A fejtetőre állított Párkányi-sziget

Magyarországon egyetlen helyen folyik észak felé a Duna és ezen az egyetlen szakaszon egyetlen sziget található teljes terjedelmében. De ez a sziget nem hazánkban található és a nevével is alapvető problémák vannak: a Névtelen-szigetek népes családjához tartozik. 

Hiába meresztjük a szemünket, a főágon dél felől nem látszik a sziget

Mivel szeretnénk az írásban másként is hivatkozni rá, mint "a sziget", ezért most az elején önkényesen elnevezzük Párkányi-szigetnek, hiszen Párkány közigazgatási határán belül található. Hívhatnánk Stúrovói-szigetnek is, elvégre ez a felszínforma még nem létezett akkor, amikor Párkány utoljára viselhette hivatalosan a magyar nevét. Kicsit furcsa erről a szigetről írni, hiszen itt minden fordítva van, délen van a sziget felső része és északon az alsó, bal oldalon van a balpart és jobb oldalon a jobb part. 

A Párkányi-sziget mellékágának felső, azaz déli szakasza

Megközelítése viszonylag egyszerű, a települést északi irányban elhagyva egészen a szennyvíztelepig kell gyalogolni, majd ott befordulni a jobbkézre eső ártéri erdőbe. Amennyiben dél felől, a parton gyalogolva érkeznénk könnyedén elkerülhetnénk a déli betorkollást, ugyanis az a szakasz mára a felismerhetetlenségig feliszapolódott és benőtte az ártéri erdő. 2017. október 11-én szerdán egy kisebb árhullám tetőzésekor sikerült bejárni a szigetet, Esztergomban mért 220 centiméteres vízállásnál. Ilyen vízállásnál nehezen járható a part, több helyen a fák közé is benyúlik a folyó, sőt a Párkányi-sziget mellékágban is viszonylag mély vízzel lehetett találkozni.

A mellékágat tápláló, tisztított szennyvíz befolyó

A mellékág vize nem csupán az északi, alsó betorkollásból származik, amelyet a Duna duzzaszt vissza, hanem a partról is. Jobban mondva a szennyvíztisztítóból. Szaga szerencsére nincs és még a vizes élőhelyet is biztosítja szárazabb időben ezen a rövid szakaszon. Nagyobb problémát jelent a lebegő uszadék lerakódása a Párkányi-szigeten. Gyakorlatilag az egész sziget felszínét műanyag hulladék, pillepalackok, üvegek, kozmetikai szerek hulladéka borítja. Köztük hever néhány nagyobb partra vetett bálna is, például hűtőszekrény. A felhalmozódott uszadékfa is hatalmas mennyiségben reked meg a sűrűn álló fiatal fűzfák között. Ha ezt a szemetet sikerülne egyszerre eltakarítani a következő árvíz után újabb mennyiséget sodorna partra a part felé tartó áramlás.

Gyep(pillepalack)szint a Párkányi-szigeten

A Párkányi-sziget viszonylag fiatal képződmény, a fentrol.hu légifotóin még zátony látható a helyén. Ez magyarázza a sűrűn nőtt, fiatal ártéri erdőt, ahol már megkezdődött az egyes fák pusztulása. Ennek révén a többi fának több hely jut majd, de addig is szépen gyarapodik ez úton is az uszadékfa mennyisége a sziget felszínén. Jelenleg a sziget 440 méter hosszú, legnagyobb szélessége 90 méter, területe kb. 2,5 hektár. 

Mintha egy mangrove erdőben gázolnánk

A fák észak felé fokozatosan fiatalodnak és sűrűsödnek. Gyakorlatilag már csak fűzeket találni itt. 220 centiméternél már csak gumicsizmában lehet köztük közlekedni és a fokozatosan mélyülő, vaddisznó nyomokkal tarkított szigetcsúcson nem lehet már kiérni a Párkányi-sziget alsó csúcsához. 

Két öreg fűzfa közül a nagyobbik

Mivel itt a mellékágon nem lehet átjutni, vissza kell térni a szennyvízbefolyóhoz, ahol a mellékág ekkora vízállásnál véget ét. A parton már könnyebb a járás; óriási fűzfák lehullott leveleit rugdosva sétálhatunk tovább a Garam torkolata felé, ahol még több dunai szigetet rejt az ártér. 

