Hidrológiai képregény Apatin pusztulásáról

1781. november 2-án a Duna alámosta Apatinnál a magaspartot, amire alig három évtizeddel korábban a sváb mezőváros települt. Elpusztultak a partvédművek, sőt mintegy 82 köbméternyi kő is a hullámsírba veszett. Alig egy hónap múlva a Duna árvize egy újabb darabot harapott ki a partból,  egyértelmű jelzést küldve a városlakóknak: meneküljenek, ha kedves az életük, ugyanis a folyó kanyarulatfejlődése miatt az alsóváros végveszélybe került. Ebből az időszakból kevés leírása ismert a hidrológiai folyamatnak, de annál több térképlap, vázlat és helyszínrajz készült róla, melyek képregényszerűen mutatják be Apatin részleges pusztulását és a megmentésére szőtt terveket. 

1. ábra. Apatini partelmosódási képregény 1781-ból: (forrás)

Apatin (Апатин) városa jelenleg Szerbiában, a Vajdaság Autonóm Tartományban található a Duna bal partján. Történetünk idején még Magyarországon volt, Bács, majd Bács-Bodrog vármegyében, lakói pedig leginkább Abthausen néven emlegették. Német telepesei 1749-ben Grassalkovich I. Antal hívására érkeztek, előttük a török korban betelepülő szerb martalócok lakták a környéket, akik más elfoglaltságuk mellett a Dunán kalózkodtak. Apatin nagyon gyorsan egy népes, prosperáló, városias településsé vált, lakói halászattal, mezőgazdasággal, iparral és kereskedelemmel foglalkoztak, fénykorában ez volt a vármegye legnépesebb sváb közössége, akiket a második világháború után vagy megöltek, vagy elüldöztek. 

Apatin tipikusan mérnökök által kimért sakktábla-alaprajzú település volt, bár a "tábla csokoládé"-forma pontosabban illene rá. A Duna főágához közel, de nem közvetlenül mellette, a bácskai part ármentes peremén épült fel. Apatin helyzetét a hidrológia és a földrajz alapvetően meghatározza; a Duna rendkívül mély fekvésű, vizenyős, holt- és élő ágakkal szabdalt, 15-16 kilométer széles ártere miatt a szemközti, baranyai ármentes part református magyar falvaival, Laskóval, Várdaróccal nem volt közvetlen összeköttetése, de a XVIII. században feljegyezték, hogy magas vízállás idején Apatinból a Kopácsi-réten keresztül át lehetett csónakázni a Dráva-parti Eszékre. A Duna állandóan változtatta kanyarulatait ezen a laza és finom szemcsés hordalékkal jellemezhető, széles ártéren, gyakran eltávolodva az ármentes térszínektől. Mérnöki szakzsargonban az ilyen szakaszokat nevezik elfajultnak, ami alapvetően téves, hiszen mihez képest fajult el, másrészt a körülményekhez képest teljesen normálisan viselkedett, mondhatni természetközeli állapotban volt. Ebből kifolyólag nagyon kevés délvidéki település állt közvetlenül a főág partján. Sokszor előfordult, hogy a telepesek érkezése után nagyon rövid időn belül költözni kellett biztonságos helyre, a XVIII. század nagy árvizei idején még nem állt rendelkezésre megfelelő hosszúságú vízállási adatsor, hogy képet alkossanak az ármentes térségekről, ezért egy váratlan esemény, mint pl. egy izlandi vulkánkitörés következtében kiáradó folyó is költözéshez vezetett, mind Szond esetében. Apatin alatt a következő balparti település a 75 kilométerre lévő Bácsújlak volt. A korabeli, mai szemmel kaotikusnak tűnő, ártéri viszonyokról a Duna Mappáció térképészei készítettek részletes leírást: 

Ezen itt ábrázolt Duna átalyában nagyon rongállya, mind a’ jobb, mind a’ bal partjait, a’ szerént tudni illik, a’ mint a’ fordulatok miatt a’ víz jobban vagy kevesebbé fekszik néki. A’ Duna itt ábrázolt partjai átalyában iszap földekből állanak; és jóllehet töbnyire a’ Fa gyökerek mindenüt öszve fonták itten magokat; de minthogy a’ föld igen gyenge fástól edgyütt omladozik a’ vízbe. Különösen szokott a’ part szakadozni, mikor a’ nagy víz, tartós lévén, a’ földet nagyon eláztatja, ’s annakutánna a’ duna hirtelen való meg apadásával, elébb mintsem meg szikkadhatna, bé omladozik, sokszor a’ fák terheiis segítvén azokat. Ide járúl még az is: hogy a’ part alól homokos lévén, a’ víz ki öblögeti, ’s a’ partnak alya ki üresülve, rohan a’ Föld lefelé. Minhogy azonban az ilyen tört partokkal által ellenbe eső széle a’ Dunának mindég zátonyos, annyival nagyobb erővel nyomakodik a’ víz, annak tulsó oldalára, és aztat kivésvén, a’ bé húlt földek a’ mélységtől elnyeletve tovább vitetnek, ’s iszap formában nem sokkal alább az enyhelyen zátonyokká lésznek. – Itt különössen három olyan zátonyt formál a’ Duna, ’s ugyan annyi tört partot. A’ nagy Dunábol ki menő Csobod Foka edgyesül az úgy nevezett Öreg Dunával ’s így edgyütt szakadnak ismét a’nagy Dunába, melyek míg odaérnek, több kiöntéseket tsinálnak, kivált nagyobb víz idején minden erdőt elboritanak. Apadáskor ellenben olyan iszapot hagynak ezen vízek magok után, melyek meglábolhatatlanok. – Vörös László §II_074 1828-12-08

A sváb telepesek házhelyeit kijelölő mérnökök gyatra munkát végeztek, egy fontos tényezőt nem vettek figyelembe. Az északi, felsővárosi rész egy Krebsenwasser nevű lefűződött kanyarulat holtága mellett épült fel, az alsóváros viszont a Duna egy fejlett kanyarulatának homorú oldalára. Az alábbi, délkeletre tájolt térképen (2. ábra) szembeötlő, hogy a Duna egyenesen a mezőváros felé tart, és a legszélső házsor előtt ír le egy derékszögű kanyarulatot. Vélhetően az új lakók ezzel a jelentős problémával nagyon rövid időn belül szembesültek, és alig három évtized elteltével sokuknak már menekülniük kellett az alámosódó házaikból. 

Korabeli leírások szerint ez a vízrajzi helyzet nem sokkal korábban alakulhatott ki, egy hatalmas kanyarulat lefűződésével. A 2. ábrán nem sokkal a kanyarulat átszakadása után látható az Öreg-Dunának is nevezett Ludas-ér hosszú, kanyargós medre, ami a lefűződés után fokozatosan szűkült, de sosem szűnt meg a kapcsolata a főággal, ez napjainkban is megvan. A lefűződés által a Duna főága átkerült közvetlenül a magaspart tövébe, és rohamos gyorsasággal kezdte alámosni. Hamarosan az apatini tábla csokoládé déli harmadát már le is harapta a Duna, bárhogy is küzdött ez ellen a lakosság.

2. ábra A Ludas-ér lefűződése utáni helyzet 1775 körül (forrás) 

A küzdelem kezdetleges eszközökkel zajlott két fronton is. Egyrészt sarkantyúk épültek a bal part mentén, azzal a céllal, hogy a sodorvonalat távol tartsák a parttól, anyagukról nincs információ, többségük vélhetően vesszőfonatból készült, de az első képen feltüntettek egy elmosódott kőrakást is. Ezek között a Duna árvizei rendszerint hatalmas gödröket mélyítettek, amibe a rövidke sarkantyúk egyszerűen beleomlottak, mint az a kezdőképen is látható. Ezek a gödrök egyre közelebb kerültek a település legszélső házsoraihoz, először a mögöttük lévő kertek omlottak bele a Dunába, majd az 1780-as évektől kezdődően egész házsorok is. A védekezés kudarcáról sokat elmond, hogy Vásárhelyi Pál leírása szerint ez a folyamat még az 1820-as évek végén is zajlott. 

A’ Duna bal partját, Apatin Mező Városa, annak szántóföldje és legelöje határozzak. Jobb partján lévö Erdö a’ Bélyei Uradalomhoz tartozik. A’ Duna bal partjá itt igen töredékeny, ez idén is szemem láttára több lakosoknak házaik bele döledeztek. Vásárhelyi Pál §II_092 

3. ábra Kezdetleges partvédelem és az Alter Donau Rinnsal terv 1779: (forrás)

A partomlás elsősorban az alsóvárost érintette, és mindig azon a ponton fejtette ki legerősebben a hatását, ahol a sodorvonal a kanyarulatban a leginkább megközelítette a homorú partélt. A kanyarulatfejlődés dinamikája miatt az a pont állandó mozgásban volt, egyrészt a város felé, másrészt folyásirányba vándorolt. Az elmosódás ütemét folyamatosan dokumentálták térképeken, ezek közül kettőt is érdemes megemlíteni, a 4. ábrán alig öt év partvonal-változásait dokumentálták három lépésben; 1776, 1777 és 1781-ben, az 5. ábrán az időlépték (1776, 1804, 1808) miatt jóval érzékletesebben jelenik meg a pusztulás mértéke, ráadásul az elpusztult városrészeket is berajzolták, mintegy szellemkép formájában. 

4. ábra A partelmosódás üteme 1776-1781 között (forrás)

5-ös számmal jelölték az 1776. évi partvonalat, 8-as az 1804-es állapot, és 9-es az 1808-as. Hatossal jelölték a domború oldalon folyamatosan, évről évre gyarapodó homokzátonyt, ami folyamatosan nyomta a Duna főági sodorvonalát Apatin irányába. 1776-1808 között összesen három utcányi rész omlott a Dunába Apatin alsóvárosában, megsemmisült öt háztömb, további három súlyosan megrongálódott. Az 5. ábrán található méretarány segítségével számszerűsíthető is a kanyarulatfejlődés, harminckét év alatt kb. 370 bécsi öl volt az elmozdulás, azaz nagyjából hétszáz méter fogyott el a bal partból. Ez évenként átlagosan 22 méter elmosódásnak felel meg, ami igen jelentős ütem. És ekkor még nem volt vége a megpróbáltatásoknak, a következő két évtizedben a kanyarulattól délre eső háztömbök is elpusztultak. Az árvízvédelmi kudarcok után, 1791-re a Apatin igen rossz állapotba került. A település védett, északkeleti szélén, a sörfőzde közvetlen közelében új városközpont épült Kiss József rendezési tervei alapján, ehhez a Duna által fenyegetett területen lebontott házak épületanyagát használták fel az új Fő utca – ma Szerb uralkodók utcája – felépítéséhez [1].

5. ábra Apatini szellemkép 1808: (forrás)

Azt nem lehet állítani, hogy ne születtek volna megoldási javaslatok Apatin megmentésére, ezek többsége azonban csak papíron (térképen) létezett, a gyakorlati megvalósítások ad hoc jellegűek voltak és nem jártak sikerrel, az egyik próbálkozásnak vélhetően a Baranya vármegyei Béllyei Főhercegi Uradalom tett keresztbe. 

1. A Speckgraben. 

A Speckgraben-csatornát eredetileg azzal a szándékkal ásták, hogy eltereljék a Duna vizét az apatini partokról. [Johann Meltzel §II_101 1829-07-26] 

Az egyik legkézenfekvőbb terv a Duna elterelésére a már említett Ludas-ér régi medrének felhasználása lett volna. Ezt a célt szolgálta volna a Speckgraben-csatorna, amit a Ludas-ér és a Duna főága között ástak ki, azzal a céllal, hogy a Duna vize kiszélesíti majd ezt a csatornát és újra birtokba veszi a korábban lefűződött kanyarulatát, esetleg egy nyílegyenesen tovább ásott, éppen ezért költséges csatornába vezetik Apatin alá. Csakhogy nem véletlenül változott meg a Duna folyásiránya a Ludas-ér lefűződése után, az új ágnak jóval nagyobb lett az esése (ezáltal a munkavégző képessége), hiszen rövidebb távon tette meg ugyanazt a szintkülönbséget, mint a rendkívül hosszú, kis esésű régi Duna-ág. Éppen ezért a Duna nem vette birtokba ezt az új csatornát, de egy ellenérdekelt fél is megjelent munkásaival: 

Az úgy nevezett Speckgraben Schwall régen Duna vólt, melyből még a’ múlt Század [XVIII. sz.] végén az ó Duna felé egy ásást tettek. A’ Tekintetes Bélyei Uradalom mindazonáltal azt az ásást el-záratta, ’s ez által a’ Duna az Apatini határ felé nyomattatott. [Vörös László §II_090] 

Jelenleg Szerbia és Horvátország dunai határa is konfliktusokkal terhelt, ennek egy korábbi verziója Magyarországon belül is megvolt, Bács és Baranya vármegye határa a Duna főága volt, amit egy adott pillanatban vettek föl, cskhogy ezen a szakaszon a hidrológiai realitás már a következő évben eltért ettől. A bellyeieknek egyáltalán nem volt érdekük, hogy a Duna főága az ő területükön belül kanyarogjon, mivel az apatini gazdák igényt tarthattak volna a balpartra átkerülő bellyei területekre. A Speckgraben-projekt tehát a Duna esésviszonyai mellett a bellyeiek tiltakozása miatt hiúsult meg, bár az 1789 körül készült tervben még közel négy évtizeddel később is reménykedtek Apatinban:  

