Szentendre városának egy 1826. évi leírás szerint volt még egy sziget a birtokában a Pap-szigeten kívül. Mivel már a Pap-sziget is a végét járja a mellékág feliszapolódása miatt, érdemes megvizsgálnunk mi történt Szentendre város másik szigetével, mely a Malom-patak (manapság Bükkös-patak) torkolatától délre feküdt és szinte évek alatt eltűnt a föld színéről. Majdnem teljesen, szerencsére apró nyomok még mindig emlékeztetnek a rejtélyes módon eltűnt Város-szigetjére.
"Az itt folyó Szent Endrei Kis Dunának jobb partja fejér agyagon nyugvó fekete főldből áll; Felső Mlákatól kezdvén, Dunárajáró mellett mindenütt magos és töredékeny; a’ város Szigetje alatt ezen magos part szántó főldekre tsavarodván a’ Város Szigetjét formálja; a’ valoságos Duna partja azomban alatson, de szinte tőredékeny: ott, a’ hol ezen két partok egymástól elválnak a’ hajókat vonó Lovak etettetni, és pihentetni szoktak, hogy megújjúlt erővel a’ Szent Endrei Forgókon által mehessenek."
1826-ban ugyan a Duna Mappáció térképész mérnökei még jelen időben írják le a szigetet, a térképeiken már csak múlt időben ábrázolják (1. kép Viszonyításképpen az Életes háztól nyugatra van most a HÉV végállomás, a téglagyári gödrök helyén ma sorházak állnak). A mellékág északi részén már nem jelölik a vízborítást, csupán egy keskeny holtági szakaszon. Az 1826-os állapot rekonstruálását nehezíti, hogy ettől délre lévő szelvény lappang valahol, így képtelenség megmondani, hogy a déli szakaszból mennyi maradt meg, és kapcsolatban volt-e a főággal. Véleményem szerint igen, főképp annak ismeretében, hogy tudjuk mi volt az a hidrológiai esemény, amely a sziget eltűnéséhez vezetett.
1. kép A szentendrei Város-szigetje 1826-ban
A titokzatos esemény tárgyalása előtt érdemes egy pillantást vetni az "eredeti" állapotra, ahogy azt az I. katonai felmérés készítői látták valamikor az 1780-as évek első felében (2. kép). Látjuk a két részből álló Pap-szigetet, a révátkelőt és a Bükkös-patak torkolatától délre lévő szigetet. A Bükkös-patak két évszázaddal ezelőtt valamivel bővízűbb lehetett, ugyanis több malom vízellátását biztosította, éppen ezért Malom-pataknak hívták.
Az orsó alakú Város-szigetje hosszában kb. 1 km hosszú lehetett, szélessége pedig 200 méter. A hajózási útvonal, azaz a főág tőle keletre húzódott. A leírás szerint a magas part, melyre a város is épült a Város-szigetjénél távolodik el a Dunától a szántóföldek irányába. A kiszélesedő ártéren a legnagyobb árvizek egészen a hegyek lábáig érhettek.
2. kép Szentendre és környéke az I. katonai felmérés idején (1782-1785)
Szentendre város szigetjének pusztulása egy konkrét dátumhoz, 1816-hoz köthető, amikor egy felhőszakadás következtében villámárvíz vonult le a Malom-patakon. A patak kilépett a medréből és a parton álló házakat elpusztítva söpört végig a városon. Íme a katasztrófa korabeli szűkszavú leírása:
"Szent Endrei Duna jobb partja város Szigetje mellett szakadozott; Téglaverőhely erányában kevés gyep mellett kővitses; Malomvőlgyi Patak pedig Torkolatjánál kővits által annyira felemelkedett, hogy a’ Hajóknak a’ Monostori parthoz kőzel járni, és úgy ezen akadályt kikerűlni kelletik. Ezen nagy Porondnak oka az, hogy 1816ik Esztendőben hegyek kőzőtt tőrtént felhőszakadás tőbb e’ Vőlgyben helyheztetett házakat lerontott, és tővestűl lemosván nehezebb részeket itt lerakott."A patak tehát belehordta a Visegrádi-hegység köveit, saját mederanyagát és Szentendre bizonyos részeit a Dunába, a torkolatánál lerakta, majd ennek a hordalékmennyiségnek egy részét a folyó elegyengette. Jutott belőle a Város-szigetjének mellékágába is, méghozzá annyi, hogy annak északi szakaszát szinte teljesen eldugaszolta. Ez az állapot jelenik már meg az esemény után 10 évvel a Duna Mappáció szelvényén. A II. katonai felmérésen, kb. 20 év múlva már semmi nyoma nincs a szigetnek.
3. kép A Város-szigetjének megmaradt kontúrjai műholdképen
Közel kétszáz évvel a sziget eltűnéséhez vezető villámárvíz után még mindig találhatunk jelenkori domborzaton és térképeken az egykori partról árulkodó formákat (3. kép). A területen ugyan komoly terepmunkák zajlottak, feltöltések, árvízvédelmi töltés építése, amelyek tovább nehezítik a sziget megtalálását. Mivel ez honvédségi terület, talán a legegyszerűbb először távolról rápillantani. Műholdképen telekhatárok rajzolják meg a mellékág északi szakaszát a töltéstől egészen a honvédségi létesítményekig. A sziget főági partja bizonyára módosult az évszázadok során, de az orsó alak még mintha mindig kirajzolódna.
Kissé közelebb menve, de még mindig viszonylag távoli képet kapunk a Város-szigetjéről, ha a monostori partról tekintünk a túlpartra. Az ártéri erdőben jelentkező folytonossági hiány és a terjeszkedő aljnövényzet olyan érzetet kelt, mintha egy valódi szigetcsúcsot látnánk.
Ahogy közeledünk magához a szigethez, egyre jobban mosódnak el a formák. Valahol itt lehetett az északi csúcs, melyre ez a földnyelv emlékeztet az éppen aktuális vízállásnál. Mellékágra utaló más nyomot itt a feltöltés miatt nem is lehet találni, a táj nagyon átalakult az elmúlt két évszázad során.
Szentendrén is van Egyfás-sziget, bár nagyon kicsi az a vízállás-intervallum, amikor ez elmondható róla. Ez a kép éppen egy ilyen ritka alkalmat örökít meg éppen a Város-szigetjétől északra, de még a Bükkös-patak torkolata alatt.
A műholdképen látható telekhatáron és a sziget csúcsára emlékeztető felszínformán kívül is akadnak más nyomok a szinte teljesen beépített területen. A kerékpárút töltése közvetlenül a Duna mellett halad, a Város-szigetjének gerincén. A mentett ártér ma honvédségi terület, a Görgey Artúr Laktanyához tartozik. A szögesdróton túl jellemzően romos épületek állnak gazos telken. Azonban a mélyebben fekvő területeken a gazt kiszorította a nádas. Ez jelzi, hogy egyes részeken még mindig nagyon közel van a talajvíz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése