2018. március 18., vasárnap

Beépült Szent Miklós szigete


Szigetszentmiklóson egy igen szép példáját láthatjuk annak, hogyan őrizte meg a város szerkezete és utcahálózata egy dunai sziget emlékét.

Ráckevei (Soroksári)-Duna, szemben a Duna sor 6-7 házszámai (Fortepan: 91139)

A Taksony, Dunaharaszti és Szigetszentmiklós között elterülő hatalmas ártéri öblözetben ma már alig csordogál a Soroksári-, vagy másik nevén a Ráckevei-Duna. Szentmiklós és Taksony között az ártér szélessége — ahol a Duna szélessége jelenleg csupán 60-80 méter — eléri az 1,4 kilométert, de ez nem azt jelenti, hogy ezt a hatalmas térséget csak a Duna töltötte ki az 1872-es lezárás előtt. Itt magasodott a Taksonyból nézve Taksonyi-, Harasztiból nézve a Haraszti-sziget, amely a neve ellenére ugyanaz a sziget. Talán a régen feledésbe merült Közönséges(=közösségi)-sziget oldhatná fel ezt a névvitát...

Ebben az öblözetben volt még egy sziget a szentmiklósi oldalon, amely már a magyarországi térképezés hőskora előtt elveszítette sziget jellegét. Ahogy mostanára az összes többi környékbeli sziget is. Éppen ezért a neve sem maradt fenn, illetve ahol említik Kis-szigetként, vagy Kis-zátonyként utalnak rá. Annak ellenére, hogy legalább negyed évezrede nem sziget már viszonylag későn épült be. 


A szentmiklósi Kis-sziget szép orsó alakja kirajzolódik a HÉV állomástól északkeletre elterülő városrész utcahálózatában. Az állomásról a Május 1 sétányra lépcsőzve  már érzékelhető az a szintkülömbség, amely biztonságos magasságba emelte a vasúti síneket az ártér fölött. A Május 1 sétánytól a Duna felé haladva átkelünk a régi Duna-medren és elérkezünk a sziget délnyugati csúcsához. Innen két utca indul ki, a Bíró Lajos utca a mellékági parton, a Gyula diák sétány és  a Duna sor pedig a Duna főági oldalán, hogy aztán valahol a végtelen előtt találkozzanak a Hókonyparttal szemben. E két utca öleli körül az egykorvolt szigetet, miközben a Bíró Lajos utcával nagyjából párhuzamos íven futó Horgász és Rév utca jelöli ki számunkra a csepel-szigeti part ívét. 



1930-ban a térképek még néhány háztól és két pirosbetűs kocsmától eltekintve erdőt jelölnek a területen. A fentrol.hu oldalon található 1979 márciusi légifotó pedig már előrehaladott állapotban találja a szigeti (szub)urbanizációt. Elvileg már 1872-től, a gubacsi zárógát megépülésének időpontjától lett volna lehetőség beépíteni ezt az ötven hektárt, hiszen az árvizek ettől kezdve elvileg nem fenyegették a Ráckevei-Duna partján lévő településeket. Kataszteri térképek szerint a Kis-sziget már 1882-ben fel volt parcellázva nagyjából a mainak megfelelő telekméretre. A beépítés azonban az 1960-as évekig váratott magára, amikor szinte egy varázsütésre Csepeltől Tassig nyaralók kezdtek gombamód kibújni a parti és szigeti ártereken.



Miközben Szigetszentmiklós városa hízott, a Ráckevei Duna folyamatosan szűkült és csökkent a felülete. Részben az elégtelen vízutánpótlás miatt, hiszen a medret jóval nagyobb víztömeg szállítására "tervezte" a természet, és részben a nyaralók (ebben az esetben emberek és nem épületek) révén, akik évtizedekig hordták szorgalmasan a zöldhulladékot, a sima komunális hulladékot és a sittet a nádasba. 1979-re 7 hektár nádas nőtt fel a Ráckevei-ág medrében. A szukcesszió révén e nádas egy jó része ma már fűzerdővé alakult át. Másik részét rendszeresen irtják, hogy a parton élők zavartalanul csónakázhassanak ki a pár centi mély vízben a nyílt Dunára. 



Az alaposan túlterjeszkedett Szigetszentmiklóson manapság többen élnek már, mint pl. jóval városiasabb arculatú Esztergomban vagy Vácott. A szigeti rész is alaposan beépült, de őrzi emlékét a régen letűnt koroknak is. Találhatunk itt frissen épült bauhaus-forma kockalakóházat, régi villákat, nyaralóházakat, iparos műhelyeket, összedőlt raktárakat, és egy bunkerhez hasonlító három emeletes betonmonstrumot. A letűnt korok egy egészen más aspektusát kutatva jártuk be a szigetet egy esős-borongós márciusi hétvégén.


Vajon őrzi-e még a táj a folyó és a sziget formakincsét? Vagy az építkezések és az eltelt negyed évezred elmosott minden mederformát? Röviden összefoglalva, az utcahálózat jóval többet megőrzött a szigetből, mint a terep. A viszonylag egysíkú és lapos városrészben az esőzés némiképpen segítségül szolgált a lejtők irányának meghatározásában. 

Prekoncepció volt, hogy a domborzat kelet-nyugati metszetében a legmélyebben fekvő terület az egykori mellékág területe a Bíró Lajos utca és a Horgász utca között. A Bíró Lajos utcától a sziget közepe felé fokozatosan emelkedik a térszín, majd a Duna sor felé ellaposodik. Nos, a valóság erre érdekes módon rácáfolt. 


A Horgász utca esetében az előzetes elgondolás beigazolódott. A HÉV sínek alatti terület vízelvezető árkai dugig megteltek vízzel, minden mellékutca az egykori meder irányában engedte le a csapadékvizet. Ha egy kicsit több eső esik valószínűleg még teljesebb valójában mutatkozik meg a régi Duna érzés. A sziget mellékági peremét kirajzoló Bíró Lajos utca felé a térszín észrevehetően emelkedik, a kerítések alapozásába beépített lépcsők egyértelműen utalnak a szintkülönbségre. Elérve a városrész gerinceként is jellemezhető utcát meg is dőlt az egyik prekoncepció. A Bíró Lajos utca nemcsak a fő közlekedési űtőér Szigetszentmiklós ezen részében, de a legmagasabb gerinc is, ahonnan minden irányban lejt a terep. Ez azt jelenti, hogy a csapadék a két oldalon álló telkekbe folyik be az utcáról. Keresztutcák esetében pedig konkrétan  előfordul, hogy egészen a Dunáig csorog az út szélén összegyűlő csapadék, például a Szegfű utcában. Nagyon úgy fest tehát, hogy a Kis-szigetnek szabályos orsó alakja ellenére aszimmetrikus keresztmetszete volt; a mellékági partja jellemzően magasabban volt, mint a főági. Természetesen azonban az is elképzelhető, hogy mindez a későbbi (útépítéssel összefüggő) feltöltések eredményeképpen jött létre. 


Ennél pontosabban talán csak egy földmérők által használt GPS-szel lehetne meghatározni a terület domborzati viszonyait, felkutatva egy legkevesebb 250 éve eltűnt szigetet.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...