Dreiflüssestadt Passau

A Duna német szakasza hidrológiai szempontból számtalan különlegességet rejt. Elsőként kérdezhetnénk, mégis hol ered ez a folyó? Van két forráság, van egy csodaszép kút Donaueschingen-ben, és van a két forráság találkozása. Aztán ott van a "Donauversickerung-jelenség", amikor a Duna nemes egyszerűséggel úgy dönt mégsem a Fekete-tengerbe ömlik, hanem inkább az Északiba. Végül  a "három folyó városánál", Passau-nál találjuk az Inn torkolatát, amely folyóról azt kell tudni, hogy vízhozama átlagosan 7%-kal nagyobb a Dunáénál. Ráadásul első ránézésre is szélesebb folyó és valahogy a színe is más... mégis a Duna viheti tovább a maga nevét.

A képen látható három folyó három színben pompázik. Délen a szinte (zöldes-)fehér Inn, középen az éppen barnán áradó Duna, és a bal sarokban a sötét színű Ilz folyócska. Mindhárom színt az eltérő anyagú és mennyiségű lebegtetett hordalék adja, melyhez hozzájárul az éppen aktuális vízállás is. Ebben ez esetben a stagnáló vízszintű, mocsaras vidékről érkező, szervesanyagban gazdag Ilz fekete. Az áradó Duna színe a bemosott hordaléktól és szerves anyagoktól barna. De miért olyan világos az Inn? Ugyancsak a lebegtetett hordaléktól, melyet az Alpokból hoz magával. Míg a Duna elsősorban középhegységi területen, mészkőfelszínen érkezik Passau alá, addig az Inn gleccserekből gyűjti össze a vizét. Az olvadó gleccser olyan jelentős mennyiségű kőzetlisztet tartalmaz, hogy nem véletlenül nevezték el ezt az olvadékvizet gleccsertejnek. Ez a lebegtetett hordalék a folyó esése miatt nem tud kiülepedni, annak ellenére sem, hogy huszonnégy (!) vízerőmű épült az Inn folyón. 

A Duna vízgyűjtő területe kétszerese az Inn vízgyűjtőjének, de mivel főleg vízáteresztő mészkövön halad keresztül jelentős az elszivárgás. Ezért is fordulhat elő, hogy a 100 kilométerrel rövidebb Inn több vizet szállít a Dunánál. 

A három folyó három hidrológiai jellemzője Passaunál.

Ha a Passaunál vízhozam alapján kellene meghatározni, hogy egy folyó továbbviheti-e a nevét avagy sem, nehéz lenne dönteni. A római korban, amikor a Danubius név általánosan elterjedt még nem volt vízhozammérés, sőt az égbetörő Alpok csúcsai között sem végeztek részletes vízgyűjtő-felmérést. A szélességből következtetni pedig csalóka dolog, hiszen előfordulhat, hogy a széles folyó sekély, míg a keskeny mederben nagyobb mélységet mérnek. Pontosan így van ebben a helyzetben is, a Duna háromszor mélyebb az Inn-nél, ezért fordulhat elő, hogy a széles Inn világos gleccserteje beteríti az összefolyás után a keskenyebb "kék" Dunát.

Feltehetőleg a Duna és az Inn névvitájában annak idején nem a természetföldrajzi tényezők döntöttek, sokkal inkább a politikai ésszerűség. Közel négyszáz éven keresztül választotta el a folyó a rómaiakat és a germánokat, egy 2840 kilométeres frontszakaszon. Éppen elég ideig, hogy az Istros neve is feledésbe merüljön. 

Ráadásul szerencse is, hogy nem az Inn neve öröklődött át, hiszen hogyan hangzana már, hogy Inneninnen és Innentúl?


Kép: Klaus Leidorf, Flickr.com