Áhítatos helyek fényképésze - interjú Martin Kápostáš fotóssal

slovenčina

Régebben sokat törtem a fejem, hogyan lehet megkülönböztetni fényképről a naplementét a napfelkeltétől. Ismeretlen tájon ez szinte lehetetlen. Szerencsére ezeken az ismert, áhítatos helyeken, mint Esztergom, Hideglelőskereszt, Visegrád, Dömös, a Pilis, vagy a Helembai-hegység (Burda) ez egyáltalán nem nehéz feladat. Aki ismeri a Dunakanyart úgy még egészen biztos nem látta, ahogy ez a táj a párkányi Martin Kápostáš fényképein megelevenedik. Interjút kértünk és kaptunk, hogy bemutathassuk a folyót a fotós szemszögéből. Végül még az is kiderül, hogy naplemente, vagy napfelkelte van a képeken. :)

Dunai Szigetek: A honlapodon látható képek alapján azt gondolná az ember, hogy valahol Párkány környékén élsz. Vagy esetleg más oka van ennek, hogy sokat jársz erre a környékre fotózni?

Martin Kápostáš: Nincs más. :) Itt élek gyerekkorom óta.

D. Sz.: Hány éve fényképezel? Hogyan kezdődött?

M. K.: 1997-ben vettem az első fényképezőgépem. Édesapám és a bátyám mentek el érte. Én 40 fokos lázban feküdtem otthon. Egy Praktica, ami a mai napig szuperál - elem nélkül :).

D. Sz.: Képeid alapján alaposan ismered a Dunakanyar minden zegét-zugát. Hogyan választod ki a fényképeid témáját?

M. K.: Sokat bringázok a haverokkal a környéken, és így sok szép helyet találok. Így “kinézem” a helyet és visszatérek lefotózni.

D. Sz.: Melyek a kedvenc helyeid a Duna mentén?

M. K.: Nagyon sok van Párkánytól-Visegrádig. Kovács-patak /Burda/, Zebegény, Dömös … sorolhatnám… :)

D. Sz.: Mit jelent számodra a Duna?

M. K.: A Duna? Nagy haverok vagyunk :) 3x átúsztam, Egyszer oda-vissza és másodszor már csak oda … vissza már határőrség hozott… voltam vagy 15 éves.

D. Sz.: Milyen a tökéletes fotó számodra?

M. K.: Az, amelyik több év után is megfog, megmozgat.

D. Sz.: Fotópályázatokon szoktál indulni? Milyen sikereket értél el ezidáig a képeiddel?

M. K.: Igen szoktam. A magyar National Geographic pár képemet közzétette. Egyik fotóm lett a hónap asztrofotója. Az amerikai Popular Photography újságban elnyertem az első helyet egy portréval…

D. Sz.: Mi a célod a fényképezéssel?

M. K.: Konkrét célom nincs. Leginkább menni és fotózni és ha összegyűlik egy kiállításra való, akkor kiállítani. :)

D. Sz.: Számodra a fotózás munka vagy hobbi?

M. K.: Grafikusként dolgozom Párkányban. A fotózásra sok időt szánok, bújom a térképeket új helyeket keresve, figyelem a nap állását bizonyos helyeken, hogy minél jobb fényviszonyokban visszamehessek a helyre… Nem tudom nem szánok-e több energiát a fotózásra, mint a munkámra. :) A munkahelyemen nagyon toleránsak - ezért nagy köszönet :), volt, hogy később mentem be, mert hát ködös volt a Duna vagy pont inverzió volt és mentem a Bazilikát fotózni a Vaskapuról …

D. Sz.: Volt olyan képed, amiért nagyon meg kellett dolgozni (korán kelni, kilométereket túrázni stb.)?

M. K.: Most az utolsó fotóm a Szpartakusz ösvényről, ahogy néztem a térképet, akkor az minimum egy óra volt az autótól. Persze a legjobb fények reggel vagy este vannak … Szeretek aludni, maradt a naplemente. Sötétedés után elkezd élni az erdő, mindenhol valami moccan, surran és még egy óra van az autóhoz a sötét erdőbe … hát megcsináltuk 45 perc alatt :)

D. Sz.: Mennyien ismerik a munkásságodat? Hány látogatója van átlagosan a honlapodnak?

M. K.: Fotóim töbségét az Facebookra teszem fel. Ott látom a reakciókat is. És háttérben lassan töltöm fel a weboldalra is.

Honlap: http://www.kapostas.com/

Kutyaszorítóban - Az esztergomi szigetek története

 
A Prímás-szigetről szóló fényképes beszámolóban mindössze a felszínt karcoltuk meg. Esztergom városától délre ma egyetlen összefüggő szigetet látunk, mely egyfelől városias külsőt mutat, másfelől egy tipikus ártéri erdő. Az elmúlt másfél évszázad terepmunkái nagyban felülírták a korábbi felszíneket. Nagyon nehéz  meghatározni hol húzódik a természetes és emberkéz alkotta felszín határa. Esztergom és szigetei az ősidők óta lakott területnek számítanak. A Duna gázlói, viszonylag stabil partjai kiváló átkelőhelyet biztosítottak az utazók számára. A Várhegy tövében összefutó utak egy helyre fókuszálták a Garam, a Duna és a Pilisvörösvári-árok közlekedési folyosóit. Amióta az ember állandó telepeket létesített a szigeteken, törekedett arra, hogy az árvizek lehetőleg elkerüljék otthonaikat. Minden kor embere magasított valamennyit környezete felszínén, ez az emberiséggel mondhatni egyidős törekvés. Az egymásra épülő kultúrrétegek hűen tükrözik az egykori magyar királyi székhely viharos történelmét. Ha egy kutatóárkot mélyítünk ezen rétegekbe, különös dolgokba akadhat ásónk.

A Prímás-sziget eredetileg 3 részből állt, a vár alatti legnagyobb földdarabot nevezték Vízivárosi-szigetnek, a tőle délre lévőt Ebszorító-szigetnek, míg a harmadiknak - mely leginkább zátony lehetett  - vagy nem volt neve, vagy őt nevezték eredetileg Prímás-szigetnek. Ezektől délre állt a Szentkirályi-sziget, mellékága valószínűleg már a magyar írásbeliség előtt feliszapolódhatott, oklevelek már nem említik. A sziget csúcsa körülbelül az előző bejegyzésben lefényképezett zsilipnél lehetett.

 

 

A római kori Solva név nagy valószínűséggel kelta örökség. A település Hadrianus császártól kapott városi rangot, később Marcus Aurelius itt, a Garam torkolatánál írta meg elmélkedéseinek egy részét. A Vízivárosi-szigetre is átnyúlt a Tabula Peutingeriana itineráriumban feltüntetett Solva Mansio területe. A Palkovics pad környékén római őrtorony magasodott. A következő tőle délebbre,  feltételezhetően a szentkirályi ármentes területen állhatott. Anavum néven Párkány területén a későrómai korban hídfőállás létesült. A népvándorlás által elsöpört ripa pusztuló romjait a későbbi korok kőbányaként használták.

A keresztény magyar királyság esztergomi alapítása következtében a város az ország közepévé vált. A Vízivárosi-szigeten Boldog Gizella királyné alapított bencés apácák számára monostort. Latin nevében először fordul elő a sziget neve: Claustrum Monialium Beate Marie Virginis de Insula Strigoniensis. A római kövek felhasználásával felépült rendházat valamikor 1526-1543 között pusztították el a törökök. A kolostor romjait feltehetően Esztergom városfalaiba építették be valamelyik ostrom kárainak rendbehozásánál. 

A mellékág Szent Tamás-hegy alatti szakaszán fakadó hévforrások az Árpád-korban kis tavat tápláltak, melynek lefolyásánál a Dunában téli kikötő "portus danubii minoris" létesült, ahol a víz a leghidegebb teleken sem fagyott be. Talán itt írta 1147-ben VII. Lajos király kereszteseivel érkezett Odo de Dioglio, hogy "...a Duna számos ország kincseit és gazdagságát hordja össze a híres Esztergomban".

Esztergomtól délre az ármentes szentkirályi földeknél ugyancsak középkori település állt. A honfoglalás kori falu eredeti neve Obon, azaz Abony volt. A települést II. Géza király kereszteseknek adományozta, akik itt konventet és hiteles helyet alapítottak. Nevét - Conventus Cruciferorum Domus Hospitalis Ecclesiae Sancti Stephani Regis de Strigonio -  még pápai bulla is megörökítette. Révállomás is működött itt, melynek bevételein a keresztesek az esztergomi érsekkel osztoztak. A templomos hely pusztulása egybeesett Esztergom várának 1543. évi elestével. Templomának romjait feltüntették az 1. képen.

   

1. kép A keresztesek szentkirályi tábora és hídfője (balra) 1595.

  

Esztergom stratégiai fontosságát a török hamar felismerte, ez volt Buda védelmének északnyugati bástyája. Párkánynál hídfőállást építettek 1546-ban, elnevezése utal hadászati jelentősségére: Dsigerdelen Parkan, azaz az ellenség májába ékelődő erőd (2. kép) A két erődítményt hajóhíd kötötte össze, mely két részből állt. Egy, karókra épített kis híd (ma Kossuth híd) vezetett át Abdi aga szigetére (Vízivárosi-sziget). Innen a Mária Valéria híd helyén álló hajóhíd teremtett kapcsolatot a túlparti erőddel. 

   

2. kép Két metszet Esztergom 1595-ös ostromáról

 

A Magyar Királyság számára létfontosságú volt ennek a török hídfőnek a felszámolása. A tizenöt éves háború hadműveletei alkalmával, 1594-ben került sor az első sikertelen ostromra. Ekkor esett el a Vízivárosban Balassa Bálint költőnk. A rákövetkező évben újabb keresztény sereg gyülekezett az ostromhoz. Bánlaky József monumentális munkájában az 1595-ös ostromot is feldolgozza. Mátyás főherceg, valamint helyettese Mansfeld Károly által vezetett egyesített keresztény sereg a szentkirályi romok területén (Rudera Sz. Király) vert tábort. Itt volt a legegyszerűbb lőtávolon kívül összeköttetést teremteni a török híd felett.  Hajóhídon tartották a kapcsolatot a párkányi oldallal. Táborukat az egykori Duna meder nyomvonalán sáncokkal erődítették meg. Ötszögletű sáncokat hánytak az Ebszorító- és Nyárasdi-szigeten is (3. kép). Utóbbinak török neve ekkoriban Parváne-sziget volt, kaszálónak használták. Az Ebszorító-sziget név kapcsán felmerült bennem, hogy származhat-e az 1595-ös ostrom hadi "szlengjéből" a "Kutyaszorítóban van" kifejezésünk. Ha a török partok közé ékelődő sziget és hídfőerőd neve már akkor is Ebszorító volt, akkor származhat. Lehetséges az is, hogy fordítva történt; a szorult helyzetben lévő keresztény sereg adta a nevet a szigetnek, valamely balszerencsés hadművelet során. Ebben az esetben ugyancsak egy különleges etimológiai esettel állunk szemben. Végül a sikeres ostrom révén Esztergom 10 évre újra a Magyar Királyság része lett. 

3. kép A Kutyaszorító erőd és az 1595. évi sáncok a Duna Mappáció térképén

  

4. kép Kutya szorito jelentheti a két sziget közti mellékágat is? /forrás/

  

Az ostromról készített metszetek három szigetet ábrázolnak Szentkirály és Esztergom között. 1790-ben, az első katonai felmérés során már csak két szigetet jelölnek. Az apró zátony időközben hozzáforrt az Ebszorító-szigethez. A Vízivárosi- és Ebszorító-sziget XIX. századi összeolvadásáról Borovszky Samunál olvashatunk (Esztergom vármegye). Egy szerencsétlenség során cementszállító hajó kapott léket a két szigetet elválasztó kis Duna-ágban. A cement azonnal megkötött, elzárva az amúgy is sekély ágat. A véletlen baleset nyomán a városi hatóságok végleg feltöltöték a medret. Így alakult ki a ma is látható Prímás-sziget, melynek neve az érseki tulajdonú Prímás-kertről öröklődött át. Területét fokozatosan emelték az árvizek szintje fölé. Utoljára 1971-72-ben raktak itt le törmeléket, ami várbéli munkálatokból származott. Az ebszorító-szigeti sáncokat a part rendezése során hordták el, a XIX. században, ma már nyomuk sincsen. Azonban a legrosszabbul Szentkirály romjai jártak. Az 1595-ben még álló falakat a XVIII. században is leírták. Később homok és kavicsbányák nyíltak a területen, elpusztítva ennek a virágzó településnek minden maradékát. Volt, hogy ezer darabos ezüstpénz kincs került elő egy-egy homokgödörből.

