Pesszimista gondolatok a fenékküszöbnél

A paksi fenékküszöb, pontosabban a Paksi Fenékküszöb nevével ellentétben csak a túlpartról, Dunaszentbenedekről látogatható. A látogathatót itt szó szerint kell érteni, hiszen a kőszórás parti oldalára lerakott sorompó a teljes keresztmetszet alig negyedét zárja el a katasztrófaturizmus elől, és mivel egyetlen egyenruhás sem őrzi, az ötöt mutató ordító fejet senki nem veszi komolyan. Kitaposott ösvény kerüli meg jobbról és balról is, így gond nélkül ki lehet sétálni a fenékküszöb végéig, be a Duna közepére, hiszen a terméskő tömböket leszórták apró szemű murvával. Ez a műtárgy a 2026. évi abszolút hidrológiai katasztrófa kitüntetett emlékműve. Az itt megforduló nemzetközi stábok száma alapján valószínűleg világszenzáció. Fel lehetne rajta sorolni a kiszáradt tavainkat, patakjainkat, évente megkoszorúzni az aszály pusztítására emlékezve, mondjuk azon az őszi napon, amikor a dunai vízmércéken ötödször vagy hatodszor dől meg majd a Dunán valaha mért legkisebb vízállás. 

2026. október 4-én, vasárnap dél körül, rövid idő alatt legalább 20 autó fordult meg a szentbenedeki poros, árnyéktalan parton, katasztrófaturisták tucatjai biztosították a forgalmat az amúgy igencsak kellemes fekvésű Pillangó Büfének. Ekkor –116 centiméteres vízállást mutatott a paksi vízmérce, 24 centiméterrel a valaha mért legalacsonyabb vízállás fölött. Ez a 24 centiméter azt mutatta, hogy a fenékküszöb működik, teszi a dolgát, amiért augusztus közepén elkezdték megépíteni: biztosítja a paksi atomerőmű számára a hűtővizet. A kontextus miatt fontos leírni, hogy ugyanekkor egy vízmércével feljebb, Dunaföldvárnál éppen új negatív rekordot mértek, de egy vízmércével lejjebb, Bajánál is ugyanez volt a helyzet. 

Ebben a helyzetben a fenékküszöb látható koronaszintje körülbelül fél méterrel volt magasabban a duzzasztott felvízhez képest, míg az alvíz értelemszerűen jóval alacsonyabban állt. A két szint között a fenékküszöb szűk nyílásán keresztül rohanó víz rajzolta ki a megváltozott esést. Fontos megemlíteni, hogy itt is van egy kőszórás a víz mélyén, különben a sodrás két oldalról mosná alá a műtárgyat. De nemcsak ezen a nyíláson keresztül tapasztalható vízáramlás. Az eséskülönbség és a létesítmény szerkezete miatt a fenékküszöbön keresztül is áramlott a víz. Felvízen a nagyobb kövek közti rések elnyelték a Duna vizét, ami a fenékküszöb túlsó oldalán a mélyedésekben jelent meg újra, mint valami fordított Donaversickerung. A finomabb murvával leszórt út alatti átáramló víz mennyisége az építkezés befejezése óta egyre csökken, ugyanis a köveken megtelepedő moszatok, az ezeken fennakadó hordalék folyamatosan szűkíti a kövek közti réseket. 

Alig egy hónappal az elkészülése után, a még mindig rendkívül alacsony vízállás miatt láthatóvá váltak az eleve sekélyebb balparti zátonyok a Paks alatti folyókanyarulat domború oldalán. Ez a szakasz a megváltozott áramlási viszonyok miatt intenzív üledékfelhalmozódási terület. A parti zátonyok eltérő formakinccsel megtalálhatók a fenékküszöb mindkét oldalán. Míg a felvízi oldalon egy széles, lapos, meglehetősen furcsa színű (konkrétan zöldesbarna) térszín látható, addig a kőszórás alatti részen formás homokdűnéket alakított ki egy korábbi magasabb vízállás során átbukó víz. Eredetileg ezek a dűnék kapcsolódtak a kőszórás oldalához, azonban az átszivárgó víz ezt a kapcsolatot megszakította. Az átszivárgó víz több tíz méter hosszúságban a küszöbbel párhuzamosan folyik, és sodrásával sorban átvágta a homokdűnék tövét, érdekes csonka formákat hozva létre. A dűnéken túl, az alsó szakaszon is sivár, sivatagra hasonlító homokpusztaság nyúlik egészen a horizontig, ott, ahol normál esetben a Duna hullámainak kellene homokszemcséket görgetni.

