2022. július 8., péntek

Váci árvízi album 1876.

Vác városáról készült első fényképek, szám szerint hét darab, egy nevezetes vízrajzi eseményhez kapcsolódnak; az 1876-os jeges árvízhez. Jelenlegi ismereteink szerint ez volt az első dunai árvíz, amit Magyarországon fényképeken is megörökítettek. A Tragor Ignác Múzeum gyűjteményében található felvételek jelentőségét az sem csökkenti, hogy ezt az árvizet Budapesten és Esztergomban is dokumentálták fényképészek. 


A tartóssága miatt rendkívüli árvíz kilalakulásáról, lefolyásáról az "Esztergomi árvízi album 1876." című írásban már beszámoltunk, ezért most csak a váci eseményekre koncentrálunk. Az árvízi képek bemutatásán kívül szó lesz a váci árvízszintről is, ez utóbbi meghatározása annak ellenére sem egyszerű, hogy azt az árvíz után alig 7 évvel már térképen ábrázolták. 


A váci Tragor Ignác Múzeum leírása szerint a képek adományozás útján kerültek gyűjteménybe. A két adományozó neve fennmaradt, de a fényképészé nem. Feltételezhető, hogy Erdősy Rezső fényképész és birtokos készítette őket, aki ekkoriban Vác városában dolgozott, és arról volt nevezetes, hogy 1000 váci polgár portréját szerette volna elkészíteni egy megalapítandó múzeum javára. A sors fintora, hogy több váci árvízi fotó maradt fenn az utókor számára, mint portré.


A fényképek készítésének pontos időpontja nem ismert. Az jeges árvíz Vácott február 25-én tetőzött, majd márciusban egy újabb, kissé alacsonyabb, immár jégmentes árvíz érkezett. A fényképen látható jégtömbök alapján a képek nem a tetőzés időpontjában készültek, talán a tetőzés után közvetlenül. Ugyanis a belváros alatti dunaparti út járható, sőt egy kikötött hajó is felbukkan, amelyet egy jégzajlás aprófává aprított volna. A háztetőkön nem látunk havat, azonban a táj alaposan átázottnak tűnik, amely egyaránt származhat a Dunából, vagy közvetlenül csapadékból. Ebben a tekintetben nagyon hasonlítanak az Esztergomban készült képekhez.


Négy kép a mai Liszt Ferenc, vagy Ady Endre sétányon készült, az utolsó három kép pedig valószínűleg az elöntött Burgundia városrésztől délre található mélyfekvésű területen, vagy távolabb, a Gombás-patak völgyében. Az épületek nagy része ma már nem létezik, ezért a helyszínek beazonosítása sem egyszerű, de akadnak támpontok, mint például a Ferences templom tornya a második képen. Régi térképeken a mai uszoda területén házcsoportokat látunk, ennek támfalán található a nevezetes 1775-ös árvíztábla, melynek jelentőségéről még lesz szó alább. 


1876. február 25-én délután tetőzött a jeges árvíz Vácott. A szint meghatározása már akkor sem lehetett egyszerű, ugyanis a víz felszínén egymásra torlódott jégtáblák hatalmas torlasza állt. Ekkor a Margit-sziget felett egészen Vácig beállt a Duna jege. A feljebb lévő Szob és Nagymaros település, valamint szemben az egész Szentendrei-sziget víz alatt állt. Az időjárás hideg volt, éjszakánként fagyott és viharos szelet is feljegyeztek. A jégtorlasz hol megindult, hol megakadt, miközben a víz folyamatosan emelkedett a városban, elöntve a déli városrészt és a Gombás-patak völgyét egészen a vasúti hídig. Vízben állt a patakparti Lövőház is, melynek restaurálása a későbbiekben komoly pénzt emésztett föl. 

Emberi áldozatról nem érkezett tudósítás, talán éppen a lassan emelkedő vízszint miatt, azonban 25-én már 11 váci ház állt vízben, és néhány lakost, akik a parton álló deszkarakásokra menekültek, elsodort az ár. Voltak olyan szerencsétlenek is, akiket a jégtáblák elsodortak, sorsukról nem tudni. Pest felé kerülni kellett közúton, mert az út bizonyos szakaszai víz alá kerültek.

"Vác, 14 óra; A jég 13 óra 35 perckor megindult és sebesen halad. A veszély mindig nő. Vízállás 26 láb (824 cm). Több ember a jég által felrakott deszkarakások tetejéről lesodortatott. Még élnek. 14 óra 45 perc; A jég folyamatosan, de lassan úszik 2 óra 20 perc óta. 15 óra 5 perckor már azt jelentették, hogy a jég egy órai úszás után megállt. A víz ismét nő." 

"Vác, 14 óra 50 perc. A Polgármesteri Hivatal kéri, hogy azt a négy váci lakost, akik a jég megindulásakor egy jégtáblán voltak és azokat a jég magával vitte, amennyiben a jégtáblán Pestre érkeznének, mentsék meg." 



A jég végül 25-én megindult és levonult a főváros felé, azonban ekkor már állt a Gubacsi-zárás a Soroksári-Dunán, a víz arra nem talált lefolyást és az egész vízhozam a Budafoki-ágba szorult. Ráadásul Ercsinél a főágban még állt egy jégtorlasz. Erre zúdult rá a Vácról érkező jég, ami azzal fenyegetett, hogy hasonló visszaduzzasztást okoz, mint történt 1838-ban. Az érkező víztömeg azonban kitért bal kéz felé és a Csepel-szigetet letarolva a jeges-szennyes áradat belezúdult a Soroksári-Dunába, létrehozva hazánk legnagyobb vízmosását Szigetcsép mellett. Ez a szakadás mentette meg a fővárost a pusztulástól, ahol az előirányzott folyószabályozási munkálatokat csak részben sikerült elvégezni, mint például a folyóágak szűkítése Lágymányosnál, vagy a rakpartok kiépítése.


