2011. április 7., csütörtök

Palotai-sziget - fejlődés és morfológia

 
Az április elsejei szigetbejárási beszámoló szándékosan nélkülözte a térképszelvényeket. Külön fejezetben foglalnám össze mi is történt a Palotai-szigettel az elmúlt 80 évben. Nem egyedi a sorsa Magyarországon. Ami itt történt a főváros IV. kerületében, az megtörtént a Csallóközben, a Dunakanyarban, a Csepel-szigetnél, Paksnál, vagy akár Gemencnél.
A Palotai-sziget nevét Rákospalotáról kölcsönözte. Eddig ért ugyanis a falu határa még jóval azelőtt, hogy 1840-ben a Károlyiak megalapították az árvíz után Újpestet. Egyike volt a megyeri és a pesti rév közötti számtalan szigetnek, melyek közül már csak az Óbudai-, és a Margit-sziget maradt meg. Kialakulásának ideje ismeretlen, az 1700-as évek kezdetén, Marsigli Duna-térképein már szerepel. Az első katonai felméréstől egészen az 1953-as légifotóig bezárólag méretében és helyzetében nem volt különösebb válatozás. Viszonylag stabil helyzetét a kiegyenlített áramlási és hordalékviszonyoknak köszönhette. Sem jelentősebb elmosás, sem pedig zátonynövekedés nem figyelhető meg a környezetében. Hossza 620 méter, legnagyobb szélessége 90 méter volt. Területe 4,6 ha.

Ez az állapot jellemezte a Palotai-szigetet a folyószabályozások megkezdéséig. Ennek kezdeti lépése a környéken egy lokális építmény volt, a Zsilip utcai gát, amelynek révén a Népsziget (más nevén Saban-, Szúnyog-, Csigás-, vagy Pesti-sziget) mellékágából téli kikötőt létesítettek az 1830-as években. A XIX. század végén Megyernél megépült párhuzammű és keresztgát már előrevetítette a leendő, keskenyebb Duna meder nyomvonalát. A szabályozási művek az addig 760-800 méter széles vízfelületet alaposan összeszorították. A Duna jelenlegi szélessége a Palotai-szigetnél 470 méter, ez az eredeti érteknek csak a 60%-a. A balparti védművek miatt megváltozott a sodrás, az alvízen megkezdődött a feliszapolódás, a főmederben pedig a bevágódás, mélyülés. Az 1930-as vizisport térképen már látható a sekélyebb rész, az ún. lidó. Ez a homokzátony a két világháború között az újpestiek kedvelt fürdőhelye volt.
 
A Palotai-sziget egykori északi mellékága.

1953-ban, alig 20 évvel a nyíltvízi állapot után hatalmas változások zajlottak le. A zátony megnövekedett, és szárazra került területén már megtelepedett a növényzet. A széles mellékágból mindössze egy vékony patak méretű meder maradt (lásd fenti képet). Az emberi beavatkozás nyomán már út is vezet keresztül rajta, és mintha a mesterséges feltöltés is megkezdődött volna a népszigeti részen. Fás szárú növényzet ebben az időben még mindig csak a szigetmag területén van, így annak körvonala még kivehető.
 
a, II. kat felmérés. b, 1929. Vizisport térkép. c, 1953 légifotó. d, 1980-as évek 10000-es szelvények. e, 2005 légifotó
     
A hetvenes évekre tehető a balpart utolsó területgyarapodása. Ekkor a szigettől északra található homorú partszakaszon is zátony keletkezett, mintegy kiegyenesítve a part futását. Hamar meghódította a növényzet, az 1980-as térképen már erdő található rajta. A két térszín között azonban mintegy méteres szintkülönbség van, a korábban feltöltődött részen, az egykori parton fut a narancssárga tanösvény.

1980-ban készült el az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep. Hogy ez a hatalmas zöldmezős beruházás megvalósulhasson, a sziget területét árvízszint fölé kellett tölteni. Ugyanis a tervezők a lehető legmagasabb térszínt választották, ez pedig az egész beépítetlen Duna-szakaszon éppen a Palotai-sziget szakaszára esett. A terepi bejárás során egyértelműen megállapítható volt, hogy ezt építkezési törmelékkel oldották meg, szép bélyeges téglákat lehet találni a fű között. Az építkezés az ártéri erdőt kettévágta.  A déli kisebb rész mentén megmaradt a mellékág, bár évről-évre egyre inkább feliszapolódott. Az északi nagyobb részen pedig a természetközeli állapot a keresztülmenő nagyfeszültségű villanyvezeték alatti mező kivételével mindenhol érintetlenül megmaradt. Ahhoz, hogy a Duna elmosó hatása ne érvényesülhessen, a partszakaszt egész hosszában kőszórással, a telep mentén betonozással oldották meg. A szennyvíztisztító telepet utoljára 2008-ban bővítették jelentős mértékben, déli irányban.
   
A Palotai-sziget 1999 óta helyi védettség alatt áll, természetvédelmi terület, törzskönyvi száma 20/51/II/99. Összes védett terület: 31 ha.

A Palotai-sziget eltűnésének időrendje. Piros szaggatott vonallal az egykori újpesti Duna-part.
   
A szennyvíztelep bővítésével kapcsolatban felmerült a lehetőség, hogy a déli kisebb részt újra szigetté alakítanák, öblében yachtkikötő kapna helyet. Ez a terv végül nem valósult meg, viszont a mellékágat kikotorták, így kisvízkor sem szárad ki teljesen. A munkálatok során azonban az esztétikus megoldás semmiféle szerepet nem kapott (lásd mellékelt kép). A mellékág nyugati oldalából kitermelt üledéket egész egyszerűen áthalmozták a keleti, népszigeti oldalra.

A Palotai-sziget (balra) déli megmaradt mellékága, háttérben az Északi összekötő vasúti híd
 
Miközben az előtérben a kotrás nyomait látjuk, a háttérben újabb feltöltés zajlik. A sittlerakás ugyanis nem szűnt meg, a feltöltendő terület ezúttal a Duna. A teljes meder szélességében, mintegy 6-7 méter magasságban áll a törmelék, rajta számtalan munkagép jelzi, hogy a geomorfológiai változások a Palotai-szigeten korántsem értek véget.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...