Még megmenthető lenne a Tündér-völgy Alsógödön

A Tündér-völgy nem tartozik a legismertebb földrajzi nevek közé Gödön. Százból valószínűleg száz ember nem tudná elhelyezni, hiszen soha nem is hallott róla, ráadásul legnagyobb részét már beépítették vagy feltöltötték. Szerencsére a Tündér-völgy egy rövidebb szakasza ma is megvan, és sok olyan régmúlt dologról tud mesélni, ami már majdnem a feledés homályába merült: a földtani értelemben kiemelkedő Gödről, hogy arról, hogyan alakította a geológia a település utcahálózatát. A kutatás közben arra is fény derült, mi volt egykor a Feneketlen-tó téglagyári agyaggödre helyén.   

Tündéri völgy

Teljesen érthető, miért nem ment át a köznyelvbe ez a földrajzi név, még helyben sem. A Gödről készült térképek kevés támpontot nyújtanak a Tündér-völgy megtalálásához, hiszen mindössze két, 19. századi térképsorozaton szerepel feliratként. Ráadásul ezek közül a későbbi térképet valószínűleg a korábbi, 1826-os Duna Mappációs szelvényekről másolták. Tehát már jóval a település kialakulásának tekinthető parcellázás megkezdése előtt feledésbe merülhetett.  

A Tündér-völgy elhelyezkedése Göd puszta területén a 19. században (forrás)

A Duna Mappáció 1826. évi felmérése alapján készült térképen a Gödi Duna-partot látjuk nagyjából a téglagyártás céljából később kiásott Feneketlen-tó környékével a középpontban. Kissé délebbre állunk az ekkor még harmad ekkora Gödi-szigettől. Ez a térkép még azelőtt készült, hogy üzembe helyezték volna a „GÖD” feliratú téglákat készítő üzemet, ugyanis hiányzik róla a téglák anyagát szolgáltató Feneketlen-tó. 

A Feneketlen-tó története ugyancsak megérdemel egy rövid kitérőt, ugyanis az 1826-ban felmért helyzet alapján nagyon úgy tűnik, hogy eredetileg a tó helyén is egy kék vonallal jelzett patakvölgy létezett, az "Itató" feliratnál. Amennyiben a térképet megfeleltetjük a mostani állapotnak, akkor az is szembeötlő, hogy a völgyfő forrásai pontosan ott helyezkednek el, ahol a tó északi partja mentén fakadó forrásai hidegebb teleken elvékonyítják a jégpáncélt. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a völgy közvetlenül a Bartók Béla út mellett futhatott a Duna irányában, miközben az agyagbánya a déli partfalát bányászta el, és haladt fokozatosan az evangélikus templom dombja irányába.

Patakvölgy a Feneketlen-tó helyén, délebbre találjuk a Tündér-völgyet

A Tündér-völgyet a Huzella család vásárolta meg, később az ELTE ("a Biológia") és a Dunakutató Intézet vette birtokba, jelenleg az ELTE Füvészkert kezelésében van. Ahogy korábban írtuk: 

A Huzella kert korai története ellentmondásokkal teli. Meg nem erősített helytörténeti források szerint a kert első tulajdonosa Arany László volt, aki villát épített itt. Az 1846-os építési dátum kétséges, hiszen Arany János költő fia ekkor még csak két éves volt. Annyi bizonyos, hogy 1892-ben Huzella Elek vásárolta meg a birtokot, melyből fia, dr. Huzella Tivadar orvosprofesszor hozta létre az Alsógödi Biológiai Kutatóállomást. 1939-ben ebben a kertben látta vendégül az Anatómiai Világkongresszusra érkező nemzetközi kutatókat. Villájuk rendszeresen szerepelt az Alsógödről készített képeslapokon. A helyi legendák szerint a II. világháborút követő államosítások közeledtével Huzella Tivadar professzor az ELTÉ-nek adományozta a telket azzal a kikötéssel, hogy kizárólag tudományos kutatómunkát folytathatnak itt. A berendezkedő egyetem a romantikus Huzella villát átalakította, 1972-re befejezték az új épületek berendezését. A professzor sírja a mai napig a kertben található, mely a Nemzeti Sírkert része. A leszármazottak rendszeresen felkeresik egykori kertjüket.

A Tündér-völgy felszínen meglévő, alsó szakasza ebben az arborétumban található mind a mai napig. Nyomvonalát Göd leghatalmasabb (2022 májusában kommentár nékül kivágott) nyárfasora jelezte a Huzella Tivadar Általános Iskola sportpályája mögött, míg az alsó végét a parti sétányon átívelő fahidak alatt elfolyó patakok rajzolják meg.

Ugyan a Huzella-kerti szakaszt is átalakította az ember, a völgyben létrehozva a parti sétányról is látható tórendszert, de ez a szakasz legalább még őrzi a völgy egykori méretét és alakját. A további nyomvonal azonban csak szakavatott szemek számára következtethető ki, de megfelelő támpontok alapján könnyű ezeket a terepen beazonosítani. Mindenesetre a régi térképen a völgyet még teljes életnagyságában láthatjuk, valószínűleg utoljára, hiszen pár éven belül megkezdődött Alsógöd, azaz pontosabban Kisgöd parcellázása, és a beköltöző telepesek hamarosan a saját elképzeléseik szerint alakították át a homokos pusztaság domborzatát.

A Tündér-völgy jelenlegi felszíni vízgyűjtő területe 

Felhőszakadások idején a Petőfi Sándor utca északi szakaszán a Huzella iskolánál gyakran alakul ki egy hatalmas tó, ami gyakran ellepi a teljes utat. A szomszédos utcákból lefolyó csapadékvíz egy rácsos akna felé igyekszik. Ez a rácsos akna ideális esetben elnyeli a csapadékvizet, de kellő mennyiségű toboz, avar és utcai szemét felhalmozódása esetén teljesen eltömődik, és a csapadék nem talál felszín alatti lefolyást. Ilyen esetben a tóvá alakult utca víztömege a felszínen indul meg a lejtés irányában. Ez azt jelenti, hogy elárasztja a környezetében található házak kertjét, majd a hátsó kerítésen keresztül átzúdul a Huzella-kertbe. Hidrológiai szempontból nem történik más, minthogy a víz újra birtokba veszi a régi eltemetett völgyét és azon keresztül talál lefolyást a Duna felé. 

