Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Magyarországon

A Dunai Szigetek által az 1838-as jeges árvíz táblái után vezetett nyomozás eddig Szentendre, Budapest és Esztergom városokra terjedt ki, mivel ezeken a településeken találhatók meg ezek az árvízi emlékek a legnagyobb koncentrációban. A cikkek elkészülésével párhuzamosan kaptunk fényképeket táblákról szerte az országból, ezek összesítése azonban még további feladatot igényel, hiszen a témát eddig nem dolgozta fel senki és az árvíz olyan nagy területen pusztított, hogy akár a Dunától húsz kilométeres távolságban is bukkanhatunk 1838-as árvíztáblákra.

Éppen ezért elsődleges feladat, hogy behatároljuk azt a területet, ahol az árvíz pusztításának mértéke feltételezheti, hogy a helyreállítás során állíthattak ilyen táblákat. 

1838. márciusában az első komolyabb jégtorlasz a dömösi kanyarban, majd pedig Kisoroszi felett, a Szentendrei-sziget csúcsán keletkezett. E jégdugó mögött felduzzadó Duna pusztította el Esztergomot, de a hatása egészen a Vág torkolatáig, éreztette a hatását. Tehát az egyik kezdőpontunk Komárom lesz, mely felett nem várható, hogy 1838-as árvíztábla bukkanhat fel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy  a Dunán egészen az Ipoly torkolatig két ország osztozik és a szlovák oldal településeivel a magyar irodalom nemigen foglalkozik. Komárom alatt az első fellelt árvíztábla Dunamocs községből származik, de találhatunk két másikat még ugyancsak a dömösi jégdugó felett Szobon és Párkányban. 

Miután a kisoroszi jégdugót az irgalmatlan nagy víztömeg kimozdította a helyéről a lezúduló jeges víz utolérte a Vác alatt már megindult zajló jégtömeget és újabb dugó alakult ki, mely Vác városát pusztította el. Éppen ezért nem véletlen, hogy Vácott is találkozhatunk 1838-as árvíztáblával.

Budapest árvíztábláit a Csepel-sziget csúcsán feltorlódó jégnek "köszönhetjük". Sajnos a témával foglalkozó irodalom hajlamos a jeges árvíz történéseit kizárólag Budapesten tárgyalni. Holott a pestbudai apadás nem hárított el minden veszélyt a folyásirányban következő duna-menti településekről. 

A Csepel-sziget csúcsától mindössze Ercsiig jutott el a jégdugó, ott ismét gátat képezett a folyón. A feltorlódó víztömeg oldalirányban tért ki, elárasztva az egész Csepel-szigetet. A Duna átzúdult a Ráckevei-ágba és onnan szétterjedt a Duna-Tisza-közének laposabb részein. Víz alá került Szabadszállás, Kunszentmiklós, Dabas lakosai is láthatták a Dunát a falu szélén, 15-20 kilométerre a főmedertől. Később Dunaföldváron is kialakult egy jégdugó, az itt kilépő víztömeg egy korábbi Duna-mederben a Vajas-éren keresztül folyt le. Elárasztotta Soltot, Kalocsát, mielőtt Baja felett visszatért a régi mederbe. A jobb part a löszfalak miatt inkább védve volt, de Tétény, Érd, Ercsi ugyancsak víz alá került. Érden ennek emlékét táblán is megörökítették. Jégdugó keletkezett Paks felett az imsósi kanyarulatban, majd pedig Tolna alatt a borrévi kanyarulatban, ahol mostanában már nem a Duna, hanem a Sió folyik. Ez a jégdugó okozta a Sárköz pusztulását. A jeges áradatot a bátai löszvonulat kényszerítette vissza a régi mederbe.

Baja alatt az ár kezdett ellaposodni, de még a Dráva-torokban is éreztette a hatását. Az árvíz pusztításait egészen Újvidékig dokumentálták, bár ezen az alsó szakaszon jobbára az elárasztott veteményesek és nem a rombadőlt falvak kerültek bele az összeírásokba. 

Valahol Baja környékén kell tehát meghúznunk az 1838-as árvíztáblák előfordulásának legdélebbi pontját.

Ez a bejegyzés koránt sincsen még készen, hiszen előkerülhetnek a Komárom-Baja szakaszról még eddig lappangó, vagy nem dokumentált árvíztáblák is. Ebben szeretnénk az olvasók segítségét is kérni; ha van tudomásuk ilyen árvíztábláról kérjük fényképezzék le őket és küldjék el a Dunai Szigetek blognak! 

Az esztergomi, szentendrei és budapesti táblák már megvannak, róluk az alábbi linkeken lehet olvasni:

Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Esztergomban

Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Szentendrén

Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Budapesten

Dunamocs (Orosz Örs gyűjteménye)

Párkány Fő utca 57. 180 cm magas (kép forrása)

Kopott tábla Szobon, a Lutzenbacher kastély kőkerítésén

Nagymaros, Váci út - Fő tér sarkán.

Nagymaros, Német utca 22. 192 cm (Fotó: Bátorfi Ildikó)

Nagymaros, Fő tér 7. 132 cm

Vác, Budapesti főút 67. Kb. 135 centiméter (forrás)

Vác, kibontott árvíztábla a Tímár utca-József Attila sétány sarkán.
Elbontott házon, ismeretlen magasságban.

Vác, Remete étterem pult melletti falán, szemmagassaágban.
Utólagos beépítés, valószínűleg a váci Fűz utca-Mária utca sarkán lebontott épületről.

Érd-Ófalu Antonovics kocsma falán

Visegrád Fő utca 51. udvara (Fénykép: Viola Bence)

Uhlarik János mérnök 1837 és 1863 között lakott Adonyban, és a Zichy grófok lángi ágának volt uradalmi mérnöke. 1840. február 3-án ezt jegyezte fel naplójába: 

"1838. márciusi jeges árvíz mérésére megtettem és az Urasági Duna melléki Vadász lakban a Nagyságos megyétől készíttetett víz magasságának mutató kövét bé falaztattam. Meszlényi esküdt és Balassa mérnök urak jelenlétében."

Amikor Uhlarik 1863-ban utódjának átadta a mérnöki irodát, akkor a jel befalazásáról készült jegyzőkönyvet is átadta. Sajnos a "Vadász lak" a XIX. század elején lebontásra került, a befalazott kő eltűnt.