Szerémből Bácskába - A péterváradi Hadi-sziget lefűződése

Pétervárad Hadi-szigete egykor részét képezte a "Duna Gibraltárjának" is nevezett péterváradi erődkomplexumnak, de a szigeti sáncokat ma már hiába keresnénk, pusztulásuk egy időben történt egy főmeder-áthelyeződéssel, amely végül nem csak a sáncok, hanem a Hadi-sziget eltűnéséhez is vezetett, alig néhány évtizeddel a központi folyószabályozási munkák megkezdődése előtt. 

1. kép Pétervárad erődítményei és a csata 1716. augusztus 5-én, keletre tájolva (forrás)

Történetünk helyszíne Pétervárad erődje, Újvidékkel szemben, ahol különleges módon, Esztergomhoz hasonlóan a Duna főágát egy lokális magaslat északi irányba téríti el. Ezen a lokális magaslaton az 1688. évi visszafoglalás után szinte azonnal a Habsburg Birodalom az egyik legnagyobb és legmodernebb erődjét építette fel a középkori előzmények magján, de annál jóval nagyobb kiterjedésben. A déli végek kulcsa elkészülte után a Duna mindhárom partjára kiterjedt, a jobb parton "az ég csúcsáig felnyúló magas dombon" [1] állt a péterváradi fő erőd és annak sáncrendszere, a szemközti ártéren, Újvidéken hídfősáncok őrizték a hajóhidakat, és ezen kívül, valamikor 1694 után egy csillag alakú sáncerőd épült a péterváradi Hadi-szigeten, hogy ellenőrizze a két Duna ág forgalmát.

Az elmúlt évszázadok alatt Péterváradnál a hirdológiai helyzet alaposan megváltozott, szigetek jöttek létre és tűntek el, de ebben a folyószabályozásnak csak alárendelt szerepe volt. A szigetek közül a Hadi-sziget volt a legjelentősebb, amit különböző források Jenő-szigetként is említenek, ennek névadója vagy Savoyai Jenő, a péterváradi győző, vagy Charles Eugène de Croÿ herceg volt, aki megkezdte a modern erőd kiépítését. Egy ízben előfordult a Császár-szigetje névváltozat is.

Ahogy a régi Szerém (egészen pontosan a Katonai Határőrvidék Péterváradi Ezrede) és Bács-Bodrog vármegye határa is kirajzolta, a XVII. végén a Hadi-sziget bal oldali ága alkotta a Duna szélesebb, fő ágát, öt kilométeres mélységben belevágva a Bácskába, mielőtt visszafordult volna délre, Karlóca irányába. Az erőd tövében kanyargott a keskenyebb ág, amely az idő múlásával egyre szélesedett, természetes úton főággá alakult, miközben a régi főág elsorvadt, eltűnt és manapság a Hadi-sziget már a Bácska részévé vált. 

Ebben az írásban a hidrológiai változásoknak három legfőbb momentumát mutatjuk be; a szigeti sáncok pusztulását, a Péterváradi-Duna-ág kanyarulatváltozásait, valamint a Hadi-sziget eltűnésének folyamatát. 

2. kép A péterváradi csata helyszínrajza, 1716. augusztus 5-én, délre tájolva (forrás)

Fennállása során a Duna két ágát ellenőrző, csillag alakú hadi-szigeti sáncok úgy választották ketté a folyót, mint egy orrdísz a korabeli hadihajókon. Pusztulását a karbantartás hiánya vagy hiábavalóságán kívül éppen ez az elemeknek való kitettsége okozta, egyrészt az áradások rendszerint elöntötték az alacsony ártérként jellemezhető Hadi-szigetet, másrészt az erózió, főként a jeges árvizek folyamatosan rombolták a sziget leginkább kitett részeit, nem csupán a sziget orrát, de a túlsó végét is, amire még később ki fogunk térni. 

Napra pontosan ismert a szigeti sáncok keletkezésének pillanata, és annak ellenére, hogy a Habsburg zsoldban álló hadmérnökök 1688-1693 között jelentősen megerősítették Péterváradot, a munkálatok ekkor még nem terjedtek ki a Hadi-szigetre. A szigeti sáncok felépülése a törökökhöz köthető, az eseményt egy ostromtérkép [2] és egy hadinapló is megörökítette az 1694. szeptember-októberi sikertelen török ostrom során:

