 |
| Tábla a vízen járók számára. |
A fenti idézet 12 éve, 2011 áprilisában íródott, amikor először mutattuk be a főváros IV. kerületében található Palotai-szigetet. Földtörténeti értelemben ez nagyon rövid idő, azonban ilyen rövid idő alatt is szembeötlő változásokat figyelhetünk meg az ártéren. Röviden összefoglalva az azóta eltelt időszakot: bizonyára sokan olvasták a fenti sorokat, mert a szemétkérdés tekintetében—szerencsére—rá sem ismerni a Palotai-sziget térségére.
Azok számára, akik még sosem jártak itt, vagy még csak nem is hallottak a Palotai-szigetről, fontos leszögezni, hogy már nem egy szigetről van szó, hanem a Népszigettől a Megyeri csárdáig tartó partszakaszról a Duna bal (pesti) partján. A Palotai-sziget egykor a Római-parttal szemközt állt, de a XX. század során két drasztikus beavatkozással felszámolták. Az első lépés a Trianoni-gát felépítése volt, amely a pesti oldalon összeszűkítette a medret és gyors üledékfelhalmozódáshoz vezetett. Az 1960-as évekre a Palotai-sziget mellékágában már víz helyett ártéri erdő volt. A második beavatkozás az Észak-Pesti Szennyvíztisztító létesítése volt az 1980-as években. Ez pontosan a kis sziget magjára épült fel, miután ármentes szintig feltöltötték a területet. Ezzel egyben ketté is vágták a sziget mellett, a mederben felnőtt ártéri erdőt egy 8 hektáros déli és egy nagyobb, kb. 40 hektáros északi részre. Ebben az írásban a "Palotai-sziget" földrajzi név alatt az Újpesti-hídról a Rév utcáig terjedő folyóparti terület ártéri erdővel borított, természetes részét értjük.
A változások leginkább a kisebbik, déli részt érintették. Ennek fő oka az, hogy a terület 2011-ben meglehetősen siralmas állapotban volt. A Népsziget és a Palotai-sziget déli része közötti medret éppen sittel töltötték fel a szennyvíztisztító ármentes szintjéig. A népszigeti parton az öböl medréből kikotort sódert halmozták fel, közvetlenül a kőből épült partbiztosítás mellé. Ez egy holdbéli táj volt, ahová jóérzésű ember sose vinné a gyerekeit sétálni.
Az északi rész két szempontból volt borzalmas állapotban. Egyrészt a területen áthalad egy magasfeszültségű távvezeték, ami alatt éppen akkor irtották ki a 5-6 méter magas fákat. A kivágott fákat pedig nem szállították el, hanem egymás hegyén-hátán otthagyták, járhatatlanná téve azt a szakaszt, ahol egykor a Palotai-sziget mellékága húzódott. Másfelől a Rév utca teljes hosszát illegális szemétlerakóként használták a környékbeliek, de a szigetre vetett uszadékban is szinte több volt a műanyag, mint a faág. De ezen kívül minden olyan szakaszon, ahol a város érintkezett az ártérrel, (elsősorban a Váci úti ipartelepek hátsó kerítése mentén és a szennyvíztisztítótól északra) a rézsűt mindenfelé kidobált szemét borította.
 |
| Jó lenne, ha a budapesti Duna-part minél nagyobb része így nézne ki! |
2023. április 7-én, Budapesten mért 252 centiméteres, két napja apadó vízállásnál a Palotai-sziget nagy része szárazon volt, csupán a főági peremet alkotó bokorfüzes egy része állt vízben. A hideg idő ellenére meglepően nagy tömeg volt a parton, kirándulók, futók, horgászok és kutyasétáltatók. A terület viszonylag könnyen bejárható volt, a nyáron mellig érő aljnövényzet így április elején még éppen kezdett sarjadni.
 |
| Meztelen csápos kút. A kőgúla az erózió áldozata lett. |
A Palotai-szigeten megfigyelhető negatív dolgok szinte mindegyike jelen volt már 12 évvel ezelőtt is. A villanyvezeték alatti növényzetpusztítás, a Váci úti ipartelepekről származó föld- és szemét behordása nem szűnt meg, sőt ez utóbbi a Rév utcától délre eldózerolt ipari épületek révén folytatódott. A töméntelen mennyiségű szemetet a rézsűről vagy elhordták, vagy a hordalék temette el, de most mintha kevesebb lett volna látható belőle. Leszámítva a Trianoni-gáton túli, hajléktalanok által "üzemeltetett" szeméttelepet a Tungsram strand mellett. Talán egy nagy nekifutással (és néhány nagyobb konténerrel) ezt a szemétmennyiséget is végleg el lehetne távolítani a védett területről. Érdekes, hogy nagy méretű traktorgumikkal a lehető legváratlanabb helyeken lehetett találkozni.
