Az alsógödi Tó büfé siratófala

 

"Szürcsi van, gyerekek!" - Árpi bácsi

Magyarország legszebb sziget-ábrázolása válik éppen a külső erők áldozatává. Mint egy lerombolt templom mezítlenné váló freskója, úgy válik ez a "szentkép" minden szem számára láthatóvá az egykori Tó büfé romjai között, Alsógödön. A négy évtizedes múltra visszatekintő kultikus kiskocsma bontói mintha maguk is érzékelték volna, hogy itt valami szakrális ábrázolással állnak szemben, megakadt a csákány, és ez az egy, hátsó fal valahogy (még) megmaradt egész építményből.  

Az eredeti kép. (forrás: Jancsa Jani)

Ha nem vigyázunk, az újonnan lebontott Duna-parti vendéglátóipari egységekről írt nekrológok mostanában olyan elcsépelt közhellyé válhatnak, mintha a Duna ismétlődő kisvizei felett lamentálnánk. Egy idő után unalmassá válhat, megfásult szerzőként hiába látjuk a trendeket, nincs a kezünkben semmi, amivel ezekkel a jelenségekkel szembe lehetne szállni. Itt Alsógödön a lerombolt Széchenyi csárdánál fejeztük be idén februárban, most egy kilométerrel északabbra folytatjuk, a Gödi-szigetre vezető kocsma-hídfőnél, ahol a csomagjukat a fejükön egyensúlyozó, a vadonba átkelő nyaralók utolsó esélye volt jóllakni, esetleg italt vételezni. Egyszerre volt ez a falu széle és a falu közepe is a Bartók Béla utca végén, a Göd feliratú bélyeges téglák szülőföldjeként is ismert Feneketlen-tó mellett. 

Hiábavaló lenne a személyes emlékekkel traktálni az olvasót, de mindenképpen fontos megemlíteni, hogy hidrológiai gócpontként is funkcionált a hely, azon kívül is, hogy a első tulajdonos rendszeres harcot vívott a Feneketlen-tavat leereszteni szándékozókkal, rendszeresen téma volt a törzsvendégek között a Duna, a "Homoksziget", nemcsak nyáron a csúcsidőben, de a legködösebb novemberi napokon is itt vitatták meg a Duna-ág revitalizációs lehetőségeit, van-e értelme kotorni a mellékágat, kell-e ide jachtkikötő, hol lenne a legjobb helye az Ilka-patak torkolatának a vízutánpótlás biztosításának érdekében. Rendszeresen találkoztak itt kutató hidrobiológusok, természetvédők egy-egy szigetbejárás után, és volt itt Dunai Szigetek blogtalálkozó is. 

Kök Árpi bácsi és Ica néni, az első tulajdonosok. (forrás: Göd Digitális Fotóarchívum)

Tulajdonképpen nem járunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk a Dunai Szigetek blog szülőházát bontották most le, szomorú mementónak meghagyva ideig-óráig azt a vidám hangulatú Gödi-sziget képet—ami csak a büfé legutolsó korszaka óta díszítette a hátsó termet—, melyhez ez a büfé oly sokat tett hozzá, és ami sokáig a blog egyetlen és legfőbb témáját jelentette.

Elfogytak a szavak.

Szürcsi van, gyerekek... záróra.