Amennyiben a jól megérdemelt csúcs-csoki majszolása közben jobbra tekintünk a Mautern felé lealacsonyodó Dunkelsteinerwald utolsó kilátójáról, a Ferdinandswartéról, kelet felé megpillanthatjuk a Wachau utolsó, avagy a Tullni-mező legelső dunai szigetét, a 2024-es év dunai szigete szavazáson már röviden bemutatott Hundsheimi-szigetet, amely alig száz éve jött létre valamely csoda folytán az osztrák dunai szigeteket különösképpen sújtó demográfiai válság közepette, amit aztán az óvó emberi kéz stabilizált, gondosan körbeszórva alpesi sziklákkal, talán a sok száz környékbeli sziget felszámolása felett érzett lelkiismeretfurdalása miatt, ami persze biztosan túlzás, de a már csak régi térképeken látható állapotok miatt is észszerű és logikus következtetés, hiszen a Mauterni híd felé mutató magányos mederforma 1930 körül bukkant elő sóderzátonyként a kétszáz lakosú Hundsheim melletti lapos sarkantyú felett, egy olyan korban, amikor a Tullni-mezőn a szigetek 99%-át már eltüntette a folyószabályozás, rajta 1940-re kisebb erdő nőtt, alakját, méretét azóta is őrzi, habár a felső, nyugati csúcsát az árvizek alaposan megtépázzák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése