A Tullni-medence eltűnt szigetvilága

Egészen rövid bejegyzésnek indult ez a mostani; régi térképeken nézegettem éppen Tulln környékét, ahol viszonylag éles kontraszt volt az 1780. körüli és a mostani állapotok között a dunai szigetek tekintetében. Mintha régebben több lett volna. Manapság meg úgy tűnik, hogy egy sincs. 

A Duna ártere Tulln városától nyugatra 1780. és 2023. körül. (Mapire, Googleearth)

Mi sem egyszerűbb mint összeszámolni a két időszak szigeteit, és összevetni a számokat, főleg térinformatikai programmal. Mautern an der Donau és Klosterneuburg között 1780-ban 295 szigetet ábrázoltak az első katonai felmérés térképszelvényein, miközben a legfrissebb GoogleEarth felvételeken nagy nehezen össze lehetett számolni négyet, de erős a gyanú, hogy e négy sziget közül legfeljebb egy természetes eredetű. Ez azt jelenti, hogy a 2004-es és az 1938-as folyamkilométer táblák közötti 66 kilométeres Duna-szakaszon az elmúlt 250 évben eltűnt a dunai szigetek 99%-a. 

Tehát egy folyamkilométerre jelenleg 0,06 dunai sziget esik, azaz átlagosan 16,5 kilométerenként akad egy darab. 1780-ban kissé más volt a helyzet, ekkor 4,5 sziget esett egy folyamkilométerre, és akkoriban átlagosan 223 méterenként jött szembe egy dunai sziget (lásd alábbi ábrát). Eredetileg ennyi lett volna a bejegyzés, de a folyamatok megértése nélkül az adatok csak lógnának a levegőben. 

295 dunai sziget Mautern a. d. D. és Klosterneuburg között 1780 körül.

A vizsgált terület, a Tullni-medence (Tullnerfeld) Alsó-Ausztriában található, a Wachau és a Bécsi-kapu között. Ugyan a névadó Tulln a Duna jobb partján fekszik, de ennek ellenére a balparti síkság is a városkáról kapta nevét. Alsó-Ausztria tradicionális négyes felosztása nincs tekintettel a medence geográfiai egységére, hiszen a Tullni-medence egyaránt részét képezi a Waldviertel-nek (Krems környéke), a Weinviertel-nek (Krems-Lang-Enzersdorf szakasz a bal parton), a Mostviertel-nek (Mautern-Greifenstein szakasz, Duna jobb part) és a Bécs környéki Industrieviertel-nek (Klosterneuburg környéke). 

A Duna-medencéket szokás a lezáró hegyvonulatok alapján részmedencékre tagolni, ilyen a Tullni-medence, vagy az alsóbb szakaszon a Morvamező, melyet a Bécsi-erdő és a Bisamberg szűkülete választ el. Dunai szigetek szempontjából azonban 1780 körül nem volt értelme ilyen módon felosztani a Krems-Gönyű szakaszt, ugyanis a hegyvidéki szűkületeknél, mind a Bisamberg tövében, mind pedig a Dévényi-kapu térségében a dunai szigetek még mindig egy 2-3 kilométer széles ártéren terültek el. Ez pedig alig szűkebb, mint a Bécs vagy éppen a Tulln környéki síkvidéki ártér szélessége (3-4 km). Tehát nem a folyó árterei szűkültek itt össze, hanem folyót kísérő medencék. Éppen ezért a Klosterneuburg melletti 1938-as folyamkilométer kiválasztása ebben az esetben önkényes volt.

Szigetek és ártéri erdők Mautern a. d. D. és Klosterneuburg között 1780 körül.

Miután a Duna Krems és Mautern között elhagyja a Wachau áttörését egy körülbelül 50 kilométer hosszú, 20 kilométer széles, szilvamag formájú medencét képez, melynek középvonalában folyik a Duna egy közel négy kilométer szélességű ártéren. Ezen az ártéren számos szigetet és zátonyt képez, nem is beszélve a part mentén növő ártéri erdőkről. Míg a szigetek és a parti ártéri erdők meglehetősen könnyen azonosíthatók az I. katonai felmérés térképén, addig a zátonyok szempontjából érdekes anomália rajzolódik ki. A Tullni-medence térképezése legalább két eltérő időpontban zajlott, ugyanis a nyugati medence felmérése alacsony vízállást feltételez a zátonyok nagy száma miatt. Érdekes módon nem térképszelvény-határon jelentkezik ez a zátony-többlet, hanem egy konkrét szelvény keleti szélén. Összesen 178 növényzet nélküli zátonyt ábrázoltak a térképészek a 295 szigeten kívül, azonban a felemás elhelyezkedésük miatt (lásd alábbi ábra) nehéz számolni velük, de jó képet adnak a bonyolult mederviszonyokról.  

178 zátony Mautern a. d. D. és Klosterneuburg között 1780 körül.

A bonyolult mederviszonyok nem csupán a 4 kilométeres szélességet elérő nagyvízi mederre korlátozódtak, a Duna oldalazó eróziója (kanyargása) érintette a magaspartot is. Az elmosódás elsősorban a déli part mentén jelentkezett, ennek legérdekesebb példája a tullni római erőd északi részének pusztulása. De nem csak az erőd, vagy éppen a termőföldek szenvedtek az eróziótól, a középkor végén változó klíma, a hűvösebb, csapadékosabb időszak Magyarországhoz hasonlóan Alsó-Ausztriában is kifejtette a hatását. A Tullni-medence nyugati részén legalább 10 település pusztult el, vagy hagyták el a lakói tervszerűen a megnövekedett árvízi kockázat miatt (lásd alábbi ábra).

A négy kilométer szélességű ártér alaposan megnehezítette az észak-déli irányú kapcsolatokat. A nagyjából a medence középpontjában található Tulln városa jelentőségét éppen az itt működő révátkelés adta. Nem véletlenül volt a Babenberg hercegek székhelye. Kitüntetett szerepét később elveszítette, amikor Bécsnél állandó híd épült a Dunán. 

A középkor végén elpusztult ártéri települések Tulln és Klosterneuburg között (E. Wonka)

Az első katonai felméréshez képest a Duna tárgyalt szakasza alaposan átalakult napjainkra. Az 1880-1900 közötti folyószabályozás révén csatornázott Duna végső formáját az 1973 és 1985 között épült két duzzasztóművel alakították ki. Ennek révén a Duna két szűk töltés közé szorult, a középvízi medre 350-500 méter között változik. A beavatkozást árvízvédelmi célok vezérelték eleinte, de a hajózóút biztosítása volt a fő oka annak, hogy se sziget, se zátony nem maradhatott a főágban. Első lépésként a Ferenc József-vasút épült meg. Ez bizonyára nem folyószabályozási munkának hallatszik elsőre, de mivel a töltését a mindenkori legnagyobb vízállás fölé építették bizonyos fokú védelmet nyújtott a Tullntól nyugatra elterülő öblözet lakói számára. 

A Duna csatornázása 1880-1900 között

A szabályozás célja egy egységes középvízi meder kialakítása volt, ennek érdekében a Bécsi-erdő bányáiból fejtett kővel és a mederből kikotort sóderrel lezárták a számtalan mellékágat. Mindeközben kőszórással biztosították a magaspartot az összeszorított mederben fellépő megnövekedett elmosódással szemben. Az eleinte csak szakaszonként megépített gátakat, párhuzamműveket később egyesítették egy, a part mentén közvetlenül futó árvízvédelmi töltéssel.

Mesterségesen kikövezett part a tullni hidak alatt

A Duna bevágódása miatt az ártereken leszállt a talajvíztükör, az erdők kiszáradásnak indultak. Jelenleg a terület legnagyobb részén erdőgazdálkodás folyik, habár néhány mellékágat revitalizáltak az egykori ártéren. Ezek vizeit általában a Dunába igyekvő patakok vízhozamát biztosítják. A duzzasztóművek miatt néhol az is előfordult, hogy egyes patakok torkolatát áthelyezték; a Krems-patak torkolata pl. légvonalban 16 kilométerrel került keletebbre, az altenwörthi duzzasztó mellé, miközben szinte teljes alsó szakasza a dunai töltés másik oldalán fut. A duzzasztás miatt a főág partja végig mesterséges, jellemzően terméskő-tömbök és meredek rézsű alkotja.

Zátony Greifenstein alatt

2023-ra összesen nulla zátony és négy sziget maradt erre a 65 folyamkilométerre. Kettő ezek közül az altenwörth-i duzzasztó alvizén található, egy a greifenstein-i mellékágban, a legnagyobb pedig Klosterneuburg mellett. Közös jellemzőjük, hogy egyik sem a főágban található, hanem kisebb öblökben, holtágakban, ahol semmi esetre sem zavarhatják a hajózást. 

Szigetek a Krems és a Traisen mesterséges torkolatánál az altenwörthi duzzasztó alatt.

A klosterneuburg-i sziget kitűnik ezek közül abból a szempontból, hogy ez a legnagyobb közülük, lakott, és a története kissé hasonlít a Csepel-szigetre. A folyószabályozás révén Klosterneuburg elvesztette a szigetekkel tarkított Duna-partját. A városka melletti Duna-meder holtággá vált, amelyet a beleömlő—szennyvízcsatornának is használt—patakok bűzlő mocsárrá változtattak. A probléma megoldása érdekében ástak egy 6,7 kilométer hosszú csatornát Höfleintől a mostani bécsi Donauinsel északi csúcsáig, kialakítva ezzel egy Augebiet-ként ismert erdős-nyaralós mesterséges szigetet.

Vizenyős területek a töltés mögött. Tulln 2023.

A Duna-szabályozás következtében partra vetett ártéri erdőben nem csak az erdészek kezdtek gazdálkodni, létesült itt jó pár sóderbánya, helyenként széles sávban kiirtották az erdőt magasfeszültségű vezetékek vagy főútvonalak miatt. Néhány helyen az ember is megtelepedett az Ausztriára oly jellemző kiskertes hétvégi házas negyedekben, sőt ezen a Duna-szakaszon található Ausztria egyetlen atomerőműve Zwentendorfnál, melynek üzembe helyezését népszavazás akadályozta meg. A Tullni-medence eltűnt szigetvilága jelenleg Natura 2000-es (FFH- und Vogelschutzgebiet) védettség alatt áll, azonban csak egy kisebb része természetvédelmi terület (Naturschutzgebiet) Stockerau mellett. Az egykori mellékágak nyomait kisebb vizenyős területek jelzik az erdőben.

Ajánlott és felhasznált irodalom: 

• Erich Wonka: Der Donauraum von Tulln bis Klosterneuburg
• https://www.noe.gv.at/noe/Naturschutz/broschuere_16_tullnerfelder_donauauen_4.pdf