Az üledékfelhalmozódási zónák mellett a megváltozott áramlási viszonyok miatt a két partról induló, leginkább sarkantyúkra hasonlító kőszórások között a vízsebesség megnövekedése miatt intenzív kimosódás jelentkezett. Egyes beszámolók [1] szerint helyenként több mint 10 méterrel mélyült a meder az alvízen, ami a fenékküszöb stabilitását is veszélyeztette. Ez egyfelől kalkulált dolog volt, másrészt az alvízi meder monitorozása folyamatos, még vasárnap is élénk motorcsónak és mérőhajó mozgást lehetett megfigyelni a Dunán. Így bármilyen hirtelen változás esetén rögtön be lehet avatkozni. A szentbenedeki oldalon a partfalat is megerősítették a Dunakilitiből ideszállított betonkockákkal, ugyanis a küszöbön átbukó víz oldalazó eróziója miatt a Pillangó Büfé alatti laza üledékes partszakasz is alámosódhat. 

Végezetül álljon itt néhány gondolat, amit nem lehet szó nélkül hagyni a Paksi Fenékküszöb kapcsán. Az első és legfontosabb tanulság, hogy egy lefelé tartó ökológiai spirál egyik emlékműve lesz ez a létesítmény. Az emberiség története során a természetvédelmi szempontokat mindig a legutolsó helyre tette. E szemlélet eredménye például az idei nyár, ami végső soron ezt a paksi beavatkozást is szükségessé tette. Azaz a természetvédelem szempontjainak mellőzéséből fakadó problémáink kezelésénél egyre kevésbé tudjuk/akarjuk figyelembe venni a természetvédelem szempontjait. Vajon hová fog ez vezetni? A Dunai Szigetek blog egyre mélyülő pesszimizmusa ebből a felismerésből fakad.

Lehetne még beszélni olyan nüanszokról, mint a Hartánál elakadt francia BatoLabo expedíció tagjairól, akiknek valószínűleg végleg meghiúsult a tervük, hogy Franciaországból elhajózzanak a Duna-deltába. Jó lenne tudni, hogy a fenékküszöböt állandó vagy ideiglenes létesítménynek szánták? És meg lehetne azt is említeni, hogy ez a fenékküszöb pontosan ott épült, ahol 1887-ben több mint kétszáz ember veszett hullámsírba, amikor felborult velük a biskói rév. De az már egy másik történet lesz...

[1] https://atlatszo.hu/kornyezet/2026/09/02/paksi-fenekkuszob-kikezdte-az-epitmenyt-a-felgyorsult-sodras-es-a-meder-kimosodasa/

Paks letűnt Duna-partja

IN ENGLISH 

Jellemzően Budapestet szokták felhozni rossz példaként azzal kapcsolatban, hogyan lehet egy település lakóit közlekedési infrastruktúrával elzárni a Dunától. Kisebb léptékben ez máshol, vidéki városokban is megtörtént. Pakson a mai napig fájó pont ez, annak ellenére, hogy a kérdéses beruházás, a 6-os út megépítése hetven évvel ezelőtt történt. 

A 6-os főút átadása, balra a ma is meglévő szovjet emlékmű. (Fortepan / UVATERV)

Valamikor 1952. év végén készülhetett a fenti kép, a 6-os út paksi avatásán. A pontos dátum bizonytalan, az eseménnyel kapcsolatban nem írt a korabeli sajtó. A Tolnai Napló is mindössze annyit írt 1952. november 2-án, hogy "a Paksi Betonútépítő Vállalat dolgozói kollektíván kötelezettséget vállaltak, hogv november 22-re, a III. Magyar Békekongresszusra összekötik Szekszárd és Budapest közöli a 6-os műutat." Sőt, még az is elképzelhető, hogy az avatás átcsúszott a következő évre. Sajtóhírek szerint 1953. májusában adták át teljes hosszában a Budapestet Péccsel összekötő útvonalat, és ekkor is volt avatóünnepség az érintett településeken. Az építkezés nem ment zökkenőmentesen, a munkások gyakran igazolatlanul hiányoztak, vagy önkényesen elhagyták az útépítést, feltehetően a kegyetlen és erőltetett munkakörülmények miatt. Ugyanis nem csak az út épült, hanem a hozzá csatlakozó kiegészítő létesítmények is, pl. hidak, felüljárók, úton átvezető csillesorok. Ezeket a munkásokat hónapokra nevelőtáborokba zárták. Helyiek visszaemlékezése szerint az út északról, Dunakömlőd felől érte el Paksot, ahol már 1951-ben elkészült a helyi szakasz. 

