Dunai Szigetek: Schwarze Lackenau

2026. május 25., hétfő

Schwarze Lackenau

Bécsben az 1870-1875 közötti folyószabályozás, majd az ezt követő urbanizáció után nagyon kevés eredeti folyóág maradt fenn az egykor igencsak szövevényes bécsi Dunából. Ennek ellenére a régi vízrajzi nevek a mai napig fennmaradtak az osztrák fővárosban, lépten-nyomon olyan utcanevekbe és településrészekbe botlunk, mint például a floridsdorfi Am Hubertusdamm út, az Überfuhrstraße, a Floridsdorfer Aupark amelyek mind az egykori dunai sziget, a Schwarze Lackenau történetéhez kapcsolódnak. Annak ellenére, hogy ez a sziget több mint másfél évszázada megszűnt létezni, az árvízjárta mezőket beépítették, a betemetett, majd részben revitalizált mellékágát, talán kegyeleti okokból meghagyták zöldfelületnek, amit bárki bejárhat, feltéve, hogy tisztában van azzal, mi volt egykor a lába alatt. Ami persze egyáltalán nem nyilvánvaló.

A Schwarze Lackenau a nagy bécsi folyószabályozás előtt

Bécs felett a bal parti Bisamberg hasonló helyzetben van, mint a folyásirányban következő "kapu" Dévény és Hainburg között, részmedencékre tagolja az osztrák Dunát. Felette a Tullni-mező egykor hasonlóan gazdag szigetvilággal rendelkezett, mint a Bisamberg alatt kinyíló Morvamező. A Schwarze Lacke az egyik első morvamezei, balparti Duna oldalág volt, amely Langenzersdorf alatt, a templomáról könnyen felismerhető Leopoldsberggel szemben ágazott ki, és a hét kilométer hosszú, fordított "S" alakú meder Floridsdorf mellett tért vissza a főágba. Az általa körülölelt sziget, hasonlóan sok más Bécs-környéki társához hasonlóan "Au" néven volt ismert, manapság a Schwarze Lackenau vízrajzi név településnévvé alakult át.

Bécsben annak ellenére, hogy nagyon kevés maradt meg a régi dunai szigetekből, ezek története remekül dokumentált, a példaértékű Wasser | Stadt | Wien kötet térképei szerint a különböző formában, de már a XVI. században is megvolt ez a mellékág, amely mellett hol egy, hol három különálló sziget feküdt. Ezzel szemben a partján mindössze egyetlen település, Jedle(r)see dacolt a Morvamezőre rendszeresen kiöntő Duna pusztításával, mint például az Erdődy grófok helyi udvarháza falán táblán megörökített 1830. márciusi árvízzel.

A XVIII. század során megszaporodó, és egyre nagyobb vízszinttel tetőző árvizek Bécsben különösen rettegett események voltak. Az emberéletben és a településekben okozott károk mellett a levonuló árvizek után minden egyes alkalommal új zátonyok, új szigetek alakultak ki, a régiek formája megváltozott, egyes ágak feltöltődtek, más ágak pedig megindultak a főággá válás útján. Bécstől északra, a Schwarze-Lacke-ág szabályozása is egy ilyen vízhozamváltozás miatt vált szükségessé, a XVIII. század derekán félő volt, hogy a Duna főága egyre inkább ezen az ágon keresztül a Morvamező irányába tér ki, ezek a mederáthelyeződések nemcsak a környező mezőgazdasági területeket fenyegették pusztulással, de fenyegették Bécs kereskedelmét is, amennyiben a korábbi, jobb parti hajózó útvonalak feltöltődnek. Tehát egyszerre kellett a jobb parti Nußdorf mellett biztosítani, hogy a Donaukanal elődjének számító Duna-ág elegendő vízutánpótlást kaphasson, és lezárni a bal parti ágakat.

Hét évnyi vita után 1776-ban a bécsi Haditanács jóváhagyta a soproni születésű vízépítő mérnök, Hubert János Zsigmond tervét, és megbízta őt egy 7 km hosszú védőgát építésével Langenzersdorf és Nußdorf között. Ehhez több mint 50 mederbe nyúló sarkantyú tartozott, amelyek az új töltést védték a part eróziójától. A Duna folyása már a tervek készítése közben is jelentősen megváltozott, ezért Hubertnek módosítania kellett a terveket. A meglehetősen szabálytalan vonalvezetésű töltés több kisebb-nagyobb folyóágat zárt le, mindegyik potenciálisan magában hordozta az árvizek idején az átszakadás lehetőségét. Az egyik ilyen kisebb ág a Schwarze Lackenau területét majdnem kettévágó, az átszakadás előtti utolsó pillanatban elzárt Scheibgraben volt. A szigeten keresztben is épült egy töltés, a Kommunikationsdamm célja az volt, hogy biztosítsa az összeköttetést Nußdorf felé, a végén egy révátkelés működött. Alig négy évvel a töltés elkészülte után az 1787. novemberi árvíz alaposan megrongálta és újra megnyitotta a Schwarze-Lacke-ágat, amit később egy sekély gáttal zártak le újra (Seichdamm) de akárhogy is történt, ez a töltésszakasz képezte az alapját és az első szakaszát a később a Morva-folyó torkolatáig megépített, nyílegyenes vonalvezetésű Morvamezei árvízvédelmi töltésnek.

A Hubertusdamm eredeti nyomvonala 1783-ban

Bécsben ez a szabályozás 1870-1875 között rendkívül drasztikus változásokat okozott, végleg felszámolta a város környékén a Duna tájformáló szerepét, és lehetővé tette az urbanizációt a mentesített területeken. És egyben lezárta a Schwarze-Lacke-ágat, levágta a Schwarze Lackenau sziget nyugati részét, ami azzal járt, hogy a soproni Hubert mérnök töltésének maradványait is elegyengették az árhullámok levezetésére kialakított Inundationsgebiet sivár területén. Érdekes módon a sziget alsó csúcsa Floridsdorf mellett megmaradt, ez a Floridsdorfer Aupark.

A Duna régi és új nyomvonala Jedlesee és Floridsdorf között 1870-1875.

A Duna tájformáló szerepét az ember vette át a mentesített árterületen, a Schwarze Lackenau területén, amíg sziget volt, alig egy-két ház állt 1870-ig, jellemzően hajóépítőműhelyek, révházak, vendéglők, vagy uradalmi épületek. A bécsi városiasodás először Jedlesee-t érte el, a sziget területét az első világháború utáni lakásínség miatt parcellázták két fázisban, elsősorban kiskerteket, családi házakat építettek, ezt az arculatát a településrész a mai napig meg tudta őrizni. Annak ellenére, hogy a Schwarze-Lacke-ágat legkésőbb 1939-ig fokozatosan feltöltötték, a régi meder területe nem épült be.

A már betemetett Schwarze-Lacke-Duna és a felparcellázott sziget 1939-ben

Legtovább a Jedlesee alatti szakasz őrizte meg a folyómeder formáját, ezt a részt 1945 után töltötték fel a II. világháborúban lerombolt épületek anyagával, később egyes hírek szerint szeméttel, ipari szennyezésekből származó földdel folytatták a munkálatokat, amely légifotók alapján még 1956-ban is zajlott. Helyszíni bejárás alapján a feltöltés egyáltalán nem volt egyenletes, valószínűleg a birtokviszonyok miatt. A parti magántelkek mederbe nyúló részei őrizték meg jellemzően a legmélyebb részeket, váltakozva hol a szigeti, hol a parti oldalon, elsősorban a Jedlesee-i templom feletti szakaszon. Egy hosszabb mélyedés található a Teslagasse mellett az Aupark Jedlesee erdős területén is, de ott, ahol a hatóságok játszótereket, sportpályákat létesítettek, az elegyengetés jóval alaposabb volt.

A legutolsóként feltöltött déli szakasz 1956-ban.

Az utolsó jelentős beavatkozás 1984-1992 között zajlott, amikor a Duna medersüllyedése miatt a Morvamező talajvízszintcsökkenése a mezőgazdaságot kezdte fenyegetni. A Duna-szabályozás káros hatásai egy újabb beavatkozást tettek szükségessé, a Schwarze-Lacke-ág északi részének revitalizálásával építették meg a Marchfeldkanalt, azaz a Morvamezei-csatornát. Ez a csatorna tulajdonképpen Langenzersdorfnál ágazik ki a Dunából, de több kilométeren keresztül a Dunával párhuzamosan fut, az egykori Schwarze-Lacke-ág felhasználásával vezették ki kelet felé és tart majdnem egészen Dévényig.

Vízzel csak ezen a szakaszon találkozni, de úgy tűnik, már ez is előrelépés a bécsi viszonyokhoz képest.