5. kép Az esztergomi hajóhíd 1826-ban

Végül nem feledkezhetünk meg Vaszary Kolos esztergomi hercegprímásról. Az ő áldásos munkájának nyomát viseli számtalan létesítmény Esztergomban. Amellett, hogy 50000 forintot adományozott közkórház javára (ma Vaszary Kolos Kórház) adománnyal támogatta a Kis-Duna mellett kiépített sétányt és platánsort. Ő volt az, aki lemondott az érseki kincstárat gazdagító hajóhíd vámjáról, így lehetővé vált 1895-ben a Mária Valéria híd felépítése. Ugyancsak elévülhetetlen szerepe volt Esztergom város létrejöttében, mely 1895-ig három különálló nagyközségből (Szent Tamás, Szentgyörgymező, Víziváros) és Esztergom városából állt (6. kép). Munkássága példaértékű lehetne az utókor városvezetői számára.

6. kép Esztergom négy városrésze (Pallas Nagylexikon)

A kétarcú Prímás-sziget Esztergomban

 
A kisvizek idején feltáruló Duna-meder az ország minden pontján mágnesként vonzotta a kíváncsiakat. Vajon mik bukkannak elő a habokból? Kincsgyűjtők, hidrobiológusok, amatőr fényképészek és egyszerű járókelők egyszerre csodálkoznak rá a feltáruló látványra. Mintha egy nő éppen a ruháit dobta volna le, feltárva teste körvonalait. Jó volna ilyenkor végig bejárni az egész Duna-medret forrástól torkolatig, de ez persze egyenlő a lehetetlennel. Egy párkányi sörözés alkalmával talán utoljára volt alkalmam megtekinteni a kisvízi mederformákat Esztergomban, hiszen megérkezett végre az eső. Azért végre, mert ilyenkor extrém kisvízi helyzetekben mindig felerősödik a vízlépcső-lobbi hangja. Őket csak az eső, és a vízzel megtelt meder tudja majd újra elhallgattatni. Tehát éppen ideje, hogy a Duna újra kitöltse medrét.

A prímás-szigeti mellékág a kelő nap fényében.

 

Az esztergomi Prímás-sziget abban a szerencsés helyzetben van, hogy még ilyen helyzetben is körülöleli a Duna. Esztergom park-szigete, amely Tát felé egyre inkább érintetlen ártérré alakul át csak hídon, vagy csónakon át közelíthető meg. A városnál a Duna folyásiránya lassan északivá válik, a Gönyűtől egyenesen kelet felé tartó folyó itt ütközik először hegységbe. A hegy lábánál kialakuló öblözet szorosan kapcsolódik a táti medertágulathoz és annak hatalmas szigeteihez. Ez a széles Duna meder Esztergom alatt szűkül össze és kezdi meg kanyargását a Dunakanyarban. 

 

Alámosott zsilip

   
Esztergom városát töltés választja el dél felől a régi dunai ártértől, melyet nem is olyan régen, még vízzel kitöltött medrek hálóztak be. Egy ilyen máig élő vízfolyás torkollik be a mellékágba az árvizek által megroggyasztott zsilipnél. Az erőteljes alámosódás miatt meggyengült műtárgyat hatalmas repedések hálózzák be.
 

A déli szigetcsúcs

  

A Prímás-sziget délnyugati irányból a város felé egyre szélesedik, alakja leginkább egy hegyesszögű háromszögre hasonlít. Hegyesebbik csücske valódi ártér, természetes növénytakaróval. Ez egy kerítéssel elzárt vízmű terület, ugyanúgy a szigeten, mint a parton is. Napi  12000 köbméter vizet adnak az itteni parti szűrésű ivóvízkutak hat település 36000 lakosának. Itt a várostól legtávolabb eső részen egy vízmércével ellátott gyaloghídról tekinthetünk a déli szigetcsúcsra.
 

Balra a fő-, jobbra a mellékág.

  

A szigetcsúcson az ismerős kisvízi látvány fogadja az arra tévedőket. Széles kavicsszegély övezi a fiatal bokorfüzest. Balra a párkányi lakótelep és a Bazilika, jobbra pedig a szerencsére élő mellékág foglalja keretbe a Prímás-szigetet. A kavicsfelszínen láthatjuk a szinte szokásosnak mondható motoros nyomokat, melyeket majd a következő vízszint emelkedés fog elgereblyézni.
 

A szénrakodó

 
A környék egyetlen stabil partszakaszán, ahol kissé összeszűkül az ártér a táti és az esztergomi öblözet között létesült a dorogi szénmedence folyami kapcsolata. Ez a birodalmi lépegetőre emlékeztető létesítmény tette lehetővé a szénszállító uszályok gyors megrakodását. A szénbányászat hanyatlásával sorsa megpecsételődött. Mostanában egykedvűen áll - száraz parton. Ha a magyar szénbányászatnak pénz hiányában szobrot kellene állítani, a zsűri valószínűleg gondolkodás és lelkiismeretfurdalás nélkül rábökhetne erre a szerkezetre.