Ugyancsak felhőszakadások esetén került víz alá az innen nem messze található Szent István katolikus templom mellett fekvő terület, ahol ma a parkoló található. Ez sem véletlen, a térszín innen nézve mind északi mind déli irányban emelkedik, azaz eleink a korban szokásos gyakorlattal ellentétben nem dombra emeltek templomot, hanem egy nem teljes egészében betemetett vízmosásra. A mélyedés különösen látványosan mutatja meg magát, ha a kettes út felszínéhez viszonyítjuk a járda szintjét. A kettes úton túl, kelet felé nehezebben nyomozható az egykori völgy, bár a vasúti töltés Alsógöd és Göd megállóhelyek közötti szakaszon is szemmel láthatóan magasabbnak tűnik.

Mekkora lehetett ez a Tündér-völgy? A völgyet név szerint említő két térkép mindegyike csak a váci országútig, azaz a mai „régi kettes” útig tünteti fel a vízmosást. Ez alapján úgy tűnik, hogy a hossza nem érte el a fél kilométert. Azonban létezik egy olyan térkép 1841-ből, amely jóval hosszabb völgyet jelöl, benne. A II. katonai felmérés készítői valamilyen okból kifolyólag szinte az M2-es útig kihúzzák a völgyet, amely nagyjából a mostani homokbányától északra végződött el. Ez megerősítheti azt az elképzelést, hogy a vízmosás a beépítés előtt a Gödtől keletre magasodó Csomádi-dombok egy részének időszakosan lehulló, jelentősebb mennyiségű csapadékvizeit vezette le a Dunába. A váci országúttól keletre lévő völgyszakasz időszakosságát elsősorban a periodikusan hulló csapadék okozta, amely kisebb mennyiségben elnyelődött vízáteresztő, laza szerkezetű futóhomokban. Azonban a ritkábban előforduló felhőszakadások után lezúduló víz miatt mély és meredek falú vízmosássá alakult a völgy, A váci országúttól nyugatra más a helyzet, itt a homok alatt lévő feküben oligocén agyagrétegek húzódnak, amelyek vízzáró rétegként vezetik a talajvizet a Duna irányába, és ezen a részen már források is táplálták a völgyet.

A Tündér-völgy nyomvonala 1841-ben (mapire.eu)

Ezzel összefüggésben a mély és meredek vízmosás kialakulásának volt még egy oka, amely visszavisz bennünket a pleisztocénbe, a jégkorszakok korába. Ez a tényező pedig tovagyűrűző hatásai miatt tudtunkon kívül meghatározza a gödiek mindennapjait is.

Göd egy laikus szemlélő számára egy lapos, tipikusan "alföldi" domborzatú, településnek tűnhet, ahol nincsenek igazán jelentős magaslatok. Azonban vannak „meredek” kivételek. Két eltérő típusú példájuk a településtől keletre elterülő, jégkorszak-végi eredetű homokbuckás domb-vonulatok, jellemzően fenyvessel beültetve, valamint egy viszonylag nagy szintkülönbségű meredély Alsógödön, közvetlenül a Duna partján. Ez a magaspart a dunakeszi révtől egészen a gödi Köztársaság út végéig a Duna mellett húzódik. A Gödi-szigettől északra az ártér kitárul és a tereplépcső kelet felé eltávolodik a Dunától, sőt Felsőgödön átkerül az országút túlsó, keleti oldalára. Ennek köszönhető, hogy Alsógödöt — Felsőgöd dunai oldalával ellentétben — nem fenyegetik a dunai árvizek. Ez a magaspart egyrészt a Duna fokozatos és folyamatos bevágódása miatt jöhetett létre, másrészt pedig a terület tektonikai kiemelkedése révén. Ez a kiemelkedés legkorábban a jégkorszak óta zajlik, dombsági tájból hegyvidékké alakítva a Budai-hegységet, a Pilist és a Visegrádi-hegységet is. 

Gödön ez a kiemelkedés kisebb mértékű volt de hasonló irányú szerkezeti vonalak, más néven törésvonalak mentén zajlott. Ezek a nyugat-északnyugat—kelet-délkelet irányú szerkezeti vonalak határozzák meg a fent említett hegységek közötti jobb parti völgy- és vízhálózatot is. Ezt az irányt követi a budapesti Aranyhegyi-patak, az Ördögárok vagy éppen a Bükkös-patak völgye Szentendrén. A kiemelkedéssel a patakok bevágódása lépést tartott, így alakultak ki az északi iránnyal hasonló szöget bezáró balparti, jellemzően rövid és meredek falú völgyek is; Dunakeszin a Csurgó, a Malom-árok, a gödi Szakáts-kert, valamint a Tündér-völgy is. A völgyek pedig később meghatározták a birtokhatárokat. Ez öröklődött át a parcellázások során az utcahálózatba is. Magyarán Göd kelet-nyugati utcahálózat irányát részben a Dunához lefutó völgyek csapásiránya, azaz a geológia határozza meg.

E völgyekben száraz időszakban is találni vízfolyást. Ez azért alakult így, mert a Csomádi-dombok területén lehulló kisebb mennyiségű csapadék nem a felszínen talál lefolyást, hanem elnyeli a laza homok és a leszivárgás során eléri a talajvizet. A talajvíz áramlása pedig követi a homokfelszín alatti domborzatot kialakító oligocén korú (~33 millió éves) agyagrétegek dőlését, és a Duna felé áramlik. Ahol ez az agyagréteg a Duna-parton felszínre bukkan és elvégződik, a talajvíz források formájában felszínre bukkan. Ezek a források Dunakeszi és Göd között egészen rendkívüli számban, száznál is több ponton bukkannak felszínre. Jellemzően a Duna fölé magasodó partfal tövében találjuk ezeket a különböző vízhozamú forrásokat, de néhány helyen, ahol meredek völgyek tagolják a magaspartot ott a völgyfőben, a Dunától távolabb jelentkeznek ezek a források. Azt nem lehet már bizonyítani, hogy a Tündér-völgy betemetése előtt hol fakadtak egészen pontosan ezek a természetes források, de azt tudjuk, hogy jelenleg is működnek a Huzella-kertben, közvetlenül a tórendszer feletti völgyszakaszban. 

Ahol már betemették: a Huzella sportcsarnok mögötti terület. A fákat is kivágták.

Ezek a természetes források a jelenkorban sajnos kiegészülnek mesterséges vízutánpótlással, amely a Petőfi Sándor utca északi részének és a szomszédos utcák erősen szennyezett vizét szállítja tisztítás nélkül egy felszín alatti csővezetéken keresztül a Huzella-kertbe. Ebben a szennyes áradatban benne van az utcán szétdobált szemét, az autókból kifolyó olajszármazékok, valamint a fákról lehulló gallyak, termések és levelek is. Ez a szennyvíz nem jut közvetlenül a Tündér-völgy forrásaiba, ugyanis a Huzella-kert a völgy felső szakaszát jelenleg zöldhulladék-lerakóként hasznosítja, és ez a száz köbméterekben mérhető feltöltés megakadályozza, hogy az utcai szennyvíz a tórendszerbe jusson a felszínen. A talajvíz-áramlás miatt a felszín alatt ez a kapcsolat létrejön, de legalább a talaj részben kiszűri a szennyeződést.

És ahol még megvan a völgy és az új völgyfőben a forrás.

Ez az írás eredetileg az Alsógöd 100. centenáriumi helytörténeti kiadványban jelent volna meg. Ennek kiadása a bizonytalan jövőbe csúszott. Mivel ebben a pillanatban is zajlik a Dunakutató Intézetnek évtizedekig otthont adó Huzella kertnek a felújítása, fontosnak tartottam megjelentetni, ugyanis a Tündér-völgy kérdése napjainkban sem jutott nyugvópontra. Maradékának feltöltése napjainkban is zajlik a Huzella-kert zöldhulladékával, de forrásai szóba jöttek mint lehetséges gyógyír a Feneketlen-tó vízutánpótlására. E terv szerint a völgy vizeit egy ásott csatornán keresztül a tóba vezetnék, miközben a Tündér-völgyben egy szennyvíz-szikkasztó épülne a már említett nyárfasor kivágása árán, hogy az utcai kommunális hulladékot ki lehessen szűrni. Ez utóbbi (egy erre alkalmasabb helyen) szükséges beruházás lenne akkor is, ha a cél a természetes állapot helyreállítása és megőrzése (például a zöldhulladék lerakó megszüntetése). Utóbbi már csak azért is kívánatos lenne, mert a Tündér-völgy a Huzella-kert részeként helyi oltalom alatt áll.

Megkövesedett vízimalmok Gödön

Különös, szenzációhajhásznak tűnő cikk jelent meg a gödi gázlóról 1941-ben a Tolnai Világlapjában. Eszerint a hajózást nem csupán a meder elégtelen mélysége, de a mederbe süllyedt megkövült fák is veszélyeztették. De hogyan kerülhettek ezek a fák a mederbe? Ennek próbálunk meg utánajárni.

A Duna medrében, különösen a gödi gázló környékén, régtől fogva hevernek megkövesedett vízimalmok, amelyek alacsony vízállásnál nagy veszélyt jelentenek a hajók és vontatmányaik számára. Csak nemrég történt, hogy egy ereszkedő tégláshajó nekiúszott egy ilyen vízalatti, megkövesedett malomnak s pillanatok alatt elsüllyedt súlyos rakományával együtt. A fadereglyét és rakományát később egy magyar búvár kiemelte. A malmok azonban még most is ott vannak, amelyek hosszú évtizedek óta valóságos rémeivé váltak a hajósoknak.

Az Elba folyó medrében, a híres "Szász Svájc” vidékén is ősidőktől fogva hevernek megkövesedett tölgyek. Európában ez az egyetlen hely talán, ahol vízmosás által napfényre hozott kövületeket találtak. Most azonban ezek a víz alatt leselkedő hajózási akadályok szerencsétlenségét okoztak. Egyik ilyen vízalatti, megkövesedett tölgyfának nekiütközött egy megrakott teherhajó. A különös zátony felszakította a hajó fenekét és az rakományával együtt elsüllyedt. Emberéletben nem esett kár, de a hajó egész rakománya elpusztult és az anyagi kár meghaladja a huszonötezer márkát. 

A gödi gázló a Fegyveresi- és Gödi-sziget között (1953)

A szöveget célszerű először értelmezni, ugyanis néhány helyen félreérthető.

1. A cikk két részből áll. Az első bekezdés a gödi gázlóról és a hajózást veszélyeztető megkövült vízimalmokról szól, miközben a második az Elba folyón játszódik, ahol valódi megkövült fatörzsekről lehet szó. Méghozzá ott, ahol a folyó elhagyja Csehországot és a Cseh-Érchegységen keresztül átér Szászországba. 1941-ben nem ez volt a helyzet, a hegység mindkét része Németországhoz tartozott. 
2. Hol volt ez a Gödi gázló? Két helyszín lehetséges. Az egyik az egykori Fegyveresi-sziget és a jelenleg is létező Gödi-sziget közötti mederszakasz. Ez a sekély medertágulat még a '30-as években is ott volt a vízisport térképeken, annak ellenére, hogy a Fegyveresi-szigetet az 1880-as években a Szentendrei-szigethez kapcsolták. A frissebb hajózási térképek szerint a másik lehetséges helyszín az 1666. folyamkilométer környéke, a Göd és Dunakeszi határában található magaspart alatt, ahol teljesen hiányzik a recens üledék és a Duna közvetlenül oligocén  korú agyagrétegeken folyik.
3. Mit jelenthet az, hogy "megkövült"? Geológiai értelemben képtelenség, hogy egy fából készült szerkezet megkövüljön a folyóban. Megkövült fákat ismerünk pl. Ipolytarnócról, de ezek nem folyóvízben kövültek meg, hanem azután, hogy a kidőlt fákat vulkáni hamu temette be és kovasav itatta át oxigénmentes környezetben. 
4. Mi lehet az a "vízimalom"? 1941-ben még javában őröltek hajómalmok a Dunán, tehát ha egy ilyen elsüllyedt szerkezetet rejtene a Duna mélye nem vízimalomként hivatkoznának rá. A Duna főágán nehéz lenne elképzeli egy  vízimalmot, legfeljebb akkor, ha a meder változásai miatt került oda. Csakhogy erről valószínűleg a cikk írójának nem lehetett tudomása. 

Megkövült fatörzs (forrás)

Megkövült fák darabjai kerülnek elő a Dunából is. Amennyiben nem egy elsüllyedt hajómalomról van szó, hanem valódi megkövült ősmaradványról, akkor az feltehetően nem az oligocén rétegekből származik, hiszen az az agyag nyílt tengeri környezeteben képződött. Azonban a Duna mélyében lehetnek vulkáni eredetű kőzetrétegek is, melyek a Visegrádi-hegységben lezajlott vulkanizmussal kapcsolódhat össze. Szárazföldi környezetben előfordulhatott, hogy vulkáni hamu betemetett egy erdőt és ezek a rétegek később a Duna eróziója miatt előbukkantak és kipreparálódtak a mederben.

