Többszörösen is befejeződött a mohácsi Szabadság-sziget revitalizációja. Elsősorban a tavaly befejezett terepi munkálatokra gondolunk, amely révén a WWF szervezésében lezárult a magyar Duna-szakasz eddig legnagyobb szabású mederrehabilitációs munkálata. Ennek lezárásaképpen 2013 novemberében tudományos konferenciát szerveztek, melyet idén ugyancsak lezártak a tudományos eredmények és előadások közzétételével.
A revitalizált Szabadság-sziget déli része (Fotó: Pócza Gábor, interspect.hu) |
A jó hírről emailben kaptunk értesítést:
"Örömmel adjuk hírül, hogy a Szabadság-sziget élőhelyrehabilitációs projekt sikeresen zárult. A Duna mellékág felélesztése és a Szabadság-sziget ártéri erdeinek rehabilitációja Mohács mellett, a Duna Béda-Karapancsa tájegységében valósult meg. Az 5 éves természetvédelmi projekt, melyet többek között a LIFE+ Nature alapja finanszírozta, egy tudományos konferenciával zárult 2013 év végén. A konferencia előadásaiból egy absztraktkötetet állítottunk össze, melyet pdf formátumban adunk közre. A cikkek nagy része magyar nyelven olvasható, a külföldi előadók anyagai pedig angol nyelven kerültek bele.
Emellett küldjük a projektet összefoglaló rövid, áttekintő kiadványunknak is a linkjét."
Érdemes végigböngészi mindkét kiadványt, hiszen egyedüllálló az a munka, amelyet a Szabadság-szigeten végeztek az elmúlt nyolc évben. A konferencia összefoglalójában pedig más revitalizációs témákról is olvashatunk.
A Dunai Szigetek blogon sokszor volt már szó a Szabadság-szigetről, álljon itt egy rövid összefoglaló, miről is van szó:
A Szabadság-sziget Mohács mellett, a várostól
északra található a Duna bal oldalán. Hossza körülbelül 3 kilométer,
szélessége 150-200 méter, területe 47 hektár (94 focipálya nagyságú). A
sziget és a mellékág a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik, az európai
Natura 2000 hálózat része, fokozottan védett természeti terület.
A mellékág mentén, a Duna bal partján a parti szűrésű vízbázisra
települt kutak sorakoznak, ahonnan Dél-Baranya településeit látják el
ivóvízzel. A szigeten ártéri erdőt találunk, ahol a projekt indulása
előtt a tulajdonosok a védettség ellenére fakitermelést folytattak.
Ezért az értékes erdőben foltokban a fatermelő erdőgazdálkodás okozta
leromlott állapotú ültetvények és a betelepült tájidegen, gyorsan
terjedő invazív fafajok példányai veszélyeztették az élőhelyet.
A Szabadság-sziget északi része (Fotó: Pócza Gábor, interspect.hu) |
A mintegy 150 méterszélességű mellékágat 1982-ben egy kő
keresztgáttal kettévágták, ezzel a természetes vízáramlást
megszüntették, így a fokozott feltöltődés miatt az egyre sekélyebb lett.
Végül az év nagy részében csak a sártengerben visszamaradó
lefolyástalan tócsák sorozatává vált, amit csak árvízkor öntött el friss
víz. Alsó és felső végén keskeny erecskén keresztül tartotta a
kapcsolatot az élő folyóággal, így vízszint-emelkedéskor kétfelől folyt
be a víz a gát felé, apadáskor pedig mindkét irányba kifelé folyt. A
tocsogókban gázlómadarak keresgéltek, de a teljes kiszáradás után már ők
sem találtak itt semmit. A kiszáradó tocsogók pedig ökológiai csapdaként számtalan vízi lény temetőjévé lettek.
Már az ezredfordulón is jól látszott: ha nem teszünk ellene
semmit, a felgyorsult feltöltődés hamarosan a sziget és a part
egybeolvadását okozza.
(A kőgát eredetileg hajózási célból épült, hogy a vizet a mellékágból
elterelve több vizet tartson a főágban. Később azonban a gátban
fektették le a Duna balparti víznyerő kutaktól a jobbparti víztisztító
műbe vezető víznyomócsöveket is. Így a gát elnyerte 6 méteres
magasságát, amit csak a legnagyobb árvizek tudtak átlépni, megállásra
kényszerítve a folyóágat az év 95%-ában.)
Az elbontott keresztgát (Fotó: Pócza Gábor, interspect.hu) |
E fenitek miatt hatalmas munka vette kezdetét 2009-ben, amelynek a célja a mellékág és a sziget megmentése volt.
Első lépésben a WWF az Európai Unió LIFE alapjának finanszírozásával
megvásárolta a magántulajdonban lévő szigetet, és a Duna-Dráva Nemzeti
Park Igazgatóság vagyonkezelésébe helyezte. Ezzel vált biztosítottá,
hogy a fokozottan védett élőhelyen ne járjanak illetéktelenek, és a
természeti folyamatok nyugodt körülmények között indulhassanak újra.
Ezután a szakemberek az idegenhonos növényeket irtották ki,
majd új, őshonos fafajokat ültettek a helyükre. 2012-ben megkezdődött a
hazánkban eddig egyedülálló terepi munka is. Két kotróhajó, 7 hónapig,
napi 10 órában dolgozott a mellékágban, így 160.000 m3 homokot és iszapot kotortak ki a természetvédők.
A szakemberek 2012 végén meder alá helyezték a kőgátban futó két
nagyméretű ivóvízvezetéket, ami a dunai vízbázisról kitermelt nyersvizet
viszi a Duna túlpartján lévő víztisztítóba. Pécs innen kapja az
ivóvizet. Ezután, 2013 elején elkezdődhetett a kőgát megbontása, amely augusztus végén fejeződött be. Szeptemberben,
a munkálatok végeztével a sziget visszanyerhette eredeti állapotát, így
hazai állat- és növényfajok tucatjainak jelenti majd a biztonságos
otthont.
A szakmai munkában az illetékes Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság,
az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, a Dunántúli Regionális Vízmű
Zrt. vett részt. Pénzügyileg a legnagyobb támogató az Európai Unió LIFE+
Nature alapja, a szükséges önrészt pedig a Partnereken túl a Coca-Cola
Magyarország, Mohács Önkormányzata valamint magánszemélyek
biztosították.
A Szabadság-sziget elkotort déli homokzátonyai (forrás) |
A sziget tehát "elkészült", immár képes fogadni a vízitúrázókat, kirándulókat és az egyszerű érdeklődőket. Érdemes folyamatosan monitorozni az itteni eredményeket, hiszen a Szabadság-sziget a magyarországi revitalizációs munkálatok teszt-területe, az itteni eredményeket máshol is lehet kamatoztatni, a hibákból pedig lehet tanulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése