2022. október 31., hétfő

Keserűfű Park

IN ENGLISH

Így november felé közeledve a váci Égető-sziget mellékága a reménytelen enyészet képét mutatja. Mint egy elvadult kastélykert a borongós égbolt alatt, ahol olyan gyorsan röppent el a Dunán csilingelő nyári napsugár, ahogy az egykor nyílt vízfelületet hódította meg a derékig érő keserűfű. 

A legelő állatok réme, a borsos keserűfű.


Az Égető-sziget mellégágában 13 évvel ezelőtt még simán el lehetett gyalogolni az alsó torkolattól a gátig. Igaz, kellett hozzá egy jó gumicsizma, mert a széles iszapos, vizes meder meglehetősen süppedős volt. Azóta a növényzet teljesen birtokba vette a szárazulattá vált medret, de még a legutóbbi időkben is végig lehetett menni rajta a bokáig érő növényzet között, amit helyenként már megszakítottak erdős foltok is. 2022-re a helyzet alapvetően megváltozott, a derékig érő borsos keserűfű (Persicaria hydropiper) néhány mélyebben fekvő szakaszt kivéve mindent elözönlött. 

Ugyan egynyári növény, de az október végén érintésre kipergő magjai alapján jövőre is biztosítva lesz az utánpótlása. Saját biztonságát a hajtásaiban található savak és illóolajok garantálják; ha legelő állatok fogyasztják, emésztőszervi gyulladást okozhat. Mélyre nyúló gyökere megköti az ártéri üledékeket, elkorhadó szára tovább növeli a talaj szerves anyag tartalmát, megágyazva a szukcessziós sorban utána következő növények számára. A meder felszínét teljesen beborítják, soraikban már a vaddisznó sem turkál, a dagonyázóhelyek idén már csak a három megmaradt vizes mélyedésre koncentrálódnak. A mellékág szukcessziója rohamos ütemben, a szemünk láttára zajlik és már valószínűleg a mellékágat elzáró gát elbontása sem fordíthatja vissza ezt a folyamatot. Ha nem történik valami drasztikus beavatkozás, pl. mederkotrás a mederben 10-20 év múlva már fűzerdőt fogunk találni. 

Az Égető-sziget déli "csúcsa" (jobbra).

Becsukódó szemhez hasonlóan záródik a növényzet a maradék vízfelületek körül.

Függőmeder 32 centiméteres Váci vízállásnál. A főágban ekkor jóval alacsonyabban van a víztükör.

Földéhes telepesek várakoznak az utolsó rezervátum partján.

Vaddisznótúrásokat vett újra birtokba a víz.

Képről többnyire már nem megállapítható hol végződik a meder és hol kezdődik a sziget.

Horror vacui

Néhány év, és itt is kezet fognak a keleti és nyugati front fűz-katonái.

I am just a spectator / An advocate documenting the loss, ahogy a művelt svéd írná, miközben ebben a Keserűfű Parkban bolyong. A Dunai Szigetek blog számára sem marad más, minthogy ezt a változást nyomon kövesse, bemutassa a szélesebb közönség számára. Hiszen így alakul át a táj végig a Duna mentén, legyen szó medermélyülésről, duzzasztásról, vagy egyéb emberi beavatkozásról. Ilyenkor a természet nem tehet mást, mint lohol az események után, reménykedve abban, hogy egyszer eléri az egyensúly közeli állapotot, amikor ezek a változások évszázados, évezredes távlatban történnek, nem pedig évtizedek alatt. 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...