A Hunyadi-szigeten tett kirándulás, majd a Kis-Háros sziget meglátogatása után szinte magától adódott, hogy haladunk tovább dél felé a Duna mentén. Az, hogy végül érdi látogatásunk megvalósulhatott nem tudatos tervezés eredménye. Egy kedves blog olvasónk meghívásának tettünk eleget hatan, amikor leszálltunk a 33-as buszról, hogy bebarangoljuk a vizenyős árteret és az eső után saras-agyagos Kakukk-hegyet.
Az Érd-Tétényi öblözetben kialakult szigetek nyomait ma már csak légifelvételen lehet nyomon kísérni. A felszínen az egykori mederformák ellaposodnak, a mezőgazdaság és az erózió hatására a régi meredek partélek eltűnnek. Három sziget nyomait látjuk a mellékelt ábrán, ahol az általunk megtett rövidke útvonalat is feltüntettem. Legjobban a zöldellő Beliczay-, más néven Érdi-sziget látszik. Szerencsés helyzetben van, az árvízvédelmi töltés jó oldalára került. A tőle északabbra fekvő két sziget már kevésbé nyomozható. Ezek már a mentett ártéren fekszenek és már 300 éve sem voltak önálló szigetek. Bizonyos felszínformák azonban őrzik emléküket.
A Duna irányába haladva, közvetlenül Érd és Nagytétény határán, a Tétényi utca végénél egy nádashoz érünk. Ezt a hosszan elnyúló vizenyős mélyedést sem a település, sem a szántóföldi mezőgazdaság nem tudta hasznosítani. Az ehhez hasonló mentett árterek egyetlen gazdasági hasznosítása a nemesnyáras telepítés, ez a fa a papírgyártás és a gyufagyártás (Budafoki Gyufagyár) alapanyaga.
A nádasban kopár részek jelzik, hogy gyakran vissza-visszatér a víz a régen elhagyott medrekbe. Ezek a részek az elhagyott Duna-medrek legmélyebb szintjei jelenleg. Könnyű volt megfigyelni a terep szintek közti különbségeket, amikor a térdig érő vizes füves-sásos-nemesnyáras sávból felkapaszkodtunk a szántóföld peremére. Ez a perem jelöli ki a határvonalat az elhagyott medrek és a szántóföldi művelés alatt álló szigetmag között. A folyószabályozás és az árvízvédelmi töltés megépülése előtt ez rendszeresen árvízjárta terület volt. Az itteni szántóföldi művelés újkeletű, a feltörés előtt az árteret kaszálóként és legelőként hasznosították.
Vannak olyan helyek is Érd határában, ahol valamivel könnyebben felismerhetők ezek a medrek. A felismerést a nyílt víz látványa nagyban megkönnyíti. Egy kis emberi segítséggel (mesterséges meder kiásása) a Sulák-patak napjainkban egy régi Duna mederben folyik. A dunai mellékághoz képest valamivel szűkebb és egyenesebb ez az új meder, de a nyomvonal a régi.
A Sulák-patak partjára ültetett fák révén a medrek egykori futása messziről is kirajzolódik. A térszín nem tökéletes síkság a szántóföldek alatt. A szabályosan váltakozó mélyedések és a kissé kiemelkedő vonulatok zátonyos területre utalnak. A homokpadokon keletkezett humuszon szépen zöldell már az őszi búza.
Érdi tájkép a város határából. A Bara- és a Sulák-patak összefolyásához közel terül el az érd-ófalusi illegális szemétlerakó. Modern ártéri gazdálkodás? Vagy csupán általános agglomerációs társadalmi igény a szemetelésre?
Tipikus vidéki kertvárosi utcákon barangolva érkeztünk el a teljesen váratlanul és valószínűtlenül fölbukkanó érdi minarethez. Hamza bég minaretje az elpusztult török palánkvár utolsó mementója. Tövében fonódtak össze egykor az Érd-Tétényi öblözet Duna medrei. A palánkvárat (törökül parkan, lásd: Párkány) a fehérvári szandzsákbég 1552-1558 között emelte szultáni parancsra a Budára vezető (és római nyomvonalon futó) hadiút védelmére. A fejetlen minaretet 1970-ben, korabeli igényességgel zsaluzott vasbeton sipkával egészítették ki. A müezzin által minden nap többször megtett lépcsőzést mi is kipróbálhattuk fejenként 200 forintért. Megérte, hiszen odafentről gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé.