Az elmúlt nyolcvan év alatt lezajlott mederkotrások és folyószabályozási munkálatok miatt nem valószínű, hogy fény derül a gödi gázló megkövült vízimalmának rejtélyére. Amennyiben az elsüllyedt téglaszállító hajó maradványai még ott vannak a mélyben, ezt szonárral akár be is lehetne mérni. Ez nagy munka lenne. Mivel a pontos helyszín ismeretlen egy körülbelül 5 kilométeres szakaszt kellene átvizsgálni.

• Tolnai Világlapja, 1941. április-június (41. évfolyam, 14–26. szám)1941-05-07 / 19. szám
• https://dunaiszigetek.blogspot.com/2014/06/abrazio-felsogodon.html

"Megfogytunk egy darabbal..."

1889. február 1. szomorú nap Göd, illetve a jogelőd település, Sződ szempontjából. Ezen a napon csatolták át a Fegyveresi-, másik nevén a Nagy-Gödi-szigetet a vácitól a szentendrei járásbírósághoz. Erre végső soron a Duna-szabályozás miatt volt szükség, ugyanis az addig a folyó közepén elterülő sziget mellékágának lezárása révén a Szentendrei-sziget szerves részévé vált. 

A Fegyveresi-sziget a harmadik katonai felmérésen. (mapire.eu)

Tisza Kálmán igazságügyminisztereként Fabiny Teofil jegyezte azt a rendeletet, amely Fegyveresi Ádám szigetét a váci járásbíróságtól a szentendreihez csatolta:

A 4683/I. sz. rendeletben a "Gödi-sziget" földrajzi nevet használják, amely megtévesztő lehet, hiszen ekkoriban két gödi sziget volt a Duna ezen szakaszán, egymással szemben. 1866-ban, a Szentendrei-sziget legelő elkülönítési térképén hivatalos névként már a Fegyveresi Ádám szigetje elnevezést használták, amely a sziget felszámolása után még használatban volt egy ideig. Az 1888. évi aktus 1889. február elsejétől lépett hatályba. 

"Megfogytunk egy darabbal. A gödi sziget, mely igazságszolgáltatási tekintetében eddig hozzánk tartozott, az igazságügyi minsztérium legutóbb kiadott rendelete értelmében a szent-endrei kir. járás- birósághoz csatoltatott."

Mindazonáltal  egy kérdés továbbra is tisztázásra vár; ez az igazságügyi rendelkezés egy időben történt-e a közigazgatási átcsatolással? Hiszen ez a belügyminiszter hatáskörébe tartozhatott és pontos ideje egyelőre ismeretlen. Feltehetően megelőzhette a járásbírósági átcsatolást. 

Források:

• Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)1889-01-06 / 1. szám
• Magyarországi Rendeletek Tára 1867-1945 Rendeletek tára, 1888

A gödi keresztgát gyermekcipőben

Igencsak nehéz elképzelni, hogyan nézhetett ki fénykorában a Gödi-sziget sorsát megpecsételő keresztgát. A szanaszét dobált, középen átmetszett kőhalomról ugyanis alig maradt fenn korabeli fénykép. Legfeljebb pár légifotó, de utóbbiakról nem derül ki, milyen lehetett "élőben" ez a folyószabályozási műtárgy. Mígnem elő nem bukkant egy fénykép egy selejtezésre ítélt szekrény fiókjából.

A gödi keresztgát 1958. nyarán

 

A kép valószínűleg 1958-ban készülhetett. Egy idilli nyári hangulat elevenedik meg, a gödiek lassan kezdik megszokni és birtokba venni a keresztgátat. Lehet horgászni a meder kellős közepén. Száraz lábbal át lehet menni a szigetre, miközben nem kell attól félni, hogy a sodrás bárkit is elvinne. Annak idején bizonyára örültek volna egy hasonló lehetőségnek a két világháború között a szigeten házat építő tulajdonosok. 

Hogy miért fontos ennek a keresztgátnak a története? Ez a létesítmény felelős a Gödi-sziget "meghízásáért", a mellékág feltöltődéséért, a halak eltűnéséért, és mindezek miatt egy — a blog kezdeményének tekinthető, 2008-as — szakdolgozatért.

Fellengzősen, patetikusan és röviden: ezen a ponton született a Dunai Szigetek blog. 

Ha a keresztgát felépítését vizsgáljuk nem nagyon csodálkozhatunk azon, hogy manapság hogyan néz ki. Egy sor leszórt kő, melynek a tetejét leöntötték betonnal, az oldalát viszont nem. Utóbbit megtették a kompkötő-szigeti gát építésekor, nem véletlenül áll még mindig. Bár az 1956 tavaszán levonult jeges ár károsíthatta, de nem valószínű két évre rá már így nézett volna ki. 1958-ban a gödi gát még csak 10 éves lehetett legfeljebb (a II. világháborút követő években épült, pontos dátumát még nem sikerült kiderítenem — ha valaki tudja, írja meg!). A gödi keresztgát már eleve így épült, és ez előrevetítette későbbi sorsát, kötőanyag hiányában a teljes széthullást. 

Odafentről, 1961-ben (forrás: fentrol.hu)

Ahhoz, hogy a gát történetét meg lehessen írni további fényképekre lenne szükség, így ettől most eltekintünk. Egy légifotót azonban érdemes beilleszteni illusztrációnak. Mindössze három év telt el a fénykép készítése óta, amikor 1961-ben repülőgépről lefotózták a gödi Dunát. Már látszik az elvégzett munka, mindenfelé homokzátonyok épültek a mellékágban. Az 1958-as fényképen már élesen elválik az alsó meder üledékmentes, sötét vize a felső meder iszapos vizétől. A felső meder zátonyán ma már erdőt találunk, így csökkent alig kétharmadára-felére a gát hossza. 

Gödi keresztgát, 2015 augusztus.

Nincs olyan gödi, aki a keresztgát pusztulásán sopánkodna, ez tette ugyanis lehetővé, hogy a Gödi-sziget az év nagyobb részében valódi sziget maradhat. Teljes elbontását azonban már kevesebben támogatnák, hiszen ki ne sétálna olyankor is a szigeten, amikor a vízállás amúgy nem tenné lehetővé. Talán ez a kettősség teszi mind a mai napig lehetővé, hogy a Kereszt utca végi kőkupacban gyönyörködhetünk. 

Ha esetleg valaki a Dunai Szigetek (saját "szülőhelye" iránt hálátlan) véleményére is kíváncsi: ezt a sittet konténerbe kell pakolni, el kell szállítani valahová, ahol értelmes módon fel lehet használni.  