A’ Duna szakadás, mely az úgy nevezett Speckgraben Schwallra szolgál az 1827dik nagy árvizkor történt. Az Apatini lakosok azt reménylik, hogy a’ Duna bele veszi magát, mely nem is lehetetlen, ha még idövel a’ felette lévő Duna part be fog szakadozni. [Vörös László §II_089]

6. ábra A Speckgraben-projekt 1789. (forrás) 

2. Vásárhelyi Pál tervei 1829.

Vásárhelyi Pál elgondolása hasonlít az első pontban leírt tervekhez, ugyancsak a Ludas-ér meglévő medreit használta volna fel, de nem a kifejlődésre nyilvánvalóan képtelen Speckgrabennél, hanem attól délre ágazott volna ki a Dunából és onnan három lehetséges nyomvonalon kerülte volna ki Apatint, közülük a leghosszabb harmadiknak volt egy a és b elvégződése is. 

7. ábra Apatin megmentése 1829 (forrás) 

3. Alter Donau Rinnsal

Apatinnal szemben, a Duna, Ludas-ér és a Speckgraben által határolt területet Popovicza-szigetnek nevezték, de ezt több holtág tagolta kisebb részekre. A Popovicza-ág választotta le nyugaton a Kis-Popovicza-szigetet, de volt egy különálló sziget-rész keleten is, ezt volt a Pohl-sziget. Ahogy Apatin partja pusztult, úgy terjeszkedett kelet felé a Pohl-sziget, a domború oldalon képződő homokzátony új nevet kapott, ezt nevezték a 3. ábrán Neuer Anschüttnek. A Neuer Anschütt nyugati oldalán volt egy medermaradvány, az Alter Donau Rinnsal, amit az apatiniak megpróbáltak revitalizálni, ugyanis ez a beavatkozás ingerelte volna legkevéssé a Bellyei Uradalmat. 

8. ábra Alter Donau Rinnsal terv 1789 (forrás)

 

Ezek a tervek tanulmányozhatók a 3. és 6. ábrán. Apatin felett a bal parton egy vezetőművet építettek, ami beterelte volna a sodorvonalat a régi mederbe, amit kellőképpen kimélyítettek volna, hogy birtokba vehesse a Duna. Csakhogy ezek a lokális munkálatok elégtelenek voltak arra, hogy megtörjék a Duna sodrását. Valószínűleg ezt a szabályozó mérnökök is belátták, hiszen a kanyarulatfejlődés és az oldalazó erózió pusztítása ettől függetlenül folytatódott volna, Apatin legfeljebb pár évtized haladékot kaphatott volna. Érdekes módon végül mégis ez a megoldás realizálódott a folyószabályozást végző mérnökök által (lásd 9. ábra). 

9. ábra A végső, megvalósult tervek 1854: (forrás) 

Valamikor 1854 (9. ábra) és 1856 (Pasetti térkép, 10. ábra) között, száz évnyi küzdelem után menekült meg Apatin a Duna oldalazó eróziójától. Az új ág a Pohl-szigeten vezetett keresztül, Kis- és Nagy- részre osztva azt. A kisebbik rész átkerült Apatinhoz, de a város alatt további két új sziget alakult ki úgy, hogy partot váltottak a folyó új nyomvonala miatt. A Város-sziget Apatintól átkerült a jobb partra, míg a Thiergarten-sziget a bellyei részről szakadt le és került át a bal partra. Néhány szakaszon az a helyzet állt elő, hogy a régi mederben maradt ugyan a Duna, de az ellenkező irányba kezdett folyni, mint pl. a Város-sziget mellett. 

10. ábra Apatin megmenekül 1856: (forrás) 

A Pasetti-féle térképen látható, hogy Apatin új dunai hajóállomásától egy kilométer hosszú út vezet a településre, keresztezve a Krebsenwasser holtágat is. A távolság légvonalban a város szélétől körülbelül 800 méter lehetett. Miért fontos ez? Ha ránézünk manapság Apatin térképére, láthatjuk, hogy ez egy Duna-parti város, nyugati részén két háztömb közvetlenül a folyó mellett áll. 1856-ban a Duna kanyarulatfejlődése ugyanis nem állt meg, a még mindig közel derékszögű folyókanyarulat Apatin felett tovább pusztította a bal partot, immár a régi felső város mellett, végső soron felszámolva a Krebsenwasser holtágat és az azon túl elterülő ártéri területet. Ez a szakasz még a közelmúltban is okozott meglepeséseket, az Apatinnál megrekedt jégtömbök miatt (is) fagyott be a Duna Mohácsnál 1985-ben.

Irodalom:

Duna Mappáció leírásai

[1] https://epa.oszk.hu/00900/00997/00044/pdf/EPA00997_letunk_2017_3_119-138.pdf