Gleccsertej a Rómain

A júniusi esőzések következtében a budapesti Római-parton érdekes jelenség játszódott le. Az első ránézésre környezetszennyezésnek tűnő világos színű csóva kapcsolatba hozható a korábbi hordalékos írásunkkal, sőt visszautalhatunk az Inn színére is Passaunál. A rejtélynek, mint oly sokszor, most is meglehetősen prózai megfejtése van.

Gleccsertej a Római-parton. 2020. június 10.

A Római-part a feltöltéseknek köszönhetően egyre meredekebben lejt a Duna felé. A meredekebbé váló parton felgyorsul az erózió; nagyobb esőzések idején a sólyák mentén időszakos patakok futnak le a Dunához magukkal ragadva a laza üledéket. Az eső intenzitásától függően ez terjedhet az agyagtól egészen a kavics szemcseméretig. A hordalék útja egyirányú, amit az esővíz elmosott már nem kerül vissza fel a partra. A római-parti üledékhiány részben ennek tudható be, a hullámzás által gerjesztett erózió mellett. 

Az elmosott üledék színe aszerint változhat, hogy milyen anyag dominál benne. Például ha szervesanyag mosódik be, akkor inkább feketés lesz a víz színe. A képen látható tejszerű anyag első (geográfus) ránézésre az úgynevezett gleccsertejjel mutat hasonlóságot. A gleccsertej nem egy osztrák alpesi tejipari márka, hanem egy földrajzos fogalom. Az eljegesedett hegységekben található jégárak által szállított óriási mennyiségű glaciális hordalék (moréna) olvadás hatására kimosódik és az olvadékvizet zavaros tejeskávé színűre színezi. Ez a kőzetliszt adja az Inn (és más alpesi folyók) jellegzetes világos színét, amely a dombsági tájról érkező, sötétebb vizű Duna színével éles kontrasztot alkot. De honnan kerül gleccsertej a Római-partra? 

Onnan, hogy az amúgy burkolatlan Kossuth Lajos üdülőpartot több helyen dolomitmurvával szórták fel. Ez a kemény kőzet a folyamatos taposás hatására lassan aprózódik, a keletkező fehér dolomitport pedig az időszakos esőzések hordják el. Világos, tejszínű csóvákat képezve, mintha számtalan kicsi Inn torkollna a Dunába a Rómain.