A kép hátterében ott fehérlik a napsütésben a Széchenyi-hegyi tv-torony. Közvetlenül előtte az Érdi- és Tétényi fennsík íve zárja le északi és nyugati irányból az Érd-Tétényi öblözetet. Egykor a Pannon-tó öble terült itt el, üledékei az eltelt 6-7 millió év alatt a mélybe süllyedtek. Rájuk rakódott az ős-Duna hordaléka, mely annak idején egészen a fennsík lábánál kanyargott. A tektonikai kiemelkedés hatására kényszerült elhagyni régi ívét, keleti irányban. A Széchenyi-hegy alatt látható fasor kíséri a Sulák-patak medrét, melybe éppen itt a minaret alatt torkollik Érd másik vízfolyása, a Bara-patak. Egyesült víztömegük a gátőrháznál, zsilipen keresztül ömlik a Beliczay-sziget mellékágába. Képünk előterében házak láthatók, Érd-Ófalunak egy újabb városrésze, mely teljes egészében mentesített ártérre települt.
Érd (Hamzsabég) falva rengeteget szenvedett a dunai árvizektől. Minden egyes árhullám elöntötte a település mélyebben fekvő részeit, többször teljes pusztulást hagyva maga mögött. 1775, 1838, 1876, 1941, hogy csak a leggyászosabb évszámokat említsük. Volt, hogy az érdiek 3 évi adóját engedték el, nehogy végleg elnéptelenedjen a rombadőlt falu. Az 1941-es árvíz után már muszáj volt felépíteni a ma is látható árvízvédelmi töltést, melyet a hatvanas években tovább magasítottak. Amióta aszfaltcsík került a tetejére a helyiek kedvelt sétaterévé vált. A magasparthoz csatlakozva a Beliczay-háztól egészen Nagytétényig fut, kikerülve a Beliczay-sziget teljes egészét, amely így ártér maradhatott (a fenti képen balra látható). Ennyi maradt abból a vízivilágból, ami annak idején középvíznél is a Budafoki útig terjedt. Távolban a gátőrház és a zsilip épülete látszik, ahol a Sulák-patak keresztezi a töltést.
Érdekes jelenség, hogy az ártérre érő patak a mellékág feltöltődött szakaszára kiérve nem követi a régi folyásirányt, hanem azzal ellentétesen haladván torkollik be a Dunába. Ez magyarázható azzal, hogy az ember a rövidebb szakaszt mélyített ki a vízfolyás számára, a lehető legtávolabb tartva azt a településtől. De az is előfordulhatott, hogy a víz csupán a legnagyobb esést követve a legrövidebb úton akart eljutni az erózióbázist jelentő Duna-mederhez. Mindenesetre a patakot követve értük el az érdi dunai strandot, azaz annak a hűlt helyét.
Hogy miért nem találtuk meg a strandot a sziget orránál? Ennek az oka a képen látható T-sarkantyú. Ez a szabályozási műtárgy azt a célt szolgálja, hogy meghatározott mélységben szűkítse le a medret a hajózás számára. Gyakorlatilag a kőszórás egy áthelyezett partszakasznak felel meg, amely mögött azonnal megindul a feliszapolódás és ezzel együtt az ártéri szukcesszió. Röviden összefoglalva ezért nincsen már meg az érdi strand. A strandolók hűlt helyén bokorfüzes erdő vetette meg gyökereit.
A Beliczay-sziget erdeinek körülbelül 90%-a telepített nemesnyáras. A megfogalmazás csalóka, hiszen ahogy a gyümölcsöst sem nevezzük erdőnek, ezeket a fa-ültetvényeket sem kellene. Annak idején gyufagyári igények kielégítésére ültették, ma azonban a pakisztáni és török gyufák korában inkább már bántja a szemet. Éppen ezért helyi kezdeményezésre a fokozatosan kivágandó nemesnyárasok helyén - ha minden jól alakul - hagyni fogják, hogy a természetes fűz-nyár ligeterdők újra birtokba vegyék a szigetet. Talán a képen látható tarvágás helyén is majd a Háros-szigetihez hasonló dzsungelt látunk 20-30 év múlva.