A tököli szakadás miatt Budapesten az 1876-as árvíz végül "csak" 867 centiméteren tetőzött a Vigadó téri vízmérce 0 pontja felett. Ez több mint másfél méterrel maradt el az 1838-as szinttől, de ami talán fontosabb, mindössze 3 centiméterrel haladta meg az 1775. évit, melynek, mint láttuk Vácott emléket állítottak a Duna partján. Azaz két árvíz gyakorlatilag ugyanazon a szinten tetőzött. 

Egy fontos különbséget mindenképpen meg kell említeni a két árvíz között, ez pedig a tartósság kérdése. 1838-ban az árvíz gyorsan érkezett és gyorsan le is vonult. Ezzel szemben 1876-ban (lásd: alábbi táblázat) láthatjuk, hogy a Duna Vácott február 22-én lépett ki a medréből és csak április 14-én, azaz majdnem két hónap múlva tért csak vissza. Ennél hosszab ideig tartott a dunai árvíz a Tisza-torkolat feletti szakaszon, ugyans a két folyón egyidőben vonult le az árvíz, aminek tartós visszaduzzasztó hatása volt. Azonban március elejétől az árvíz fő oka már már nem a jégdugó, hanem az olvadást kísérő hosszú esőzés volt. Később csak az 1965. évi árvíz tudta meghaladni ezt a tartóssági értéket, mint ahogy a Budapesten 1876. március 9-én tetőző jégmentes árvíz szintjét is csak ez az árvíz fogja felülmúlni.

Az 1876-os árvíz szintje és tartóssága Duna-menti településeken (forrás: Nagy László)
 
Kérdés, hogy mennyiben feleltethető meg a fővárosi adat a vácinak? Jégmentes árvíz esetén sem lenne telesen egyértelmű a kapcsolat, például a mederviszonyok (Vác mellől hiányzik pl. a Szentendrei-Dunán lefolyó vízhozam), vagy a két állomás közti távolság. Jeges árvíz esetén ez a megfeleltetés nem működik, ezért tartják nyilván a hidrológiában a jeges és jégmentes árvizeket. Mint láttuk, a Vácnál beállt jeget a Margit-sziget csúcsán feltorlódott jégdugó okozta, amely a leszívás miatt alacsonyabb vízállást eredményezett a Vigadó-térnél, a duzzasztás miatt pedig magasabbat Vácott. 

Az 1775-ös árvíztábla az uszoda támfalában.

A szint meghatározásában a képek sem segítenek, az azokon látható vízszint egészen biztosan elmarad a tetőzés szintjétől, amikor az egész parti sétány járhatatlan volt a feltorlódott jég és a kiáradt Duna miatt.  

Az 1838-as váci árvíztáblák kapcsán már volt szó arról az 1883-ra datált kataszteri térképről, amelyen egy rajzoló bejelölte mind az 1838. évi, mind pedig az 1876-os jeges árvíz hozzávetőleges tetőzési szintjét. Mai szintvonalas térképre, vagy abszolút értékre vetítve az 1838-as árvíz a 107,7 m.B.f. szintvonal alatt mindent elárasztott. Ha a Budapesten mért különbséget vesszük alapul, akkor az 1876-os árvíz kb. éppen meghaladta volna a 106 m.B.f. szintvonalat. Az 1883-as kataszteri térkép alapján azonban ez az érték, feltehetően a visszaduzzasztó hatás miatt magasabb lehetett fél méterrel, és a 106,5 m.B.f. abszolút értéken tetőzhetett a jeges árvíz. Ebben az esetben pontosabbnak kell feltételezni a berajzolt kék szaggatott vonalat, elsősorban az árvíz időbeli közelsége miatt. 

Az fenti táblázat konkrétan feltünteti a Vácnál mért árvíz relatív, azaz a vízmérce 0 pontjához viszonyított szintjét, ami 769 centiméter volt. Kérdés milyen szinten volt ekkoriban a vízmérce 0 pontja. Ha a mai értéket vesszük alapul, akkor a tetőzés szintje alatta marad a 106 méternek (98,12 m + 7,69 m =105,8 m). 

Váci árvizek elöntési vonalai és az 1775-ös árvíztábla pozíciója (forrás)

Vác északi részén az árvíz jelentéktelen károkat okozott, még a Buki-csárda épületét sem érte el. Kisvácon csak a legalacsonyabban fekvő parti házakba tört be az áradat. A tabáni sétány alsó házasorai vízben álltak egészen a Ferences rendházig. Elsősorban a meredek part miatt az elöntési vonal csak kissé távolodik el az 1838-as szinttől, ez a távolság azonban kitágul a Vártól délre a Gombás-patak völgyében. Ez azt eredményezte, hogy az 1876-as árvíz jóval kevesebb házat érintett a Burgundia területén, azonban ismét felhatolt egy azóta betemetett patakvölgyön a Csányi László körút nyomvonalán a Göbölös térig (kb. a Csányi L. körút 73-as számmal szemközt), keletről is megkerülve a várost. 

Vácról nem ismerünk 1876-os árvíztáblát, de Budapesten is talán csak egyetlen maradt fenn. Egy ilyen tábla esetleges in situ előbukkanása nagyban segítené a váci árvíz pontos szintjének meghatározását. 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...