Elhagyott Duna-medret rejthet a pesti Kiskörút

Ha Budapesten a Kiskörúton járunk nem is gondolnánk mi van a talpunk alatt. Az aszfalt jótékonyan eltünteti a korábbi rétegeket és megnehezíti a kutatók feltáró munkáját. Pest városfalainak történetét alaposan feldolgozták a régészek és történészek, de a Kiskörút nyomvonalán húzódó városfal előtti árokról azonban sokkal kevesebb szó esik. Mivel eddig még nem készült az árokról összefoglaló munka megpróbáltam összegyűjteni a témában rendelkezésre álló információ-morzsákat.

Pest városfalai a Városháza mögötti területen (forrás)

Pest városa közvetlenül a Duna legkeskenyebb szakasza mellett egy potenciális révátkelőhely mellett született. Római előzménye volt ugyan, de valószínű, hogy a rómaiak idején Contra Aquincum ellenerődjén és a tövében kialakult esetleges piachelynél nem volt több. Az erőd falait sem hasznosították később, legfeljebb kőbányaként, valamint erre alapozták később a Nagyboldogasszony plébániatemplomot. A római bal (és jobb) parti katonai létesítmények mind rendelkeztek árokkal, Contra Aquincumnál azonban szinte teljesen biztos, hogy ez ásott és nem természetes Duna-meder volt. 

Pest városa a révnek köszönhetően gyors fejlődésnek indult a XI. századtól és valamikor a tatárjárás előtt városfalat is kapott. Amennyiben a Kiskörút nyomvonalán Duna-meder futott volna a XIII. század derekán, akkor bizonyára a tatárjárás előtti városfalak kihasználták volna ezt a lehetőséget és ezt a vonalat követték volna. Ez azonban nem így volt, a középkor első pesti városfala jóval a ma ismert városfalakon belül húzódott, egyetlen ismert szakaszát a Városháza utca vonalában tárták fel régészek. Egy bizonyos, ekkoriban oklevelek tanulsága szerint a Nagykörút vonalát hozzávetőlegesen követő Duna-mederben vígan hajókáztak fel-alá.

1. ábra Pest városa a középkorban (forrás)

A teljesen elpusztult és a budai Várhegyre felköltöztetett város csak lassan tért magához, és I. Mátyás király idejére nyerte vissza csak egykori fényét és kicsit később (1505.) szabad királyi város rangját. Valószínűleg az ő uralkodása alatt épült Pest második várfala, mely az előzőnél nagyobb területet fogott immár közre, hossza elérte a 2 kilométert. Oláh Miklós 1536-ban így írt a várárokról: "maenibus in latum orbem circumductis Danubio utrinque compacta", azaz Pest fallal körülvett város, melyet a Duna egyik ága vesz körül. Egyáltalán nem mindegy, hogy ez a Rákos-árok, vagy éppen a pesti várfalat övező árok volt, de, hogy Oláh Miklós melyikre gondolt, már sosem fog kiderülni.

Milyen más lehetőségünk van eldönteni, Duna folyt-e az árok helyén, vagy sem? Itt vannak például az Ős-Buda kutatók által előszeretettel hivatkozott metszetek. Pest városáról több száz alkotás készült, mint a folyó túloldalán lévő Buda mellékvárosa. Ezek a metszetek annyifélék, ahány féle ember rajzolta, vagy éppen másolta valakiről. Többnyire abban is képtelenek megegyezni, mennyi bástya kísérte a pesti városfalat. Evlia Cselebi leírása alapján 12, amiből 5 kerek rondella volt, 7 másik pedig a kapuk között helyezkedett el. Ugyanígy képtelenség bármilyen várárokra vonatkozó információt leszűrni a metszetekből. Az egyiken létezik:

Míg a másikról hiányzik:

Ha mindenképpen meg akarjuk magyarázni ezt a jelenséget, akár azt is mondhatnánk, hogy az egyik képen magas volt a Duna vízállása, míg a másikon éppen kisvíznél érkezett a metszet készítője. Azonban a városban állomásozó helyőrségnek kisvíz alkalmával is meg kellett valahogy védeni a várfalakat, nem valószínű, hogy hagyták volna kiszáradni.

Visszatérve a török világutazóhoz, szerencsére jó megfigyelőképessége a pesti árokra is kiterjedt:

"Némelykor ha a Duna megárad a vár falait verdesi, azért árokra szükség nincs. A száraz felől a földből metszett sekély árka van, de ez nagyon széles, sőt a régi időben a Duna körítette, a minek a jelei most is láthatók."

Tehát ha volt is ott Duna-meder 1660-1664 között már csak nyomait látta.

Közvetlenül Buda visszavívása előtt az árok és a városfal között a törökök cölöpöket vertek le és arra külső ágyúállásokat telepítettek. Ezt azonban még 1686 előtt elbontották. Ekkoriban az árok 8 méter széles és 6 méter mély volt, méretei alapján egyértelműen emberkéz formálta.

