2019. július 30., kedd

Katonaemlékek a Hárosról


Nem a Római part Budapest utolsó érintetlen dunapartja, hanem a Háros-sziget. Ezt mindenki tudja, aki járt már ott. Mármint az a kevés ember. Mostanában. Régen többen voltak a szerencsések, akik magukat talán nem is gondolták szerencsésnek a szolgálati idejük alatt, amit katonaként a féslzigeten kellett tölteniük. 

A Dunai Szigeteken viszonylag kevés az ún. "oral history", azaz a szóban elmesélt emlék egy sziget régmúltjáról. Igyekszünk ez bepótolni. A Háros-sziget 1930-2001 közötti katonamúltjából idéz fel nekünk egy rövid szakaszt Bíró József szakaszvezető, aki 1972-1973-ban töltötte katonaidejét az őrszolgálatban a már akkor is félig dzsungel szigeten.

írta: Bíró József 

Dzsungel a szupertitkos szigeten, 1968 (fentrol.hu)

1971 és 1973 között teljesítettem sorkatonai szolgálatot. Bevonulás után Zalaegerszegre kerültem és az alapkiképzés is itt zajlott le, rádiós beosztásba kerültem. Némi protekcióval kerültem fel Budafok-Hárosra, mivel az egész családom Budapesten élt. A szolgálatom a Hároson pontosan 17 hónapig tartott és az itteni gyakorlattól eltérően 1 hónappal korábban szerelhettem le első kisfiam születése miatt. Az áthelyezésemet követően villámgyorsan a ruházati raktárban találtam magam, mivel a főnököm úgy ítélte meg, hogy a feladatot egy textilipari technikumot végzett technikus jobban el tudja látni. 

A laktanya különleges helyen terült el, a Háros-sziget és a Hunyadi-sziget területén. Valójában mindkettő félsziget volt és az iparvágány választotta el a gyártelepektől, az élesztőgyártől, a gyufagyártól és a lemezművektől.

A katonás bejárattól jobbra, kicsi, önálló épületben volt az ügyelet bázisa, balra pedig az őrség épülete a szokásos felépítéssel: pihenő, fegyverszoba, stb. Egy külön, emeletes épület szolgálta a sorkatonák szállását, étkezőjét. A telepen szétszórtan, de a bejárat közelében helyezkedtek el a különféle javítóműhelyek, míg a Ruházati raktár épülete, amelyben az orvosi rendelő és gyengélkedő is volt, közvetlenül a Duna partján. A katonák többsége rendszeresen teljesített őrszolgálatot, néhányan pedig egyéb feladatokat láttak el. Pár katona dolgozott a javító műhelyekben, ahol a sereg műszaki eszközeit kezelték.

Volt a telep hátsó részében egy istálló, két lóval és egy másik helyen disznóoólak sorakoztak. Így a legénységi vagy tiszti étkezdék ételmaradékát edényekben a lófogattal az ólakhoz vitték, etetéshez. A hízók azután a konyhán végezték.


A különálló Hunyadi-sziget is volt őrhely, szabályos váltással. Az öböl nyugati, budafoki oldalán civilek horgásztak, a laktanya területén, főleg a Hunyadi-szigeten csak a honvédségi horgászok, de ők sem túlságosan sokan vagy gyakran.

Mivel elég gyorsan kaptam csontcsillagot, így tizedesként sok szolgálatot adtam, sokat voltam kimaradáson. Ha ezt valamiért nem kaptam meg, akkor az erdőben bolyongtam. Igaz, hogy ez teljesen szabálytalan volt, de a felállított őrök mindig átengedtek. Mint tizedes, nem toltam ki senkivel, így elnézték a szabálytalanságomat a tiltott területen való mászkálást. Szenzációs erdő volt, de szinte áthatolhatatlan, mert nemigen járt benne senki.  '72-'73 táján magas, egybefüggő őserdő volt a terület nem beépített részén, főként nyárfákból állt. Mivel senki sem használta tüzelésre a fákat,  teljesen érintetlen volt az erdő. Beszélték, hogy a tisztek néha az ott élő vadakra is vadásztak, de ezt nem láttam. Egy alkalommal az egyik társunk besokallt és lelépett, dezertált. Mivel több nyom mutatott arra, hogy nem hagyta el a laktanya körzetét, ezért járőröknek, éles fegyverrel kellett ezt a dzsungelt átfésülni, láncba állva. Hát nem lehetett egy leányálom. De nem ott találták meg a katonát, viszont ők bejárták a dzsungelt, a sziget csúcsáig.