Paksnál bizonyos földrajzi körülmények is nehezítették az építkezést. Pakstól északra Bölcske irányába, valamint délre Fadd és Tolna felé több kilométer szélességben kitágul a Duna ártere. Paksnál azonban a Mezőföld kibillent löszös tömbjei közvetlenül a Duna fölé magasodnak, a téglagyári szelvénynél például több mint hatvan méterrel a Duna 0 szintje fölött, de említhetjük a Kömlődön található Lussonium erődjét is (később Bottyán vár), melynek egy részét alámosta a Duna. Paks elsősorban ennek a Duna mellett közvetlenül elterülő ármentes helyzetnek köszönheti előnyét, a többi környékbeli településhez képest. Ezzel együtt a Mezőföld meredeken leszakadó pereme, valamint az imsósi kanyarulat eróziós tevékenysége megnehezítette a dunaparti közlekedést. Régebbi térképeken a Kömlőd felé vezető utat a löszplatón, a Malomhegytől nyugatra jelölték. A helyzeten az Imsós-kanyarulat 1841. évi levágása javított, ami ugyan megfosztotta Kömlődöt a Duna-partjától, ellenben ezzel párhuzamosan a Dunát is megfosztotta egy jégtorlaszok kialakulására kifejezetten alkalmas hajtűkanyartól. 

A szinte függőlegesen leszakadó partfal, és annak biztosításának tetemes költsége volt az oka, hogy a Pusztaszabolcs-Paks vasútvonal nem készült el az eredeti tervek szerint Tolnáig. Az 1896 decemberében átadott vasútvonal paksi végállomása a településközponttól messze északra, a téglagyárnál volt. 

Ekkoriban Paks fő közlekedési ütőere a városközponton keresztülhaladó Deák Ferenc utca—Szent István tér—Dózsa György út—Tolnai út volt. Ez az ütőeret helyezték át 1952-ben a Duna partjára. A 6-os út a Rókus kápolnától egészen a Kölesdi útig új nyomvonalon létesült, melynek jelentős szakasza közvetlenül a Duna mellett épült meg. Az új nyomvonal déli szakaszához töltést is kellett építeni, ugyanis itt egy mélyen fekvő területen vezetett keresztül (konzervgyár környéke), ahol a néhány száz évvel ezelőtt tavat és mocsarat jelöltek a térképek. Paksot ezáltal egy árvízvédelmi töltésként is funkcionáló, egyre forgalmasabb út választotta el a Dunától, az új út miatt kellett felszámolni a számtalan képeslapon megörökített dunai parkot. A város egykori fő közösségi terének számító duna-parti parkot Flórián János telkéből alakították ki. A pergolákkal és rózsaágyásokkal díszített rózsakert mellett később japánkertet is kialakítottak, majd 1898-ban, Erzsébet királyné meggyilkolásának évében gesztenyefasort ültettek a Duna mentén. Az útépítés során mindez elveszett, csak az Erzsébet sétány fasora menekült meg. 

1976-ban újabb beruházás nehezítette a nagyközség kapcsolatát a Dunával. Az atomerőmű építése miatt szükségessé vált az 1896-ban félbehagyott vasútvonal meghosszabbítása, de csak az építési területig. 80 év után folytatódott a vasút építése, a 6-os úttal párhuzamosan, annak a dunai oldalán. A Pusztaszabolcs-Dunaújváros-Paks vonalon volt vasúti személyszállítás is, de ez 2009 óta szünetel. 

Pakson időről-időre felmerül a város dunai kapcsolatának rendezése, de ez az út és a vasút áthelyezése nélkül nem valószínű, hogy megvalósulhat. Mostani bejegyzésünket egy visszatekintéssel zárjuk: milyen volt a dunai élet Pakson az út és vasút megépítése előtt, kosáruszodával, hajómalmokkal. Ehhez 1945 előtti képeslapok és Kenedi János 1937-re datált paksi képeit használjuk a Fortepanról. 