Fakitermelés Gödön

A fakivágások egyre érzékenyebb témát jelentenek a közéletben. Elég ha felidézzük a római parti tiltakozásokat, vagy a mostanában aktuálisabb városligeti rendezést. Ezek kiemelt ügyek, országosan vannak ennél kevésbé ismertek is, amelyek a helyiek idegeit borzolják. Egy ilyen fakivágási ügy zajlik jelenleg Dunakeszin és Gödön, a Duna parton, ahol a Vízügy folytat fakitermelést. 

A szóban forgó terület Dunakeszin a Duna sor dunai oldalán található kb. 600-700 méter hosszú vékony erdősáv. Itt a fakitermelést sikeresen megakadályozta az önkormányzat, csak a beteg fákat vágják majd ki pótlással. 

Gödön az Ilka-patak és a Gödi-sziget északi csúcsa közötti területről körülbelül egy hete tarvágással eltűnt az erdő. Az előzetes bejelentés nélkül végzett munkáról az arra sétálók tájékoztatták az önkormányzatot. Ők kissé megkésve, de utána jártak, hogy mi is történt itt, közleményük szerint:

A Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, mint vagyonkezelő, a Magyar Állam tulajdonában lévő 2770/1 hrsz. (Rezeda utca – Szegfű utca) területen fakivágást végez. A fák kivágását a Pest Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága engedélyezte, a tevékenységet jogszerűen végzik. A tájékoztatás szerint a tájidegen, valamint a 40 évnél idősebb fákat vágják. A kivágott fák helyére április hónapban új telepítés kerül. A fák elszállítására hétköznapokon 8 órától 16 óráig, szombaton 8 órától 12 óráig kerül sor. Önkormányzatunk részletes tájékoztatást kért az engedélyező hatóságtól a részletes telepítési tervről, amit az ígéretük szerint, két héten belül, írásban kapunk meg.

Egyetértve a lakosság felháborodásával úgy gondoljuk, Göd belterületén ilyen mértékű, a természeti környezetet jelentősen befolyásoló munkálatokról – meg ha azok jogszerűek is – mindenképp részletes, előzetes tájékoztatást kellett volna kapnunk. A munkálatokról az Önkormányzat foto dokumentációt készít, és saját eszközeivel azt szorgalmazza, hogy az új telepítés mielőbb történjen meg. A telepített facsemeték gondozásáról a telepítést követő 5 évig a terület kezelőjének gondoskodnia kell! Önkormányzatunk - amennyiben szükséges - a telepítést saját facsemeték vásárlásával és ültetésével is segíti.

A gödi helyszínt bejárva valóban ijesztően néz ki az Ilka-patak bal partja. Azt még nem tudni, hogy a jobb parti erdő, mely nehezebben megközelíthető ugyancsak kivágásra kerül-e. A fás terület kellős közepét termelték ki, körbe a parton, a kerékpárút és a patak felé maradt néhány fa, ezért "oldalról" nem annyira feltűnő. Aki találkozott már fakitermeléssel ismerős lehet számára a látvány, a szétdobált szemét, a halmokban heverő gallyak, a vádli magasságban meredező tuskók és az árok méretű keréknyomok. 

Csak a szokásos...

Némi erdősáv megmarad

Szökött tuskók az Ilka-patakban

Valaki árulja el mik ezek a barnak körök a fában!

A fakitermeléssel kapcsolatban azonban van pár szempont amit figyelembe kell vennünk.

1. Annak ellenére, hogy a helyiek által ingyen látogatható, el nem kerített területről van szó a Vízügy a saját kezelésében álló földön hajtott végre hatósági engedéllyel fakitermelést. Az önkormányzatnak pedig egészen ritka kivételektől eltekintve nem szokása beleszólni, hogy ki mit vág ki a saját telkén (lásd a nevezetes gödi sárgafa esetét). Tehát a kezdőképen látható - jogosnak tűnő - polgári felháborodás egyáltalán nem jogos.
2. A fás területet a legkisebb jóindulattal sem nevezhetnénk erdőnek, legfeljebb faültetvénynek. A kukoricatáblákhoz hasonló módon, gazdasági megfontolásból, nagyüzemileg telepített, Amerikából származó nyárfák alkották ezt az "erdőt". 
3. A terület semmiféle védelem alatt nem áll, védett növények sem estek áldozatul, bár sanszos, hogy a favágás belecsúszott a madarak fészkelési idejébe.
4. Ha minden igaz az újonnan telepített erdő őshonos fajokból áll majd és remélhetőleg nem glédákban elültetett újabb faültetvényről lesz szó. Ez esetben esély lenne rá, hogy a Magyar Állam tulajdonában álló, minden más művelésre alkalmatlan három hektáros területet "hozzácsapjuk" a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó védett Gödi-szigethez. Ezzel egy csapásra meg lehetne akadályozni a következő tarvágást.

Nem lehet szó nélkül elmenni az ugyancsak itt zajló természetes fakitermelés mellett sem. A hódok alaposan megkopasztották a Gödi-sziget északi csúcsán lévő erdős zátonyt - visszaállítva a közel természetes állapotokat.

Frissítés (03.27) elkészült a terület drónos bejárása is, melyen a blog szerzője akaratán kívül is szerepel. :)

Mikor a Duna Gödön át folyt

írta: Horváth Tibor

Ha csak annyit tudnánk az alábbi képről, hogy valahol Göd mellett készült, akkor elsőre azt is gondolhatnánk, hogy – bár vizet nem látunk rajta, de – ez egy homokbucka a Duna-parton. A valóságban azonban a kép a Duna mai partjától majdnem 3 km-re keletre készült. A távolság azonban nemcsak horizontális, hanem vertikális síkon is jelentős; míg a mai Duna víztükre nagyjából 100 méter magasságban van a Balti-tenger szintje felett, addig a fenti kép (a Google Earth szerint) 170 méteres magasságban. Márpedig e homok első ránézésre nagyon hasonlít például a homokszigetünkön található homokra. Hogy került ilyen „lehetetlen” helyre?

2-3 millió éve Göd és környéke egy már szárazulattá vált tófenéki terület volt, annak is nagyjából északnyugati partközeli sávjában. Észak felől érkező vízfolyások lerakódó hordalékai nyomultak egyre lejjebb, fokozatosan töltögetve a medencét. Az első feltöltésekben a Duna nagy valószínűséggel még nem vett részt, hiszen akkoriban még a Kisalföld nyugati szélén déli irányban folyt tovább. Kb. 2 millió éve terelődött annyira keletre, hogy medrét onnantól kezdve lassan egyre mélyebbre vájta az emelkedő visegrádi halmok között, s folytatta a Pesti-síkság feltöltését.

