Stadtamhof elszigetelése

1945 nyarán az amerikai hadsereg egy projektje keretében filmes különítmény indult, hogy a háború utáni Németország mindennapjait dokumentálják, nyilván a háborús pusztítás kitüntetett szerepet kapott, de néha egészen érdekes momentumokat is megörökítettek. Az USAAF Special Film Projekt #186 Regensburg környékét dokumentáló légifelvételének elején egy repülő hátuljából északról dél felé haladva madártávlatból látjuk először Stadtamhofot, majd a kőhíd után Regensburgot, és a pályaudvarát ért elképesztő bombázás következményeit. A film elején egy elkerített tavacskában három érdekes pillért látunk, ez a létesítmény Stadtamhof városka dunai szigetté alakításának első mozzanata volt.

A Protzenweiher Brücke alapjai Stadtamhofban, 1945 nyarán 

(Forrás: National Archives and Records Administration (NARA)

Elsőre a tavacska mesterséges létesítménynek tűnik, az emberkéz munkáját kihangsúlyozzák a sehová sem vezető híd félkész pillérei. A helyszín Regensburg régi versenytársa, a Duna északi partján elhelyezkedő, eredetileg Bajorországhoz tartozó Stadtamhof, amelyet csak 1924. április elsején csatoltak közigazgatásilag Regensburg birodalmi városhoz. A kép előterében látható a Stadtamhof tengelyét képző főúttól keletre található, kb. ezer éves ágostonrendi kanonokok St. Mang temploma és a hozzá tartozó nagy méretű kolostor, tőle délre a regensburgi Wöhrd-öket kerülgető Duna, keletre pedig a városnév-adó Regen folyó határolja a városrészt. 

Regensburg látképe képeslapon a Winzeri-dombokról,
a kép középpontjában az Oberer Wöhrd, balra Stadtamhof

Stadtamhof mindig is közvetlenül a Dunához kötődött, ugyanúgy mint Regensburg és kevésbé a mögöttes dombvidéki területhez, amelyet Duna-völgy fölé magasodó steinweg-i Szentháromság templom koronáz meg. Steinweg és Stadtamhof a legújabb korig nem épült egybe, a régi térképeken mindvégig fennmaradt egy széles mező a Regensburg ősi kőhídjához (Steinerne Brücke) vezető stadtamhofi főutca két oldalán. A szövetséges hatalmak légifelvétele idején ez a terület vásártér volt (Dultplatz), ahol városi mulatságokat is tartottak. Ezek a vásárok különösen 1875 óta virágoztak fel, amikor a szomszédos Regensburg polgármestere ezek rendezését megtiltotta, gyakran az egész főutcára kiterjedt Stadtamhofban. Volt a területnek azonban egy régebbi, beszédesebb elnevezése, mely a társadalomföldrajzi névvel szemben utal a környezetre, ahol ez a vásártér annak idején létrejött, és amely nevet a városrendezés a később megépült híd nevében is megőrzött; Protzenweiher, azaz egy olyan vizenyős terület (Weiher), ahol varangyok (Protzen, vagy Brotzen) éldegéltek.  

Még létező erecske Stadtamhoftól északra, egy nyugatra tájolt 1797-es térképen (forrás: mapire.eu)

Geomorfológiai szempontból ez a terület vélhetően eredetileg is egy Duna-ág lehetett, amely az érett középkorra (Hochmittelalter) már feltöltődhetett, ennek régészeti bizonyítékai is előkerültek. Azaz Stadtamhofot a magasártéren, egy lefűződött dunai szigeten alapították, a várost délről a Duna, északról pedig egy mocsaras alacsony ártéri terület határolt. A terület geomorfológiájáról mesél az alábbi kép is, ezt 1970-ben egy dunai árvíz idején fényképezték Stadtamhof főutcáján, melyen észak felé nézünk Steinweg temploma felé (dél felé pedig a regensburgi dóm zárja a látóhatárt). A kép előtere magasabban fekszik, itt kilátszanak a macskakövek, miközben a terület észak felé is lejt. A Protzenweiherről feljegyezték, hogy a dunai árvizek gyakran elborították, és tó formájában viszonylag sokáig megmaradt itt a víz, kitöltve a mélyebben fekvő területeket, telente természetes korcsolyapályaként is funkcionált a terület. Ezek az árvizek komoly fennakadást okoztak a dunai hajóforgalomban, ugyanis a Kőhíd boltívei teljes szelvényében lezárták a folyót, alattuk nem tudtak átkelni a hajósok, miközben a Protzenweiher is le volt zárva keresztben. 