Gyülekező felhők alatt értük el a sziget déli csúcsát. Az egykori meder helyét tarvágás jelöli, íve a víztükör nélkül is jól kivehető. Távolban a római katolikus templom tornya látszik, balra a Kakukk-hegy meredeken leszakadó tömbje zárja a látóhatárt. A Beliczay-mellékágat a II. katonai felmérés szelvényein már csak keskeny kék csíkkal jelölik, 1850 után már egyik térkép sem jelöl benne vizet. Kiszáradása szorosan összefügg a Ráckevei-Duna lezárásával és a budafoki-ág kotrási munkálataival. A megnövekedett vízmennyiség nagyobb energiája drasztikusan kimélyítette a medret. A medersüllyedéssel párhuzamosan szárazodott az érdi ártér és a mellékág. Jelenleg, 2012-ben csak a legnagyobb vízállások alkalmával láthatnánk a képen csillogó víztükröt, ilyen esetben a szigetet 1,5-2 méteres víz borítja.
Itt, a Beliczay-sziget déli csücskénél állt a téglagyár teherkikötője. A hatalmas sóderrakodó daru betontalapzata és a kőszórással megerősített partoldal maradt meg a '80-as évek végén bezárt ipari létesítmény emlékéül. Több helyen megfigyeltük, hogy rendszeresen a selejt téglákkal töltötték fel a Duna-medret, árvízmentes térszínné alakítva a rakodó partot és kikötőt.
A Kakukk-hegyre vezető útnak legendája van. A római hadiút, melyen egykor légiók és ala egységek vonultak Matrica és Campona tábora között, melyen II. Lajos király Mohács felé indult seregével 1526 augusztusán és melyen a szétvert török hadak menekültek dél felé 160 évvel később, ma is megvan. Burkolata ugyan nem római, de a helyiek nagy becsben tartják (és nem aszfaltozzák). A legenda röviden így szól:
Réges régen Érden az emberek a Dunára jártak a hegyről vízért. Csakhogy az út mentén egy barlangban sárkány lakott, aki mindig elragadott a vízhordók közül egy-egy embert. Nagy volt a sírás-rívás a faluban, amikor is valamelyik eszes ember azt találta ki, hogy állítsanak az útra egy oltott mésszel tömött bárányt. A vaksi, de mohó sárkány nem tudott ellenállni a báránynak, szőröstül-bőröstül felfalta. Csakhogy nagyon megszomjazott a lakoma után, ezért lement inni a Dunára. Ivott és ivott, közben a mész elkezdett dolgozni a bendőjében. Szörnyű kínjában, még mielőtt kilehetle volna a lelkét kivájta a Kakukk-hegyre vezető mélyutat.
Ezen az úton érkeztünk fel (vendéglátóinknak köszönhetően autóval) az érdi téglagyár felett magasodó pannon agyagból felépülő aszimmetrikus agyaghátra. 77 méter magasból letekintve szépen kirajzolódik a Pap-szigethez hasonlóan fordított D alakú Beliczay-sziget.
Ugyan löszfalnak néz ki, de a Duna fölé magasodó Sánc-hegy nem az. Sokkal inkább agyagfal, melynek anyagát két téglagyár hasznosította. Aszimmetrikus formáját a Dunának köszönheti, mely az északi oldalt fokozatosan elhordva, alámosva alakította ki a mai képét. Délen, Százhalombatta irányába lankásan lejt, míg Érd településre szinte függőleges falakkal zuhan. Legmagasabb pontja a Kakukk-hegy, 177 méter magas. Kissé keletebbre, közvetlenül a Duna (100 m. B. f.) szintje fölött emelkedik a Sánc-hegy (163 m). A partfal tövében a sodrás igen erős, nagyon megnehezítve a Budapest felé tartó hajók dolgát.
A Kakukk-hegy és az érdi magaspart Természetvédelmi Terület. Természetközeli növénytakarója fragmentálódott tatárjuharos lösztölgyes, mely igazi ritkaságnak számít. Egykor az érdiek szőlejét, gyümölcsét érlelte itt a nap, majd a hetvenes évektől hétvégi házak tömege épült fel a parcellákon. Mivel Magyarországról az a generáció már eltűnt, akik heti rendszerességgel mentek a "telekre" konyhakertet és gyümölcsfákat nevelni, a Kakukk-hegyet lassacskán visszahódítja a természet. Elhagyott, kifosztott nyaralók, kidőlt kerítések miatt meglehetősen lehangoló látvány tárult a szemünk elé.
Annak ellenére, hogy a védett érdi magaspart anyaga agyag és nem lösz, jellemző rá a csuszamlás. Kezdő statikusok által tervezett családi házak láthatóak már a battai téglagyár fölötti domboldalban. Soha ne építkezzünk agyag- vagy löszfalra, löszfal alá, vagy a közelébe. A képen látható másik meghökkentő jelenség a dombtetőre telepedett nádas. Ugyanúgy, mint az agyagfalra való építkezésre, erre sem találtam épeszű magyarázatot.