Paks, Dunai park. A 6-os út építése során felszámolták.

Paks, dunai látkép hajómalmokkal.
A mezővárosban feljegyezték, hogy 1861-ben 56 hajómalom őrölt a Dunán. 

Hága-féle dunai kosáruszoda a gesztenyefasor mellett

A dunai kosáruszoda és hét hajómalom

Teltház az uszodában

Paks, hajóállomás. Az első gőzhajó 1846-ban érkezett Paksra.
A személyhajó-forgalom 1964-ben szűnt meg, ezt követően a kikötőt a Halászati Szövetkezet hasznosította.

Paks, Dunarészlet

Hajómalmok a hajóállomásnál

A hajóállomás

A hajóállomás a másik irányból, balra a gesztenyefasor

Az Erzsébet királyné emlékére ültetett gesztenyefasor. A dunai parkból ennyi maradt napjainkra.

Az Erzsébet sétány fái fiatalkorukban

Gőzhajó Pakson, a kikötőnél

A hajóállomás a gesztenyefasorral

Hajómalmok alkonya (Fortepan / Kenedi János)

Átkelés (Fortepan / Kenedi János)

Mosás a hajóállomásnál(Fortepan / Kenedi János)

A nagy folyó partján (Fortepan / Kenedi János)

Száradó halászhálók (Fortepan / Kenedi János)

Várakozás (Fortepan / Kenedi János)

Új LKV Komáromban!

Komáromban szinte napra pontosan 46 éve mérték az addigi legalacsonyabb vízállást. 1970. Január elsején egészen pontosan 22 centiméterre szállt alá a Duna vízszintje és azóta sem mértek ilyen alacsony szintet. Egészen 2016. január elsejéig.  

Január első napjaiban - éppen úgy, ahogy egy árhullám szokott - vonult végig a július óta tartó alacsony vízállás minimuma a Dunán. Az alábbi összeállításban a januári legkisebb értékeket soroltuk fel, dátummal, időponttal és zárójelben az addigi LKV értékkel. (A negatív értékek a mérés kezdete óta került rá toldásként a vízmérce alsó végére a meder kimélyülése miatt):

2016. Jan. 1. Nagybajcs 11 óra -11 cm  (-31 cm)

2016. Jan. 1. Komárom 20-22 óra 18 cm  (22 cm)

2016. Jan. 2. Esztergom 4 óra  9 cm  (-2 cm)

2016. Jan. 2. Nagymaros 7-12 óra -37  (-53 cm)

2016. Jan. 2. Vác 12-14 óra  -32 cm (-45 cm)

2016. Jan. 3. Budapest éjfél 61 cm  (51 cm)

2016. Jan. 3. Adony 13-18 óra -28 cm (-36 cm)

2016. Jan. 3. Dunaföldvár 15-23 óra -171 cm  (-172 cm)

2016. Jan. 3-4. Paks 19-04 óra -58 cm (-58 cm)

2016. Jan. 6. Mohács 14-20 óra  95 cm (62 cm)

Komáromban 2016. Január elsején délután kettőtől körülbelül éjfélig sikerült a 22 centiméteres vízállást alulmúlni. A legalacsonyabb érték ez idő alatt 18 centiméter volt. Ha ez a vízmérce másik végén történik, egészen biztos, hogy már mindenhol csak erről lenne szó és országosan vezető hír lenne. Talán a szilveszteri másnaposságnak tudható be, hogy kimaradt a hírekből. Mivel várható volt, hogy lesz még ennél alacsonyabb megvártuk mi is a pár nappal ezelőtt kezdődő kisebb áradást, hogy a Duna lehetőleg ne azonnal írja át a cikket. 

Amennyiben szenzációhajhász blog lenne a Dunai Szigetek, valószínűleg az lett volna e bejegyzés címe, hogy Újabb tény, melyet a magyar média agyonhallgat PAKS kapcsán!44!. (Komáromról valahol a végén lett volna szó). Mielőtt már megint az atomerőműre, vagy a halászlére gondolnánk, az alábbi kép avatott szemeknek mindent megmagyaráz:

2016. január 3-án és 4-én 19 és hajnali 4 óra között a paksi vízmérce folyamatosan -58 centimétert jelzett. Hogy ez miért olyan fontos? Pakson ez a valaha mért legkisebb (jégmentes) vízállás. Itt mutatkozik meg, hogy mennyit számít egyetlen centiméter; ha -59 cm lett volna a vízállás aznap valószínűleg ebből is országos hír lett volna. De nem lett, ugyanis ebben az esetben a Duna, csupán "beállította" ezt a rekordját, de alul nem múlta. Itt alig 4 éve, 2011. decemberében volt legutoljára ilyen kevés víz a Dunában, ez a gyakori kisvíz bizonyára fontos adalék lesz az új blokkok hűtővízellátásáról zajló vitában. 