"Vasárnap (1694. szeptember 12-én) a jobb szárnyon sánczkosarak állíttattak föl, s három nagy és tíz kis löveg számára gátonyok készíttettek. A dunai hajóhad kapitánya, Ali pasa, egy kijelölt szigeten mellvédet s négy löveg számára gátonyt készíttetett, s a Duna két partján álló bástya megkezdte a harczot a császári török hajóhad ellen." [3]

A következő török támadás idején, 1716-ban már kiépített, vizesárokkal és négy füles bástyával megerősített sánc állt a sziget orrában, a korábbi török ütegállások helyén. Habár a támadás idején a törökök több elkötött hajómalommal sikeresen megrongálták a két péterváradi hajóhidat, a szigeti sáncok nem kaptak komolyabb szerepet Savoyai Jenő döntő győzelmében, ami utat nyitott egy évvel később Nándorfehérvár bevételéhez és ezáltal a Temesköz felszabadításához. Érdekesség, hogy Belgráddal szemben a Száva torkolatában ugyancsak áll a mai napig egy Hadi-sziget, amit Nagy-Hadi-szigetként szokás emlegetni, annak ellenére, hogy négyszer kisebb volt a péterváradinál. 

Pétervárad a XVIII. század során a délvidéki védvonal legfontosabb erőssége maradt, de ezt a szerepet rövidebb időszakokra Belgrád vette át. A török fenyegetés fokozatos megszűnésével Pétervárad jelentősége némiképpen csökkent, ami nem csak a Határőrvidék polgári közigazgatásba tagolásában jelent meg, hanem a hadi-szigeti és az újvidéki sáncok felhagyását is jelentette.  

3. kép A szigeti sáncok és a szélesebb északi ág 1750-ben (forrás)

A Hadi-sziget "orrdísze" utoljára 1866-ban szerepel térképen, mellette a "Ruine" azaz romok felirat szerepel [4], de már 20 évvel korábban is csonka formában ábrázolták mint "Alte Schanze" (régi sáncok). Végső romlásában vélhetően komoly szerepe volt az 1838-as jeges árvíznek, bár már korábbi térképeken [5] is csak az északi fülesbástyákat látni, a sáncok alsó része a vizesárokkal együtt hiányzik. Az erózió miatt az erőd feltárása ma már lehetetlen, valahol a Duna közepén kellene keresni, a Žeželjev híd és a Ferenc József csatorna áthelyezett torkolata között. Az újvidéki, azaz balparti sáncokat a szabad királyi város Duna irányába tartó terjeszkedése számolta fel a XIX. század végén.

4. kép A péterváradi Hadi-sziget 1794-ben (forrás)

Az erózió nem csupán a Hadi-sziget orrát érintette, hanem a "hátulját" is, ez a folyamat ugyancsak természetes volt, az árvizek és a meanderezés rovására írható. A tárgyalt korszak egyik legjelentősebb mederáthelyeződése a Péterváradi-ágban következett be, ami nem csak azt eredményezte, hogy ez vált fokozatosan a főággá, de két lépésben meg is növelte a Hadi-sziget területét, és így Ortvay Tivadar 1878-as szigetösszeírásában már a 12. legnagyobb dunai szigetként szerepelhetett [6]. 

5. kép A péterváradi régi sáncok romjai a Hadi-szigeten 1846-ban (forrás)

A XVIII. század végén a Péterváradi-ág keleti irányban hagyta el az erődöt, majd tett egy éles hurkot észak felé, Káty irányába, és egy Polgár-szigetnek (Bürger Insel) nevezett félsziget legészakibb pontján találkozott a régi főággal (lásd 4. kép). Ez a félsziget a kanyarulatfejlődés miatt fokozatosan nyúlt észak felé, miközben a "derekánál" elvékonyodott, és egy bizonytalan időpontban, 1794-1834 között át is szakadt, három és fél kilométerrel rövidítve a kanyarulatot, melynek következtében a folyó esése az adott szakaszon megnőtt. A Bürger-(fél)sziget északi része ezután a Hadi-szigetbe olvadt, méghozzá igen gyorsan. 

6. kép A Jenő-sziget éppen főággá váló déli, és lefűződő északi ága 1856-ban (forrás)

Valamikor 1847-1856 között egy újabb szakadás következett be, és a maradék Bürger-félszigetből egy rövid életű dunai sziget keletkezett, amit egyaránt neveztek Bürger Inselnek és Majurska Adának, legalábbis Ortvaynál ez utóbbi névvel szerepel. Az ismételt mederrövidülés következtében a vízhozam egyre nagyobb része kezdett a Péterváradi-ágban lefolyni, mígnem annyira kiszélesedett, hogy ez vált a fő ággá. A váltás a mérnököknél előbb jelent meg, mint a hazai szakirodalomban; 1856-ban a Pasetti-féle térképeken már ezen az ágon haladt keresztül a kijelölt hajózó útvonal, de 1865-ben Hunfalvy még az északi ágat nevezte főágnak:

[A Duna] Pétervárad mellett szétágadzik ; főága még odább É -ra tart, mígnem Káty irányában K.-re s azután D.-re fordúl ; mellékága mindjárt Pétervárad mellett fordúl K.-re s Kátytól DNy.-ra egyesül a főággal. A két ág között a terjedelmes Jenő szigete van, mely mellett a főág Újvidéktől ÉNyÉ.-ra is képez egy szigetet. Néhány apró sziget Szuszek és Pétervárad közt is van, kivált Futaknál. Jenő szigete keleti oldalán egy Kátynak tartó ág szakad ki, mely a főfolyammal egyenközűleg DK.-re s K.-re kanyarodik s F. és Alsó-Kovilt, meg Gardinováczot érintvén a főfolyammal egyesül, melylyel feljebb is közlekedik. [7]

A teljes áthelyeződés a Kiegyezés idejében már véglegessé vált, a Péterváradon 90 napon keresztül pusztító 1876-os jeges árvíz után két évvel Ortvay Tivadar már egyértelműen a Péterváradi-ágat nevezi főágnak: (A kácsi ágat nyilván már nem mondhatni többé a Duna főágának), amellet, hogy részletes leírását adja a Hadi-szigetet körülölelő más szigeteknek:

A kameniczai szigeteken alúl a Duna merően éjszaki irányt vesz, hogy aztán Péterváradnál két nagyobb ágra szakadjon s a csaknem gömbölyű Hadi-szigetet képezze. Ezt nyugaton, éjszakon és keleten az Ó-Duna vagy a kocsi Dunaárok öleli körül, mig délfelől a Nagy-Duna zárolja be. A nagy Hadi-szigetet balfelől ugyancsak a kácsi Dunaárokban a Kapitanova-Ada, éjszakon a Felber-Sziget, keleten pedig a Majurska-Ada veszi körül, mig maga a Hadi-sziget, főleg éjszakkeleti részében több belszigetre oszlik. A Felber-sziget keleti csúcsa közelében a kácsi Dunaágból egy kisebb ág szakad ki, a Dunavácz, mely éjszakkeleti iránynak Kácsnak, onnan aztán délkeletnek a két Kovilnak és Gardinovácznak tartva, számos ujabbi elágazásokban egész szigethálózatot képez[...] [8] 

7. kép A lezárt északi ág 1890 után (forrás)

Ha a Péterváradi-ág kifejlődése magától nem ment volna végbe, vagy éppen késlekedett volna, a folyószabályozási munkálatok valószínűleg ugyanezt a hidrológiai helyzetet eredményezték volna. Az északi ágat valamikor az 1890-es években végleg lezárták, éppen az egykori szigeti sáncoknál. Ennek ellenére a balparti árvízvédelmi töltést először nem közvetlenül a Péterváradi-, hanem a régi, Kátyi-ág mentén építették meg, ekkor még egy terjedelmes árteret hagyva meg a folyónak. Ezen belül a Kátyi-ág 1941-re teljesen eltűnt, ekkor már a Péterváradi-ág mentén is volt töltés, és csak az erdősávok íve és néhány ásott csatorna nyomvonala emlékeztet arra, hogy egykor itt, az újvidéki olajfinomítók alatt, egy hőerőmű szomszédságában folyt a Duna főága.

Felhasznált irodalom és térképek:

[1] Evlia Cselebi török világutazó Magyarországi utazásai 1664-1666

[2] https://maps.hungaricana.hu/hu/OSZKTerkeptar/533/view/?bbox=-269%2C-4749%2C8262%2C-1010

[3] Pétervárad ostroma 1694-ben.  Hadtörténelmi Közlemények 1890. évfolyam 3. kötet.

[4] https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/35757/view/?pg=1&bbox=1265%2C-2710%2C4182%2C-1139

[5] https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/2121/view/?pg=44&bbox=5242%2C-5341%2C8159%2C-3769

[6] Ortvay Tivadar: A magyarországi dunaszigetek alakja és iránya, területnagysága és partmagassági viszonyai Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 15. kötet, 1877-1878. 

[7] Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszonyainak leirása 3. (Pest, 1865)

[8] Ortvay Tivadar: A magyarországi dunaszigetek alakja és iránya, területnagysága és partmagassági viszonyai Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 15. kötet, 1877-1878.