Hidrológiai kísérlet a Szabadság-szigeten

 
Ezen a nyáron új szakaszába lépett a mohácsi Szabadság-sziget és mellékág revitalizációja. Hosszú előkészületek után megkezdődött ugyanis a mellékág kotrása. Ez a projekt Magyarországon eddig mind célját, mind az összefogás méretét tekintve egyedülálló. Ritka példája az állami, önkormányzati, civil, nagyvállalati természetvédelmi tervezésnek és kivitelezésnek. A revitalizáció egyben egy érdekes földrajzi-hidrológiai kísérlet is. Vajon lehetséges-e mesterségesen életben tartani szigeteket? Lássuk tehát mi is történt ezidáig!

A Szabadság-sziget projekt egy helyi összefogásból fejlődött európai-szintű beruházássá. Az előzményekről tudni kell, hogy 1983-ban a mellékágban egy 5 méter magas keresztgát épült, melyben egy vízvezeték fut. Ez a vezeték a szigeten létesült parti szűrésű kutak vizét juttatja az ivóvízhálózatba. A gát felépülését is felfoghatjuk egyfajta kísérletnek, mely beavatkozás drasztikus változást okozott a mellékág vízháztartásában. A gát miatt megszűnt a vízáramlás az addig széles, bővizű ágban, rohamosan kezdett feltöltődni iszappal és egyéb szerves hordalékkal. Szűkült és egyben sekélyedett a meder. Napjainkra olyannyira megromlott az állapota, hogy az év mindössze 8%-ban jelentkezik vízáramlás. A mohácsiak szerencsére nem hagyták sorsára a számukra oly kedves szigetet.

Az öt éves, 2009. január 1-jétől 2013. december 31-éig tartó projekt irányítását a WWF Magyarország végzi az Európai Unió LIFE+ finanszírozásával. A projekt költsége 1,8 millió euró, ennek 60%-át állja a LIFE+ Természet és Biodiverzitás program, 15%-ot a WWF, 10%-ot a közreműködő partnerek, a fennmaradó összeget pedig a társfinanszírozók fizetik. Közreműködő Partnerek: Mohács Város Önkormányzata, az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi- és Vízügyi Igazgatóság, a Dunántúli Regionális Vízmű, Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, a Coca-Cola és a Cargill.

Az eddig eltelt időben sikerült a sziget magántulajdonban lévő részeit megvásárolni, így az állami tulajdonba került, kezelője a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatósága lett. Elkészült a tájrehabilitáció környezeti hatásvizsgálata és lezajlottak az engedélyeztetési folyamatok. A Szabadság-szigeten megkezdődött az idegenhonos fajok irtása, majd őshonos facsemeték ültetésével az ártéri erdő természetközeli állapotának helyreállítása.  Közel hat évi előkészítő munkálatok után idén nyáron végre elindulhatott a mohácsi Szabadság-sziget mellékágának kotrása. Vízállástól függően pontonra rögzített hidraulikus úszókotróval végezték a munkálatokat, melyet hetente kísértek műszaki ellenőrzések. Kedvező vízálláskor újabb kotrók álltak munkába. Elsőként a két torkolati szakaszt kotorták, majd innen haladnak a kotróhajók egyre beljebb a mellékágban. A kikotort anyag elhelyezéséről nem találtam információt.

Ez a jelen. Ha a sziget múltját kutatjuk, akkor meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a sziget honlapján és a programot vezető WWF-nél csupán 1983-ig visszamenőleg tárgyalják a sziget történetét. Holott a pontosabb ismeretek érdekében vissza kell mennünk az időben a Szabadság-sziget keletkezéséig. Ami nem igazán nagy idő, mindössze 70-80 év. Az alábbi térképeken és légifelvételeken nyomon tudjuk követni a Szabadság-zátony megjelenését, rövid sziget létét, majd a pusztulás fázisát 2006-ig.

Már az elnevezésből következtetni lehet arra, hogy a sziget nem lehet túl idős mederforma. Nagyon valószínű, hogy csak 1945 után kapott végleges nevet. A II. katonai felmérés szelvényén, 1859-ben a szigetnek még nyoma sincs, helyén egységes Duna medret látni a Mohács fölötti kanyarulatban.

