Különös nádas az Operánál

Három nádas sziget a láthatáron, kilátás a Csepel-szigetről az Opera-sziget déli csúcsára, háttérben az Angyali-sziget meghoszabbításaként értelmezhető Vesszőzátony-sziget északi csúcsa. 

Egy sor nyaraló, egy sor nádas, egy sor stég a mintázat errefelé, legyen szó a partról, vagy a benépesült szigetekről.

Az egy sor házra egy mondat erejéig érdemes visszatérni, Szigetszentmártonnal szemben, az aprócska Sóskás és Opera-szigetekre konkrétan ennyi fért föl, azaz az itteni szerencsés telektulajdonosok ingatlana két vízpartra nyílik. 

Passzázs a nádasban, avagy a nem mindenhonnan látható csatorna, amely jelképesen elválasztja egymástól a hasonló nagyságú Sóskás (balra) és az Opera-szigetet.

A Sóskás-sziget északi csúcsa, ahol nem csak a Csepel-szigeti ártér, de a mellékág is kissé kitágul.

Északi irányban, a Rafás-sziget felé a víztükör tágulása folytatódik, miközben a nádas egy vonalnyira szűkül, majd ez is tovább szakadozik, de nem a babásodásnak is nevezett nádpusztulás miatt, hanem egy réges-régi folyószabályozási műtárgy miatt, amely egyaránt formálta a 24-25 folyamkilométer- táblák között elterülő Sóskás-, és az Opera-szigetet is. Ám mielőtt rátérnénk arra, mi is volt ez a műtárgy, érdemes rendbe tenni az apró szigetszentmártoni szigetek kissé hiányos, de annál kaotikusabb (térkép)történetét.

Viszonylag fiatal dunai szigetekről van szó, először csak az angyalos vízisporttérképen jelölik, de nem két, hanem egyetlen alakban. Alig 10 évvel később, 1940-ben egy légifelvételen alig lehet elkülöníteni a parttól, ekkoriban a mellékágat szinte teljes szélességében nádas boríthatta. Talán ez lehetett az oka, hogy a betelepülés előtt a Sóskás és az Opera hol szerepelt a térképeken, hol pedig lehagyták őket, mint például az 1958-as kiadású Dunaújváros-Budapest vízisporttérképről. 

De nem csak a szigetek pozíciója volt kérdéses, az elnevezésükkel is akadt némi probléma, nem tudni például honnan ered ez a két név, az első lakók voltak a keresztszülők, vagy már korábban is így hívták őket a helyiek, de annyi bizonyos, hogy 1975-ben a Vesszős-, és Nyuszi-sziget neveket tüntették fel, ráadásul ezt a két nevet három sziget között kellene szétosztani. Miközben a Rafás-sziget méretével vetekedő Vesszős-sziget feltehetően a nádas miatt egymástól nehezen elkülöníthető Opera és Sóskást takarja, addig a tőlük északra lévő Nyuszi-szigetnek a 25. fkm táblánál egy vonalnyi nádast kellene jelölnie (lásd alábbi képek), hiszen ezen a szakaszon sem más térképek sem légifelvételek nem jelöltek szigetet. A szocializmus időszakának térképészeti megoldásait ismerve az is elképzelhető, hogy egy fantom-szigetről van szó, és az imperialista kémek és hadseregek összezavarása céljából került ábrázolásra. Annyi biztos, hogy a Sóskást 1981-ben már ezen a néven említik.

A rövid nádpászták 2024-ben (Googleearth)

A Sóskás és az Opera viszonylag egyforma méretű szigetek, nettó hosszúságuk (nádas nélkül) egyaránt kb. 200 méter, szélességük mindössze 25-30 méter, nádassal a szélességük a duplájára nő, hosszuk pedig kb. 250 méterre, de még így is ezek a legkisebb lakott szigetek a Soroksári-Dunán. Benépesülésük az 1960-as évek elejére tehető, amikor valószínűleg a nád egy részét is kikotorhatták a mederből a szigetszentmártoni oldalon, kihangsúlyozva a sziget mivoltukat. 

A két sziget ívét követi északon egy 150 méter hosszú, de igencsak vékony nádas csík, melynek eredetéről az előző írásunkban három elméletet is felsoroltunk; a) úszóláp, b) az 1876-os tököli töltésszakadás nyomán bemosódott hordalék-pászta, vagy c) vízszint-csökkenés után kiemelkedő zátony, de azóta kiderült, hogy a harmadik elméletet el kell vetni, teljesen más ok áll a képződésük hátterében. A nádas pászta ugyanis túlságosan szabályos, követi a Csepel-szigeti part ívét, magányos nádcsomók pontosan ugyanerre a vonalra fűzhetők fel a Rafás-sziget felé, de nyomait jóval északabbra, az áporkai Cseke-szigettel szemben is megvannak. Sőt, ha korábbra megyünk vissza, mondjuk az alábbi légifelvételig, amely 1968. szeptember 28-án készült, kirajzolódik majdnem teljes hosszában ez a különös nádas, ami mintegy zsinórként szolgált a rá fűzött sziget-gyöngyök számára. 

A hosszú nád-pászták 1968-ban (fentrol.hu)

Az 1910-es évekre datálták azt a térképszelvényt a Hungaricana térképtárában, ami a megfejtést rejti. A datálás egyértelműen rossz, ugyanis a Soroksári-Duna hossz szelvényén délen már szerepel a kész Tassi-zsilip ami 1928-ban lett kész, azaz inkább az 1930-as évekről lehet szó. A Rafás-sziget mellett ott a hosszú, keskeny nyúlvány dél felé, ami összeköttetést teremt a Sóskással és az Operával, mielőtt a csepel-szigeti partnál elvégződik. Rajta egy felirat: "régi párhuzammű", ezt a kifejezést a jelmagyarázatban kissé bővebben kifejtik, ezek már víz alatt vannak, feltehetően a Tassi-zsilip visszaduzzasztó hatása miatt. De látunk T-sarkantyú maradványokat a Rafás-szigettől északra is, a túlsó parton, de ezek egyértelműen régebbi létesítmények, nem a Gubacsi-zárás visszabontása utáni mederrendezéssel kapcsolatosak. Ebben az időszakban is inkább kotrásokat végeztek, partbiztosítást feltehetően csak a fővároshoz közeli szakaszon. 

A "régi párhuzammű" 1930 körül (forrás)

Ez a "régi párhuzammű" vélhetően a Gubacsi-zárás (1872.) megépülése utáni időszakban épülhetett, amikor a Soroksári-Duna csak északon volt elkötve, déli irányból az árvizek még ki-be járhattak. Funkcióját tekintve szolgálhatott arra, hogy a megmaradó kevés vízhozamot egy mederbe terelje a hajózás számára, az nem valószínű, hogy feltöltést terveztek a párhuzammű mögött kialakuló pangóvizes területen, de a nádasok így is megfelelő életteret találtak maguknak, mind a párhuzamművön, mind a sekély vízben mellette, és talán a párhuzamműnek a Sóskás és az Opera-szigetek kialakulásában is lehetett némi szerepe. A "régi párhuzamműnek" az északi része is megvan a mai napig, a Cseke-szigettel szemben, ahol nem csak a műtárgyon, de a part felé eső területen is kiterjedt nádasok telepedtek meg, de az ív ott is jól kirajzolódik.

Egy csónakos expedíció talán arra is fény deríthetne, hogy miből épülhetett ez a párhuzammű.