Dunaföldváron ugyancsak rekord közeli volt a vízállás ugyanezen a napon, de itt végül vizes maradt ez az egyetlen centiméter a vízmérce lapján. 

Nem elképzelhetetlen, hogy ez a cikkünk is, mint tavaly már több hamar elavul a vízszint további süllyedése miatt. Ez esetben elnézést kérünk és azonnal megírjuk az újabb szenzációhajhász bejegyzést! :) Érdemes követni a vízállást a vizugy.hu oldalon!

Paks hozta felszínre

Kilencvenhat éve a Paks alatt áthaladó ellenforradalmi lobogó alatt dél felé hajózó dunai flottilla elsüllyesztette a Munka (régebbi nevén Una) páncélozott gőzöst. A "dicsőséges 133 nap"-ból alig volt már hátra egy hét amikor egy másik hajó is elsüllyedt Paks alatt. A Bácska aknarakó süllyedése valamivel kevésbé volt dicsőséges, mint a Munka veszte, azonban a Magyar Királyi Térképészeti Intézet egy térképszelvényen megőrizte az emlékét. E kicsiny jelzés ihlette ezt a bejegyzést. 

A kiemelés pontos időpontjáról három forrást találtam és nem meglepő módon három dátumot. A három forrás közül egy némi bizakodásra adott okot a jövővel kapcsolatban, azt írták ugyanis, hogy a korabeli sajtó beszámolt a Bácska aknarakó hajó és a fedélzetén talált három holttest felszínre hozataláról. Amíg ez nem derül ki addig e három dátum közül válogathatunk: 1966, 1968, 1970. Dezsényi Miklós 1967-es cikkében tavalyi hírként említi a kiemelést. Talán ez jár a lehető legközelebb a valósághoz, hiszen nyugalmazott ezredesként számos cikket írt a vörös dunai flottilláról. 

A Bácska aknarakó az újpesti Népszigetnél lévő Schlick-Nicholson gyárban épült feltehetően 1893-ban. Ami biztos mindenképpen itt építették át 1909-ben a t54-t55 gyártási számú, eredeti nevükön Bácska és Baja nevű testvér-hajókat. Mindkettő gőzüzemű egycsavaros vontatőgőzösnek épült. A hajók fő jellemzői: 

- hosszúsága: 20,5 m 

- szélessége: 4,2 m 

- magassága (építmény nélkül): 3,8 m 

- merülése teljes felszereltséggel, 7,2 t szénnel és vízzel feltöltött kazánnal: 0.9 m. 

Fegyverzete: 

1 db. 7 cm. H. 18 ágyú. 

5 db. puska 

2 db. pisztoly 

1 db. géppuska

A Bácska éles bevetésen először Belgrád alatt harcolt, feladata az aknamentesítés és aknazár-telepítés volt. 1916 őszén Romániába vezényelték, ahol a monitorok kíséretében harcolt a Bulgáriába átkelt román haderő ellen, valamint biztosították a bolgár támadásokat. Túlélte a mind a négy háborús évet, de egy szerencsétlen baleset következtében Paks alatt felrobbant és elmerült. A roncs helyét az angyalos duna vízisport térképeken bejelölték, valószínűleg csak extrém alacsony vízállás esetén veszélyeztethette a dunai hajóforgalmat. 

Monitorok a Dunán, 1919.