Árvíz Stadtamhofban, kilátás a főutcán észak felé, 1970. (forrás) 

De nem csak a kelet-nyugati irányú forgalom lehetetlenült el az árvizek következtében, hanem az észak-déli is. 1784-ben egy komolyabb dunai árvíznek esett áldozatul a Stadtamhof és Steinweg közötti út, amelyről fontos leszögezni, hogy nem híd volt, hanem téglából felfalazott töltés, bár a helyi köznyelv hídként (Waisenhausbrückl) tartotta számon. Hasonló átkelőkből két régebbinek a maradványait is megtaláltak, amikor 1973 márciusában elkezdték kiásni a Protzenweiher mezőn keresztül az Europa-csatornának (Europakanal) nevezett új hajózási utat. Lehet, hogy korábban létezett itt híd, de annyi bizonyos, hogy az 1146-ban elkészült, legalább két, de inkább három Duna-ágon átívelő Kőhíd építésekor nem tartották szükségesnek, hogy a Protzenweiher-ág fölé is hidat építsenek, elegendőnek tűnt a töltés, amelyen egészen biztos, hogy létezett valamiféle áteresz, hogy a magasabb vízállások le tudjanak vonulni. Ez az áteresz látható a fenti, 1797-es térképszelvényen is. Nem sokkal később ez az áteresz eltűnik a térképekről, ugyanis a napóleoni háborúk során a városfalakkal nem rendelkező Stadtamhof komoly károkat szenvedett, a városka nagy része leégett a francia és osztrák csapatok ágyútüze következtében. A kiégett épületek romjait nem vitték messzire, a közeli Protzenweihert kezdték el feltölteni. Ez az antropogén jellegű "üledék" felhalmozódás vélhetően állandó volt a történelmi korokban, ami háborús időszakokban felgyorsulhatott.  

Stadtamhof 1943-ban. Forrás: GoogleEarth

A 20. századra a dunai hajóforgalom növekedése miatt Regensburg híres-nevezetes kőhídja egyre inkább akadályává vált a folyami közlekedésnek, Regensburg vált a nemzetközi dunai hajózás végső kikötőjévé, ugyanis a teherhajók már nem fértek át a vaskos pillérek között. Azonban a város jelképének számító nyolc évszázados hidat mégsem bonthatták le ilyen prózai indokkal, ezért alternatív nyomvonalat kellett találni a hajók számára. Kapóra jött a Stadtamhof és Steinweg közötti szabad terület, ahol még épületeket sem kellett lerombolni egy új csatorna kedvéért, legfeljebb a vásártérnek kellett új helyet keresni. A csatorna építése már az 1930-as években megkezdődött a Regen folyó felőli kotrással, 1939-1940 között elkészültek az új híd pillérei is, de ezek valamilyen oknál fogva nem a Kőhídra vezető út nyomvonalára kerültek, hanem egy utcányival keletebbre, ahol néhány épületet el kellett volna bontani, azonban ezek 1945-ben még álltak. Az építkezést a második világháború kitörése megakasztotta, de Protzenweiher híd acélszerkezetét 1953-ra sikerült befejezni, azonban a zsilip nem épült ekkor még meg, és a félkész híd 15 éven keresztül kihasználatlanul állt. 

A majdnem elkészült csatorna 1974 júliusában (forrás: Bundesanstalt für Wasserbau)

Az Europakanal újabb első kapavágása 1973 márciusában volt, ezzel párhuzamosan épült nyugatabbra, az Oberer Wöhrd nyugati csúcsánál a regensburgi vízerőmű, melyet a hajózócsatorna elkészülte előtti évben, 1977-ben adtak át. Ennek duzzasztóműve 4,7 méterrel emelte meg a Duna szintjét, a felvízen 21 kilométerre felduzzasztva a folyót. A hajózócsatorna 12 méter széles zsilipje nem tűnik nagynak, de biztosítja a Duna-Majna-Rajna csatorna hajóforgalma számára azt az elkerülő utat, melynek tévén a hajózás kikerülhette végül Regensburgot.

Az Europakanal (balra) és a Duna (jobbra) eltérő szintjei

Stadtamhof városrész fokozatosan veszítette el az átmenő forgalmát, ebben komoly szerepet játszott az 1936-ban átadott Nibelungen híd. 1978. május 3-án hivatalosan is dunai szigetté vált, ahová csak hidakon keresztül lehet eljutni. Összesen hét híd vezet erre a szigetre, de közülük négy gyalogoshíd, és ebbe bele kell érteni a Kőhidat is, ahonnan először 1997-ben kitiltották a személygépjármű-forgalmat, majd a Világörökségi hely elnyerése után a buszokat és a taxikat is 2008. augusztus elsejétől. Ezzel a világtörténelem egyik főutcájából sétálóutca lett, de a döntésben fontos szempont volt, hogy az 1903-1945 között áthaladó villamosforgalom és a nehézgépjárművek komoly kárt tettek a történelmi híd szerkezetében. A Protzenweiher híd azonban felépült a zsilipkamra keleti végében, éppen ott, ahol 1945-ben az amerikaiak lefilmezték az alapjait. A vásárteret 1972 után áttették Stadtamhoftól keletre, jelenleg ez a lebetonozott parkoló teszi ki Stadtamhof-sziget egész nyugati részét.  

Az Europakanal zsilipje Stadtamhofban

Manapság körülbelül 6000-7000 hajó halad keresztül a zsilipen éves szinten. A zsilipkamra keleti végében magasodó torony azonban üres, a zsilipőrök elköltöztek, mivel a rendszert távirányítással működtetik. Ezt a tornyot szimmetrikusan építették, mert mindvégig azzal terveztek, hogy lesz egy második kamra is. De ez végül soha nem valósult meg, és valószínűleg nem is fog, ugyanis a varangyos békák mocsarát azóta a zsilipkamra partjáig beépítették mindkét parton.