 

Uszadékfa által letarolt bokorfüzes

   
Az árvizek által lerakott szemét súlya nehezedik a fiatal fűzfákra a sziget déli csücskén. A fák által megfogott szemét és uszadékfa egy következő áradásra vár, mely majd továbbszállítja innen. Helyette pedig örök körforgásként érkezik majd az újabb szemét.

Apró kavicszátony bukkant a felszínre

 

A mederbeli áramlási viszonyoknak tükre a hordalék. A legváratlanabb helyeken lehet a legszokatlanabb formakinccsel találkozni. A parti zátonyok állandóan mozgásban vannak, jövőre talán ez a kisebb példány is máshol lesz már, más alakban.
 

A növényzet nem ismer lehetetlent

A Prímás-sziget főági oldalán szinte teljesen hiányzik a finom szemcséjű üledék, jobbára kavics vagy homok borítja a part menti sávot. A csendesebb vizű mellékágban még találhatók iszapos részek, de ott is hangsúlyos szerepet kapnak a durvább szemcsék. Ez elsősorban a folyó áramlási viszonyait jellemzi, a felgyorsult víz elmos mindent egy bizonyos szemcseátmérő alatt. Másrészt a lebegtetett hordalék sem tud megpihenni a parton. Az osztrák szakaszról pedig már alig érkezik utánpótlás.

 

Kilátás Esztergomra és Párkányra

Kiterjedt kavicspadok találhatók a Prímás-sziget főági oldalán. Itt, középtájon "hízik" a sziget. Ezt a gyarapodást a parton ugrásra készen várják a bokorfüzesek. A kis fűzfák a csupasz kavicson is megtelepednek, feltéve ha elég ideig marad szárazulat a zátony.

A Mária Valéria híd zátonyai

  
A madarak számára ideális telelőhely az ilyen sekély partszakasz. A kibukkanó zátonyokon védve vannak a parti ragadozóktól és elegendő táplálék áll rendelkezésükre a tocsogókban. Néha fel-fel rebbennek ha valaki közelít, de aztán a veszély elmúltával hamar visszatérnek. Madártani megfigyelésekre tehát kiválóan alkalmas helyszín a Prímás-sziget.
 

A kétarcú prímás-szigeti mellékág

 
A mellékág városi szakasza a Tabán hídtól északra szépen parkosított terület. Két oldalán fasorok kísérik a folyót kikövezett sétány mellett. A parti oldalon platánok, a szigeti oldalon pedig fényükből sokat vesztett vadgesztenyék sorakoznak. A hídtól délre még félig-meddig természetes parton sétálhatunk, a város területét elhagyva azonban már valódi ártéri erdőben járunk. Ez a kettősség teszi a Prímás-szigetet egyedülállóvá Magyarországon.

Mellékágban pihenő hajók

  
A sziget városias részén a történelmi koroktól kezdve magasították a felszínt, az árvizek kiküszöbölése miatt. Ma már olyan létesítmények találhatók itt, például könyvtár, aquapark és hotel, melyek nem engedhetik meg, hogy az árvíz elöntse a területet. A szabályozási munkálatok miatt ezek a részek magasabbak, mint a déli természetes rész. Utóbbiról a korabeli térképészek csupán ennyit állapítottak meg lakonikusan térképükön, hogy "überschwimmt", azaz elárasztott terület.

A Prímás-sziget északi visszatorkollása.

  
A vízivárosi szakaszt rendszeres kotrással csónak és hajókikötőként használják a városias rakpartok között. A várhegy által tölcsérként összeszűkített két Duna meder 2,7 kilométeres külön útja során itt találkozik újra, s folytatják együtt útjukat a Dunakanyarban.

A növényzet íve kirajzolja a Prímás-szigetet ha a Bazilika kupolájából tekintünk dél felé.

A Bazilika kupolájából visszatekintve a Prímás-szigetre már nem is tűnnek olyan hatalmasnak a főágat kísérő zátonyok. Az üresen álló betonpalotáktól kezdve a déli rész érintetlen természetéig minden megtalálható ezen a kicsit városi, kicsit vadvilág szigeten.