Budapesten 1919. július 24-én tört ki a fegyveres ellenforradalom, melynek a "szárazföldi" részét tudták a vörösök leverni. A Tanácsköztársaság folyamőrsége, amely császári és királyi tiszti kara nem is olyan régen mérsékelt lelkesedéssel harcolt Esztergom és Komárom között a csehek ellen, néhány lövés leadása után dél felé elhagyta a fővárost. A Dunán Baja felé ekkoriban két aknazár akadályozta az antant hajók útját. Egy Dunapentelénél és egy Uszódnál, Paks fölött. Az uszódi aknazár német gyártmányú érintő aknákból állt, melyek érintésre vegyi úton létrehozott elektromos hatásra robbantak. 1919. márciusában telepítették, és az antant többszöri felszólítására sem szedték fel, így a kereskedelmi hajózás ekkoriban nem volt kifejezetten megtérülő szakma. Július végén azonban az aknazár nem tartóztatta fel az ellenforradalmi flotillát, ugyanis a telepítés idején jóval alacsonyabb volt a vízállás. Az akkor még egy méter mélyen lévő aknazár a zöldár miatt további 1,5 méterrel  került mélyebbre. A Lajta és Maros monitor , a Pozsony és Komárom ágyúnaszád, a Csuka őrnaszád a maximális 1,2 méteres merüléssel gond nélkül átjutott a Dunapentelénél csatlakozásra kényszerített Munka felfegyverzett gőzössel együtt mindkét aknazáron. A Munka Paksnál újra felvonta a vörös lobogót, fegyveres összetűzésbe keveredett és elsüllyedt. Az egykori Una gőzöst még 1923 előtt kiemelték.

Paks alatt a Duna. Fotó: Bánhidai Beáta/panoramio

A Bácska aknarakó hajót az ellenforradalmi vezetés már korábban Uszódra küldte az aknazár megnyitása céljából, később azonban nem tartott a flottillával Bajára. Az okról nem nyilatkozik a vörösök pártján álló 1957-1967-es szakirodalom, az azonban biztos, hogy a Bácskának szerepet szántak az aknazár kellő mélységű újbóli lerakásához. Ezt már nem Paks fölött, hanem néhány folyamkilométerrel délebbre, Dunaszentbenedek magasságában kezdték kiépíteni. Egy dereglye segítségével neki is álltak a munkának, A Bácska azonban helytelen vagy rosszul kitűzött aknarakás miatt 1919. június 29-én aknára futott és felrobbant Pakstól délre az 1527,6 folyamkilométernél. A parancsnok kivételével az egész legénység odaveszett, az eltérő számadatok 8-16 elvtárs haláláról számoltak be.

A Bácska roncsainak pontos helyzete

47 évvel később, a Paksi Atomerőmű építési mellékprojektjeként kiemelték a szerencsétlenül járt Bácska aknarakó hajót, a fedélzetén rekedt három katonával együtt.

FRISSÍTÉS!!! (2015.07.15) Előkerült a mindent megmagyarázó felvétel a Bácska gőzös kiemeléséről. Tehát a dátum 1966. szeptember, a kivitelező pedig a Hídépítő Vállalat volt. A találatot Bányai Dánielnek köszönhetjük, ezzel gyakorlatilag össze is foglaltuk az egész cikket!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Dezsényi Miklós: A dunai hajóraj a Tanácsköztársaság honvédő háborújában. Katonai Szemle 1958/7. 59-65. 
• Dezsényi Miklós: A magyar vörös dunai hajóraj az 1919. évi honvédő háborúban. Hadtörténelmi Közlemények 1959/1. 73-96. 
• Dezsényi Miklós: Hősök hullámsírban. In: Honvédségi Szemle, 1967/6. 48-50. A "Bácska" aknarakó 1919-ben.
• http://kriegsmarine.hu/mhb.html
• http://mtdaportal.extra.hu/books/bornemisza_felix_magyar_hajohad_a_dunan.pdf
• http://www.magyarbuvar.hu/pages/szemelvenyek/szemelvenyek_buvarmunkak.htm

Kömlőd löszdombjain

Ellentétben a Balaton-felvidékkel Paks és Dunakömlőd löszdombjai nem szerepelnek a turisták bakancslistáján. Pedig hasonló a két táj, csak éppen a kömlődi dombok meredek lábánál nem egy végeláthatatlan víztükör csillog, csak egy ezüst szalag: a Duna. És megvan itt is minden ami a Balaton-felvidéken, csodálatos kilátás, szőlőskertek, hétvégi házak, csinos falvak és madárfütty. 

Noha Paks és Dunakömlőd a Mezőföld területén, annak déli részén helyezkedik el a táj inkább emlékeztet egy dombvidékre és nem egy tipikus alföldi tájra. A Duna mentén ez különösen érződik, mert helyenként 30-40 méteres szintkülönbség alakult ki a jobb és a bal part között. A tereplépcső mezőföldi peremét a tektonikai vonalak mentén kialakult ÉNY-DK irányú völgyek tagolják. Egy ilyen mély völgy, a Vörösmalmi-árok mentén alakult ki Dunakömlőd település is. 

