-szikla augusztusban, 2003 után pedig már 32 napon keresztül volt látható. Ha a már említett két intervallumot hasonlítjuk össze, akkor a szélső hónapok, az augusztus és a február tekintetében tapasztaljuk a legnagyobb változást. Emellett a szeptember hónap is jelentős növekedést mutat. Februárban viszont 2003 után már csupán 2 "ínséges" nap volt a korábbi időszak 18 napjához képest.
  • Egy naptári évben a legnagyobb eséllyel január 7, 8, ill. 9-én találkozhatunk az Ínség-sziklával; az elmúlt 142 év során ezeken a napokon hét évben is előbukkant. Összesen 174 (48%) olyan nap van az évben, amikor legalább egyszer előbukkant és 191 (52%) amikor nem. Február 13 és augusztus 11 között még sohasem bukkant ki a Dunából. Eddig.
  • A három "legínségesebb" év 1947, 2003 és 2018 volt, amikor a rendkívül tartós kisvizek miatt az Ínség-szikla több mint két hónapon keresztül látható volt (62, 64, ill. 73 nap). E három év felelős az 1876-2018 között megfigyelt 493 ínséges nap 40 százalékáért. 
  • Ezzel szemben a három leghosszabb (megszakítás nélküli) "ínséges" periódus közül kettő 2003 előttre esik. 1953/1954 telén 47 napon keresztül volt látható az Ínség-szikla, 1947-ben ettől nem sokkal elmaradva 46 napon át. Érdekes felvetés, hogy az országban tapasztalható "ínséges időszak" (padláslesöprés, TSZ-szervezés) mennyiben függhetett össze az Ínség-szikla elnevezésével. Mindenesetre a harmadik leghosszabb periódus jó két héttel rövidebb ideig, "mindössze" harminc napon át tartott 2018 őszén. 
4. ábra Az "ínséges" napok számának megoszlása évenként (1876. jan. 1. -2018. dec. 31.)

Összefoglalva a megfigyeléseinket: az "ínséges" napok egyre gyakoribbá válnak, a jövőben akár évente is fényképezkedhetünk az Ínség-sziklán. Télikabát helyett immár fürdőruhában is, hiszen ezek a napok egyre korábban érkeznek, egy adott évben. Elképzelhető, hogy a közeljövőben már júliusban is előfordulhatnak. És még igyekezni sem nagyon kell, hiszen az ínséges napok egyre tartósabban jelentkeznek, és a trendek alapján az év 365 napjából egyre több lesz az "ínséges".


Köszönet a cikk megírásában nyújtott segítségért Rácz Tibornak, Timár Gábornak és Ónodi Zsoltnak!

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...