Az V. terasz anyagát lerakó Duna-ágak a günz glaciális (600.000 éve) idején

A fenti kiegészített térképen az ősi Duna egy elképzelhető folyásirányát ábrázoltam, Pécsi Márton kutatásai és megfigyelései alapján. Akkori keleti partjának több szakaszán a mai napig megmaradtak olyan kavics-lerakódási sávok a felszín alatt (ún. Duna-teraszok), amelyek alapján nagyjából sejthetjük az akkori meder vonalát. A folyó szélességét nehéz lenne megbecsülni – az idők folyamán többször változott a vízhozammal együtt; ez az ingadozás (vízhozam, hordalékmennyiség és –minőség tekintetében) pedig különösen az elmúlt egymillió éven belül egymást váltó jégkorszakok és köztes idők során lehetett jelentős. A többé-kevésbé sík területen az is valószínű, hogy egy szigetekkel tarkított Duna-szakasz volt akkoriban a Pesti-síkság. E síkság kelet felőli emelkedése kényszerítette a Dunát egyre nyugatabbra, szintén az utolsó néhányszázezer év folyamán.
 

Miocén agyagból felépülő, homokkal fedett Csomádi-dombok

 
Emiatt Göd mai felszíni formái meglehetősen fiatalok – félmillió évnél nem idősebbek. Amíg a Duna Gödtől jóval keletebbre folyt, addig a már említett keleti parti teraszokkal szemben a nyugati partján is hagyott lerakódásokat, de a nyugat felé vándorlás során azokat rendre elmosta. Helyettük vastagon rakott le folyami homokot – nem véletlen, hogy Gödtől és Dunakeszitől keletre több homokbánya is működik. Az alábbi képek némelyikén gyönyörű szépen kirajzolódnak a folyóvízi lerakódás rétegei.
 

"Kimerített" homokbánya Fóttól északra (1.)

Rétegzett homok a HO-VAN homokbányában, Alsógödtől keletre (2.)

Pleisztocén és holocén rétegek találkozása (2.)

Frissen nyitott homokbánya Göd és a Jancsi-hegy között (3.)

Gödöt és környékét jó ideje tartó mélybeni mozgások teszik enyhén hullámossá. Itt-ott megfigyelhetők futóhomok-képződmények (legszembetűnőbben a Nevelek-dűlőben), valamint a felszín felső rétegeit a szélfújta homok alkotja, de alapvetően mélybeni gyűrődések (Jancsi-hegy és a csomádi dombok), felboltozódások és árkok (Nagy-Gödi Árok, Súgó Árok) teszik változatossá a felszínt. A fentebbi (Alsógödtől keletre található) homokbányai képek szintén egy ilyen felboltozódott területen készültek (amely kb. 70 méteres magassággal múlja felül a Duna mai szintjét) – ez a kiemelkedés (Tetétlen-dűlő) szépen látszik, ha pl. vasúton érkezünk Budapest felől; Dunakeszi-Gyártelep és Alsógöd között kelet felé tekintve.

A Nevelek szélfútta homokbuckái

Nyílt homokfelszín a Nevelek-dűlőben

Vízmosás, vagy szerkezeti árok? A Nagy-Gödi árok.

A Súgó árok oldala a Jancsi-hegytől nyugatra

Mindezek után megadható a válasz a bejegyzés elején feltett kérdésre – ám a kérdést helyesebb megfordítani: hová tűnt a Duna az akkori lerakódásai fölül? A Duna egy korábbi korszakában (0,5-1 millió éve) rakta le azokat, amikor még Gödtől keletre folyt. A folyó nyugat felé terelődésének okai a tágabb környék (még keletebbre fekvő területek) emelkedése és felgyűrődései – ez utóbbiaknak köszönhetően találunk ma dunai eredetű lerakódásokat a folyó mai szintjétől számított jelentős magasságban is.

Végezetül egy kép arról, ami konkrétan Alsógöd alatt van közvetlenül. Szerencsémre pont e bejegyzés írása idején cserélte ki az Elektromos Művek az oszlopát a házunk előtt, és az új, vaskosabb oszlop alapjának jó 2 méteres gödröt ástak. Ha ezek a rétegek mesélni tudnának…!!!

A szerző:

Horváth Tibor vagyok, a hétköznapi életben könyvelő, csak amatőr szinten foglalkozom földtannal. Kiskorom óta sokat járok kint a Göd környéki földeken, így kezdett el egyre jobban érdekelni, hogy miként is alakult a felszín, és ami még titokzatosabb, hogy mi rejlik a mélyebb rétegekben."
______________________________________________________________
Felhasznált irodalom:

•  Dr. Pécsi Márton: Budapest természeti képe (Akadémiai Kiadó, 1958)
•  Dr. Pécsi Márton: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana (Akadémiai Kiadó, 1959)
•  Halaváts Gyula: A budapest-vidéki kavicsok kora (Földrajzi Közlöny, 1898)
•  Strömpl Gábor: A visegrádi Dunaszoros és a Pesti-síkság fiatalabb kavicstelepei (Földtani Közlöny, 1913)
•  Szabó József: Göd környéke forrásainak geológiai s hidrográfiai viszonyai (MTA, 1888)
•  Burján Balázs: Budapest-környéki idős Duna-teraszok nehézásvány-tartalmának statisztikai vizsgálata (Földrajzi Értesítő, 2003)
•  Burján Balázs: A budapesti V. terasz általános üledékképződési modellje
•  Fürt Renáta: A Dunakanyar hajózási problémái (TDK Konferencia, 2010)
•  Vass Dániel: A Gödi-sziget és mellékág hidrológiai viszonyai (2008)

Köszönet a Ho-Van Kft.-nek, hogy a bányagödör oldaláról készíthettem néhány felvételt!

Dunakutató Állomás Göd (1957-2010)

Kevesen tudják, még a Gödiek közül is, hogy településükön működik a Magyar Tudományos Akadémia Dunakutató Állomása. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy az intézmény 2011. januárjával elköltözik. A világ boldogabbik felén egy település foggal-körömmel harcolna a döntés ellen. 

Huzella Tivadar biológus, mielőtt még államosíthatták volna, az ELTE-nek adományozta dunaparti telkét. Az alapítás körülményeiről ez a rövid bejegyzés található az Állomás honlapján (lásd: fontosabb honlapok).