Az épületektől viszonylag nagy, kb. 2 km-es távolságra volt egy focipálya, de nemigen használtuk, mert az állandó őrség, szolgálat után mindenki igyekezett kimaradásra, eltávra menni. A focipályát azóta benőtte az erdő. A focipálya mögött volt egy kisebb őrségi épület, ők a lőszerraktárat védték.

A lőszerraktárnál felállított őrnek igazán természetközeli helyzete volt. Egy alkalommal az erdő felől zajokat, lépéseket hallott a soros őr egy éjszakai szolgálatban. A szabályos felszólítást — "Állj, ki vagy?", majd pedig — "Állj,vagy lövök!" követően a mozgás és a zaj tovább folytatódott. Erre egy rövid sorozatot engedett a hang irányába, majd várt. A riadóztatott ügyelet a helyszínre ment és a földre feküdve várt a fejleményekre. Ők is hallották a zajokat ezért ők is lőttek, rövid sorozatot. A zaj folytatódott, majd az erdőből előbukkant az alakulat 2 lova, sérülés nélkül. Kiderült, hogy a lovász elfelejtett nekik enni adni, ezért kitörtek az istállóból és önállóan megvacsoráztak az erdőben. Lett nagy ribillió, vizsgálat és persze büntetés is a lovásznak, jó ideig nem mehetett haza.


Ez a dzsungel rendkívül változatos növényvilággal rendelkezett, sem fakivágás, sem más emberi tevékenység nem zavarta meg. Jellemző,hogy a nagytétényi Tropicarium építése alkalmával az édesvízi akváriumok dekorációját innen biztosították, mivel könnyen találtak érdekes fa-és rönkformákat. A gyűjtéshez természetesen kértek és kaptak engedélyt.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

1989 augusztustól 1991 februárig voltam ott katona. Pechemre az utolsó olyan időszakban amely még 18 hónapot töltött sorkatonaként. Ez "némi" feszültséget keltett, de kibírtuk. Mondjuk az utolsó négy hónap extra zsoldja javított a helyzeten. Szabolcsból-Szatmár és Hajdú-Bihar megyéből vonultakból állt abban az időben az állomány. Javarészt az őrszolgálat volt a feladat, de a törzsszakaszból egyéb (pl. irodai stb.) feladatokat is elláttunk.

Ekkor már nem voltak lovak és disznóólak sem. Az étkezés nem az állomány épületében, hanem a központi étteremben történt. Hétköznap polgári alkalmazottak főztek a polgári alkalmazottaknak és nekünk. Megjegyzem az étel emiatt jobb is volt abban az időben mint más laktanyákban.

A sziget nagyobb része ebben az időben is érintetlen volt. Hétvégén néha, ha járőrszolgálatosak voltunk kimentünk a szigetcsúcsig. Az M0 hídját abban az időben építették. A "toronyőrök" gyakran láttak nyulat, rókát. Nagyobb vadakra nem emlékszem.

Szerencsésnek érzem magam, hogy ott tölthettem a katonaidőmet.

"Egy törzsszakaszos"

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Köszönöm szépen a kiegészítést! Ha jól értem nem volt akkoriban más feladat, mint a honvédség tulajdonának őrzése. Gondolom nem nagyon készülhetett akkor ott fénykép, de ha esetleg mégis, akkor név nélkül szívesen közzétenném!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...