Százhalombatta régészeti múltjához tartozik a sánc-hegyi kelta földvár. A vaskori építmény nagyszerű állapotban megmaradt földsánca a kép jobb oldalán magasodik. Előterében mesterségesen kimélyített aszóvölgy látható, mely növelte az erőd védelmi potenciálját. Ezekben a hozzáférhetetlen aszóvölgyekben vészelte át a löszpuszták növényzete a mezőgazdaság térhódítását, és innen indulnak el visszahódítani maguknak az elhagyott kerteket.
Végül felmerülhet a kérdés, miért pont "Beliczay", az Érdi-sziget. Nos a névadás pofonegyszerű; az egyetlen ház a sziget árterén a ma is lakott Beliczay-ház, mely az egykor itt élt birtokos családról kapta a nevét. Ez a meglehetősen egyszerű etimológia annak is köszönhető talán, hogy a területet ábrázoló térképek közül egyik sem tartalmaz névírást a szigetre vonatkozólag, ezért valahogy szükségessé vált, hogy a sziget nevet kapjon.
Már alkonyodott, mikor elbúcsúztunk érdi házigazdáinktól, és útnak indultunk hazafelé, mind a hatan sárosan, fáradtan, de rengeteg új ismerettel gazdagodva.
Végül, de nem utolsósorban köszönet illeti Kállai Tibor házigazdánkat és családját a szíves vendéglátásért, az idegenvezetésért és a rengeteg információért!
Ajánlott irodalom, nagyszerű képekkel:
Nádas a dombtetőn: a domb anyaga (agyag) lehet a magyarázat, az esővíz a kisebb-nagyobb gödröcskékből nem tud elszivárogni, és ott is megtelepedhet némi vízkedvelő növényzet.
VálaszTörlésHát az a helyzet, hogy ez a nádas valódi dombtetőn áll, ahol nincsenek gödrök, szépen egyenletesen borítja a lejtőt is. Háttérben azokkal a házakkal... alig hittem a szememnek. :)
TörlésA teherkikötő és a daru nem a téglagyárhoz tartozott!
VálaszTörlésA'80-as évek közepén kezdtek ide sóder szállítani uszályokon,
melyet közúton szállítottak tovább.
Kisvártatva felépült a daru is, melynek a betonalapzata még mindig látható.
Talán soha nem is használták, mivel ekkortájt az odavezető Molnár utcán súlykorlátozást vezettek be és ez a sóderszállítás végét jelentette. Nem is baj: csőrös Tátrákat a vizes sóderrel úgy megrakták, hogy alig tudtak felkapaszkodni az amúgy nem túl meredek Felső (régebben Lenin úton)
A nádra nem várt helyen az a magyarázat, hogy ezek a pannon rétegek nem homogén agyagrétegek, hanem homokos, agyagos, márgás rétegek egymásra településéből állnak. ezeknek a rétegeknek eltérő a vízvezető képessége. Ahol a vízvezető réteg (pl. homok) alatt több agyagot tartalmazó réteg van (az agyag vízzáró), ott ebben a permeábilis rétegben fog összegyűlni és áramlani a víz. Ahol a felszín elmetszi ezeket a rétegeket, ott a növényzet is követi ezeket a változásokat: ahol vízben gazdagabb permeábilis réteg van, alatta agyagos réteggel, ott vízkedvelő növényzet fog nőni, ahol kevesebb vizet tartalmazó, ott szárazságtűrő fajok.
VálaszTörlés1.Kis koromban ebből a nádasból vágtunk nyílnak valót:)
VálaszTörlés2. A mellette lévő nyaraló az enyém. Nem a hétvégén kijáró lelkesedés, csak a biztonság fogyott el. Fényes nap járják hordák Érdről ezt a vidéket, barbár módon rombolnak és lopnak mindent.
3. A földvár töltése eredetileg bronzkori (az a rész, amelyik a battai téglagyár felé néz), a képen látható rész vaskori.
4. A sánc alján lévő mélyedésben ugyan nem maradt meg semmi, azt kukoricásnak szántotta Stigler bácsi szorgalmasan. A sánc maga nem volt művelés alatt.
A nádra a magyarázat annyi hogy a nád egy sokkal kevésbé igényes növény mint ahogy gondoljuk. Hogy azt ne mondjam rá egy gyom, és ezért néha elég érdekes(nek tűnő) helyeken veti meg a gyökerét....
VálaszTörlés