A Duna jobb partján emelkedő, meredek lejtők anyaga a jégkorszakok idején a folyók medréből erős szelek által kifújt kőzetliszt alkotja. Kínában ma is gyakori porviharok révén ülepedett le a felszínen, vastag rétegekben betemetve állatmaradványokat, egykori talajrétegeket. A lösz néven ismert kőzetet a benne lévő kalciumkarbonát cementálta össze, ennek köszönhető jó állékonysága, ezt csak a vízfolyások és az erős terhelés tudja megbontani. Magyarországon helyenként 40-60 méter vastagságban is előfordul, a legszebb rétegsor éppen Paks mellett tanulmányozható.  De ne szaladjunk ennyire előre!

Paks városának élő kapcsolata van a Dunával. Ennek legszebb tanúbizonysága szerintem nem a dunai színpad és a hozzá csatlakozó lelátó-szerű partbiztosítás, hanem a paksi halászati szövetkezet bárjája, ahol folyamatos az élő hal árusítás. Van itt csuka, ponty, keszeg kárász, a legkülönfélébb ragadozó halak. Egy fentről nyitható, vízzel elárasztott hajótestből lehet kiválasztani a nekünk tetsző példányokat. Minden dunaparti településen elkéne egy hasonló bárka, valószínűleg sokat dobna a magyarországi halfogyasztáson.

Pakson is voltak dunai szigetek, bár a nyomukat már nagyjából eltüntette az idő. Ráadásul a szemközti parton álltak, a kilométeresnél is szélesebb ártéren, mely a géderlaki révtől tart egészen az atomerőműig. E szigetekből csupán egy erdő látszik a városból. 

Ha 170 évvel ezelőtt néztünk volna a paksi dunapartról észak felé még egészen más Dunát láthattunk volna. A látóhatárt lezáró ártéri erdő még nem létezett, sem a kelet felől érkező Duna-meder. A reformkor végén, amikor a szabályozások megindultak a Duna még észak felől érekzett a városba, miután kikerülte a hírhedt imsósi félszigetet. Amikor 1841-ben átvágták ezt a jégdugó-képződésre kifejezetten hajlamos hajtűkanyart Paks városában világvége hangulat uralkodott. Komolyan tartottak tőle, a helyiek, hogy a keletről a városnak zúduló Új-Duna elpusztítja majd a partot. Ez szerencsére nem következett be, és a helybéliek talán meg is békéltek, amikor az addig a Duna-Tisza közéhez tartozó Imsósi erdő átkerült a város és Tolna megye tulajdonába. 

Paks egy képen: atomerőmű, Duna és löszdomb. Talán egy halászcsárda még hiányzik a képről. A várost Dunakömlőd felé elhagyó utak metszéspontjában, a kikötő fölött kezdődnek az igazán meredek löszdombok. A Duna által közel 10000 éve fokozatosan pusztuló és hátráló Mezőföld meredek peremmel szakad le a Dunára. Ennek a hatalmas löszdombnak az oldalában létesítették 1890-ben a paksi téglagyárat. Ennek a gyárnak, ill. az itt zajló bányászatnak köszönhetjük Magyarország legvastagabb lösz-összletét. Körülbelül fél millió év kellett ahhoz, hogy ez az 50 méter vastag réteg kialakuljon a hulló porból. Közben volt öt melegebb periódus is, ezeket eltemetett talajrétegek jelölik. A paksi téglagyár területét a Duna-Dráva Nemzeti Park szeretné országos védettségre felterjeszteni. 

A Dunától eltávolodva, földutakon Kömlőd felé barangolva bukkan fel a bevezetőben már említett Balaton-felvidék érzés. A téglagyár és Kömlőd között szőlőskertek, présházak tarkítják a dimbes-dombos tájat, miközben mögöttük itt-ott előbukkan a Duna ezüst szalagja és mögötte az imsósi rengeteg. Egy átlagos augusztusi hétköznapon tökéletes a csend errefelé és az is előfordulhat, hogy egy teremtett lélekkel sem találkozni ezen a két kilométeres távon. 