"A Nemzetközi Limnológiai Társaság (SIL) 1956. évi, Helsinkiben tartott 13. kongresszusán született meg a felhívás Földünk nagy folyóinak átfogó tudományos vizsgálatára. E felhívás hatására alakult meg osztrák kezdeményezésre a Nemzetközi Dunakutató Munkaközösség (IAD) 1957-ben, Bécs székhellyel. A nemzetközi munkaközösségben Magyarországra háruló feladatok ellátására Dudich Endre akadémikus javaslatára, a Magyar Tudományos Akadémia az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel együttműködve kutatócsoportot hívott létre. Az így 1957-ben Gödön létrehozott MTA Magyar Dunakutató Állomás 1976-ig az ELTE tanszéki kutatócsoportjaként tevékenykedett, majd 1977-tõl nevének és telephelyének megtartása mellett osztályként az akkori MTA Botanikai Kutatóintézetéhez csatolták. Az MTA Magyar Dunakutató Állomás mind a mai napig az egyetlen, erre a célra alapított és profilírozott fõhivatású kutatóintézmény az egész Duna mentén."

A döntés hátterében a "költségtakarékosság" áll: Pálinkás József MTA-elnök szerint is alapvető probléma lesz a következő években a víz. A felszíni vizekkel kapcsolatos kutatások, az ivóvízbázis pontos felmérése, biztonsága a legsúlyosabb stratégiai kérdések közé tartozik majd. Ezért az MTA vezetése szeretne létrehozni egy európai értelemben is versenyképes hidrobiológiai központot a Duna, a Tisza és a Balaton kutatására, lehetőség szerint már jövőre. Az intézmény központja a tihanyi Limnológiai Kutató Intézet lenne. Második részlege a Dunakutató Intézet, amelyet a gödi Dunakutató állomásból alakítanának ki, de a tervek szerint más telephelyen. A harmadik részleg a Tisza kutatásával foglalkozna, ezt a debreceni Atommagkutató Intézet egyik épületében rendeznék be. A debreceni helyszínt az elnök szerint részben a költségtakarékosság indokolja. Másrészt a ivóvízbázisok mozgásának izotópos vizsgálatához szükséges műszerek jó része - mint amelyekkel például a paksi atomerőmű körüli vizek vizsgálatát végezték - itt rendelkezésre áll. Az új intézmény felállításához szükséges 300 millió forintot Pálinkás József a 2010-es költségvetésből a kormánytól, illetőleg a környezetvédelmi tárcától reméli megszerezni, lévén az új kutatóközpont többletfeladatokat lát majd el. Az átszervezést részben személyi okok és a meglévő intézmények nem elegendő tudományos teljesítménye indokolja, ezért az elnök hangsúlyozta, a központot csak akkor hozzák létre, ha ehhez a megfelelő vezetőket is megtalálják. (forrás: Népszabadság, 2009. május 8.)

A gödi Dunakutató Állomás elsősorban hidrobiológiai és vízkémiai mérésekkel, elemzésekkel foglalkozott.  A részletes publikációs lista megtalálható az Állomás honlapján. Több tanulmány készült itt a Gödi-szigetről, ezek a feljegyzések, mérési adatok mankóként szolgálnak a folyamatos kutatásokhoz.

Vajon el lehetett volna érni, hogy a hamarosan felálló Dunakutató Intézetnek Göd adjon otthont?

Pusztuló tündérkert a Duna-mentén: a gödi Szakáts-kert

"Szakáts kert - így nevezték, ez volt a köztudatban. A tulajdonosa Dr. Szakáts Nándor nyugalmazott miniszteri tanácsos volt.

...

Ingatlanát 1924-ben vásárolta meg Göd  határában. A terület nagysága 8 kataszteri hold volt. Kelet felől a temető, déli oldalon a dunakeszi határ, nyugati oldalon a Duna, északi oldalon az I. utca, a VI utcam a IV. utca és az V. utca határolta.

A terület legnagyobb része völgy, csak egy kis része sík terület. Ebben a völgyben két forrás található, ami a Szakáts villa előtt egyesül, és táplálja vízzel a halastavat. A területen minden megtalálható volt. A temető mellett sárgahomok bányát, a Dunához közel sóderbányát nyitott. A tulajdonos foglalkozott tehenészettel. A 30-as években a helyi lakosság tejellátásához nagy mértékben hozzájárult. Reggel-este lófogattal szállította házhoz a friss tejet. Tyúkfarmot is létesített és friss tojással látta el a lakosságot. Termelt továbbá búzát, rozsot kukoricát és konyhakerti növényeket. Külön említést érdemel a gyümölcsöse. Meggyfa, cseresznyefa, kajszi-, sárga-, és őszibarackfa, mandulafa, körte- és almafa volt telepítve a területen. A gyümölcsfák tavaszi virágzása csodálatos látvány volt. Virágerdő volt az egész domboldal.

Földszeretet, szakszerű hozzáértés és kitartó szorgalom jellemezte a terület gazdáját..."


Angyal Lukács: A Szakáts kert, Gödi Almanach 1997. 37-39 pp.

 

Minél jobban beleásom magam a régi Göd múltjába, annál jobban szégyellem, hogy most itt lakom.

Közmeghallgatás a Duna-kotrásról a Gödi Önkormányzatban

 
2010.10.19 14 h. Érdeklődők száma 12 fő.

Két rövid bevezető után - mely elhangzott az Önkormányzat és a KDVKÖVIZIG részéről - meghallgathattuk egy diavetítés keretében a Gödöt is érintő Duna kotrás paramétereit. Az előadó főként erre a témára fókuszált, ez lévén az elsődleges. A gödi megjelentek azonban főként a Gödi-sziget és mellékág tervbe vett kotrása iránt érdeklődtek. Ez csak utólag került bele a tervekbe, kicsit olyan "hangulatjavító" beruházásként. Érzésem szerint azért, hogy talán így a gödiek régi vágya teljesül, és emiatt kevésbé fognak tiltakozni a főági kotrás ellen. 

A témában már lezajlott az előzetes vizsgálat, és a környezeti hatásvizsgálat három hónapos időtartama is lezárult 2010.06.30-09.30-ig. Ezek során Gödön szakhatóság volt a Duna-Ipoly Nemzeti Park, később csatlakozott a WWF és a Fővárosi Vízművek. Utóbbi elsősorban a vízbázis védelme miatt, hiszen a fél Budapest a parti szűrésű kutakból kapja az ivóvizét.