 |
| Csendélet: Csápos kúton pihenő nyárfa |
Már 12 éve sem volt valami látványos a Palotai-szigeti Ártéri "Tanösvény", amit akkor narancssárga festékszóróval fújtak fel a fákra. Mostanra ennek a legutolsó nyoma is eltűnt, a Főkert honlapján sem említik már. A festékszórók azonban tovább dolgoztak a területen, a pusztuló csápos kutak korábban tájba szürkülő tömege mostanában nagyon kirí a környezetéből.
 |
| Beerdősült a tizenkét éve idehordott sitt. |
A népszigeti öböl mentén a kotrásból származó felszínformákat azóta benőtte a növényzet, de még mindig nagyon furcsa hatást keltenek a sóderkupacok, melyek néha magasabbak is a Népsziget régi, kőből kirakott partjánál. Mivel ezek elég meredek felszínformák, a taposás miatt folyamatosan pereg belőle a kavics az öböl vizébe. A kotrásból származó "dűnesoron" ösvény vezet a parttal párhuzamosan. Ugyancsak eltüntette az erdő az öbölben kialakított sittlerakót. Ennek felszíne magasan a Palotai-sziget ártéri szintje felett van, a védett területre egy meredek lejtőn lehet lejutni. Sajnos nem valószínű, hogy ezeket az antropogén feltöltéseket és kotrásokat belátható időn belül eltüntetik, de ebből az anyagból például a jövőben lehetne enyhíteni a főág hordalékhiányán.
 |
| A sittlerakó a szennyvíztelep felől |
Egykor két Duna-meder nyomvonala húzódott keresztül a Palotai-sziget északi részen. Egy közvetlenül a magaspart alatt, egy másik pedig az erdő kellős közepén. Tizenkét évvel ezelőtt ezeknek még voltak nyomai, ahol megmaradt némi víz a mélyedésekben, és ahol az erdő még nem záródott teljesen. Ezek a nyomok nagyrészt eltűntek azóta. Egy nyíltabb rész maradt a szennyvízteleptől északra, ezen kívül egy vaddisznó dagonyában csillogott némi víz. Ezeket leszámítva az egykori Duna-medrek évről évre egyre jobban belesimulnak a táj felszínébe.
 |
| A hódok nem irtják ki a füzest, csak sövényt csinálnak belőle. |
 |
| Hódok a horgászok ellen. |
Az "elmúlt 12 év" legnagyobb változását a vadvilág elterjedése jelenti. Nyomaikkal lépten-nyomon találkozni. Fontos megemlíteni a déli csúcsot egyértelműen birtokoló hódokat, akik derekasan kiveszik a részüket a táj formálásából. A belső öböl mentén mindenhol vízbe dőlt fák tucatjai kísérik a part menti ösvényt, úgy a népszigeti oldalon, mint a Palotai déli csúcsánál. Mivel a hódok a közhiedelemmel ellentétben nem a fákat "eszik meg", csak a friss hajtásokhoz szeretnének hozzáférni az ínséges téli időszakban, a főági parton felnőtt bokorfüzes számít a legnagyobb csemegének. Itt minimális energiabefektetéssel maximális mennyiségű friss hajtást tudnak elfogyasztani, miközben a füzes sem pusztul ki, csak egy térdig érő sövénnyé változik. Ettől még a füzes ugyanúgy megköti az üledéket és ugyanúgy kisarjad évről évre.
 |
| Természetes halál. |
 |
| Élő és holt fák. |
 |
| Fűz-testvérek. |
Míg a déli részen a hódok dominálnak, addig a vaddisznóké az északi, nagyobb ártéri erdőszakasz. Itt jóval háboríthatatlanabbul élhetnek, bár a túrásnyomok alapján megállapítható, hogy a déli részen is gyakori vendégek. Többek között a vaddisznók miatt sem sikerült a tervezett részeket bejárni északon, ugyanis több alkalommal riadtak fel vaddisznók a bozótosban. Akkor már inkább a hódok... Áprilisban a Palotai-szigetet lehetetlen csöndben bejárni. Az itt fészkelő madarak, mint egy láthatatlan zenekar, egészen elképesztő háttérmuzsikát adnak az ártéri sétának.
 |
| Egy nekifutással rendbe lehetne tenni a Palotai-szigetet |
Ebben a madárdalban egészen el lehet róla feledkezni róla, hogy ez az ártéri erdő a fővárosban található. Különösen igaz ez a szellősebb déli részre, ahol a holtfák nagy mennyisége őserdő érzetét kelti a kirándulóban. Ez nem egy városi park, itt nem metszik a fákat, nem gereblyéznek, mindez az elemekre és főleg a Dunára van bízva. Igazi csoda, Budapest egyik utolsó természetes ártéri erdeje a Háros-szigettel együtt, amit egy kis ráfordítással és odafigyeléssel lehetne még szebbé varázsolni. Vigyázzunk rá!
A Palotai-szigetről szóló korábbi írásaink:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése