Tápzsilip a parkoló alatt - Száz éves a Gubacsi híd

Éppen száz évvel ezelőtt, 1924. december 20-án, délelőtt fél tizenegykor adta át gróf Bethlen István miniszterelnök a Gubacsi hidat. A híd megteremtette a vasúti összeköttetést az épülő Csepeli Szabadkikötővel, ami kitörést jelentett a Trianon utáni gazdasági elszigeteltségből. Az átadóról korabeli filmfelvétel is készült, és mivel a híd történetét már sokan sokféleképpen megírták, ebben is írásban beton köbméterek és acél métermázsák helyett a híd mögött árnyként felsejlő hatalmas földtöltésről és annak későbbi sorsáról lesz szó, amit a hidrológia a "Gubacsi zárásként" ismer. 

A Gubacsi-záráson épült tápzsilip északi irányból.

A nevezetes hídavatási eseményről annak idején filmhíradó készült, ahol némiképp felgyorsítva láthatunk keménykalapos politikusokat, ahogy beszédet mondanak, átvágják a szokásos szalagot, majd átsereglenek a hídon, feltehetően a pesti oldalról a csepeli oldalra. Didergős hideg lehetett az idő, elnézve a fekete-fehér filmkockákat, de amikor az egy perces felvétel végén a déli oldalról totálban látjuk az új hidat, a pillérek között átsötétlik egy magas töltés, a hídtól közvetlenül északra magasodó földtömeg, amely még megvolt a híd felavatása időpontjában, nagy valószínűséggel meghagyták, mert segítette az anyagok mozgatását egyik partról a másikra az építkezés során. Sőt, az is nagyon valószínű, hogy a rövidke és homályos felvétel az utolsók egyike, ami a töltésről készült, ugyanis azt nem sokkal később elbontották. Hogy mikor és milyen mértékben? Mostani írásunkban erre a két kérdésre próbálunk választ adni.

Ott vesszük fel a fonalat, ahol közel tíz éve abbahagytuk. A Dunából mocsár -  a gubacsi zárógát fél évszázada c. írásban bemutattuk a töltés történetét, amit így zártunk: "Mivel a gubacsi zárógát hídként is funkcionált, elbontását csak egy újabb híd felépítésével lehetett kiváltani. Miután a gubacsi híd 1924-ben elkészült a zárást azon nyomban elbontották." 

Tápzsilip helyszínrajza a gubacsi záráson. A kép felső részén az őrház alaprajza. (forrás)

A zárógát 1872-es megépítése idején fél kilométer széles Duna-medret rekesztett el keresztben egy képzeletbeli kelet-nyugat irányú vonal mentén, nem pontosan merőlegesen a Soroksári-Duna sodorvonalára. Ez volt az első állandó átkelő a szigetre. A csepeli oldalon tartozott hozzá egy negatív felszínforma; egy tápcsatorna, zsilippel, mintegy kiharapva a Csepel-sziget oldalából, ezen kapott némi friss vizet a Soroksári-Duna. Aki ma letekint a Gubacsi hídról a Csepel és Pesterzsébet között csordogáló alig 110 méter széles Dunára, viszonylag nehezen alkothat képet a folyó korábbi tulajdonságairól, ugyanis a folyó mindkét oldalon jóval szélesebb volt. A régi meder híd alatti csepeli oldalon egészen a Duna utcai sportpálya közepéig ért, míg a pesti oldalon a Vízisport utca rajzolta ki a régi partvonalat. A zárógát, majd a Kvassay-zsilip megépülése után ennyire széles mederre már nem volt szükség, megindulhatott mindkét part mentén az ingatlanfejlesztés, gyárak, lakótelepek, strandok létesültek, és az összeszorított meder felett már egy jóval kisebb hídra volt szükség, amikor 1919-ben megindultak a Gubacsi híd építési munkálatai.

Monarchia-stílusú vasúti őrház az egykori tápzsilip mellett

A zárógát megépülése után eleinte csak közúti hídként funkcionált, de 1912-ben rajta keresztül vezették be Csepelre a helyiérdekű vasutat, azaz (villamosított) vasúti sínpár is áthaladt rajta, összekötve a csepeli ipartelepeket Pesterzsébettel. Mivel a töltésnek más volt a vonalvezetése, mint később a hídnak, a vasúti pálya is némiképp északabbra haladt, a Védgát utca nyomvonalában, miután a tápzsilipnél felépült őrház mellett enyhén délnyugat felé kanyarodott. Szerencsére ez az őrház a csepeli parton a mai napig áll, remek támpontot nyújtva mind a korabeli Duna-meder, a tápzsilip és a vasúti töltés helyének meghatározásához. 