1930-ban egy részletesebb vízisport térképen már homokpadként jelölik. A zátony déli részén két kisebb és különálló sziget jelent meg, egyiken már a növényzet is megtelepedett. Ekkoriban ez a Duna-szakasz még széles lapos, kisvízi időszakban szárazra kerülő partszakasz képét mutatta. Szabadság-szigetről még ekkor sem beszélhetünk.
 

Röpke 10 év alatt azonban alaposan megváltozott a táj. A zátonyon megtelepedett a növényzet. Még ugyan több különálló darabból áll, de a közöttük húzódó homokos medrek feltöltődése már folyamatban van. 1941-ben már szigetről beszélhetünk. Ennek ellenére több, az '50-es években kiadott vízisport térképen még Szabadság-zátonyként jelölik.

2006-ban már egy összeforrt, de elöregedett Szabadság-szigetet látunk. A keresztgát felépülésének következtében a mellékági mederben is szigetek alakultak ki a felhalmozódott iszaprétegeken. A ki- és betorkollásnál zátonyok keletkeztek, melyek beerdősülve tovább csökkentették a bejutó víz mennyiségét. Az álló és mozgó víztömegek közti különbséget jól érzékeltetik a Duna eltérő színei. Külső beavatkozás nélkül rövid időn belül holtággá vált volna a mellékág és a szigetet többé semmi sem különböztette volna meg a parttól.

A térképszelvények igazolják tehát az elnevezés alapján felmerült teóriát, hogy a Szabadság-sziget egy nagyon fiatal mederforma. Szigetté válása körülbelül 80 éve mehetett végbe néhány évtizednyi zátony-lét után. 1983-ban a keresztgát megépülése gyorsította fel drasztikusan a feltöltődést. Az, hogy ez a mesterséges beavatkozással együtt gyorsan változó mederforma végül stabilizálódik, csupán a jelenben zajló, újabb mesterséges beavatkozásnak köszönhető.

Ha minden a tervek szerint megy, 2013 őszén-telén a mellékágban lépcsőzetesen megnyílik a keresztgát, a benne futó vízvezetéket pedig beágyazzák a meder alá. Ennek következtében megindulhat a természetes vízmozgás, mely a kotrással együtt képes lesz eltávolítani a lerakódott hordalékot. A kotrás révén biztosított lesz az állandó, legalább 1,5 méteres vízmélység. Mesterségesen alakítják ki a part "természetes" vonalvezetését. Legfontosabb cél, hogy a mellékág önfenntartóvá váljon, azaz a beérkező hordalék el is távozzon belőle és legalább 30 évig ne kelljen újabb beavatkozást elvégezni. A vízáramlás sebessége várhatóan továbbra is elmarad majd a főágétól, de éppen ezáltal őrizhető majd meg a védett halak ívóhelye, valamint a madárvilág sokszínűsége. A megtisztított, áramló vizű mellékág miatt a parti szűrésű kutakból nyert ivóvíz minősége is javulni fog. Újra alkalmas lesz a terület a vízisportokra, strandolásra és visszatérhetnek a horgászok is.

A folyamatvan lévő projektről 2 videót is találtam, eddig egyik sem kapott szélesebb nyilvánosságot. A felvételek azonban segíthetnek jobban megismerni a Dunának ezt a kevésbé ismert szegletét.

A Szabadság-sziget mintaprojekt célja, hogy minél szélesebb körben tudomást szerezzenek róla mind a tudományos, mind pedig a civil szférából. Ezért itt a Dunai Szigetek blogon is folyamatosan figyelemmel kísérjük a megvalósulást és a revitalizált mederben zajló jövőbeli folyamatokat. A szabadság-szigeti "kísérlet" sikere avagy kudarca fontos hivatkozási pont lehet a további dunai mellékág-revitalizációs tervezéssel és kivitelezéssel kapcsolatban.

A projekt megvalósulásához további anyagi segítségre van szüksége a szervezőknek. Részletek a támogatás lehetőségeiről a hivatalos honlapon találhatóak: szabadsagsziget.hu

Fényképek forrása: WWF, Szabadsagsziget.hu

Veszélyben a Kopácsi-rét!