Dunakömlőd ugyan még mindig Paksnak számít (1978-ban csatolták a városhoz), de önkormányzatát tekintve akár független településnek is nevezhetnénk. Fontossági sorrend felállítását mellőzve két országos jelentősségű dolog található itt. Lussonium római erődje, mely a kuruc-labanc harcokban ismét csatatérré vált, valamint a Kömlődi Halászcsárda. Dunát szerető emberek számára mindkét helyszín kötelező. Lussoniumban remek tablókon mutatják be az erőd történetét és a dunai panoráma sem utolsó szempont. A Halászcsárda pedig nem véletlenül országos hírű, és még sehol máshol nem láttam az étlapon kecsegepörköltöt és roston sült vizát. Sajnos a vendégek száma megcsappant azóta, hogy elkészült az M6-os autópálya. 

Dunakömlőd egykor sváb falu volt, manapság azonban már nem maradtak német anyanyelvűek a községben. A hirtelen beköszöntő demokrácia 1955 lakost telepített ki innen pusztán származásuk miatt (jelenleg 1300 lakosa van a településnek). Egyedül a temető jellegzetes sírkövei emlékeztetnek a helyi németekre. 

Helyismeret nélkül igencsak nehéz megtalálni az utat Kömlődről az imsósi erdőbe. Az 55 hektáros természetvédelmi terület irányába egy főút és egy vasútvonal állja utunkat, melyen két átkelési lehetőség akad csupán. A vasúti töltés egyik oldala már gyakorlatilag Duna mederben végződik, amelyet nem víz, hanem áthatolhatatlan nádas tölt ki. Egykor itt folyt a Duna főága, amelyet az 1838-as jeges árvíz tanulságai miatt muszály volt megszüntetni. Az imsósi kanyart bármilyen jégzajlás érhette el, egészen biztos volt, hogy az el fog akadni ebben a kanyarulatban. A fölötte élők pedig már csomagolhattak is, garantált volt a jégdugó miatt medréből kiöntő folyó.

Az új mederbe kényszerített folyó hamar megszokta az új helyzetet és a régi meder gyorsan feltöltődött, elvékonyodott és ha nem az erdő, akkor a nádas nőtte be. Egyetlen helyen csillog még benne víztükör, a kulcslyukra emlékeztető terület északi részen halastavakat alakítottak ki. 

Az egykori imsósi meder égtájak szerint különféle arculatot mutat. A nyugati rész nádasai és az északi tavak mellett a keleti rész leginkább egy tál alakú hosszanti mélyedésre emlékeztet, ahol már mindent benőtt az ártéri erdő. A meder még felismerhető, két oldalán egy lejtőn lehet lejutni az iszapos, aljnövényzet nélküli mélyedésbe, ahol vízfolyásra utaló nyomokat nem találni. A mederben növő fák törzse alapján a szukcesszió nem lehetett olyan régen, bár elképzelhető, hogy az erdőművelés miatt alakult így. 

Imsós erdeit ugyanis már nem a természet, hanem az ember formálta azzá, amit ma láthatunk. Nyárfákon, szilfákon és egyéb ártéri fafajtákon kívül vannak itt különös fajták is. Talán nem is az "érdekes" a legmegfelelőbb kifejezés arra az erdei útra, ahol az egyik oldalon tuják, a másikon invazív (és módfelett büdös) bálványfák kísértek.

Az Imsósi erdő a Rákóczi felkelés alatt kapott stratágiai jelentősséget, amikor a Bottyán János vezette kuruc hadak a Dunántúl meghódítására készültek. Az imsósi rév majd később hajóhíd biztosítására felújították az 1300 éve minden hadászati jelentősségétől megfosztott lussoniumi löszdombot és új sánc épült Imsóson is. Ekkortól nevezték ezt a helyet Bottyán-sáncnak. A sánc 1706-ban került ismét királyi kézbe ettől kezdve stratégiai jelentőssége ismét elveszett. 

Az itt zajlott harcok emlékére kopjafát emeltek azon a helyen ahol a legenda szerint Bottyán sáttra állt, amikor az átkelést irányította 1704-1705-ben.

Imsóst és a Dunát ma is egyfajta sáncrendszer szakítja el egymástól; egy árvízvédelmi töltés. Ezen egy zsilip biztosítja a Mezőföld felől érkező vizek távozását. A töltésen egy út vezet vissza a Dunántúli löszdombok lábánál futó úthoz és egyben Kömlődre. 

A kömlőd-imsósi kirándulást nem is lehetne jobb helyen befejezni, mint a Halászcsárdában.