 |
| Átfolyás. Párhuzamművön fennakadt tuskó |
A folyószabályozások által közvetett (medermélyülés) és közvetlen (keresztgátak) módon megszüntetett szigetek kapcsán mindig érdekes kérdés, hogy milyen vízállásnál és mennyi időn keresztül tapasztalható vízmozgás a mellékágukban. Sokszor szerencse is kell hozzá, hogy centiméterre pontosan meg lehessen ezt az értéket határozni, de mindenképpen célravezető többször is visszatérni egy adott helyszínre. A Komáromhoz tartozó Szőnyi-szigetek esetében is sikerült közelebb kerülni a pontos értékhez.
 |
| Térdig érő vízállás az átmetszett keresztgáton |
2016 decemberében, amikor utoljára vizsgáltuk, 103 centiméteres komáromi vízállásnál a Szőnyi-szigetek mellékágaiban nem jelentkezett vízmozgás. Hat és fél évvel később érdemes volt újra megvizsgálni a küszöbszintet +175 centiméterrel magasabb vízállásnál. Az előzetes terv az volt, hogy ekkora víznél még be lehet jutni a megbontott keresztgáton a szigetre, de szinte azonnal, a vonatról leszállva kiderült, ez most (szerencsére) nem fog menni. Még gumicsizmában sem. Ugyanis az átvágás meredek részén legalább combig ért a víz, és a keresztágon fennakadt uszadék miatt nem is volt hová átlábalni. Ez a hidrológus számára nem jó hír, bár meg lehetett volna kérni valakit a számos csónakból horgászó közül, viszont nem baj, ha ezek a szigetek néha "pihennek".
Mivel a Szőnyi-szigetcsoportra az 1770-1768 folyamkilométerek között megépített párhuzammű két végén is be lehet jutni, ebből lett a "B-terv". A Szőnyi-szigetek keleti végében a párhuzammű eredetileg "bekanyarodott" a jobb part irányába, mintegy második keresztgátat képezve. Azonban természetvédelmi okokból (a mellékág fennmaradása, és az átmosódás biztosítása érdekében) ezt a szakaszt is megnyitották. A helyet két kikötött csónak és egy lelakatolt kerékpár jelölte, csakhogy az átvágás olyan mély volt, hogy nem lehetett látni az alját. Itt sem lehet átjutni. Maradt a nyugati szigetcsúcs.
A "C-terv irányában sétálva feltűnő volt, hogy az elmúlt majdnem hét év alatt a vasúttal párhuzamosan futó partot alaposan benőtte a növényzet (főleg fűzfák), és mintha ez összefüggésben lenne azzal a ténnyel, hogy nem lehetett sehol friss nyomait látni a hódoknak. Útban a sziget nyugati csúcsa felé ez még nyilvánvalóbbá vált, ugyanis egy érintetlen, fiatal nyárast telepítettek a töltés ártéri oldalára, ahol minden hüvelykujjnyi vastagságú fa érintetlenül állt. A nyárfák mellett még két jellemző növény tenyészett az ártéren itt májusban szegélytársulásként, a ragadós galaj és a mellig érő csalán. Ez a két növény az ártéri fák árnyékában fokozatosan eltűnt, helyüket átvette a töméntelen mennyiségű uszadékfával vegyes szemét. Köztük pl. vidám karácsonyfadíszek.
A párhuzammű és a part kapcsolatát ezen a szakaszon egy kelet felé nyíló ollóként lehetne a legjobban ábrázolni, melynek csuklópontja a párhuzammű kiindulópontja. A párhuzammű által lezárt öblözetben, más szóval medertágulatban kezdődött meg a szigetek képződése. Ha nem nyitják meg ezt a kőszórást, az olló két szára között teljesen feltöltődött volna az elzárt meder. Csakhogy a kőszórás kicsorbult és 288 centiméteres komáromi vízállás esetén legalább három szakaszon ömlött be a víz a főágból. Hozzá kell tenni, hogy ennél valószínűleg több beömlés is létezik (egy a keresztgát felett), csak éppen az átjárhatóság hiánya alaposan csökkentette a belátható szakaszt.
 |
| Kilátás keleti irányba: a mederben felnőtt füzes (balra) |
 |
| 288 centiméteres vízállásnál a Duna kilép a növényzettel borított partra is. |
 |
| Ártéri erdő természetes, elárasztott állapotában |
 |
| Zátonyon növekedett fűzfák a Szőnyi-szigetek keleti végében |
 |
| Csónakok kellenek már az átkeléshez a szigetek alsó részén |
 |
| A megbontott párhozammű ideális terepe az uszadék fennakadásának |
A kicsorbult kőszóráson felnőtt fák mintegy szűrőként működnek, a rajtuk keresztben fennakadt fatörzsek és az uszadék megakadályozzák a többi uszadék bejutását a mellékágba. A kicsorbulás mértékét a természetes sövény kialakulása miatt nem lehet meghatározni. Ránézésre ez is legfeljebb fél méter mély lehet a vízbeáramlás szelvénye, azaz a küszöbszint valahol 240 centiméter magasságában lehet. Ez közepesen alacsony vízállásnak számít a -12 centiméteres LKV és a 845 centiméretes LNV között. A szigetek szempontjából az lenne a legkedvezőbb, ha a Duna vízszintje ezt a szintet minél hosszabb időn keresztül meghaladná.
Korábbi írások a Szőnyi-szigetekről:
Szeretném még kiegészíteni az írást: Megtudom erősíteni, a növényzet valóban megtudott sokszorozódni, de még rettenetesen messze van attól az álapottól mint a gátépítés előtt volt. (fényképeim is vannak egészen 2007 -ig)
VálaszTörlésEzzel összefüggésben a jelentősen feliszapolódott "belső" ágban a lágyszárúak könnyebben tudtak gyökeret verni, így félő, hogy a vasútállomás mögötti rész mint meder hamarosan megfog szünni.
Ebbe az ágrendszerbe 135cm -nél szűnik meg az utolsó befolyás a középrészen, tengeri kajakkal 142cm alatt már nem lehet bejutni.
A kiöblítődés hiánya és korábban a kavicsbánya "áldásos" mederfeltöltődése miatt a "kis sziget" immáron a nyugati irányba a szigetrendszer felé kezdte el növeszteni magát. Ezen a részen erősen indokolt lenne egy kotrás is.
A hódok nyomait azért nem lehet tetten érni olyan nagy mértékben, mert tartósan magasabb volt a víz az utóbbi időben így mindent elvitt amit tudott.
Sajnos a szaporulat jelentősen több, egyre inkább megszokták az ember jelenlétét, sajnos rengeteg fát pusztítottak el.
A szigeten van vaddisznó, róka, hattyú, szürkegém, kócsag, hód és nutria.
Erősen érdemes lenne a kisvizes állapotokat is felmérni, amiben hozzátudok járni az a fényképezés, sajnos csak egyszemélyes kajakom van így azzal nem tudok szolgálni azonban viszont a környéken lakok.