Egy hete indította útjára aláírásgyűjtő kampányát a WWF természetvédelmi szervezet a Duna-Dráva-Mura ártereinek megmentéséért. A nyilvánosságra hozott horvát tervek szerint komoly veszély fenyegeti a Duna egyik legnagyobb, egyben megmaradt ártéri vízivilágát, a Kopácsi-rét Nemzeti Parkot (Park Prirode Kopacki Rit). Honlapjukon azonban meglehetősen kevés konkrétumot találtam a készülő folyószabályozási munkálatokról. Mivel látatlanban senkinek sem tanácsolnám, hogy bármit aláírjon, rövid utánajárással sikerült részleteket is megtudnom a horvát Duna-szakaszon tervezett beruházásról. Lássuk tehát mi készül!

A mostani szerb-horvát határ nem a Duna folyását követi, hanem a régi Baranya-Bácska határvonalát. Ez a mai szemmel ésszerűtlenül kanyargó, a Dunát többször keresztező girbe-gurba vonal nem más, mint a szabályozások előtti folyó kanyarulatainak közigazgatási lenyomata. Egy hidrológia-történeti pillanatfelvétel, valamikor a XVIII. századból, vagy még régebbről. 

Miután a Duna elhagyja a Báni-hegyek és a Bácskai löszplató által alkotott szorost, újabb süllyedékterületre ér. A Magyarországon Gemenc, Sárrét, Mohácsi-sziget által megkezdett holocén süllyedékterület déli folytatása a Kopácsi-rét, azaz Baranya vármegyének a délkeleti, Drávaszögnek is nevezett sarka. Ez a fiatal bezökkenés vonzotta magához a hordalékkúpját Szeged felé építgető Dunát. Mivel az Alpokból szállított nagy mennyiségű hordalék ide már nem jutott el, a területet a folyó nem tudta mivel föltölteni. A süllyedés révén ember számára csak néhány kitüntetett helyen áthatolható mocsárvilág jött létre. Talán ez a kiterjedt ártér tette lehetővé a magyar népesség túlélését a török időkben. Tény, hogy Délkelet-Baranya napjainkig magyarlakta terület Vörösmart és Eszék között.

View Larger Map

A szétterülő folyó számtalan, hatalmas, túlfejlett kanyarulata nagyban nehezítette a hajózást. Egy-egy komolyabb áradás után nem volt ritka, hogy a Duna teljesen új utat talált magának. A XIX. században a szabályozás első lépéseként a nagyobb kanyarulatokat vágták át. Míg azelőtt a folyó a lapályt magasparttól magaspartig (keleten Bácskai löszplató, nyugaton a római limesútra felfűzött települések) bekalandozta, az átvágások során kiegyenesített meder egyre kevésbé szakadt fokokra, mellékágakra. A Kopácsi-rét nagy szerencséje volt, hogy az árvízvédelmi töltést nem közvetlenül a parton vezették, hanem az árteret délnyugat-északkeleti irányban kettévágva, helyenént 10 kilométernyire a Dunától. A töltés és a Duna közé eső területet nevezzük ma Kopácsi-rétnek (lásd mellékelt google térképet). Magyar területen a Gemenc menekült meg hasonló módon, a kalocsai érsek jóvoltából. A százötven éve kezdődött szabályozások következtében zajlott le a Kopácsi-rét első szárazodási periódusa.

 
A Kopácsi-rét a XIX. században a Habsburg család tulajdonában állt, mint a Bellyei Uradalom egy része. Főhercegi kastélyuk sokszor adott otthont a királyi családnak is, akik rendszeresen jártak ide vadászni. A Bad Ischlben található császári trófeagyűjtemény nem egy kapitális szarvasagancsa származik innen, a Drávaszög kiterjedt ártéri erdeiből.

A második világháborút követő tulajdonosváltás után az Uradalom egy jelentős része 1967-ben állami védettséget kapott, akkor még csak kb. 20 000 hektáron. Hosszú harcok után Horvátországban maradva 1993 óta Ramsari terület, 1999 óta (sajnos csak) várományosa az UNESCO Világörökség címnek, 2008-tól a Natura 2000 hálózat egyik gócpontja. Tavaly, 2011. március 25-én öt ország (Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Magyarország és Szerbia) kötelezte el magát a határokon átívelő Duna-Dráva-Mura UNESCO Bioszféra Rezervátum védelme mellett.

A Duna és a Dráva eltérő időpontban bekövetkező áradásai táplálják, így a vízborítottsága időben kitolódik. 40 féle növénytársulás otthona ez a folyózug. 55 féle halfaj él vizeiben, köztük a nagyon megritkult tokfélék is képviseltetik magukat. 11 kétéltű és 10 hüllőfaj számára jelent menedéket, valamint ideális szaporodási és telelési területet. Különösen kiemelt jelentősége van a Kopácsi-rétnek a vonuló madarak szempontjából. A gazdag madárvilágból nehéz lenne minden fontosabb fajt felsorolni, 40 pár rétisas, kb. 20 pár fekete gólya él itt, de ugyancsak előfordul 5-6 pár kerecsensólyom is. Az emlősállatok szempontjából is fontos táj ez, hatalmas gímszarvasok, vaddisznók élnek itt. A farkasok ugyan kipusztultak már, de a ragadozók nem maradtak képviselet nélkül, sok róka és aranysakál talál búvóhelyet.

Miután a Kopácsi-rét a XIX. századi beavatkozások után hellyel-közzel regenerálódott, most újabb folyószabályozási tervek kerültek a napvilágra. Az 2012-ben tervezett horvát mederbeavatkozások előzményei 1978-ig nyúlnak vissza, ekkor a jugoszláv Jaroslav Černi Intézet dolgozott ki konkrét terveket a Duna hajózhatóvá tételére. Később ezt fejleszette tovább a horvát Hidroing cég, megtámogatva részletes műszaki vizsgálatokkal. A beruházást támogatja a horvát Belföldi Víziút Ügynökség, a fő döntéshozó pedig a Horvát Környezetvédelmi Minisztérium. 2012-ben kerültek nyilvánosság elé a tervek, végső döntés 2012. áprilisában várható.

Lássuk, mi is okozta ezt a hatalmas felháborodást a természetvédők oldaláról.

A Nemzetközi Duna Bizottság megköveteli, hogy alacsony vízállásnál is álljon rendelkezésre a 180 méter széles és 2,5 méter mély hajózási útvonal. Ennek fenntartása a Duna-menti országok nemzetközi feladata, mint például Horvátországé jelen esetben. A tervezett beavatkozások az 1433-1380 folyamkilométerek közti szakaszt érintenék. Ezen az 53 folyamkilométeren épülne föl 92 szabályozási műtárgy; 72 T-sarkantyú (lásd fenti kép), 2 párhuzammű, 15,5 kilométernyi töltés és partbiztosító kőszórás. A hajózási út kialakításához a meder kotrására is szükség lesz, a kitermelendő homok és sóder mennyiségéről nem találtam információt. Komolyabb mederbeavatkozások a korábbi években is zajlottak, mindenféle egyeztetés nélkül; eddig 4 új T-sarkantyú épült fel. A mellékelt tervrajzon a vajdasági Apatin környékére tervezett műtárgyakat láthatjuk egy légifotóra berajzolva. Magyarországi tapasztalatokra támaszkodva kijelenthető, hogy néhány éven-évtizeden belül a szabályozási művek és a mostani partvonal közti terület feltöltődik és hamarosan beerdősül.

A mellékelt képen is látható T-sarkantyúk feladata, hogy kijelöljék az hajózási meder új partjait és a lefolyó vízmennyiséget egy szűkített keresztmetszetbe tereljék, ahol a víz sebessége és a kotrások hatására mélyülni fog a meder. A felgyorsuló víz által kimosott hordalék hiánya következtében könnyen belátható, hogy a Duna vízszintje a környező területekhez képest csökkenni fog. A Kopácsi-rétet tápláló jelenlegi árvízszintek egyre kevésbé fogják megközelíteni a korábbi évekét, ez pedig végső soron az ártéri erdők átalakulásához, kiszáradásához fog vezetni. A part menti töltések további akadályt képeznek majd az árterek vízutánpótlásában. Az elárasztott területek csökkenése miatt bekövetkező degradáció kihatással lesz az állatvilágra és rajtuk keresztül az emberre is. Átalakul majd a halászat. Csökkenni fog a talajvízszint. Mindez csupán azért, hogy a Dunán kényelmesebben tudjanak közlekedni a teherhajók és a kirándulóhajók. Ha végigtekintünk a magyar Duna-szakaszon már nem találunk olyan folyamkilométert, ahol a természetes árterei kísérnék a folyót. Nálunk mindez már megvalósult. Most Horvátországon van a sor.

A március 22-én átadandó petíció aláírásához kattintson ide:  LINK

A Kopácsi rét N.P. honlapja
A tervdokumentáció elérhetősége (horvát nyelven)
További dokumentumok, térképek itt

Érdeklődőknek ajánlott olvasmányok a Drávaszögről:

Baranyai Júlia: Vízbe vesző nyomokon (Fejezetek a Drávaszög történetéből), 1977. Forum, Szabadka
Albrecht főherceg Ő Fensége bellyei uradalmának leírása. Bécs 1883. http://old.lib.pte.hu/elektkonyvtar/ekonyvek/elibrary/Bellyei1883/htm/index.html

WWF-VITUKI vita a dunai hajózásról

Dunai hajózás

forrás: WWF.hu

Legnagyobb folyónk és környéke felbecsülhetetlen értéket jelent mindannyiunk számára. A folyó mellékágai, ártéri erdei, gyepei gazdag élővilágot, a kavicságyak mélye pedig hatalmas és olcsón kinyerhető ivóvízkészletet rejt. A Szigetköz és a dél-dunai szakasz növény- és állatfajok utolsó példányainak nyújt otthont, a Dunakanyar páratlan szépsége hazánk büszkesége. a Duna-menti települések lakóinak számára pedig sokszor a folyó jelenti a legfőbb megélhetést. A transz-európai közlekedési hálózat (TEN-T) fejlesztési programja azonban egészen más szempontokat vesz figyelembe.

Az Európai Unió Közlekedési Politika kiemelt fontosságú projektje a Rajna/Mosel-Majna/Duna belvízi útvonal hajózhatóságának javítása, azaz mintegy 1500 km hosszú szakasz szabályozása, amely a magyarországi Duna-szakaszt is érinti. A szakemberek 2006 januárjától kezdték kidolgozni a "Duna hajózhatóságának javítása tárgyú projektet megalapozó tanulmány"-t, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium részére. A tanulmány drasztikus mederszabályozással kívánja elérni a teherhajók 2,5 méteres merülési mélységének biztosítását a Duna teljes magyarországi szakaszán. A meder-szabályozásoknak azonban súlyos ára van mind a magyarországi mind a többi (német, osztrák, román-bulgáriai) szakaszokon. 

Duzzasztás esetén a keresztgátak felett állóvízi körülmények alakulnak ki, ahol megváltozik és silányul az élővilág, valamint megszűnik a halak vándorlási útvonala. A mellékágak levágásával a gazdag élővilágú helyek idővel feltöltődnek és eltűnnek. Az ártéri növényzet csökkenésével nagyobbak és hirtelenebbek lesznek az árvizek, illetve kevésbé lesz hatékony a befolyó csapadék tisztítása, szűrése. A szabályozó művek mögött lerakódó iszap pedig szintén kincset érő ivóvizeinket szennyezi, illetve kavicsos halívó-helyeket temet be, tesz tönkre. Mindez pedig jóval költségesebb víztisztítást és rossz minőségű, drágább ivóvizet eredményez. A kizárólagosan meder-átalakításra épülő hajóútfejlesztést nem tartjuk megfelelőnek.

 

Éppen ezért elkészíttettük a Dunai teherszállítás környezet-gazdaságtani elemzését, amely gazdaságilag is alátámasztja, hogy nincs szükség a meder-átalakításra. Sokkal hatékonyabban lehetne élénkíteni a hajóforgalmat piacszabályozási eszközökkel, kikötői és egyéb infrastrukturális fejlesztésekkel, precízebb vízállás előrejelzéssel, a rakományok egységesítésével, valamint a flotta technológiai fejlesztésével.

Ezen felül fontosnak tartottuk, hogy a Dunai hajózóút fejlesztési program véleményezésébe bevonjuk a társadalmat is, különös tekintettel a folyó mentén élőkre. Fórumokat szerveztünk, és összesen 14 ezer aláírást gyűjtöttünk a Duna mai képének megőrzéséért. Szeretnénk, ha a vízi teherszállítás fejlesztése olyan formában valósulna meg, hogy az ne okozzon ökológiai károkat. Munkánkban számos partnerünk van. A dunai hajózás természetvédelmi kérdéseivel a teljes Duna szakaszon a WWF Duna-Kárpát Program Iroda foglalkozik. A Duna Környezetvédelmi Fórum (DEF) a hajózhatósági tanulmány társadalmi véleményezésében segédkezett. A "Dunai teherszállítás környezet-gazdaságtani elemzését" a Magyar Környezetgazdaságtani Központnak (MAKK) köszönhetjük.