A Gubacsi-zárás megbontásával számoló hajózócsatorna terv szintvonalai 1912-ből. (forrás)

A Soroksári-Duna szabad folyásának biztosítása mellett a Gubacsi híd megépülésének egyik legfőbb indoka az volt, hogy a töltés szűkösnek bizonyult a megnövekedett közlekedési igényeknek. 1924-ben az új hídon három pár sínpár kapott helyet a közúti forgalom mellett. Ezek közül kettő iparvágány volt Csepelre, egy további pár sínt pedig a személyforgalom kapott meg. Ahogy a sínek elhagyták a hidat mindkét forgalom ment a maga dolgára, az iparvágányok Csepel északi településrészén a Weiss Manfréd Művekbe, a mai nyomvonalon, miközben a HÉV az Ady Endre úton a házak között haladt a külváros központja felé, és haladt egészen 1978-ig, amikor a Gubacsi híd felújításakor a HÉV vonalat megszüntették és autóbusszal pótolták. 

A gubacsi zárás, mai térképen elhelyezve. Kép forrása

Korabeli beszámolók szerint 1924. december 20-án gróf Bethlen István és kísérete még láthatta a Gubacsi zárás hatalmas töltését, ha az új hídról észak felé tekintett. Tulajdonképpen pont a híd szomszédságában volt, a pesti parton közelebb, mintegy 40 méternyire, a csepeli oldal felé némiképpen nőtt a távolság kettőjük között kb. 65 méterre. A töltés bontását a híd elkészülte után szinte azonnal megkezdték, és a következő év, 1925 őszén már múlt időben beszéltek róla. A bontás azonban nem volt teljeskörű, csak a legszükségesebb munkákat végezték el, azaz a célnak megfelelően a Soroksári-Dunát megnyitották, de a csepeli oldalon a töltés mintegy kétszáz méteres szakasza még húsz évvel később, 1944-ben is látható volt, a tápzsilip részben eltemetett romjával együtt, és felismerhető volt a tápzsilip íves kialakítású, mély medre is. Az alábbi képen a bombatölcsérek ellenére mindez kivehető még, a teljes tereprendezésre csak a világháború után került sor. 1944-ben a Szövetségesek is felismerték a Gubacsi híd stratégiai jelentőségét, de a rendszeres bombázások nem tettek benne kárt, végül a visszavonuló német csapatok robbantották fel 1945. január 7-én. Újbóli felavatására viszonylag gyorsan, 1947. március 15-én került sor, ekkor Gerő Ernő vágta át a szalagot. 

A Gubacsi híd környéke 1944 tavaszán (fortepan)

1964-re a töltés helyét elegyengették, a mélyedéseket nagyjából feltöltötték, a korabeli légifelvételen sem a földgátnak, sem a tápzsilipnek nem látni nyomát. Elképzelhető, hogy ez utóbbit egyszerűen csak betemették és a maradványok valahol ott nyugszanak a feltöltés alatt. Az iparvágány kapott egy íves leágazást a hídtól délre elterülő gyártelephez, de ennek a nyomvonalnak ma már nyoma sincs egy-két szétdobált talpfától eltekintve a külvárosi perifériákra oly jellemző hangulatú területen. 

A Gubacsi híd környéke 1964-ben (fentrol.hu)

A rekultivált területre valamikor az 1960-as évek végén egy ún. Merkúr-telep létesült, ahol a KGST országok autóit lehetett átvenni. A Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalatnak ez volt az egyik első és legnagyobb telephelye Budapest területén. Az autókereskedés fő épülete a régi tápzsilip közvetlen szomszédságában épült meg, attól néhány méterrel déli irányban. Az épülettel szomszédos telekrész ma már teljesen le van betonozva, és ma is autókereskedésként funkcionál. 

A Gubacsi híd környéke 1972-ben

Barátságtalan táj ez, és nem csak a ködös decemberi idő teszi ezt, de itt nem szerencsés túl messzire elbarangolni a nyilvános terektől, mintha a Soroksári-Duna minden nyomorúsága itt lézengene még mindig ezen a szemetes, koszos, ipari jellegű tájon, ahol a súlyos, lassú tehervonatok alatt nyög a kétszer átadott, de nagyon rossz állapotban lévő Gubacsi híd. Alatta lassan csordogál a még mindig túl széles mederben folyó Soroksári-Duna, egyáltalán nem indokolja ezt a szélességet a másodpercenként itt átfolyó vízhozam. Mintha a természet képtelen lenne mindazt rendbehozni itt, amit az ember végletesen elrontott.