2010. december 19., vasárnap

Sződligeti szigetek

 
Jelenleg Sződligetnél a haldokló Égető-szigetet leszámítva nem találni más szigetet. Azonban ez nem volt mindig így, sőt még manapság is előfordul, hogy nagyobb vízállás esetén három sziget jelenik meg a Duna medrében. Sződligettől északra fokozatosan kiszélesedik a Duna balparti ártere. A kettes útról nézve árvizek idején gyakran úgy tűnik, mintha a Duna egészen az útig érne. Apadás után, hosszú mélyedésekben sokáig megmarad a víz. Ezek a vékony 20-30 méter széles, több száz méter hosszú lapos, mélyedések egy laikus számára is egykori Duna-medrek irányát rajzolják ki. 

A sződligeti kiszélesedett ártér Vácott kezdődik, a város határában lévő Ligettől délre emelkedő 116 méter magas Akasztó-dombnál. Itt szakadt ki az egykori meder, mely 3 kilométernyi hosszúságban követi a kettes számú főút futását. Az északi részt napjainkban ültetett nemesnyáras erdő borítja (az 1953-as légifotón még szántóföld látszik). A déli rész nyitottabb, rendszeresen kaszálják. Déli visszatorkollása a jelenlegi sződligeti yacht kikötőtől valamivel északabbra van. 


A dunaparti kerékpárútról nézve a domborzati formák nem szembeötlők. A terület egy kaszáló-legelő képét mutatja, enyhe hullámos felszínnel (1. kép). Nehéz eldönteni, hogy ez a terület valódi szigetként létezett-e, vagy csak sekélyebb mederben kialakult zátonyról van szó. Erre további kutatások, fúrások deríthetnének fényt. A déli szigetmagon átvágva a főút irányába, először egy nádas szegéllyel találkozunk, mely két oldalról öleli körül az egykori medret (2. kép). Ennek legmélyebb pontjain kopár, fekete földet látni (3. kép). A növényzet hiánya utal a gyakori vízborításra. Az időszakos vízjárásra vannak további bizonyítékok is. Az elhagyott mederben több helyen végeztek keresztirányú feltöltést, ahol facsoportok jelentek meg. A 4. képen látható egy ilyen facsoport, melyen az áramló víz nem tudta átemelni a magával hozott uszadékfát, ami ezen a természetes akadályon fennakadt. Uszadékfa felhalmozódást csak és kizárólag az egykori elhagyott mederben láttam, körülbelül 20 méter szélességben. Valószínűleg a legutóbbi nagyvíznél ekkora szelvényben jelentkezett vízmozgás. 
 
1. ábra. Két egykori szigetmag, az Égető-sziget és a lefűződött medrek Sződligettől északra. A Duna jobbról bal irányba folyik.

1. kép. A déli szigetmag a Duna felől területe északkeleti irányban, háttérben a fák között az egykori meder. A terep nem tökéletesen sík, a mélyedésekben belvíz jelentkezik.

2. kép Széles, lapos, feliszapolódott meder déli irányba tekintve. Háttérben a Duna.
 
3. kép. Növényzet nélküli elhagyott meder. Balra a szigetmag, jobbra a kettes út, a jegenyék mellett.

4. kép. Vízmozgásra utaló hordalékfelhalmozódás jelentkezik az egykori mederben keresztbe épített úton.
 
Vác és Sződliget között a balpart volt a sekélyesebb, zátonyosabb szakasz, mint ahogy az a Dunai Mappáció kapcsán már 1826-ban leírták. A terület feltöltődése a folyószabályozás előtt megkezdődött, 1945 után hasonló sorsra jutott az Égető-szigettől a váci Ligetig terjedő rész is, ahol az egykori Duna mederben széles zátonyon ártéri erdő nőtt fel. Egy ilyen új erdőben halad a váci Ártéri Tanösvény. A sződligeti szigetek legnagyobb magassága tengerszint felett 103 méter, ami a mértékadó árvízszint alatt marad körülbelül 1-1,5 méterrel. Az Égető-szigettől északra elterülő ártér ennél alacsonyabb, vízzel gyakrabban elborított terület.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...