A főági kotrás:

A korábban napvilágra került tervekhez képest (szept 14-i bejegyzés) talán nem lesz 180 méter szélességű a megkotort terület, a valószínű a 150 méter, de az Önkormányzat szerint elég lenne 120 méter is, mivel jól belátható szakaszról van szó, és két hajó még 120 méteren belül is bőven elférne. Az érintett szakasz továbbra is  a Szürkő-szigettől az alsógödi révig terjedő terület lenne. Az itt kikotort anyagmennyiség a nagyobbik Torda-sziget külső oldalára kerülne Vácott, a két sarkantyú közé, egy korábbi illegális kotrás nyomán keletkezett mélyebb mederszakaszba. 150 méteres szélesség esetén 53.000 köbméter anyagról lenne szó, mely elsősorban oligocén agyag, másrészt az ezt borító vékony üledék. 40-50 munkanapba kerülne, ennek következtében 3 cm-es vízszintsüllyedés jelentkezne. Ez főleg a dunakeszi Pihenő utcai lakosoknak rossz hír, akiknek jelenleg is mossa el a telkük végét a Duna. A kiszáradó és aprózódó agyagmárga könnyen áldozatul eshet a Duna sodrásának, míg ha ugyanez anyag a víz alatt marad sokkal stabilabb kőzetként viselkedik. 

A lakossági hozzászólók ezzel kapcsolatban elsősorban az ingatlanok értéke, a révnél tapasztalható partfalsüllyedés és a megnövekvő hajóforgalom kapcsán fejezték ki aggályaikat. Való igaz, hogy az alsógödi szakaszon a hullámzás hatására már nem található a kavicsnál kisebb szemcseméretű üledék. Igaz az is, hogy a partfal süllyed folyamatosan, és ezáltal az ingatlanok értéke csökkenhet. 

A mellékági kotrás:

Ebben a kérdésben egyenlőre két álláspont ütközött. Egyfelől az Önkormányzati, amely a teljes és állandó vízáramlás pártján áll, és a Nemzeti Park álláspontja, miszerint a ki és befolyásnál meghagyandó a küszöb, ami alacsony vízállásnál is a mederben tart vizet, ellenben e két pont között lehetségesnek tartják a kotrást. Ennek szélessége - sajnos csak - 5 méter lenne, 1/3-as rézsűvel, hajózási kisvízszint alatt 1 méterrel. Ez még nem garancia arra, hogy szélsőségesen kis vízállásnál marad víz a mellékágban. A kitermelendő anyag mennyisége (elsősorban iszap, de van ott kavics is) kb. 13800 köbméter lenne, melyet a sziget oldalában raknának le.  

A mellékág kotrásában úgy tűnt még a bizonytalan helyzet miatt lehetőség van változtatásokra.

Én inkább a Nemzeti Park álláspontját osztom, teljes kotrás esetén ugyanis olyan mértékű partpusztulás jelentkezhet, melynek mértéke egyenlőre megjósolhatatlan. Teljes kotrás esetén egészen az alsógödi révnél kellene kezdeni a mellékági kotrást, egészen a felsőgödi töltés déli sarkáig, ez nagyjából 1,5 km. Mivel a főág sodorvonala a helyén marad, valószínűleg a feltöltődés újra jelentkezne pár év elteltével. 

Ha meghagynánk a két küszöb között egy kimélyített szakaszt, amelybe visszavezetjük vízfrissítés céljából az Ilka-patakot, az még nem jelentene akkora beavatkozást, melyet esetleg utólag ne tudnánk korrigálni. Az MHSZ füves telkétől tartana a kotrás föl az északi küszöb sóderzátonyáig. Ez lényegesen rövidebb szakasz, viszont nem ártana a lehető legszélesebb keresztmetszetet kikotorni a keresztgáttal együtt. Azonban ha mindennek az az ára, hogy a kitermelt menyiséget a szigeten rakják le, semmiképpen nem lenne jó ötlet a beavatkozás.

Az engedélyek beszerzése 2011. első negyedévében zajlanak majd, utána írják ki a közbeszerzést. Jó lenne, ha az Önkormányzat leülne a Nemzeti Parkkal tárgyalni ebben a kérdésben, ugyanis a kivitelező azt fogja csinálni, amit ők ezzel kapcsolatban döntenek. Így esély van arra, hogy egy ésszerű megoldással mielőbb kitalálni, hogy mi legyen a Gödi-szigettel és annak a mellékágával. Ebben szívesen segítenék én is, és ezúttal felajánlom az adataimat is a cél érdekében.

Környezeti hatástanulmány készül a Gödi Gázló kotrásáról

 
Göd város honlapjára tegnap 14:37 órai dátummal felkerült ez a dokumentum a környezeti hatósági eljárás megindulásáról. Érdemes végigfutni, mindössze két oldal.

http://www.god.hu/_site/doc/newswf20501112/20100913_kozlemeny.pdf

Holnap, szeptember 15-én lesz délelőtt tíz órakor a megbeszélés a Városházán, erről az EU által finanszírozott beruházásról, mely a hajózhatóság javítását tűzte ki célul a Dunán.

Szeptember 16-án délután 5-kor lesz egy Városfejlesztési Bizottsági ülés, melyen ez a téma is szóba kerül. Aki éppen ráér menjen el, főleg ha még Gödön is lakik, és jelent számára valamit a Duna, mint élő folyó.

Október 19-én, tehát a 3 hónapos határidő lejárta UTÁN közmeghallgatás lesz a témáról a Városházán délután 2 órakor, gondolom azért ekkor, mert ez a hétköznap déli időpont legtöbbünknek alkalmas lesz... Ekkor már valószínűleg a kész tényekkel fognak szembesülni az érdeklődők.

Az érintett területek térképen:

A kotrás területe Göd, Dunakeszi és Sződliget-Horány határán. A kotrás paraméterei:

Hossz:                                     1785 m

Szélesség:                                150-180 m

Kotrás által érintett terület:       cca. 29 ha

Kotrás átlagos mélysége:          40-60 cm

Kotrás maximális mélysége:      95 cm

Kotrás anyagmennyisége:         53000-73000 köbméter

    

A lerakásra szánt terület Vácott a Torda-szigeteknél.

A depónia hossza:               700 m

A depónia szélessége:         140-150 m

Depónia területe:                 cca. 10 ha

A lerakott anyagmennyiség: 53000-73000 köbméter

Depónia magassága:           A Gödön kitermelt anyag magasságának háromszorosa, 120-180 cm

Erre valószínűleg még rájön a Sződligetnél kikotort anyagmennyiség.