Se rák, se víz

pedig elvben mindkettőre szükség lenne, hogy Bécsben egy régi Duna-ágat Krebsenwassernek nevezzenek. Ha már nincs egyik sem, talán jobb is lenne annak nevezni, ami: Unteres Heustadlwassernek, ugyanis ez a két víztest a nagy bécsi Duna-szabályozás előtt egy közös medret alkotott a Práterben. 

Hogy miről is van szó? Az 1875 előtti és utáni bécsi Duna arculata között ég és föld a különbség. A folyószabályozásig a bécsi szakasz egy állandóan változó, átalakuló, a sziget- és zátonyképződésnek igencsak kedvező terület volt, ahol nem alakulhatott ki egy markáns főmeder, ahol a bécsieknek állandó küzdelmet kellett vívni az évről-évre változó medrű folyóval, és ahol a jobb és balpart közötti kapcsolattartás meglehetősen nehéz volt. A Krebsenwasser őse, a Heustadl-Duna egykor a bécsi Duna egyik főága volt, amely az 1600-as évek elejétől kezdett a jobb part, azaz Bécs felé vándorolni, majd a XVIII. század elején érte el legnagyobb szélességét. Kanyarulatfejlődése átszakította a Lusthaus felé vezető fasort és 1704-1713 között azzal fenyegetett, hogy átszakad a Bécsi-ágba is, ami a mai Donaukanal elődje volt. Ezt a katasztrófát egy mederelzárással sikerült elkerülni, de emiatt a század folyamán a Heustadl-ág fokozatosan elsorvadt, és már csak egy mellékág volt a sok közül, amikor 1875-ben végleg elzárták a főágtól. 

A Krebsenwasser és a Heustadlwasser kettévágása 1875 után (mapire.eu)

A bécsi Praterben összesen négy egykori Duna-ág maradt meg az 1875-ös radikális folyószabályozási beavatkozás után, amikor is a Duna történetének egyik legnagyobb szigetfelszámolása zajlott. A maradvány-ágak közül bejártuk már a Kéjlaki-Dunát (Lusthauswasser) és a Heustadlwasser felső ágát. A bécsi szigettenger felszámolása egyetlen nyílegyenes mederrel azt eredményezte, hogy a város megkezdhette a terjeszkedését az árvízmentessé váló területeken a Duna-medrek labirintusa, a zátonyok és szigetek rovására. 

Hol járunk, mit látunk? A sorvadó Hesutadlwasser és a bécsi Práter. (forrás)

Mivel a Prater réges-régen Bécs városligeteként funkcionál, az itteni beépítésnek nagyjából gátat szabtak a természetvédelmi szempontok, és fennmaradhattak bizonyos nyílt vízfelszínű mederszakaszok, de például Európa egyik legforgalmasabb közlekedési útvonalát, a nyolcsávos A23-as autópályát mégiscsak itt vezették keresztül 1978-ban.

A Práter alsó része az új Donaukanal nyomvonallal. (forrás)

Az autópálya kapcsán annyit legalább figyelembe vettek, hogy hídként vezették át az erős, parkos területen, azonban ez mégsem az a klasszikus lombkoronasétány, amit egy ilyen helyre normális esetben építenének. A helyhiány miatt Bécsben, és más nagyvárosban is az infrastrukturális beruházások sokszor a maradék természetvédelmi területek rovására valósulnak meg, mint például a balparti Lobau árterén keresztül tervezett újabb bécsi közlekedési folyosó esetében. Ha csak magát a Krebsenwassert nézzük a Felső-Heustadlwasser nélkül, itt is két út darabolta tovább a megmaradt Duna-holtágat. A Haustadlwasser és a Krebsenwasser megszakadásától, a Praterkai vasúti megálló környékétől keletre a Lusthaus csillagához északkelet felől érkező Aspernallee az első. Ezen közúti forgalom halad, a metszéspontban egy keskeny áteresz biztosítja az összeköttetést a két mederrész között. A bécsi horvátok által látogatott Maria Grün katolikus templomától keletre egy keskeny földtöltés vezet át a medren, alatta ugyancsak betongyűrűből épült áteresz van, ezen az úton viszont csak egy kirándulók által használt erdei ösvény vezet keresztül a Dammhaufengasse felé. Ezen kívül egy további ösvény is átvezet a medren, ott ahol az erdő kissé felnyílik és egy nádasnak adja át a helyet, jelezvén, hogy e mélyedésben még nem érett meg az idő a fásszárúak térhódításához.

A Krebsenwasser Aspernallee felőli, mára beerdősült medre.

Töltés a régi medren keresztül, a Dammhaufengasse felé, alatta áteresszel.

Ahol még nem hódít az erdő...

A Krebsenwasser reggeli fényben, keresztben.

A Krebsenwasser reggeli fényben, hosszában.

Azért maradt némi víz, háttérben egy üzemen kívüli vízmércével

A Krebsenwasser keleti vége, ahol a növényzet még nem vette át az uralmat

Élők és holtak.

2024. október 28-án a Krebsenwasser medrének csupán a legmélyebb részében volt némi víz, amit többnyire nádas rejtett el a kíváncsi szemek elől. Remélhetőleg ha maradt néhány példány a névadó rákok közül, itt vermelhetnek el, csapadékosabb időkre várva. A 30 méter széles és 300 méter hosszú mederrészben lévő egyetlen vízmérce ebben az időpontban szárazon állt. 

Az Aspernallee felé eső beerdősült szakaszon a meder morfológiája ugyan felismerhető volt, ám semmiben sem különbözött növényvilágában a környező, magasabban fekvő erdőrészektől. A talaj valamennyire süppedősebb és nedvesebb volt, de felszíni víznek nyoma sem volt, és erre nem is emlékeztetett semmi. A Krebsenwasser mélyebb része vélhetően csak talajvízből és csapadékból kap vízutánpótlást, amit az alig kétszáz méterre folyó jelenlegi főág alacsony vízállása leszívhat a kavicságyon keresztül. 

Az a vízhiány, holtágkiszáradás, beerdősülés amit a Krebsenwasser esetében tapasztalni nem csak a Práterben figyelhető meg, hanem a szemközti parton megmaradt Lobau területén is. Ez egy természetes folyamat, hiszen a vízáramlás hiányában (árvizek bejutása a Práterbe gyakorlatilag lehetetlen manapság) a vízbe hulló por, falevél, szemét, stb. képtelen kiürülni. Ez a folyamat azonban lehet gyorsabb vagy lassabb is, annak függvényében, hogyan alakul a terület csapadékviszonya és talajvízállása. A 2025-ös év a rendkívüli kisvizei miatt fog bevonulni a hidrológia történetébe, ennek a helyzetnek a leképződése mutatkozik meg a Krebsenwasser esetében is az őszi kisvizes időszakban. 

Itt sem maradt más hátra, mint a végleges kiszáradás dokumentálása.