Utolsó hírünk a városfalról 1710-ből származik, amikor a pesti városi tanács elrendelte a sáncárok rendbetételét, hogy az védelmet nyújtson Rákóczi kurucaival szemben. Ezt követően már nem volt többé szükség a várárokra, a város fejlődése hamarosan túljutott a városfalakon és egy ekkora méretű árok ezt a fejlődést már akadályozta. Pest katonai szerepe a török kiűzésével megcsappant, de a városfalakat, kapukat csak fokozatosan bontották le. Bél Mátyás 1737-ben még azt írja az árok megvan, de Mikovinyi 1737-es térképén és az azt követőken már nyomát sem lelni.

1838-ban, amikor a Duna újra birtokba vette egykori medreit, sőt azokon bőven túlnyújtózott az elöntés a falakon belüli Belvárost is érintette. Míg az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél 270 centiméter magas vízoszlopot mértek, addig a falakon jobbára kívül eső terület a Deák térnél szárazulat maradt. Az elöntés mértékéről készült térképen már az árok vonala sem rajzolódott ki. 

2. ábra Vízborítás mélysége az 1838-as árvíz idején - a várárok vonalának semmi nyoma

Ahhoz, hogy témánkat földrajzi szempontból is körüljárhassuk vissza kell mennünk abba az időbe, amikor Pest városa helyén még homokdombok között megbúvó vizenyős területek húzódtak. Az 1000 évvel ezelőtti tájrekonstrukció egy ilyen beépített területen már csupán mélyfúrásokból lehetséges, ahol a fúrási eredményekből le kell vonni mindazt ami emberi beavatkozást feltételez. Az antropogén hatás azonban sokszor elpusztította a kutatott területen vizsgált utolsó természetes állapotot, így a felső rétegeket illetően csupán találgatni lehet. Az alábbi ábrán a 201-es fúrás és a 193-203 közötti terület egykori folyómedret jelez.

Schweitzer Ferenc által fúrásminták alapján összeállított geomorfológiai térképe szerint Pest mégcsak nem is a II/a teraszon, azaz a legmagasabb térszínen jött létre. Ellenben a terület déli részén - az illesztési és rajzolási hibahatáron belül - a Dohány utca és a Fővám tér között egy elhagyott Duna medret láthatunk. Elképzelhető, hogy a vizesárok részben dunai eredetű volt?

Ha azonban összevetjük az 1. ábrát a 3. ábrával, jól látható, hogy a Duna-meder feltételezett helyén Szentfalva külváros, majd városrész fekszik. A középkori emberekről merészség lenne feltételezni, hogy ártérre építkeznének, így két lehetőség adódik. Vagy Szentfalva épült egy régen feliszapolódott Duna-mederre, vagy a medernek és az ártérnek nincs semmi keresnivalója ezen a területen.

3. ábra Pest morfológiai szintjei (Sötétzöld: alacsony ártér, sárga: magas ártér, sárgy pöttyözött: II/a tersz)

Ha egykori Duna-meder is volt Pest vizesárka ma már szinte lehetetlen lenne bebizonyítani. Amióta Pest városának helyén megtelepedett az ember a táj és a felszín folyamatos átalakuláson ment végbe. Békeidőben szemetet hordtak bele, háborús időben újra kiásták. Szélesítették, betemették, átépítették, mélyítették, cölöpöket vertek le benne, ágyúállásokat alakítottak ki rajta, majd végleg betemették és a biztonság kedvéért (árvízvédelem) még fel is töltötték. Azóta újabb és újabb városi rétegek rakódtak le fölötte és ma már képtelenség rekonstruálni a természetes állapotát.

Egészen biztos, hogy Pest városa egy dunai szigeten épült, hiszen a Nagykörút nyomvonalán bizonyítottan egy hajózható folyami fattyúág haladt a középkorban. Nagyon valószínű azonban az is, hogy ezen a szigeten belül létezhetett egy (vagy több) másik sziget, melynek déli részén épült fel Pest városa. A középkori város déli és keleti részén húzódó mederben később emberi erővel vizesárkot alakíthattak ki, melyet dunavízzel tápáláltak. Az új ág valahol a Vigadó környékén ágazhatott ki a Dunából. Ezért tűnhetett úgy a korabeli szemtanúknak, hogy a Duna övezi minden oldalról a szigetté vált várost.

Az elmélet megerősítéséhez azonban az kellene, hogy a városfal régészeti kutatásai kitejedjenek az árok eredetének tisztázására.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Aquincum, Ókori táj - ókori város - MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010.
• Irásné Melis Katalin: A pesti városfal a török hódoltság idején 1541-1686. Várak kastélyok templomok 2008/6. 12-15. p.
• Csorba Csaba: Pest városfalának vázlatos története. Budapest régiségei 24/1. (1976.) 349-368. p.
• Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Gondolat, Bp. 1985.
• Gárdonyi Albert: A pesti városfal. Historia Pest-Budai emléklapok 2 (1929) 4-5. p.
• Rómer Flóris: A régi Pest - Budapest 1873.