Luczenbacher ligatúra

 ♇ 

A Bőszobi-patak torkolata 1928-ban. Fortepan 190221 / Zagyva Tiborné

Itt vagyunk hát újra. Földrajz-filózófiai kérdéssel fejeztük be a Népszabadság szigetképződési elméletéből eredő előző írásunkat Zebegényből, hogyan nevezzünk el egy olyan eltűnt dunai szigetet, amit életében senkinek nem jutott eszébe elnevezni és így utólag sem tarthat közérdeklődésre számot, és nem is tűnik a legeslegfontosabb kérdésnek a Duna szempontjából. Patak-sziget, Folyamkilométer-sziget, Téglagyár-sziget, netán Településrésznév-sziget? És mi köze mindennek a Szob-Zebegény dunai határon összekotort, töredékes Luczenbacher Pál ligatúrához? 

Az Újvölgyi-sziget csúcsán 1947-ben. Fortepan 204282 / Somlói Miklós dr.

A második nekifutás apropóját három dolog ihlette, egy kisebb dunai árhullám közepette elvégzett terepbejárás, egy zebegényi helytörténeti munka az 1928-ban felparcellázott szobi Újvölgyről és a Fortepan, ahol mindenről előkerül valami tökéletes illusztráció előbb-utóbb. 2025. augusztus 2-án, Nagymarosnál mért 221 centiméteres vízállásnál. Ez a vízszint pont elég ahhoz, hogy a part eltűnjön és a galériaerdő legszélső fái is vízben álljanak. Ez a vízszint viszont nem elég ahhoz, hogy a keresett kicsiny és fiatal szigetet újra körülrajzolja, valahogy úgy, ahogy az előző cikkben szereplő légifelvételek mutatták, vagy az alábbi, egyedüli, térképlap, valamikor az 1960-as évekből, amelyen sajnos semmiféle névanyag nem található róla. De valószínűleg az az igazság, hogy már nincs olyan vízállás, ami körülölelné ezt a szigetet.

Röviden összefoglalva az előző rész tartalmát, egy 1984-es Népszabadság cikk írója szerint a Zebegényi-sziget kialakulását egy Malom-hegyi bánya megnyitásának, így a Bőszobi-patak megnövekedett hordalékszállításának köszönheti. Ez a leírás elsőre elég hajmeresztőnek tűnt, de az lett a vége, hogy felbukkant egy eddig ismeretlen dunai-sziget, ami valóban a Bőszobi-patak hordalékából épülhetett fel. Egyre több részlet világosodott meg, különösen a cikk megírása utáni helyszíni bejárás során. Ugyanis az árhullám által ostromolt ártéri erdőben nem mészkődarabok hevernek, amit a Népszabadság cikk alapján lehetett volna remélni, hanem a szokásos dunai agyag-iszap-kavics sorozat alkotta a(z öntés)talajtakaró helyén frissen összetúrt építési törmelékhalmok emelkedtek. 

(Mint kiderült, ezek a törmelékhalmok illeszkednek a Dunakanyarban 2025-ben egyre több helyen megfigyelhető szomorú folyamatba, Zebegényben, csakúgy mint Kisoroszinál vagy a nagymarosi parton a helyiek megkérdezése nélkül próbálják kiszolgálni a hajós és vendéglátós lobbi tevékenységét. Előbbi két helyen hajóstéget építenek, Zebegényben pedig lakóhajót szeretne a polgármester a régi pataktorkolatba telepíteni erőteljes civil tiltakozás ellenére. Ennek érdekében "tisztították meg" a partot munkagépekkel.)

Kikotort téglagyári múlt

Mivel a kikotort sittet nem szállították el, hanem betolták az ártéri erdőbe a belógó istenátka japánkeserűfű (Fallopia japonica) szárak között volt lehetőség megfigyelni milyen összetételű ez az anyag, amiről korábban azt írtuk, hogy ez egy lehetőség lenne visszapótolni a Dunából hiányzó hordalékot. Leginkább összeégett, selejtes és töredékes téglákat találni itt, de előfordul beton, aszfalt és tetőcserép is. Ezek közül a legérdekesebbek a téglák, ugyanis legtöbbjük bélyeges, felületükön betűk és furcsa jelek olvashatók, többnyire sajnos töredékes formában. '♇', 'Szob' és ezek variációi a leggyakoribb felirat, de előfordul itt 'ETC' is, ami az Egyesült Tégla- és Cementgyár rövidítése. Az előbbi kettő származási helye egyértelműen köthető Szobhoz, közülük az első egészen biztosan köthető a pataktorkolathoz is. Ugyanis a vasúti híd túloldalán állt az a téglagyár, ahol ezt a fajta pecsétes téglát gyártották, melynek fura felirata, azaz ligatúrája a P és L betű összeolvadásából keletkezett, utalva a tulajdonos Luczenbacher Pál monogramjára. 

Az Újvölgyi Téglagyár épületei sárgával 1885-ben (mapire.eu)

A szobi illetőségű Luczenbacher testvérpár, Pál és János koruk (XIX. század második fele) sikeres vállalkozói voltak, fakereskedéssel, halászattal, híd- és vasútépítéssel, földmunkákkal, hajózással, fuvarozással és téglagyártással is foglalkoztak. Szobi téglagyáruk a Bőszobi-patak partján állt, a patakon átívelő vasúti híd túloldalán, az Újvölgyben, és a helyben bányászott löszből készítettek a téglákat. Geológiai érdekesség is fűződik a telephez, 1873-ban több pleisztocén korú mamutcsontot találtak a bányaterületen.

A gyár építésének pontos évszáma nem ismert, 1872-ben már állt, Z.O. (Ziegel Ofen) felirattal jelenik meg a III. katonai felmérés térképlapján. A lebontásának éve annál inkább, hiszen ugyanabban az évben történt, amikor a téglavető kemencék hűlt helyén felparcellázták az Újvölgyi Nyaralótelepet 1928-ban. Egészen eddig a fuvarosok rövid távon dolgoztak és a híd alatt, a patak mentén vezető úton hordták a téglát a torkolat alatt található ideiglenes kikötőbe. Ugyanide hordták a selejtes, összeégett példányokat is, elsősorban a partbiztosítás céljából, hiszen egy szilárd, kövezett parton könnyebben lehetett rakodni kocsikról az uszályokat, mint egy laza üledéken. Ez nem a lebontott téglagyár anyaga, ép téglát itt nem találni, az újvölgyi üzem és a ledöntött kémény anyagát valószínűleg a nyaralótulajdonosok hasznosították újra helyben, saját házaik felépítéséhez. Végső soron valószínűleg nem a mészkőbánya kőzúzójából származó anyag, hanem a téglagyár selejtjéből épült fel a patak torkolatában található rövid életű szigetecske. 

Luczenbacher Pál ligatúrája

Az időzítés azonban felvet némi problémát, hiszen a sziget a téglagyár bezárása után évtizedekkel bukkant fel, tehát nem az ember, hanem a folyó halmozhatta át szigetformára az antropogén "hordalékot". Ebből kifolyólag ésszerű lenne Újvölgyi- vagy Téglagyári-szigetnek nevezni, bár az utóbbi más szigetekre is igaz lehetne, hiszen sok téglagyár létesült a Dunához közel (Budapest felett), elsősorban a szállítás könnyebsége miatt. Az Újvölgyi-sziget elnevezés véglegesítése előtt azonban érdemes megvizsgálni a szóba jöhető patakot is névadóként, azonban a helyzet ebben a tekintetben nem egyszerűsödött, hanem bonyolódott az egy héttel ezelőtti íráshoz képest is. 

Luczenbacher Pál ligatúrája

A Bőszobi- és a Medres(z)-patak elnevezés mellett ugyanis sokáig használatban volt a Verbicz-patak elnevezés is, annak megannyi névváltozatával (pl. Verbészi-patak), azaz legalább három neve volt ennek a vízfolyásnak, sokszor kettő együtt is szerepelt, szinte teljesen esetlegesen tüntették fel ezeket a földrajzi neveket a térképeken, és ez a mai napig így van. Korábban ez a patak a vasúti híd nagyobbik nyílása alatt ért ki a torkolathoz, miközben a főút a keskenyebb, íves nyílás alatt futott, éles kanyart írva le, ami rendkívül balesetveszélyes volt, tekintve, hogy a teherautók és a gyalogosok is ugyanott voltak kénytelenek átmenni. Később ezt úgy oldották meg, hogy a patakot két betoncsőben átvezették az út és a vasúti töltés alatt is, természetes torkolata manapság már csak a csatornában elvezetett esővizeket kapja, az út pedig valószínűleg a nagymarosi gátépítés miatt megemelt szinten megkapta a patak ívét, a régi, íves rész pedig a gyalogosoké, kerékpárosoké lett, kis kibetonozott mederrel a csapadékvíz számára. Ennek történetét helyiek visszaemlékezéseivel részletesen dokumentálták a Zebegény Újvölgy (1928-2024) helyi monográfiában.

A Bőszobi-patak mesterséges torkolati bifurkációja a főút felett

Mint látjuk bőséges névanyag áll rendelkezésre, hogy elnevezzük ezt a másik Zebegényi-szigetet. Pataknévből túl sok van, ahogy dunamenti téglagyárból is, a Luczenbacher személynév inkább Szobhoz köthető, míg ez a sziget Zebegényben volt, az 1704-es folyamkilométer tábla olyan mintha a Rákóczi-féle felkelésre kitörésére emlékeztetne, holott e kérészéletű sziget története nem évszázadokban, hanem inkább néhány évtizedben mérhető. Felülvizsgálva a korábbi névadásunkat talán mégis az Újvölgyi-sziget a legjobb és legegyértelműbb elnevezés.